Nyugati Magyarság, 1999 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1999-10-01 / 10. szám
P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, CANADA NYUGATI 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. DaGDQDgaPBaDDS GDo© W(SSÜ = [U®DD(j|[?®0© cí]d®©@DcD@0DG XVII. évfolyam, 10. szám 1999. október A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 116.- Ft - $3.00 /—i— ;---------------------------------------------------------\ CZEGO ZOLTÁN Muskátlis Európában Itt élünk vitézkedő népek gyűrűjében, kikönyökölve ahuszadik századból. Az, hogy élünké vitézkedő hajcihősök között, bizony világ csodája. De hát mi nem ebből a csodából akartunk megélni akkor sem, mikor eszeveszetten rohamozott ellenünkre a Sors mellett sok nagy hatalom. Bizony mondom néktek, nem muskátlis ez a mi kikönyöklésünk a vakolatját igencsak hullató 20. század cselédszobájából. Nem mi akartuk így. Nem így akartuk mi. És erre bizonyság az a kis magyar, cigány, délvidéki meg kárpátaljai gyerekecske, kinek a napi tejadagjához ugyancsak össze kell rántania a napi költségvetést a mostani kormánynak: sok a bemenekülő, sok a belső menekült. Itt ügyködik körünkben, vitézkedő belső és külső ellenségeink szeme előtt mégis csak egyetemes mement óként jó Pongrácz Gergely, kinek neve most akár lármafa is lehet e mindenkoriból egy és oszthatatlan 1999-es magyar októberben. Eszik, iszik, tervez, és körzője, szögmérője fölött ott figyel az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc civil szerveződéseken kívüli védangyala. Mi néven tudjuk nevezni ezeket a szellem-emberkéket is. Mi lenne vélünk, ha már a hősöket sem nevezhetnénk Ilonkáknak, Pétereknek! Mi lészen ennek a nemzetnek és országnak a sorsa, ha nem meri a szolgajogszolgáltatás néven nevezni mindazokat, akik az igazságot és egy legutóbbi forradalmat rekkentettek el egy jobb sorsra érdemes magyar jelen és jövő elől?! Valamit cselekszik Pongrácz Gergely, a legendás. Lehet, ma épp köröm közül vesz valami ételt magához nincs idő lakomára. Nem jött el annak a népnek a lakomás ideje, mely népért életetés halált vállaltak akkor, mikor október nagyasszonya igen-igen szűkén mérte s nem is rossz indulatból a zsíroskenyeret. Mert azon az őszön valakiknek ott kellett állniok, hol rongyosan és éhesen kellett megkísérteni Istent és annak minden szabadság-angyalát: már nem mehetett tovább az az életforma. Mit vigasztalna bennünket, hogy ki mindenki mi mindent mondott akkor az eddigelé utolsó európai forradalomról! Belékiálthatták a század derekán a békétlen világ csöndjébe az igazságot: Elvetélt békében él Magyarország s az egész Kelet-Európa! A nagyok, az erősek voltak mindig az. árulóink. Francos rádióikkal, kémhálózataikkal ködösítették a budapesti Széna tér és a magyar testek, lelkek történéseit. Gergely bá'. nem így akartuk s nem így akartátok. Igaz, volt még egy lehetőség a helyesbítésre, azt nevezzük 1990-nek. Akkor már, akkor még nem tetszettünk forradalmat csinálni. Valahogy - nem ment. Valahogy nem volt elég nagy a rettenet, nem volt elég hasogató a fájás ahhoz, hogy 1956 száraz kötéseit letépve, egy kicsit körülnézzünk a magunk háza táján. Isten megbocsátja talán. De ez a nemzedék, mely ma is érdeklődik Pongráczék meg a Széna tér, a Hűvösvölgy, a Corvin-köz akkori, 56-os lélegzetvétele iránt, nem annyira megbocsátó. Istennek az a dolga, hogy elnéző legyen. Nekünk az a dolgunk, hogy e maradék országban semmit ne nézzünk el mindabból, ami bűn ellenünkre és a mi szemünk előtt naponta megtörténik. Isten kis ember-állatkái rínak étien a Práter utcában, és csak úgy köröm közül fal étvágytalanul valamit a magyar szabadság Magyarországon. Hát mire megyen itt ez a játék? Mi néven tudjuk nevezni halottainkat -, de miféle nemzet az, amely még ma is, országfosztogatások látójaként is óvakodik gyáván a mostani bűnösök megnevezésétől?! Valahol valami bölcsek bölcsködték a gyanított igazságot: Ne ítélj, hogy meg ne ítéltess! Rendtartó faluban lefogják a rendetlenkedők kezét. Nem adózhatunk méltóbban 1956,1848,1711,1526,1241 magyar és kun és jász és másmilyen halottainak, mint az igazság kimondásával, kikövetelésével: nem elegendő csak fogcsikorogni; nem lehet az idők végezetéig betömni egy nép száját a kivárás vigasztaló reménytelenségeivel! Igencsak hullatja vakolatát ez a ház, melyben európáskodni kényszerítenek, kevés magyar nemzeti haszonnal. És ha már számunkra nem rendeltetett semTrianonban, sem Teheránban, sehol muskátli, vegyük már észre az Isten szent szerelmére: söprögetni kell a magunk portáján! Avagy nem öl-e a szégyen az akkori szabadságharcos 56-osok előtt ma, hogy csak immel-ámmal vettük át a fél-szabadságot? A Tiborcok itt zsörtölnek a Ferencvárosban, itt, Miskolcon meg Mezőtúron: Ki száz- meg százezret rabol, bírája lészen annak, kit a szükség garast rabolni kényszerít. Hány Bánknak, Peturnak kell még megszületnie és pokolra mennie, hogy megértse végre ez az ország s benne, kívüle a nép: ellenünkre vitézkednek itt benn s kívül egyaránt, míg mi magunk nem mondunk megálljt egyszer s mindenkorra. A kisgyermek is fújja már, hány száz milliárdotloptakki Magyarország lyukas kosarából csak a minap. Nos, azt s a szabadsághoz való mindenkori igényt tegyük le egyszer a jog rongyos asztalára, itt, itthon, s lennénk még egyszer világ csodája, immár nem hiábavaló áldozatokkal. IFJ. FEKETE GYULA Megbecsüljük-e hőseinket? Régi, elsárgult családi leveleinket rendezve figyeltem fel egy kicsiny jegyzetlapra. Tizenhárom nevet írt fel rá egy már ismeretlen kéz szép és gondos rajzolatú betűkkel, fekete koromból készült tintával. A nevek után egy intelemből lehetett következtemi az írás keletkezésének az idejére: jól tanulja meg ezeket a szent vértanú neveket a címzett, mert ha megtalálják nála a papirost, akkor ebből komoly baja támadhat! Valamikor a megtorlás első éveiben, 1852 körül írhatták le és terjeszthették kézről kézre az Aradon kivégzett honvédtábornokok neveit. Már akkor is jelképpé magasztosultak az aradi bitófák áldozatai, és a vértanú tábornokok az osztrák császár nevében mind a 123 kivégzett magyar forradalmár és honvéd elítélését is jelképezték. Egyazon sorsa volt mind a közkatonáknak, mind tábornokaiknak. Húsz évvel később már a hatóságok nemtetszése mellett, de le lehetett írni az Aradon kivégzettek neveit, gyászszalagot lehetett viselni október 6-án, UNOKA JÓZSEF olyan erős volt a magyar érzelmű lakosság hősei iránt érzett megbecsülése. A magyar történelemben a gyász gyakran megismétlődött. Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek az életét is sok esetben az elnyomók halálos ítélete oltotta ki. A 800 halálos ítélet mintegy felét végre is hajtották, sokakat távollétükben ítéltek halálra és voltak, akiknek nyolc-tíz éves fegyházra változott át az ítélete. Néhány év múlva 1956 emlékének ápolói már kezdték gyűjteni a kivégzettek neveit - de a modem besúgói hálózat határozottan lecsapott. Megszülettek az első kemény önkényuralmi ítéletek azok ellen is, akik nem tettek mást, csupán a rendszer áldozatait rögzítették. Volt, aki az életével fizetett azért - mint „kém” -, mert nyugati történészeknek és sajtóorgánumoknak eljuttatott általa összegyűjtött neveket. Minden úgy kezdődött, mint akkor, Arad után - kézről kézre adott listák, passzív ellenállás és konok emlékezés. Mégis, más lett a vége. Az évtizedekig tartó agymosás, a rádiót és a televíziót uraló liberálbolsevik erők a lakosság jelentős részének tudatából kiölték 1956 megbecsülését, elbagatellizálták a megtorlást. A Haynau halálos ítéleteit háromszorosan túlteljesítő Kádár Jánosról még idén júliusban is - halála tizedik évfordulóján - azt állították a,,közszolgálati” rádióban és televízióban, hogy szovjet követelésre tette, amit tett, és más kommunista országban sokkal nagyobb megtorlás történt volna. „Objektív” történészek ma is rendszeresen kapnak adásidőt és nyomdafestéket, hogy bizonygassák: a halálos ítéletek mintegy fele köztörvényes okokból született, és a politikai elítéltek fele is nacionalista-fasiszta fegyveres volt. Ellenvélemények híján ma sokan el is hiszik, amit gyakran hallanak, így nem csoda, hogy csak nagyon kevesen tudnának tizenhárom vértanú-nevet felsorolni a forradalom utáni mintegy 400 áldozatból. (Folytatás a 3. oldalon) Kárpátaljai körkép Kárpátaljának, a Kárpát-medence észak-keleti felvidékét, a Keleti-Beszkidek, a Borzsa-, és a Máramarosi-havasok árnyékában meghúzódó és a Felső-Tisza ágai, valamint mellékfolyói által szabdalt és részben határolt hegyes-völgyes gyönyörű tájat nevezzük. Felületét a vad elemek, a tűz és a víz formálta, tette változatossá és ilyen varázslatossá. Belső hegyvonulatait ugyanis a tűzhányók alkották, a völgyeit és sík területeit pedig a hegyekből lezúduló folyók - a Fehér- és a Fekete-Tisza, valamint a Tisza mellékfolyói, a Latorca, a Borsa, a Talabor, a Nagyság és az Ung stb. által szállított törmelék töltötte fel. Az alföld peremén emelkedő, vulkáni eredetű hegy vonulatok a Vihorlát, a Szinyák és a Borlogyil mintegy körbe ölelik a mezőgazdasági művelésre alkalmasabb területeket, az alacsonyabb vulkánikus kúp, a nagyszőlősi hegység pedig mintegy ketté szeli azt. Emellett még a homonnai, a munkácsi és a Tisza menti mészkő szirtek formálják tovább Kárpátalja felületét. Ez az Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros megyéket magába foglaló terület egységes földrajzi, történelmi, gazdasági és kulturális tájegységet képez, még ha idegen hatalmak évtizedekkel korábban aTrianoni diktátummal több, szétszabdalt területre osztották és kényszerű határok közé szorították is. Ez a négy megye azonban igazán csak az őket körülölelő megyékkel és a Magyarországhoz került Csonka-Bereggel valamint az Erdélyhez csatolt területtel együttműködve igazán életképes, mint ahogy a környező megyék is nélkülözik a kárpátaljai terület kiesését, piacát és termékeit. Szülőföld, fű hegyén Az őslakosság számára a történelem során elszenvedett számtalan viszontagság és vérveszteség ellenére is ez a határon innen és túl lévő kárpátalj ai terület a legcsodálatosabb föld a világon. Ez a szűkebb hazánk, ahová mindig, mindenünnen visszavágyunk. Sőt nem csak mi, de az idegen, akijárta úttalan útjait, látta félelmetes, meredek bástyafalként emelkedő bérceit és taposta zord havasait, vagy hallotta a fenyő- és lomberdei zúgását, valamint a gyorsfolyású patakjainak a mormolását, illetve tombolását, az, aki gyönyörködött a hegyi legelőin békésen legelésző állatokban, a virágos rétjeiben, érezte az itt kaszált széna illatát, aki fürdött folyóiban és fogyasztotta parázs felett, nyárson sütött halait, aki tapasztalta az évszázadok óta itt élő népek-a Ti szaháton és a sík területeken élő magyarok és a hegyes-dombos területek völgyeiben élő ruszinok, valamint a bánya- és iparvidékeken élt németek szorgalmát, ügyességét, szakértelmét, emberségét és vendégszeretetét, az nem tud többet szabadulni a varázsától. Az alföld jellegű, sík területek kiváló gabona- és gyümölcstermő vidékek. A folyók a vízigényesebb növények és zöldségek öntözéses termelését teszik lehetővé. A vulkánikus hegyek aljában évszázadok óta kitűnő szőlő és bor terem. Különösen jó bortermő vidék a beregszászi, a munkácsi, a nagyszőlősi és a kaszonyi terület. A Kárpátok erdőségeiben lévő évszázados fák építésre és bútorkészítésre egyaránt felhasználhatók. Nem is nélkülözi ez a terület a szebbnél szebb faépületeket. A Kárpátokat vadállománya pedig még a legínyencebb vadászok igényét is kielégítő vadász-paradicsommá teszi. Medvére, farkasra, vaddisznóra, szarvasra, hiúzra, vadmacskára, a vízi madarak közül réti lúdra, lilikre, récére egyaránt lehet vadászni. De természetjárás közben láthatunk itt ma már ritkaságnak számító madarakat - sas, sólyom, ölyv, óriásbagoly -, sőt a vihorláti rezervátumban még bölényt is. A Kárpátok belső szegélyén kialakult, hosszan elnyúló medencesorozat, a Verhovina, vagy más néven Ruténföld pedig más hegyi legelőkben és kaszálókban bővelkedő területekhez hasonlóan, állatartásra igen alkalmas. Több helyen olyanok a domborzat viszonyai, hogy fél Európa téli sportot kedvelőinek a paradicsoma is lehetne. Bővelkedik még ez a terület ásványtartalmú forrásokban, gyógyvizekben egyaránt. Ásványvizek találhatók többek között Uzsokon, Szolyván, Tiszaborkuton, Királyfiszálláson, Polenán, Visken, Aknaszlatinán. Gyógyfürdők vannak Mezőkaszonyban, Kovászón, Polenán és Aknaszlatinán, hogy csak néhányat említsünk. Említést érdemel még mint látványosság Huszt tavaszi színfoltja, a Nagyság folyó árterületén a Nárciszok-völgye. Kopjak, keresztek Bőven talál itt az ember történelmi nevezetességeket a magyar múltból és látványosságot a korábbi korok embereinek alkotásaiból egyaránt. Szinte minden egyes beépített kő vagy gerenda, minden jelentősebb épület vagy település Magyarország ezeréves eseményekben bővelkedő történelmének egy-egy darabja és az ott élt és élő népek szorgalmát, mesterségbeli tudását dicséri. Várak és várromok, városok, templomok, színházak, kastélyok, városházák és más középületek, a kiépített utak és a múltszázad végén megépített, északkeleti vasútvonal mindmind a régi Magyarországnak és a Kárpátalján élő őslakosságnak a terület megvédése, fejlesztése, művelődése, a civilizált élet megteremtése érdekében (Folytatás a 4. oldalon)
