Nyugati Magyarság, 1999 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1999-11-01 / 11. szám

1999. november Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 9. oldal A* építkező magyar nyelvről Kiss Dénes íróvni A frankfurti virsli Megjelent Kiss Dénes új könyve, a Bá­bel előtt. Anyanyelvűnk ősiségét külön­legesen erős és logikus szerkezetén, va­lósághoz kötődésén keresztül bizo­nyítja. A leíró nyelvészet alaktani és jelentéstani fejezeteit Kiss Dénes kuta­tásai nyomán alapvető revízió alá kell venni, hogy a nyelvészhallgatók és a nyelvtantanárok helyes képet kaphassa­nak a magyar nyelv önépítkezésének. Ding an sich-ének mibenlétéről.- Hány kötete van ?-Negyvenhat könyvet írtam, és most szeretnék nyomdába adni még kettőt. Az egyik egy válogatott esszékötet, háro­mezer írásomból szemeltem ki ötvenet. A címe: Ellopott király. A másik, az OABÉCÉ óvónőknek, tanítónőknek lenne segédkönyv, amely játékos formá­ban, túlnyomórészt versekkel idézi meg a nyelvi törvényeket. Sok ezer kisgye­reknek nyílhatna rá a szeme, hogy ösztö­nösen beszélt anyanyelve milyen va­rázslatos tulajdonságokkal bír.- Mikor jelenik meg ez a két könyv?- Sajnos nem tudom. Az Ellopott király pályázatáról még nem döntöttek, de az OABECÉ-t már elutasították.- Hogyhogy?- Hogyhogy? A B ábelt kétszer utasí­totta vissza a Nemzeti Kulturális Alap Kuratóriuma anélkül, hogy elolvasta volna. Lengyel Balázs kurátor azt mondta, hogy nem szabad kiadni, mert ez a Kiss Dénes olyanokat csinál, mint Erdélyi József. Később találkoztunk, rá­kérdeztem: - Balázs, mire gondolsz? Nem tudott mit mondani. Erdélyi Jó­zseffel egyszer találkoztam, még az EMKE presszóban, és akkor is össze­vesztünk, de akár így, akár úgy vagyok én Erdélyivel, miként számíthat az érv­nek egy felelős kuratóriumban? Az iga­zsághoz tartozik, hogy rá egy évre To­kajban, a kinyomtatott Ősegy titka c. könyvvel a kezében Lengyel háromszor mondta el: jóváteszem, jóváteszem, jó­­váteszem. De ez már eső után köpönyeg.- Milyennek látja a mai magyar könyvkiadást?- Rosszabbnak, mint korábban volt. Amikor még klasszikus könyvkiadók működtek, a szerző tudta, kivel áll szem­ben. Nem láthatatlan, névtelen kuratóri­umok döntöttek műve sorsáról, szem­­től-szemben adták vissza, név szerinti bírálattal. Most a felelősséget nem vál­laló, személytelen kuratóriumok dönte­nek. Vannak, akiknek rögtön a valutát is megszavazzák a fordításra! A magunk­fajta viszont örüljön, ha a nyomdakölt­séget kegyesen megadják neki, honorá­riumról ne is álmodjon. Mindenki, a közvélemény is azt várja el, hogy az író ingyen írjon. Ez a szellemi munka tekin­télyének lejáratását jelzi: az írás csak bohóckodás, nem jár érte fizetség, csak az űzze, akinek van még mellette rendes munkája is.- Miért fordult érdeklődése a nyelvi kutatások felé? A nyelvészetet sokan fű­részpor ízű tudománynak tartja.