Nyugati Magyarság, 2000 (18. évfolyam, 1-12. szám)

2000-01-01 / 1-2. szám

2000. január-február

Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident

11. oldal

Kádár János, az évezred kétszeres világelsője

A címben feltüntetett állítás bizonyítása történelmileg hiteles és sokrétű adatok feldolgozásával történt. A mérlegen volt: Bemadotte, Canaris, Dobi, Fouché, Haynau, Hitler, V.László, Marosán, Napóleon, Ocskay, Quisling, Reményi-Schneller, Szakasits, Szapolyai, Sztójay, Talleyrand és még sokan mások. Nem találtatott egyetlen olyan hazai vagy külföldi személy sem, aki veszélyeztette volna Kádár Elsőségét.

Az „évezred világelsője” címet Kádár két kategóriában érdemelte ki: az ARULAS-ban és a MEGTORLÁS-ban.

Indoklások

Az első kategóriára vonatkozóan:

1) Kádár elárulta pártját, amikor 1944-ben önhatalmúlag feloszlatta a Békepártot.

2) Kádár elárulta barátját, Rajk Lászlót, amikor elment hozzá sakkozni, hogy elterelje a figyelmét a küszöbön álló letartóztatásáról;

3) Kádár elárulta az AVH-sokat (is), amikor 1955-ben a Magyar Demokrata Párt PB- hez írt levelében hivatkozott arra, hogy 1951- ben „fiktív” vallomásokat csikartak ki tőle;

4) Kádár elárulta miniszterelnökét, Nagy Imrét, amikor 1956 november elején megszökött az országból a szovjetekhez;

5) Kádár elárulta azokat az állampolgárokat, akik az 1956. október 30-i és november elsejei rádióbeszédének hatására csatlakoztak a forradalmárokhoz;

6) Kádár elárulta azokat a forradalmárokat, akiknek büntetlenséget ígért még ’57 elején is, de gyakorlatilag a vesztőhelyet, a börtönt és a társadalom perifériáját juttatta számukra, valamint rokonaik és barátaik számára;

7) Kádár elárulta Hruscsovot, amikor a nyilvánosság előtt kiállt mellette, majd Brezsnyevvel való találkozását követően elfordult egykori patrónusától, és csak az új főtitkárral volt hajlandó csókolózni;

8) Kádár elárulta a hazáját, amikor új „bábkormányt” alakított, és a szovjet csapatok élén visszatért Budapestre, majd bekapcsolódott a szabadságharc leverésébe;

9) Kádár elárulta Dubcseket, amikor 1968. júliusában és augusztusában (háromszori találkozásuk során) támogatta a csehszlovákok reformtörekvését, majd áldását adta a szovjet megszállásukban közreműködő magyar csapatok akciójára.

Ilyen „szép” sorozatot senki sem produkált még a világon! Quisling, a „minden árulók atyja”, gyakornok sem lehetett volna Kádár mellett! Nehéz lenne tehát elvitatni ebben a kategóriában Kádár elsőségét.

A második kategóriára vonatkozóan:

a) Kádár belügyminiszterként „megtorló” akciókat szervezett a kulákok ellen. Személyesen igazította el a parancsnoki eligazításon jelenlévőket, miszerint: „Lenin elvtárs is megmondta, hogy a kulák is alkalmazkodik, ha érzi az erőt! Kiszálláskor öltöztessék új ruhába az AVH-s csoportokat, mert jobb a kulákot új egyenruhában megverni” (Sic!);

b) Kádár a nyilvánosság előtt több ízben büntetlenséget ígért Nagy Imrének és társainak. Nagy Imrét akkor végeztette ki, amikor már konszolidált állapotok voltak az országban;

c) Ösztönözte bűntársait a karhatalom, majd pedig a munkásőrség megalakítására, a „legkeményebb” fellépésekre, a sortüzekre, a fizikai és lelki terror bevezetésére;

d) Büntetlenséget ígért a nyugatról visszatértek számára. ígéretét megszegte, és nem csupán a hazatérteket, hanem a rokonságukat is másodrendő állampolgárokként kezeltette;

