Nyugati Magyarság, 1998 (16. évfolyam, 3-12. szám)

1998-12-01 / 12. szám

1998. december Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 11. oldal Majd húsz éve már annak, hogy Magya­­ródy Szabolcs, a Külföldi Magyar Cser­készszövetség vezetőjének fölkérésére, elkészített egy munkatervet. A hamiltoni öregcserkészek úgy döntöttek, hogy föl­mérések segítségével tájékozódnak, mi­lyen a könyvtárak magyar vonatkozású anyaga (különös tekintettel a történelmi tárgyú tudományos irodalomra). A ha­­miltoniak tudomása szerint ugyanis az 1867-es kiegyezés óta a magyar kormá­nyoknak fogalma sem volt arról, hogy milyen életbevágóan fontos egy ország, egy nép arculatának megismertetése a külvilággal. Persze ma már tudatában vannak an­nak is, hogy nem ők találták föl a puska­port; a magas színvonalú angol nyelvű tudományos magyar hírverés terén má­sok is jelentős, és valóban úttörő munkát végeznek: például Király Béla, Nádas Gyula, Sisa István, Hámos László, a Szé­chenyi Társaság, a Magyar Baráti Közös­ség, a Rákóczi Alapítvány, s nemrég még Wass Albert, az emigráció magyar írófe­jedelme - hogy csak néhányukat említ­sük. Az öregcserkészek munkája azonban nem hasonlítható senkiéhez; mert ők gyűjtésből (a kint élő magyarok adomá­nyaiból) fedezik költségeiket, és relatíve nagy mennyiségben „terítenek”. Közvet­lenül vagy közvetve, ma már közel 2000 címre juttatják el ingyen-könyveiket, 30.000példányban. Ezt a munkát ahirde­­tési szakmában szaturációnak nevezik. Rengeteg könyvet küldtek szét a szélró­zsa minden irányában, abban a remény­ben, hogy valamikor, valahol döntéské­pes politikust vagy diplomatát érnek el, aki könyveikből okulva jól mérlegel s igazságosan a magyarság javára dönt. Ezt nem tanították soha, sehol Hamarosan rájöttek azonban, hogy ezt a munkát nem Kanadában, hanem az Egyesült Államokban kell végezni, mert a politikai és a katonai erő ott van. Tehát, ha a magyarság helyzetét (múltját, jele­nét) szeretnék ismertetni, az amerikaia­kat kell fölvilágosítani. Az US A-ban újra elvégezték a nagy munkát, a fölmérést; 400 amerikai egyetemi könyvtárba küld­ték ki a kérdőíveket, s két év alatt a megkérdezettek 70%-a válaszolt. Az eredmény kétségbeejtő volt: a nagynevű egyetemeken egyáltalán nem volt ma­gyar témájú könyv. A következő lépés: tudományos módszert kidolgozni, amivel fölkutat­ható az amerikai könyvpiacon elérhető angol nyelvű magyar történelmi könyv­kiadás. Az így talált könyveket fölvásá­rolták és szétküldték a kiválasztott cí­mekre. Utólag ez ilyen egyszerűen hang­zik, de akkor nehéz dió volt. Mert a legnagyob kérdés, amire a legjobb vá­laszt meg kellett találni: kiknek és milyen könyveket ajándékozzanak. Ezt ugyanis nem tanították soha sehol, ezt tapaszta­latból tanulták meg az öregcserkészek. Ennek a munkának ugyanis - bármilyen hihetetlenül hangzik is - nem volt előz­ménye. Magyaródy Szabolcs (aki még 1948- ban hagyta el az országot) annak idején itthon külpolitikai szemináriumokat hallgatott; döbbenten fedezte föl, hogy külföldi magyar propaganda soha nem létezett. így aztán sem Trianon előtt, sem azóta nem tudtuk ellensúlyozni, mások (a .jószomszédok”) ellenünkre törő sike­res nyugati hírverését; a céltudatosan összehangolt kampányokat, a „remek” történelemhamisításokat. Történtek u­­gyan magyar kísérletek, de rossz időben és rosszul sültek el, és teljesen hatástala­nok maradtak. A hallgatag, de annál cselekvőbb öregcserkész alapelve a két évtizedes ke­mény munka után: sok könyvvel - tudo­mányosan megalapozott igényes művek­kel kell jelen lenni, és időben, jó időben ahhoz, hogy hatékonyak lehessünk. Milyen könyveket és kiknek? A nyolcvanas évek közepén gyűjtést indítottak az öregcserkészek és vásárol­tak. Először főleg a kanadai magyarok adakoztak, majd szerte Amerikában a magyarok. De hogy mit kell keresni az amerikai könyvpiacon, azt senki nem tudta. Magyarorszgára többször írtak, de