- Azért, mert rosszul tanítják, mert nem fedezik fel benne az anyanyelv teremtő csodáját. Én diákkoromban több ezer szonettet megírtam. Élveztem a szavak játékosságát és azt az erőt ma­gamban, amellyel ezt az áradást, ezt a bőséget a magam jármába hajtani tu­dom. Első nagyobb nyelvészeti tanul­mányom 1970-ben jelent meg a Kor­­társbm, de már Kodálytól - nem sokkal halála előtt - kaptam megtisztelő bizta­tást. Neki küldtem el első írásomat. Ko­dály egy kérdéssel reagált dolgozatom­ra: Maga olyasmit keres a nyelvben, mint a zenében a pentatónia? Ennél hoz­záértőbben azóta sem nyúlt senki sem a munkáimhoz.- Hányadik fokra jutott fel a nyelv ötfokú skáláján?- A rendszer valamennyi elemét érintettem, de még sok finomítás van hátra. A Bábel előttből kiderül, hogy most mennyire mondok igazat. A nyel­vek kényzserűen logikán alapulnak, hi­szen a logika nem más, mint ősi tapasz­talatokból sűrűsödött törvény. Ennek megléte nélkül egyetlen nyelven sem lehetne közölni semmit. Azonban a ma­gyar nyelv szinte teljes egészében a ma­tematikán és a logikán alapszik. Azt mondhatjuk, hogy minden egyes nyelv­tani állapot valamilyen számtani műve­let. Vegyünk egy példát: 0,5+0,5=1. Ezt a magyar többféleképp kimondhatja, így: a két fél egyezkedik. A felek meg­egyeznek. Üzletben: Megfelel (ez a ru­ha). A felel a félből van. Ugyanakkor a nyelv nemcsak szó­kincs, hanem a nemzet egész történelme is benne van. Azt mondjuk: belém nyi­lallt a fájdalom. Ebben a mondatban az ősi valóság fogalmazódik meg. A ma­gyart eredendő emlék fűzi a lóhoz, a nyílhoz, és az ember ősi valóságához. Fog szavunkból például legaláb ötven szó származik, és mind a valósághoz köt. A Bábel előtti nyelvállapot olyan, mint a kétéves gyerek mondatalkotása. Közvetlenül, önmagából képezi le a valóságot.- De ha minden kétéves nyelvmester, akkor miért utálják az iskolások a mate­matikánál is jobban a nyelvtanórát?- Mert amikor a magyarul tökélete­sen beszélő hatéves gyerek bekerül az iskolába, teljesen idegen közeggel kerül szembe: a magyar nyelvtannal. Minden érthetetlen benne, pedig a nyelv nem hoz létre értelmetlen dolgokat. Azt kel­lene megtanítani nekik, hogy a szó jelen­tését a mássalhangzók adják meg, hogy minden rag és képző valaha önálló szó volt. De a tanár sem érzi, hogy a -tálán, -télén ős szava a talán. így aztán a gyerek nem érti meg saját nyelvét, nem tudato­sodik benne az, amit ösztönösen hasz­nál, s ezért nem is szereti és nem csodálja legfőbb szellemi kincsét. Pedig az isko­lának az lenne a feladata, hogy birtokába juttassa a diákot saját tulajdonának.- Mit tudnak az olvasók az Ön mun­kálkodásáról? Beleértve a nyelvi kuta­kodásait? Illetőleg mennyire teszi ezt közkinccsé a média? Hiszen a magyar nyelv közügy.- Látható, hogy a médiában min­denre van pénz, van idő, szerkesztő, ami harsány, botrányszagú, s ami az alantas ösztönökre hat, tisztelet a kevés tisztes­séges, színvonalas műsor készítőinek. De a valóság az, és ezt mondjuk ki, hiszen nemcsak az én személyemről van szó, életművekkel rendelkező írók, mű­vészek, sőt, tudósok megmaradnak az ismeretlenségben, miközben országra s netán világraszóló alkotásokat hoznak létre, elszánt, szívós munkával. A szász­­huszonharmadrendű „focisták” nálunk, nálam jóval ismertebbek, ha úgy tetszik, hozzám képest híresek és még sokkal jobban is élnek, jobban megbecsülik őket a silány teljesítményükért is.- Mi ennek az oka ?