e) Különös kegyetlenséggel végeztet ki egyes forradalmárokat (Szabó Jánost, Ekrem Kemált, Dudás Józsefet, Mansfeld Pétert, stb.) és politikai ellenfeleit (Nagy Imrét, Maiéter Pált, stb.). A magyar történelemben soha nem

tapasztalt szadizmusra valló módon, összedrótozott kézzel, arccal a föld felé, jeltelen sírokba „kapartatták” el az áldozatokat, és lovas rendőrökkel tapostatták szét azokat a virágokat, amelyeket a halottak napján, a gyászolók vittek a feltételezett sírhelyekhez;

f) Tízszer annyi személyt végeztetett ki, százszor annyit vettetett börtönbe, mint az osztrák Haynau, a magyarság egyik legkegyetlenebb ellensége 1849-ben.

g) Kétszázezer ember menekült ki az országból előle, és az általa behívott szovjetek elől, majd „uralkodásának” több mint három évtizede alatt mintegy százezer (!) ember disszidált hazánkból, vagyis nagyobb veszteség érte az országot, mint a 2. világháborús hadseregünket.

Magyarázat: Haynau az irgalmas nevet is megkaphatná a „bresciai hiéna” mellé, hiszen pl. Irinyi Józsefnek, a márciusi ifjak egyik vezetőjének halálos ítéletét azzal az indoklással töröltette, hogy a 27 éves Irinyi túlságosan fiatal ilyen súlyos ítéletre. De milyen melléknevet érdemelne Kádár, ha figyelembe vesszük, hogy a 15 éves Mansfeld Péter forradalmárt addig tartották a börtönben, míg el nem érte a nagykorúságot, és ’59(!). március 21-én végezték ki bestiális módon: a pribékek 13 percig hagyták vergődni a fiatal gyermek testét a bitófa kötelén! Kádár elvakult megtorlási akciója azért sem érthető, mivel (végeredményben) a forradalmároknak köszönheti, hogy hatalomra került, az ő hősiességük és áldozatuk alattomos, gátlástalan kihasználásával juthatott a politikai szféra csúcsára.

Megjegyzés: egy ezredforduló előtti bizonyos felmérés szerint Kádár János neve ott szerepel az első tíz nagy magyar között! Adyt, Aranyt, IV. Bélát, Bethlent, Bocskait, Dobót, Horthyt, Hunyadit, Kinizsit, Kodályt, Mátyás királyt, Mindszentit, Munkácsit, Petőfit, Rákóczit, Szent-Györgyit, Vörösmartyt, Zrínyit és a többi nagyjainkat kiszorította Göncz, Horn, Rákosi, Kovács és a többi újdonsült „nagyságok”.

Ennyire eltorzult egyesek értékítélete! Mert akár manipulált, akár valós a felmérés, azt igazolja, hogy alaposan és tartósan megzavarták az emberek gondolkodását az elmúlt évtizedekben.

Ha valakik ugyanis annak alapján választanak és ítélkeznek, hogy a sokszorosan visszatörlesztendő kölcsönpénzből előfizethettek Trabantra, panellakásra vagy telefonvonalra, jóllakhattak abból a pénzből, amiért az egész család agyon dolgozta magát (nemritkán két mőszakban is, ezért maradtak el 6-9 évvel az európai átlagéletkortól), akkor nehezen értik meg, hogy 23 milliárd elherdált dollárból és kamatjaiból minden családnak olyan háromszintes, úszómedencével és szaunával ellátott saját háza lehetne, mint például Horn Gyulának! Ezt az irtózatos nagyságrendű kádári adóssághalmazt kell most törleszteni, és ezzel egyidőben pótolni a technikai lemaradást, korszerűsíteni az ipart, a mezőgazdaságot, az egészségügyet, közlekedést, az úthálózatot és számos más elhanyagolt területet.

Ha az alamizsnaosztogató,jól színészkedő, langyos jólétet biztosító, a mindenkit eláruló, 300 ezer embert kiüldöző, véreskezű kacsingatós gyilkos felkerülhetett a nagy magyarok listájára, akkor úgy igazságos, hogy az árulók és a megtorlók között is értékeljük a teljesítményét.