választ sem kaptak. Itthon minden hiteles könyv zárolt osztályon volt a Széchenyi Könyvtárban, még a történészek sem jut­hattak hozzá. Szerencsére azonban talál­tak néhány kiváló szakembert. Például Kertész Istvánt, aki öt-hat jelentős könyv szerzője. Kertész magyar diplomata volt 1940-1946 között. Különösen a második világháború utáni korszakkal foglalko­Magyarságszolgálat könyvterjesztéssel A Kanadai Magyar Öregcserkész Csapat Hunyadi Mátyás Közösségének munkájáról Magyaródy Szabolcs zik és az orosz megszállással. Mint aktív diplomata részt vett a párizsi békeszerző­dések előkészítésében, és olyan adatokat közölt munkáiban, amelyek eddig nem ismertek. (Magyarországra Kertész könyvei a mai napig nem jutottak el, máig nem fordították le őket magyarra.) Jelen­tős segítséget nyújtott Borsody István is, az egyik legjelentősebb amerikai magyar történész. Fontos műve, magyar fordítás­ban: A megosztott magyar nemzet. Ez az első olyan kinn publikált kiadvány, amelybe hazai történészek is írtak. Me­gemlítette Magyaródy Szabolcs még Wagner Ferencet ist, aki arról írt, hogy mit adott a magyarság a világ civilizáci­ójához. A keresett könyvek tehát a párizsi békeszerződéssel, az utódállamokban élő magyarság helyzetével foglalkoznak, és azt taglalják, hogyan szolgálhatná vé­delmüket a világpolitika. Elérni a jelen és a jövő POLITIKACSINÁLÓIT bebizonyították, hogy ez a politikai állás­pont tarthatatlan. A Foreign Affaires, a legtekintélyesebb politikai folyóirat egy­más után két nagyon jelentős írást is közölt az autonómiáról, mint a kisebb­ségben élők olyan lehetséges létformájá­ról, amely alkalmas arra, hogy identitá­sukat, kultúrájukat valóban megőrizzék. Tehát az amerikai külpolitikában olyan változás várható, amely kedvez az autonómia-törekvéseknek. Lassan ezek­ben a körökben belátják, hogy a kikény­­szerített béke nem működik, a magyarok és a románok vonatkozásában sem. Ha­marosan rájönnek, hogy az Európai Unió csak a más országokba kényszerült nem­zetrészek autonómiájára épülhet. Ezt bi­zonyítja a svájci, az ír és az olasz földön élő dél-tiroliak példája. (Ez utóbiak há­rom évtizede harcoltak az autonómiáju­kért, mire végre megszerezték.) Anglia is autonómiát adott Skóciának. Magyaródy Szabolcsék most egy könyv kiadásán fáradoznak: Balogh Sán­dor americusi professzor az utolsó simí­tásokat végzi a nagy munkán. Témája: Autonómia a nemzetiségi kérdés megol­dására. Az írás az interneten már olvas­ható. Az autonómiák történetét foglalja össze, és a témát a nemzetközi jog össze­függéseiben tárgyalja. (Balogh Sándor a politika és az államtudomány kitüntetett professzora.) Készülőben még egy igen hasznos kötet, mert - nem is gondolná a hazai polgár - erről a témáról még nem jelent meg semmi eddig angolul: Akik Magyar­­országra menekültek a II. világháború alatt. Végre megtudhatják a nagy Nyuga­ton, ha nagyon késve is -, hány tízezer menekültnek nyújtottunk lehetőséget az életbenmaradásra: 31.000 cseh, német és osztrák zsidónak és nagyon sok lengyel­nek. (Egyfajta válasz ez is a fasiszta jel­zőre, amit oly nagy ügybuzgalommal ra­gasztanak ránk ellenségeink.) S ezeket a könyveket már nemcsak Amerikában, hanem Európában, Japánban és Kínában is teijesztik a megszállott öregcserké­szek. Mibe kerül mindez Magyaródy Szabolcsék az Egyesült Magyar Alappal dolgoznak együtt Kana­dában, az Államokban pedig a Cleve­landi Magyar Cserkészbarátok Körével. Ok fogadják az adományokat, ők tudnak elismervényt adni. Körülbelül 150 tör­zsadakozójuk van és ugyanennyi lehet a változó nagylelkűek tábora. Minden év­ben 300 főnyi személyt tartanak nyilván, akikre számíthatnak. Volt, akitől 26.000 dollárt kaptak és volt akitől ötöt. A munka 1998-ban lendült fel igazán, amikor Miklós Dezső vállalkozó Apple II. számítógépet adományozott a meg­ható kitartással dolgozó hamiltoniaknak. Könyveiket általában 2000 példány­ban nyomtatják; háromszáz