- Mert akik a híresítést végzik, ma­guk is középszerűek, műveletlenek, de legalább törtetők. És ezt az „értékren­det,, sugározzák a képernyők. Ilyen egy­szerű ez. Mivel a társadalomban nincs vagy alig van ellenállás, fő műsor lesz a dáridózás, meghatározó a tizennégy éven aluliak színvonala számtalan mű­sorban. De ne sértsük az okos tizenkét éveseket, ajó könyvet szerető kevés gye­reket. Azt se hallgassuk el, hogy leértéke­lődött a tanítóság, tanárság, mert szintén elveszítette méltóságát és uralkodik a hivatalos középszer. S ha össze akarnám foglalni, folyik a félrevezetés, erősöd­nek a nevető izmok. Miközben évente egyre nagyobb városnyi magyar tűnik el, miközben a világon egyik legjobban eladósodott ország vagyunk és fizetünk több, más ország helyett is kamatot, törlesztést. így hát a tülekedésben, ami igazán nevelné az egész nemzetet, hat­árokon belül és kívül, épp arra nincs hely a sajtóban, a rádióban, a képernyőkön. Csak az üvöltés, sekély szellemű han­goskodás. Ezért írtam meg éppen e lap hasáb­jain nemrég, hogy a média az első számú közellenség! De ezt az írást közölte a Százak Tanácsa című, fontos kötet is, erről a pazar kiadványról sem nagyon írt a magyar sajtó. Pedig Balczó Andrástól Zétényi Zsoltig, mintegy kilencvenné­gyen írták meg véleményüket országról, világról. Például ezt a könyvet kötelező elemzésre kellene adni minden középis­kolának és osztályfőnöki órákon egy­­egy írást föl kellene olvasni, de lehet más órán is, majd elemezni. Nem veszítené­nek, csak nyernének ezzel a tanárok és a tanulók egyaránt. Tudja, kimentek a tan­kok, bejöttek bankok. A tankokkal szent suhancok is elbántak, de országok kert­jei, mezői vonaglanak a bankok lánc­talpa alatt. S ez az utóbbi ráadásul törvé­nyes! Igaz, nem erkölcsös, nem tisztes­séges, dehát a pénz körül ezek nem szá­mítanak. S kényszerültén ezekhez iga­zodik az ember is. Tisztelet megint a tar­­tásos kivételnek, az „arany öntudat­nak.- Úgy tudom, készül külföldre elő­adásokat tartani. Van már tapasztalata ezen a téren?- Igen. Három előadást tartottam Finnországban. Rendkívüli örömmel fogadták mondandómat, és elmondták, hogy a finnek határozottan visszautasít­ják a magyar finnugrászat eredményeit. Figyelem: nem a nyelvrokonságot, ha­nem a német nyelvtudományon és mód­szertanon alapuló finnugrászat „tudo­mányos” hozadékát. De tartottam elő­adásokat Németországban is.- Most kik hívták meg, hová utazik?- Amerikába és Ausztráliába. Ame­rikába a Trianon Társaság kaliforniai vezetője, Katona Jenő hívott meg. Októ­ber 23-án San Franciscóban mondok ünnepi beszédet, Los Angelesben pedig könyvbemutatót szerveznek. Ausztráli­ában a Trianon Társaság melboume-i Victoria Tagozata jóvoltából, Fadgyas László elnök meghívására jutok el. Ott január 5-én nemzetközi magyar talál­kozó lesz. Várhatóan két vagy három előadást tartok az új könyvemről és Tri­anonról is.- Milyen az emigráció érdeklődése az Ön nyelvi kutatásai iránt?- Az emigráció fogékonyabb, mint az anyaországiak, de a részleteket te­kintve nem eléggé tájékozott.- És Trianon iránt?- Úgy látom, hogy a Trianon-tudat leginkább az ausztráliai magyarságban van meg. Ott öt tagozata is van a társa­ságnak, kérés nélkül is adták a támoga­tást a Trianon-kalendáriumhoz, s tu­dom, hogy más magyarországi Trianon­­kutatót is meghívtak már. Ez az áldozat­­készség örömmel töltheti el azok szívét, akik félnek a magyarság érzelmi kiüre­sedésétől.- Milyen meggyőződés vezette a po­litikai jobboldalhoz?- Engem ötvenhatban lecsuktak egy versemért, és az ország összes egyete­méről kirúgtak. Ezt a végzést egyébként azóta sem vonták vissza. Én nem kérem a hatálytalanítást, hisz azt sem én kér­tem, hogy rúgjanak ki. Milyen más meg­győződésem lehetne, mint nemzeti?- A Bocskai Egyetemen is nagysi­kerű előadásokat tart anyanyelvűnk ál­lapotáról.- A nyelv állapota? Hasonlít az or­szágéhoz. Leginkább a hódoltság és a szolgaság jellemzi. De azért nem féltem az angol-amerikai nyelvtől. Kilábaltunk mi már a latin szorításából, és majdnem egészen eltüntettük a német hatásokat. Megbirkózunk ezzel is, nem kell hozzá, csak egy Amerikából kiábrándult új nemzedék és egy magyar szemléletű, magyar szívű iskolarendszer. Vasvári Erika A frankfurti virsli kipukkadt - no, nem nagy durranással, hanem ahogy a túlfő­zött virsli szokott: szépen kettéválik, amúgy bőröstül, és már csak a macska vagy kutya örülhet a terméknek, torma vagy mustár nélkül. A kipukkadt virsli ugyanis fogyasztható, de gusztustalan. Mire e sorok megjelennek, már post festa vagyunk amúgy is - lezajlott az ezredvégi Nagy Bemutatkozás, nyilván sok lesz a remittenda, s megtelnek a né­met antikváriumok tiszteletpéldányok­kal, az urbánus „kánon” németül olvas­ható műveivel. Az egészben van valami végtelenül szomorú, szolgai és szánal­mas motívum. Jó, hogy Magyarország gyakorlatilag mindig (vagyis több száz éve) a német nyelvterület és kultúra ré­szeként működött, azzal állandó küzde­lemben, de ami a rendszerváltozás óta történt, az bohózat, a sokszor vitatott ha­tárnyitástól egészen Antall József és Hóm Gyula érdemeiig. Német érdekszféra vagyunk, s azok is leszünk az EU-csatlakozás után is: Eu­rópa legerősebb állama joggal (vagy jog­talanul) kinyilvánítja preferenciáit, s a holokauszt utáni német nép még mindig lekiismeret-furdalást érez. A magyar kul­túrának azt a szelét részesíti előnyben, mely szövegeivel, zenéivel és képzőmű­vészetével csökkenti ezt a szellemi adós­ságot. Gyurkovics Tibor magyar író a Vasár­napi Újság rádióműsorában úgy fogal­mazott, hogy igaz, a Frankfurti Könyvvá­sáron szereplő magyar írók nyolcvan szá­zaléka zsidó, de ez helyes, mert mutatja, milyen erős a magyar zsidó irodalom. Egyetértek. A mai német közvélemény is erre az irodalomra fogadóképes. A német televíziós csatornák évtizedek óta játsza­nak olyan amerikai sorozatokat, melyek­ben a németek káposzta- és kolbászfaló barbárok, fasiszták, röhögnivaló pojá­cák. Ez volt az ára a német gazdaság erő­södésének és a német bűntudat elmélyí­tésének is. A kérdés most már csak az, mihez kezdjünk mi, Frankfurtban nem szalon­képes magyarok. Hát leginkább azt csi­náljuk, amit eddig. írunk magyarul, ma-Emlékezzetek utatok kezdetére - int cí­mében a kortárs régészeti irodalom egyik legkiválóbb alkotása, Révész László leg­újabb kötete, amely a magyar honfogla­lás és államalapítás korának tárgyi lele­teit mutatja be és értelmezi az érdeklődő olvasó számára. A gyönyörű kiállítású, 200 színes fényképpel, térképpekkel és rajzokkal szemléltetett kultúrtörténeti munka a tudományos igényességgel, egyszersmind olvasmányosan mutatja be és magyarázzaaX. századi magyar társa­dalom szervezettségét, mindennapjainak életét, azt a lenyűgöző kultúrát, amely honfoglaló őseink sajátja volt. Révész László a maga kutatási terüle­tén kiváló kalauznak bizonyul. Ma élő régészeink közül talán ő a legjártasabb a magyar honfoglalás és államalpítás korá­nak feltárásában. Az ő nevéhez fűződik a X-XI. századi Hódmezővásárhely-nagy­­szigeti és a Karcsa-kormoskai temetők feltárása, de fölöttébb értékes munkát végzett a kenézlői, a zemplénagárdi, a verebi és a tuzséri temetők feltárása során is, hogy csak a legjelentősebbeket említ­sük. A legnagyobb visszahangot kiváltó munkája a karosi honfoglaláskori teme­tők kutatása volt, melynek során 1986- 1990 között a Kárpát-medence eddig is­mert leggazdagabb, e korszakból szár­mazó temetőit tárta fel. A karosi ásatások számos, ritkaságnak számító vagy ép­penséggel egyedülálló leletet hoztak napvilágra, melyek vizsgálata sok új szemponttal gazdagította a korszakról rendelkezésünkre álló ismereteket. Fel­vetődött többek között annak a lehető­sége, hogy a Felső-Tisza-vidéken talált, a karosiakhoz hasonló temetők a X. század első felében uralkodott magyar nagy feje­delmek katonai kíséretét, valamint e kí­sérlet vezetőit rejtik, s ezek közelében helyezkedhetett el a fejedelmek hatalmi központja is. Munkatársaival együtt elkészítette azt a nagyszabású, a X. század legjelen­tősebb régészeti leleteit bemutató kiállí­tást (és a hozzá kapcsolódó katalógust), amelyet 1995-96-ban Magyarországon (Miskolc, Budapest, Nyíregyháza), azt követően pedig Éurópa nagy múzeumai­ban (Bologna, Milánó, Caen, Toulouse, Turku, Madrid) eddig közel egymillió látogató keresett fel. gyáraknak, kis példányszámban, néger módra, saját hazánkban számkivetetten. Az idei könyvvásárra megjelent egy re­gényem még az úgynevezett konzervatív sajtóban sem jelent meg tudomásom sze­rint egyetlen kritika, egyetlen recenzió sem róla. Nem létezünk, nem létezem. Frankfurthoz még egy adalék. Gellért című regényem magyarul több kiadást ért meg, megjelent lengyelül, csehül, né­metül, még pápai áldást is kaptam rá. Amikor kiadóm a pályázaton jelentke­zett, azt hittem, biztos befutó lesz, hiszen a német fordítás már megvolt (még a volt NDK-ban jelent meg, egy katolikus ki­adónál) -, de nem. Nem kapott a kiadó semmiféle támogatást. Szent Gellért és Szent István sem - pedig csupán a már létező német fordítást kellett volna újra kinyomtatni. Nem. Az ezeréves magyar államiságnak nem szabadott, hogy szépi­rodalmi nyoma legyen. A frankfurti virslit már Magyar Bál­int kultuszminisztersége idején megtöl­tötték. A virsliben ott volt Nádas, Ester­házy, Konrád, Göncz, Kertész és persze díszletül néhány népi szerző. (Nagy László jogutódjának nyilatkozatát olvas­hatták a korábbi számban.) A Frankfurti Könyvvásár mindezzel együtt közös szé­gyen. Ugyanis itt a népi-nemzeti irodal­mat látványosan