Merthogy a múlt évezred (és század) során több kategóriában is osztogattak érmeket, Kádár két első helyet szerzett!!), és utcahosszal utasította maga mögé az ellenfeleit. Legyenek büszkék rá azok, akik a nagy magyarok kategóriájában „benyomták” a helyezettek közé! Rokonlelkek tartsanak össze!

Bokor Imre

Kegyes volt a téli álomba szenderülő novemberi nap, talán ezért, mert ő is tanúja, részese akart lenni az egyedülálló eseménynek: testvéri szeretettel és lágyan simogatta a hatalmas szürke márvány obeliszket, a rajta lévő márványtáblát, melyen a következő olvasható: „E halom egy lovastul eltemetett honfoglaláskori harcos síremléke. Állította: A Szolyvai Magyar Kulturális Szövetség a Honfoglalás 1100. évfordulója emlékére. 1999.” .... A Vereckei-szoros lejtőjén, a mai Szolyva városba vezető út 6. kilométerkőjénél lévő kurgánt Lehoczky Tivadar, neves helytörténész tárta fel a múlt század hetvenes éveiben, mely temetkezési helynek bizonyult: egy honfoglaláskori harcos földi maradványait, lova csontjait és egy tarsolylemezt talált benne; az utóbbi féltve őrzött nemzeti ereklyénk. Évtizedekig egy kereszt és kis kápolna ékesítette és őrizte e történelmi kegyhelyet, melyet az érthetetlen és értelmetlen gonosz kezek megsemmisítettek, ám most újjászentelt a hálás utókor.

A Szózat eléneklése után, mely a jelenlévő százak szívéből csendült fe, Vass István, a szolyvai magyarok vezetője szólt az egybegyűltekhez, vázolva a sok-sok buktatóval teletűzdelt utat, mely végül is elvezetett a belső indíttatású kötelességteljesítésig. „Őseink nem retúrjeggyel a zsebükben érkeztek ide...”

Dupka György, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai közössége (MÉKK) elnöke méltatta az esemény történelmi jelentőségét,köszönetét mondott Kárpátalja magyarsága nevében a szolyvaiaknak.

Az esemény vezérszónoka, dr. Szöllősy Tibor, a Técső Magyar Kulturális szervezet elnöke a következőképp szólt Kárpátalja másfélszázezernyi magyarja nevében.

Alább közöljük Szöllősy Tibor emelkedett, himnikus kései sírbeszédének rövidített szövegét.

Magyar testvéreim!

Ez hát a hon... Ez irdatlan / hegyek közé szorult katlan. / S az út... kígyó vedlett bőre.

Tiszteleg a hálás utókor

/ Hány népet vitt temetőre. / S hozott engem, ezer éve, / Árpád török szava, vére / bélyegével homlokomon / Szerzett ellen, veszett rokon / átka hull rám, mint a rontás: / Perlie még ezt a hont más? / Fenyő sussan, lombja lebben: / besenyő-nyíl a mellemben, / szakadékok: szakadt sebek, / útpor-felleg: megy a sereg, / elmegy, s engem hagynak sírnak... / Ágyékomból most fák nyílnak, / fényes szemem kivirágzik, / szájam havas vihart habzik, / málló szirtbe temessetek, / fejem alatt korhadt nyereg, / két lábamnál lócsont sárgul - / ősi jognak bizonyságul, / mert ez az út, kígyó bőre, / kit nem vitt már temetőre, / s ki tudja még, kit hoz erre, / menni vele ölre, perre.

Itt nyugvó ősöm!

Eljöttünk hozzád, Veled vagyunk, hogy születésnapodra emlékezzünk, köszöntsünk Téged és köszönetét mondjunk; hogy elmondjuk Neked: mit tettünk, mit tesz ez a maréknyi csapat, melyet eltérített a Hadak útjáról a kószáló fekete üstökös. (...)

Köszönjük Neked, hogy ide vezéreltél a Kárpátok bérceivel övezett paradicsomba, hogy bokréta lehetünk a világ kalapján, hogy

megtanítottál Attila nyilaiból kaszát, tollat kovácsolni, gazokat gyümölcsfákkal nemesíteni, állatokat szelídíteni, ugart feltörtni, kiátkozni az átkot, nászra kelni a békességgel, kenyeret felezni az éhezővel, szellővé gyermekíteni a viharokat, befogadni és megbecsülni a jóakarókat.

Köszönjük, hogy magyarnak születtél, hogy vállaltad Magna Hungária bölcsőjét, Levédia útjait, Etelköz sztyeppéit, a Kárpátok ösvényeit, a Duna, Tisza, Olt hullámait, az Alföld árvalányhajait, az akácok méz-dús virágait, Buda, Esztergom, Székesfehérvár templomait, Ópusztaszer vércseppjeit, hogy testvérekké tetted a jászokat, a kunokat, hogy felnevelted és óvtad Erdély délceg fenyőit, erősítetted Nándorfehérvár falait, edzetted Buda, Eger, Kőszeg, Munkács várainak tornyait, eltérítetted ellenségeink nyilait, hogy Szent Istvánt, Margitot, Jannus Pannoniust, Hunyadiakat, Károli Gáspárt, Körösi Csornát, Petőfit, Deákot, Széchenyit adtál nekünk és a világnak.

Köszönjük Neked a világ nyolcadik, de nekünk első csodáját, Magyarországot, hogy mi, Kárpátalja magyarjai forrasztó fémé lehetünk ezen ékes koronának, tarsolylemeze

Szolyva (Kárpátalja), 1999. nov. 21. A honfoglaláskori harcos sírján emelt emlékmű.

a szellemi éléstárnak. Köszönjük Neked a biológiai csodát, mert hervadhatatlan nemzetet nemzettél, hús-vér csodákat, kik Phönix módjára mindig képesek talpra állni Európa álmatlanságra és örök zaklatásra kényszerített átjáróházában, hol tanúja lehettél hatalmas és büszke nemzetek elmúlásának, ahol oly gyakran késztettek kitépett nyelvvel idegen himnuszokat énekelni, ahol forrásokba kényszerítettek vissza kristályvizeket, ahol szögesdrót volt a nyakék és diadém, ahol a szülői ház hamvadó zsarátnoka mellett melegedett az árvaságra jutott unoka, ahol megtanítottak a semmiből valahova megérkezni, hol kősziklából vizet fakasztottunk, ahol nyögtük tatárnak, töröknek, orosznak hadait, ahol foggal-körömmel védtük és őriztük a történelem kényszere által mozgó határköveket, ahol születésnapján temettük az újszülötteket, ahol gazgyöngyeinkért vásároltak hazugságokat létünk kalmárai és farizeusai, ahol idegen nyelven kellet magyaros Jónapot! köszönteni, ahol hóhérokat kellett magasztalni, ahol jeggyűrűkből és szobrainkból béklyókat kovácsoltak a betolakodók hadai, ahol velünk ijesztgették az önfeledt gyermekeket...

Itt vagyunk, eljöttünk, hogy elmondjuk Neked: vagyunk, élünk leszünk. Nem visszük ítélőszék elé a történelmet, nem feszítünk keresztre korokat, nem énekelünk indulóként zsoltárokat, töröljük szótárunkból az átkokat, mert megértettük üzeneteidből, hogy magyarnak lenni kötelességvállalás, hogy a hovatartozás tudatosulása ébredés, gyakorlása ébrenlét, hogy nem szabad hangosan hallgatni és némán panaszkodni, kapa helyett kardot forgatni, az anyaföldbe futóárkot ásni, forrásokat elapasztani és bemocskolni, vizeket eltéríteni, éltető tüzeket hamvasztani, eszméket ferdíteni, templomokat romokba dönteni, ármányokat magasztalni, családokat, szellemeket zülleszteni, gerinceket Toppantani, hamisan esküdni.

Itt és most mondjuk Neked, Veled: ígérjük, hogy leszünk, fogadjuk és esküszünk, hogy teszünk.

Szöllősy Tibor, Técső, Kárpátalja