oldal költ­sége 7000-10.000 USA-dollár körüli összeg. Számolhatunk 8000 dollárt egy 2000 példányban nyomtatott könyvre. Ma ehhez még hozzászámítjuk a postá­zást, csomagolást, 10.000-be biztosan belekerül. Úgy számítják, hogy 50.000- 70.000 dollára lenne még szükségük négy-öt éven keresztül, hogy a magyarel­lenes propaganda mögötti lemaradásunk ne növekedjék tovább. A csehek, románok, a szerbek költ­ségvetésükből óriási összegeket biztosí­tanak a nyugati nagyhatalmak és a média megtévesztésére. Sokféle módszert al­kalmaznak az újságírók megvásárlásától apolitikusok lekenyerezéséig. Hihetetle­nül agresszív történelemhamisítási kam­pányaik (dákoromán elmélet, Nagy­morva Birodalom) ugyancsak jól szol­gálják a tájékozatlanok megtévesztését. Ma például 35 olyan román könyvet ter­jesztenek Amerikában és Nyugat-Euró­­pában, amelyek fittyet hányva a tényekre, a tudományosságra, nyíltan vagy burkol­tan ellenségesek, például Erdély, az irre­denta hungarizmus agyréme című mű, vagy a székelyföldi románok szenvedé­seiről írt nagyhírű tanulmány. S miután ezekre nem érkezik válasz, azt hiszik ezek az országok, hogy ezután is ké­­nyükre-kedvükre rágalmazhatnak. A ko­rábbi magyar kormányok nem értették, (vagy nem akarták érteni) hogy a ránk fröcskölt hazugságokat hallgatással nem lehet semlegesíteni. (A Hom-kormány például megszüntette a Nemzeti Tájé­koztatási Hivatalt.) Magyaródy Szabolcs, aki nem pén­zért (belső kényszerből) dolgozik, így számol: Még 4-5 éven keresztül 5000- 7000 dollárra lenne szükségünk, ami nem több, mint a pénzével jól gazdálkodó észak-amerikai átlagpolgár vagyona, nyugdíjba vonulásakor. (Ház, kocsi, bankbetét, nyugdíjalap.) A hallgatag úr azt is elárulta, hogy a jelenlegi kormány képviselőivel tárgyal ezekről az anyagi kérdésekről. Az EREDMÉNYESSÉG mérhető A költségek persze csökkenő tenden­ciát mutatnak, hiszen a világ egyik legna­gyobb elektronikus könyvtára a The On- Line Page a könyvek nagy részét átvette. Honlap címmel folyóiratot is indítottak az interneten (Home Page. Címe: http@ www .hungary. con/ corvinus). Angol nyelven jelenleg mintegy ötven értékes, a magyarság érdekeit jól képviselő köny­vet lehet megtalálni és kinyomtatni teljes terjedelmében, bárhol a világon. Ezt a számot havonta négy-öttel nö­velni szeretnék a közeljövőben. Hamaro­san 70-90 művel tárják majd a világ elé a magyar problémát és megoldásának le­hetőségeit. Most a Hungaryan History című CD-Rom lemezük következik, öte­zer példányban. Érdekelt még, hogy e fantasztikus munka eredményessége mérhető-e máris valamilyen módon, vagy csak a mai diá­kok - leendő politikusok döntéseiben lesz tetten érhető a jövőben. A könyv­igénylésekből és a köszönő levelekből ítélve örvendetesen erősödik az érdeklő­dés Magyarország iránt. Megkülönböz­tetett figyelmet tulajdonítanak a politikai kutatóintézetek érdeklődésének. Ha a Hoover, a Brooking a Yale kuta­tói kémek a kiadványokból, az feltétlenül jó jel. Néhány egyetemi tanár arról szá­mol be, hogy a kapott „magyar” köny­vekre építi kurzusait. Olyan történész is írt, aki egyetemének közép-európai könyvtára alapjait az öregcserkészek ajándékaiból rakja le. S végül: az új kormány képviselői ígéretet tettek arra, hogy fölvállalj ák ezt a történelmi távlatból nézve is kötelező állami feladatot. S nemcsak általában ke­resik az úgynevezett nyugati emigráció hasznosítható szerepkörét, de konkrétan máris támogatják anyagilag ezt a fontos munkát. Ónodi Éva Könyvajánló 50 évvel ezelőtt fogták le Mindszenty bíborost Kahler Frigyes: A főcsapás iránya: Esztergom —Mindszenty bíboros pere A hamiltoni öregcserkészek Magya­ródy vezetésével már öt éve, hogy nyom­tatják is a könyveket és körülbelül 2000 példányban megküldik a föllelt címekre - kérdezés nélkül -, főleg egyetemi könyvtáraknak. Azért nekik, mert ők a jövőnek dolgoznak. De ajándékoznak a kutatóintézeti- és médiai könyvtáraknak is. Az