negligálták és eltemet­ték, Szabó Dezsőtől Csurka Istvánig. Eb­ben a Fidesz-Magyarország döntési me­chanizmusa már ott volt. Nem váltottak és változtattak időben, csak a szájuk járt. Csodálkozni fognak (de tényleg, na­gyon), ha ledarálódnak, mint az MDF. Frankfurt megmutatta, mit ér a felelős magyar kormány: hát úgy húsz százalé­kot. (...) Hosszú távon a magyar olvasóközön­ség dönt majd, és persze a nagy igazság­tevő: a múló idő, a legkegyetlenebb kriti­kus. Lehetséges, hogy a mi írásaink való­ban kirostálódnak, s nemhogy Frank­furtba, de a magyar könyvesboltokba sem jutnak el. De abban a világban már nem szeretnék élni, vagy ha igen, hát nem magyar íróként. (...) Szentmihályi Szabó Péter (Magyar Fórum) Révész László most megjelent köny­ve a magyar honfoglalás és államalapítás korának régészeti emlékeit tárja elénk. A Szerző főként saját ásatásai segítségével kísérel meg választ adni arra a számtalan kérdésre, amely e korszak kutatása során felmerül. Az elmúlt évek során, főként a honfoglalás 1100. évfordulójához kötő­dően számtalan, e korszakkal foglalkozó mű jelent meg a könyvpiacon. Ezeknek azonban csak egy töredéke született olyan szakemberek tollából, akik a kér­déses időszakkal foglalkoznak, s még csekélyebb azon művek száma, amelyek ez utóbbiak közül a széles nagyközön­ségnek szólnak. A magyar őstörténetről, honfoglalás­ról és államalapításról lehet ugyan szépe­ket álmodni, de nem szabad évek és kilo­méterek százait, oly kor ezreit könnyedén átugorva, olyan elméleteket tálalni, ame­lyeknek a hajdani valósághoz a legcseké­lyebb közük sincs. E kötet azzal a szándékkal íródott, hogy bepillantást nyújtson az érdeklődők számára a régészeti kutatások minden­napjaiba. Főként a karosi temetők (jelen­leg a Kárpát-medence leggazdagabb X. századi temetői) feltárásának bemutatása révén nyomon követheti az olvasó a fon­tosabb leletek előkerülését, tanúja lesz annak, miként állnak össze a rozsdás vas­tárgyak, patinás veretek fegyverekké, méltóságjelvényekké, ruhadíszekké. Mi­ként kerültek egymástól több száz vagy ezer kilométerre készült pénzek, éksze­rek, fegyverek egy sírba, milyen törté­nelmi események sodorták azokat haj­dani utolsó tulajdonosukhoz. Választ kaphat arra a kérdésre is, hogy e tárgyak csupán az öncélú csillogást szolgálták-e, avagy meghatározott jelen­tésük volt a X. századi magyar társada­lom tagjai számára? A régészeti leletek, írott források értelmezése körül napja­inkban is késhegyig menő viták dúlnak. E viták némelyike szintén megelevenedik e könyv lapjain. A rendkívül szép kiállítású és magas eszmei értéket képviselő kötet a Timp Kft. gondozásában jelent meg, nélkülözve bármiféle állami támogatást. Az Emlé­kezzetek utatok kezdetére című könyv a Timp Kft. címén (1255 Budapest, Pf.: 240.) rendelhető meg 2250 forintos áron. P.T. Szeretne segíteni, hogy idős, beteg, fogyatékos embertársaink szeretetotthonba kerülhessenek? Kérjük, támogassa a Katolikus Szeretetszolgálat Alapítványt. 1519 Budapest Pf. 314. Telefon/Fax: 36-1-209-5185 Számlaszám: OTP XI. kér. Fiókja 11711034-20844534 Osiségünk dicsérete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents