Nyugati Magyarság, 2000 (18. évfolyam, 1-12. szám)
2000-06-01 / 6. szám
4. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 2000. június A valóhoz igazodni! Trianon Bécsben Ami nincs, ahhoz nem lehet semmit hozzáadni. A Magyarok Világszövetsége 2000. májusi tisztújító küldöttgyűlésén elhangzott és megszavaztatott, elfogadtatott ugyan a trianoni parancsolat fölülvizsgálásának igénye, ám egyetlen felszólaló és egyetlen mondat nem igényelte a mostani határok fölülvizsgálatát és megváltoztatását, noha erre vonatkozó elképzelések születtek az utóbbi tíz esztendőben. Semmiféle provokációt, utólagos belemagyarázást nem lehet és nem szabad egyetlen politikai oldal rovására sem fölíratni bel- és külföldi megfontolásból. Mindenki úgy támad és védekezik, ahogy lehetőségei engedik. Elsősorban Magyarországon próbálnak politikai lázat kelteni azzal, ami el nem hangzott az MVSZ ülésén. A nagy fenyegetéssel és kikerülhetetlenséggel áradó, földgolyót globalizáló egyetemes tőkeuralom árnyékában Románia is megtalálja a neki megfelelő zűrzavart - és ha nem, maga kelt -, abban és a maga elhíresztelt fenyegetettségében keresi az okokat - ha nem talál, teremt -, hogy visszaszorítsa ma is, mindig is a Romániába kényszerített kétmillió magyar lélek szabadságjogait. Igenis fölülvizsgálatra szorulnak a trianoni döntések, az akkor Romániát is kötelező és általa is aláírt kötelezettségek szellemében. Itt csak néhány paragrafust idézünk, melyek a fentieket igazolják, és a magyarság elvárásait természetesnek indokolják a legelemibb szabadságjogok követelésében, immár 80 esztendeje, hiszen Románia - és Csehszlovákia, majd Szlovákia, Jugoszlávia, majd Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Szovjetunió, majd Ukrajna, Ausztria sosem tartották be sem a trianoni sem a második világháború után a népekre kényszerített párizsi béke- és határparancsolatokat. A szövetséges és társult főhatalmak és Románia között Párizsban 1919. évi december hó 9-én aláírt SZERZŐDÉS-ből szemelgetünk néhány határozatot. „Tekintettel arra, hogy ama szerződések értelmében, amelyeket a Szövetséges és Társult Főhatalmak aláírásukkal elláttak, a Román Királyság nagy területi gyarapodáshoz jutott, illetve fog jutni; tekintettel arra, hogy Románia saját akaratából a szabadság és az igazság határozott biztosítékait óhajtja megadni mind a régi Román Királyság minden lakójának, mind pedig az újonnan hozzácsatolt területek lakóinak, éspedig, fajra, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül (...) Románia kötelezi magát, hogy a jelen fejezet 2-8 cikkeiben foglalt rendelkezéseket alaptörvényekül ismeri el; hogy semminemű törvény, rendelet vagy hivatalos intézkedés ezekkel a rendelkezésekkel nem lesz ellentmondásban vagy ellentétben...” 2. cikk. „A román kormány kötelezi magát, hogy az ország minden lakosának (...) az élet és a szabadság teljes védelmét biztosítja.” 8. cikk. „Minden román állampolgár faji, nyelvi vagy vallási különbség nélkül a törvény előtt egyenlő, és ugyanazokat a polgári és politikai jogokat élvezi. Vallási, hitbeli vagy felekezeti különbség a polgári és politikai jogok élvezete, így nevezetesen: nyilvános állások, hivatalok és méltóságok elnyerése, vagy a különféle foglalkozások és iparok gyakorlása tekintetében egyetlen román állampolgárra sem lehet hátrányos. Egyetlen román állampolgár sem korlátozható bármely nyelv szabad Köszönjük, hogy megújította előfizetését! használatában a magán- vagy üzleti forgalomban, a vallási életben, a sajtó útján történő vagy bármilyen közzététel terén vagy a nyilvános gyűléseken.” 11. cikk. „Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek a román állam ellenőrzése mellett vallási és tanügyi kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyezzen.” 12. cikk. „(...) Románia hozzájárul ahhoz, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa minden egyes tagjának meglegyen az a joga, hogy a Tanács figyelmét e kötelezettségek valamelyikének megsértésére vagy megsértésének veszélyére felhívja, és hogy a Tanács oly módon járhasson el, és oly utasításokat adhasson, amelyek az adott esetben alkamasaknak és hathatósaknak mutatkoznak.” Ezt a SZERZŐDÉS-t az Amerikai Egyesült Államok végül nem írta alá Trianonban. Becsületére váljék. Azt a Párizsi Békeszerződést azonban, amely 1947-ben ezt a fentit, az idézettet Trianonban szentesítette és Magyarország kárára még inkább súlyosbította a legjobbnak kinevezett nyugati demokrácia jegyében és érdekében, azt az USA aláírta. Romániában mindazok a jogok, amelyeket önnyugtatásként a szerződő felek kikötöttek, nem éltek és alig élnek ma is. Sem a vallás, sem a nyelvhasználat, iskolateremtés és közoktatás, a törvény előtti jogegyenlőség terén nincs egyenjogúság, a németajkúakat, zsidókat kitelepítették Erdélyből fejpénzért, a tiszta magyar országrészeket betelepítették románokkal, megszüntették a többszáz éves magyar iskolarendszert - nem soroljuk. A tájékozatlanok számára a fenti idézetek is szemléltetőek. Ennyit is csupán azért, hogy visszariasszuk azokat, akik ama hirhedett MVSZ-ülésen elhangzottakat esetleg rosszul értenék. Mert a nyolcvan éve érvénytelen, be nem tartott szerződéseket egyszer fölül kell vizsgálni. Addig valóban nem lesz béke Európában és különösen az Európai Unióban. Románia mindig is jól számított, ma is így cselekszik: előbbutóbb úgyis bekerül oda, hiszen az ország ma is óriási piacot jelent, meg nyersanyagot. Akkor miért tartaná be a nemzetiségi jogokra vonatkozó törvényeket?! Románia önbizalma lépten-nyomon a nyugati hatalmak önérdekű békevágyában kap igazolást. A szerkesztőség A Habsburgok Este-ágának utolsó uralkodója, V. Ferenc az olasz egység létrejöttekor ugyan elvesztette Modena trónját, de tetemes vagyona birtokában Itália egyik leggazdagabb emberének tudhatta magát. Örökösét, Ferenc Ferdinándot örökbe fogadván, végrendeletében arról is rendelkezett, hogy az az Österreich-Este címet viselje. A főherceg tehát magánemberként meglehetősen függetleníteni tudta magát az udvartól, amikor pedig trónörökös lett, a bécsi Belvedere palotában szakértőivel kidolgozta a monarchia federalisztikus átalakításának tervezetét. Szűkebb környezetéhez olyan magyarellenes politikusok tartoztak, mint Vajda-Voievod Sándor, Nagy-Románia későbbi miniszterelnöke, Christea Miron karánsebesi püspök, aki a fiatalkorú Mihály király mellé, majd a háromtagú régenstanácsba is bekerül, a szlovákok közül a magyar parlamentben sokat szereplő Juriga Andor, Dula Máté s nem utolsó sorban a nagyműveltségű Hodzsa Milán, aki majdan a csehszlovák köztársaság miniszterelnöke lesz. Az ő és az erdélyi szászok - így Rauch Pál, a horvát Frank Ivó zágrábi képviselő s a cseh-osztrák arisztokraták, mint Sylva-Tarouca gróf, Johann Schönborn herceg s a Tisza Istvánnal annyit rivalizáló Otakar Czemin gróf - Nagy-Ausztria terveiben formálódott ki Magyarország felosztásának gondolata. Az 1906. évi súlyos kormányzati válság idején - amikor Magyarországon a nemzeti koalíció jut uralomra - a Ferenc Ferdinánd támogatta osztrák miniszterelnök keresztülvitte a nemzetiségeknek kedvező választási reformot. Bár a németek, a románok és az olaszok együtt épp a felét képviselték a bécsi parlamentnek, az utóbbiak rendre a szlávokkal együtt szavaztak. S míg a Belevedere falai közt kidolgozták Magyarország katonai megszállásának terveit, a keresztény-szocialista Weiskirchner, akit nemsokára házelnöknek választottak, egy nagy beszédben kijelentette, hogy amennyiben a magyarok meg akarják szüntetni a közös hadsereg egységét, az országot mégegyszer meg kell hódítani. (Visszaemlékezéseiben iljabb Andrássy Gyula arról meditál, hogy Ferenc Ferdinánd trónralépésével és a magyar alkotmány eltörlésével őt minden bizonnyal bitóra küldték volna.) A belvedere-i föderalisztikus tervvel, amely a trónörökös trónralépési nyilatkozatának az alapja lett / \ Székely Dezső Titokban, valahol Behavazva Trianon asztala, nem látszik a kalmár kezek nyoma, nem füstöl a szivar, nem karcol a toll: halállistákat ma már géppel írnak, de a könny régi... Tudom, sokan sírnak titokban, valahol. Feldúlt földeken, bitorolt mezőkön északi széllel cudar, zord idő jön, csikorgó, sarkköri... A földönfutó többé nem remél: minden nyelven beszél a szél - csak a magyart töri. Várj, az igazság napja messze még! Figyeld az útra hulló gesztenyét, hol páncéltank halad: így veszett el egy éretlen kis ország, míg hóhérai szűz vérrel locsolták Isten ege alatt. V__________________________________J volna, ma már nem sokat foglalkozunk, holott Trianon diszkrét bája itt fogalmazódik meg először. Margutti tábornok szerint Magyarországot a következő autonóm területekre osztották volna fel: a magyarság zöme által lakott Dunántúlra és az Alföldre, Erdélyre, mint túlnyomórészt románlakta területre Székelyföld kivételével, mely ugyancsak autonómiát kapott volna, a Vajdaságra és Szlovákiára, Horvátország pedig megtartva különleges státusát, Bosznia-Hercegovinával bővült volna. Ez az elgondolás nem új. Mint Málnási Ödönnél A magyar nemzet őszinte történetében olvashatjuk, 1849 után „a magyar állam önállósága megszűnt, Erdély, a Száva-Duna menti határőrvidék, a Délvidékből alakított szerb vajdaság Magyarországból kiszakíttatott és a volt királyság az osztrák császári birodalom tartományai közé soroltatott.” Schwarzenberg herceg miniszterelnök ezt tartalmazó deklarációját joggal tarthatjuk a Belvedere palota szakértői terve előképének, ahogy azt a trianoni döntés előképének: Hodzsának, Vajdának és társaiknak csak a Gross- Österreich feliratot kellett felcserélniük a benesi kis nemzetek forradalmára”. (Az osztrák-magyar viszony furcsa és végzetes ellentmondásait jól szimbolizálta egyébként a közös középcímer is, ahol az osztrák címerpajzsot ragadozómadár, a magyart szárnyas angyal tartotta, jó okot adva heraldikusoknak és újságíróknak egyaránt a csipkelődésre.) Amikor Czemint kinevezték bukaresti nagykövetnek, a Reichspost 1913. november 12-i vezércikkében megtámadta gróf Apponyi Albertet - ő fog majd Trianonban képviselni bennünket -, hogy nem szereti a cseh-osztrák politikust. Czernin ugyanis Ferenc Ferdinánd híveként részese volt annak a tervnek, amelynek értelmében Romániát úgy kellett volna bekebelezni a Monarchiába, hogy egyfajta közjogi önállóságot élvezve, Erdéllyel egyesüljön. 1919- ben a terv merőben más színezettel - s a győztes jogával élve - a maradék Magyarországot is megcélozva, újra felmerült. I. Ferdinánd román király és a bukaresti politikusok felvetik egy román-magyar perszonálunió lehetőségét, de a durva, csakis a fegyverjogra való támaszkodás, amely a román megszállás sajátja volt, a magyar társadalom számára elfogadhatatlanná tette a román Hohenzollemek félnagyhatalmi ábrándjainak elfogadását. (A Hohenzollernek jogara alatt így Erdély és Magyarország közt egyfajta „átjárhatóság” azért maradt volna.) 1902-ben, a Nagyváradi Napló 188. számában egy ifjú újságíró fura próféciát közölt István király országáról. Ady Endre azt írta „a magyar náció névnapján”, augusztus 20-án, „hogy a francia sajtónak állandó témája egy nagy birodalom fölosztása, mely - nézetünk szerint - mihamar bekövetkezik, mikor a nagy birodalom uralkodója behunyja szemeit. Ez tragikus jövő jóslata lehet, de ne essék róla most szó. De az már székében tudott dolog, hogy jelentős, gondolkodni alaposan tudó emberek maguk közt elborultan, desperáltan beszélgetnek fenyegető nagy veszedelmekről. István király országa... hódításra képtelen a nemzetiségekkel szemben s ereje nincs, hogy leszámoljon a megbéklyózó feudalizmus maradványaival... Amit kultúrára áldozhatnánk, azt elnyeli Ausztria és a hadsereg.” Van valami félelmetes abban, hogy Ady ravatalát 1919 januárjában azok veszik majd körül, akik veszni hagyják az országot, a csúcsai Boncza kastélyt pedig - Csinszka és Ady szerelmi fészkét - az az Octavián Goga vásárolja meg, aki a váradi és pesti éjszakában költőtársa s barátja volt, s akit politikusként majd a vasgárdisták segítenek a román miniszterelnöki székbe. És félelmetes az is, amit Bánffy Miklós gróf - aki 1921-22-ben az akkor igen kényes magyar külügyminiszteri posztot töltötte be - ír Megszámláltattál... című regényében. Az arisztokrata országgyűlési képviselő, Abády gróf arról beszél Timisán Aurél ügyvéddel - aki a regényben a Memorandum-per egyik védőjeként szerepelt, hogy mivel Erdély gazdaságilag inkább gyarmat, mint egyenrangú része az országnak, felvirágoztatásában románoknak és magyaroknak össze kéne fogniuk. Timisán azonban szkeptikus: „Érdekes, hogy egy magyar főúr ilyet meglát. Nagyon érdekes. De aligha lehet bármit tenni. A zsidó nagybankok és a zsidó nagyvállalatok Budapesten azt sohasem engednék. Ezért mindaz, amit a gróf úr mond, csak olyan fata morgana.” Lehet, hogy az I. világháború küszöbén a magyarság vezető szerepe a Kárpát-medencében Bécsből és Bukarestből nézve már csak fata morgana, csak délibáb volt? Tamáska Péter MAGYAR PANTEON Mikszáth Kálmán (1847-1910) Egy esztendővel az 1848-as magyar szabadságharc föllángolása előtt született. Véle együtt is föltehetjük a kérdést, immár nélküle, de a dermesztő tények máig rémisztő hatása alatt: ugyan hányadik magyar szabadságharc indult hányadik elnyomó idegenség ellen akkor? Mikszáth Kálmán négy esztendővel az első világháború kitörése előtt húnyt el, köztiszteletnek örvendő, igen olvasott íróként. Rimaszombaton és Selmecbányán tanult az evangélikusoknál, a győri jogakadémián folytatta jogi tanulmányait. Az 1870-es évek elején Mauks Mátyás szolgabíró mellett esküdt, gyakornok, annak lányával köt engedély nélkül, titokban házasságot. Újságíróskodik, majd szerkesztő Pesten. 1874-ben jelent meg első elbeszéléskötete, ekkor hal meg gyermeke is. Kétévi házasság után elválik feleségétől, mert nem tudja tisztes körülmények között eltartani a családot. Kilenc év után ismét összeházasodnak, igen jól élnek mindvégig. De a válás után hihetetlen nyomorúságban élt évekig, nagy magányban. Szegeden lett újságíró. 1880-ban megy ismét Pestre, 25 éven át a Pesti Hírlap munkatársa. 1881-ben, illetve 82-ben megjelenik a 7öt atyafiak és A jó palócok című novelláskötete, ezek után hozzá szegődik - a sok munka mellett - mind a pénz, mind a dicsőség, elsimerés. Soraiba veszi a Petőfi, majd a Kisfaludy Társaság, az Akadémia, országgyűlési képviselő lesz, kilenc év után újból elveszi első feleségét, három fiúgyermekük születik. Regényeiben (Beszterce ostroma, A két koldusdiák, A beszélő köntös, Akly Miklós) jelen van mind a történelem, mind a szülőföld témája, a népi és népet szemlélő varázslat. Korának abszurd bírálata az Új Zrínyiász című regény a feltámadott nemzeti hőssel a középpontban. A nemesi középosztályt épp úgy ismeri, mint az egyszerű palócot, a szegedi pórságot. A Különös házasság, a Két választás Magyarországon, a Noszty fiú esete Tóth Marival immár - és már akkor - klasszikus értékű magyar regények. Műveiből több magyar film is készült. Pesten teret neveztek el róla.