egyik legjelentősebb kutatóintézet, amelyben minden volt amerikai elnök, jelentős diplomata és gazdasági szakértő jelen van, a Council on Foreign. A nagy nyugati államokban az úgynevezett elit iskolákban végzettek (Cambridge, Ox­ford, Ecole Superieure) irányítják a kül­ügyi munkát, (intézményeket) és a nem­zetük örök érdekeinek megfelelően, az éppen kormányon lévő párttól is jórészt függetlenül. Az Egyesült Államokban főként a Council on Foreign Relations alakítja a külpolitikát. Ebben a társaságban megta­lálható mindenki, akinek valaha is döntő szerepe volt a külpolitikában: elnökök, külügyminiszterek, katonák, diploma­ták, egyetemi tanárok, bankárok, üzlet­emberek: Jimmy Cartertől Kissingerig. Eljutnak a „magyar” könyvek a „think tankok” hálózatába, a Brookings Institu­­tionba, a Harvardra, a Yalere, a Hoover Intézetbe stb. is. Egy példát mondanék arra, milyen ragyogó munkát végez ez a cserkész­szellemiségben nevelkedett kis csapat, s hogyan élnek az aktuális politika áram­körében fővarázslójukkal egyetemben. A nagy jugoszláv válság előtt Ame­rika hallani sem akart az autonómiáról. Bosznia és az ország széthullása azonban A könyv prológusában a szerző rövi­den bemutatja Pehm József és Kovács Borbála 1892-ben született gyermekét, aki Mindszenty József bíboros, eszter­gomi érsek, hercegprímásként írta be ne­vét Magyarország történetébe. A fejezet áttekintést ad a korszakról, amelyben a fiatal pap összeütközésbe került mindkét előjelű diktatúrával, s veszprémi püspök­ként 1944. december 27-én a nyilasok börtönébe kerül. Az első fejezetben a szerző a koncep­ciós perek világába vezeti be az olvasót, feltárva a magyar jogrendszer szétveré­sének folyamatát. Megismerkedhetünk azzal az úttal, amikor a „veszélyeztetett demokrácia” (M. Kiss) időszakában a kizárólagos hatalomra törő MKP többek közt a koncepciós pereket használta fel a polgári társadalom lefejezésére és a tár­sadalom megfélemlítésére. Bepillantást kaphatunk e módszer szovjet iskolájába, s megismerkedhetünk azzal az „ateizáló” kampánnyal is, amely a szovjet területe­ken folyt. A második fejezet az egyház és az Istenhit elleni támadás történetét vázolja fel. A kommunista hatalomátvétel előké­szítésének egyik módszere a „nagy meg­tévesztés”, amikoris azt igyekeznek elhi­tetni a társadalommal, hogy Moszkva nem akarja Magyarországon saját társa­dalmi rendjét és államberendezését meg­honosítani. Mindszenty egyike azoknak, akikre nem hat a propaganda. Míg a pártszónokok és apártsajtók arról beszél­nek, hogy biztosítják a lelkiismeret sza­badságát, frontális támadás indul az egy­házak visszaszorítása, majd felszámo­lása és az Isten-hit megszüntetése - párt körökben nem tagadott - céljából. A támadás első célpontja a magyar római katolikus egyház, de hasonló hely­zetbe kerülnek a protestáns egyházak - s ami kevéssé ismert ez a támadás kihat a holokausztot túlélt vallásos zsidóságra is. Mindez az MKP (MDP) dokumentu­mok tükrében jól nyomon követhető. A vallás elleni támadás Rákosi Mátyás és Révai József közvetlen személyes irányí­tásával folyt és szovjet mintára kulcssze­repe volt benne az ÁVH-nak. A doku­mentumok, különösen az 1950. augusz­tus 30-a utániak (Darvas József és Grősz József ekkor írta alá a katolikus egyház és az állam „megállapodását”) beszédesen cáfolják a mai napig is élő tévhitet, hogy a katolikus egyház helyzete kedvezőbb lett volna Mindszenty nélkül. A harmadik, negyedik és ötödik feje­zet a Mindszenty per előkészítését és lefolytatását részletezi, elemezve a per­ben résztvevő hatóságok és a védelem tevékenységét, feltárva a csapdahelyze­teket és a jogi abszurdumokat. A hatodik fejezet a főpap 1956-os szabadulásával és tudatosan elferdített beszédével, valamint önkéntes száműze­tésével foglalkozik. A könyv megrendelhető: Don Bosco Kiadó 1125 Budapest, Felső Svábhegyi út 12.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents