Nyugati Magyarság, 1998 (16. évfolyam, 3-12. szám)
1998-05-01 / 5. szám
6. oldal Nyugati Magyarság - Hungarians of the West - Hongrois d'Occident 1998. május IFJ. FEKETE GYULA Kampánytalan kampány Harmadszor készül viszonylagosan szabad választásokra az ország 1990 óta, harmadszorra tölti el bizakodás a lakosság derűlátóbb hányadát: no, most talán sikerül megteremteni a polgári és demokratikus Magyarországot, most talán sikerül tartósan megszabadulni az országot kiárusító, nemzetünket kipusztító, élősdi kádárista-posztkommunista nómenklatúrától. Az 1990-ben elmulasztott és elsikkasztott rendszerváltás törvényszerűen vezetett 1994-ben a nyílt posztkommunista restaurációhoz, azaz ugyanazok vannak ma is kormányzati pozíciókban, akiket még évszázadunk legbuzgóbb akasztója, Kádár János tüntetett ki bizalmával a hetvenes-nyolcvanas években. Magyarországon ma is csupán viszonylag szabadok a választások — hiszen a nyomtatott sajtó 95%-a a kormánypropaganda eszköze, a rádióban és a televízióban reménye sincs az ellenzéknek arra, hogy cenzúrázatlanul, önállóan kifejthesse a nézeteit... A kormánysajtó legutóbb gyávának minősített egy négy pártra korlátozott televíziós vitától elzárkózott ellenzéki pártelnököt, aki nem volt hajlandó részt venni ezen a gátlástalanul cenzúrázott és megvágott, a kormánypártokat egyoldalúan előnyös színben feltüntető vitaműsorban. A nyers diktatúrák módszereire emlékeztető média-állapotokat a felelősök is érzékelik, és felelősségük elől már egészen képtelen hazugságokba menekülnek. „Csurka kerüli a televíziót” — állítja a legnagyobb példányszámú posztkommunista napilap— .holott minden közügyek iránt érdeklődő nagy on jól tudja, hogy ennek a pártelnöknek évek óta nincs is arra lehetősége, hogy a képernyőn kifejthesse véleményét. A cenzúrázott képernyőről persze nem csak ő hiányzik, hiszen tendenciózusan nem közvetítenek totálképeket nagygyűléseiről sem, nehogy a nézők szembesítsék a látottakat a tudósítók meghamisított létszámjelentéseivel. Legutóbb is ezt történt március 15-én. Vajon szabad-e az a választás, ahol nincs mód szembesíteni a kormányt előző választási ígéreteivel? Legfeljebb viszonylagosan szabad tehát a mostani választás is — és mindezen manipuláció és erőszak ellenére kellene győzniük az ellenzéki pártoknak, hogy megvalósítsák és befejezzék a nyolc év óta vajúdó rendszerváltást. „Kampánytalan kampány folyik” — fogalmazza meg több politológus a jelenlegi állapotokat —, mivel a politika iránt kevésbé érdeklődő lakosság észre sem veszi, hogy Magyarországon május elején választások lesznek. Valójában úgy intézik, hogy ne is vegye észre, mivel a rádióban és televízióban gyakorlatilag nem teszik lehetővé a pártvezetők nyílt küzdelmét. A plakátok és szórólapok tájékoztató ereje pedig — költségeikhez mérten—aránytalanul csekély, erre egyszerűen nincs pénzük az ellenzéki pártoknak. Azzal egyidőben, hogy a média irányítói lehetetlenné teszik a politikai nézetek ütköztetését területükön — azaz a kampány hangulata ki sem bontakozhatott — minden nap teret adnak annak a véleménynek, miszerint azért nincs kampány, mert nincs „leváltós hangulat”, azaz a lakosság elégedett a kormánnyal, „a választási küzdelem gyakorlatilag eldőlt”, „egyértelmű már a szocialista párt győzelme”. „Nincs alternatívája a jelenlegi kormánynak”—hangzik el nap mint nap ugyanaz a szocialista szlogen, ami számtalanszor elhangzott—ugyanazokból a szájakból—már a nyolcvanas évek második felében is, amikor ilyen hivatkozással utasították el a többpárti demokrácia iránti, még bátortalanul felvetett emberi jogi és polgári igényeket. A média birtokában a kormánypártok élnek az ellenzéket lejárató negatív kampány lehetőségével is. Naponta hangzanak el megalapozatlan vádaskodások. „Az ellenzék győzelme esetén lelassulna az európai integrációs folyamat” — mondják, holott minden Európai Unió irányába történő lépést még az MDF- kormány kezdeményezett a KGST nosztalgiában megrekedt MSZP minden tiltakozása ellenére. „Felborul az ország fizetési mérlege, ha az ígérgető ellenzék jut hatalomra” — állítják, holott eddig sem volt egyensúlyban a fizetési mérleg, csak ezt az egyensúlyhiányt leplezte az állami tulajdon felelőtlen elkótyavetyélésének ellenértéke. „Munkásőr múltú MDF-Fideszes közös jelölt” — hazudja a legnagyobb példányszámú szocialista napilap — holott egyetlen ilyen jelölt sincs, miközben kormányoldalon tucatszámra léteznek effélék. A negatív kampány olykor önkritikába is átcsap, csakhogy elriassza a választópolgárokat a változtatás igényétől. „A mai kormány már jól megszedte magát, ezért inkább a jóllakottakra szavazzunk, mintsem újabb éhes politikusokat lakassunk jól!”—hangzikel nap mint nap az országban a helyi kampánygyűléseken. Eleve megkérdőjelezik a polgári demokrácia életképességét és úgy egyszerűsítik le a hazai parlamenti választásokat, miszerint csak jóllakott és csak éhes tolvajok között lehet választani, tisztességes és hiteles jelölteket ez a nép nem tud kiállítani a soraiból. Az a hiedelmük is megkérdőjelezhető, miszerint léteznek jóllakott, és nem mindig többet lopni kész tolvajok... Ennyi eszköztelenség és ekkora ellenpropaganda körülményei közepette vajon milyenek az ellenzéki pártok — azaz a rendszerváltás — esélyei? 136 bejegyzett párt gazdálkodását vizsgálták át a választásokat megelőző évben, közülük 32 kezdett ajánló-cédula gyűjtésbe. 26 párt tudott legalább egy jelöltet állítani, a többi 110 pártot — ha nem gyűjtenek kellő számban ajánlókat az őszi, helyhatósági választások idején— a párttörvény értelmében törlik, mint működésképtelen politikai szervezeteket. A választásról szóló törvény szabályai szerint egy jelöltnek választókerülete területén legalább 750 állampolgár ajánlását kell megszereznie, hogy indulhasson az országgyűlési választásokon. Ha egy megyében a választókerületek legalább egynegyedében jelöltet tud állítani egy párt, akkor megyei listát állíthat, ha öt megyében tud listát állítani, akkor jogosult a vesztett szavazatokat részben kompenzáló országos lista állítására. A Vállalkozók Pártja és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt például megyei listákat tudott állítani, de országosat már nem, így nincs esélyük arra, hogy elérjék a parlamentbe való bejutás 5%-os szavazatarányban megszabott küszöbértékét. Mégsem érdekeltek a választási küzdelem feladásában, mert 1% részesedés elérése esetén évente rendszeres költségvetési támogatásban részesülhetnek. Az ajánló-cédulák megszerzése után már bizonyos biztató változásokra következtetni lehet. Más kérdés, hogy ezeket az adatokat elhallgatja a kormányzat ellenőrzése alatt álló média, és csökönyösen azt ismételgeti, azt sulykolja a választópolgárok tudatába, hogy csupán négy pártra leszűkült, szocialista orientációjú Országgyűlés megalakulása várható — miközben 12 párt állított ki országos listát. 8 millió választójoggal rendelkező polgár él Magyarországon. A közvéleménykutató műhelyek szinte mindegyike a Magyar Igazság- és Elet Pártjának - a MIÉP-nek -1 %-os támogatottságát mérte fel, ami 80 ezer támogatót feltételez. Április közepéig 350 ezer ajánlószelvényt gyűjtött össze a párt, ami négy és félszerese az állítólagos szavazótáborának! Az országban uralkodó antidemokratikus állapotok miatt nagyon sokan nem is merték odaadni névvel, lakcímmel, személyi számmal és és aláírással ellátott ajánlócédulájukat a MIÉP- nek, hiszen az ajánló-szelvények érvényességét a rivális pártok is ellenőrzik -, azaz ennél lényegesen több szavazatra számíthat a párt. Közvéleménykutatások esetén a nemzetközi szakmai mérce által megengedett 4-6%-os hibahatár azt jelenti, hogy egy 32%-ra vélelmezett párt 30-34%-nyi szavazatra várományos (a 32%-nak az 5%-a plusz-minusz 1,6%), azaz a közvélemény manipulátorai a ténylegesen is szavazók körében 1,9-2,1% támogatottságot jósolnak a MIÉP-nek. A statisztikus szakma örök szégyene lesz, ha kontárok, közönséges pártbérencek a szokásos 4-6%-nyi hibahatárral szemben 450-50%-os mértékben „tévednek”, és a statisztikailag indokoltat százszorosán meghaladó hibák elkövetésével járatják le a szakmát. A MIÉP közel 8-9%-os szavazatszerzése az ajánlások alapján biztosra vehető. A Magyar Demokrata Fórum — MDF — mintegy 400 ezer ajánlócédula birtokában szintén joggal minősíthetné hazugnak a kormánypárti és elfogult közvéleménykutatókat, hiszen állítólagosán csak 3%-os szavazótáborának közel kétszeresétől nyerte el a „kopogtató”-cédulákat. Ha azt is számításba vesszük, hogy 1994-ben kétszer annyi szavazatot kapott, mint ajánlást, akkor minden híresztelés ellenére biztos bejutó. Az MDF-ből kiszakadt magyar Demokrata Néppárt — MDNP — messze nem gyűjtött össze annyi ajánlószelvényt, amennyi feljogosítaná ezt a pártot az általa remélt 10%-nyi mandátum elérésére. A „sértődött miniszterek és államtitkárok pártja” — ahogy többen hívják az MDF-tagság kritikáját elviselni nem képes szakadárokat—előzetes nyilatkozatok szerint mintegy 200 millió Ftot költ választási kampányra, többet, mint az MDF, KDNP és a MIÉP együttvéve. Van miből... Mindhiába, Isten nem ver bottal. Ennek a pártnak a képviseletében azok fognak elbukni az 5%-os választási küszöbben — de alaposan —, akik ezt a küszöbértéket kierőszakolták. A Kereszténydemokrata Néppárt a választókerületek egyötödében nem tudott jelöltet állítani — ez kedvezőtlen előjel. Ugyanakkor minden média-lejáratás ellenére megőrizte vidéki szavazóbázisait, azaz van esélye a talpon maradásra. Nőtt a keresztény hagyományú értelmiségiek közötti megbecsültsége is, hiszen az elmúlt évben bebizonyosodott, hogy valódi keresztény értékrendet követ, és nem keresi annak a klérusnak a kegyeit, amelyik abortuszt pártoló, az egyházi javak visszaadását ellenző, az egyházi iskolák egyenjogúsítását akadályozó pártokat ajánl a választópolgárok figyelmébe., Jó” esetben ezek a körlevelek semleges, középen álló, az „igazságot megfelező” álláspontot képviselnek a mai kormánypártok és az ellenzék között. A Független Kisgazda-, Földműves és Polgári Párt a szavazatok egyötödére biztosan számíthat, jobban fog szerepelni, mint ahogy ezt sugallják a közvéleményt formálók. Sziklaszilárd bázisa az a reggeltől estig dolgozó falusi lakosság, amelyiket a rádió és a televízió butító és manipuláló hatása éppen azért nem tud elérni, mert egyszerűen nincs idejük efféle időtöltésre. A Fidesz — Magyar Polgári Párt a szavazatok negyedére esélyes — még a megkérdőjelezhetően hiteles közvéleménykutatók szerint is. Nyitott a koalícióban csalódott szabaddemokraták irányába is, és szakadár kereszténydemokraták befogadása révén meggátolta, hogy tovább aprózódjon az ellenzéki pártpaletta, illetve hogy megerősödjön ezáltal is az MDNP. Az eddig felsorolt ellenzéki pártokra esélyes szavazatok aránya meghaladja a 60%-ot, azaz valószínűbb az ellenzéki győzelem. Ezen az esélyen nem változtat az, hogy az „Együtt Magyarországért” és az „Új Szövetség Magyarországért” választási pártok — mivel várhatóan nem lépik át az 5%-os küszöböt — szavazatveszteséget okoznak a nemzeti-keresztény szavazótábomak, hiszen a legtöbb választó különbséget sem tud közöttük tenni, és ezeknek a pártoknak sem idejük, sem lehetőségük nem volt megismertetni programjaikat és meghatározó személyiségeiket. A Nemzetiségi Fórum várhatóan 1% alatt fog szerepelni. Indulása annyiban örvendetes, hogy légváraknak igazolódnak majd azok az állítások, miszerint Magyarország lakóinak 12-15 %-a nem magyar, azaz „Európához méltatlan állapot” ennyi választót „kirekeszteni” a Parlamentből. A Magyar Szocialista Pártnak minden média-sugallat ellenére nincs arra esélye, hogy megszerezze a közvélemény-kutatók által jósolt 35-39%-nyi szavazatot. Ugyancsak minden jóslat ellenére — a 300 ezer ajánló-cédula birtokában — a kormányt támogató Munkáspárt is esélyes arra, hogy parlamenti párt legyen. A választások nagy vesztese a Szabad Demokraták Szövetsége lesz. Az 1994- ben rájuk szavazók jelentős része egzisztenciálisan ma már az MSZP-től függ, azaz ebben a kiéleződött helyzetben inkább ide szavaz. Ha bejutnak, 6-7%-nál többre nemigen számíthatnak, de előfordulhat az a meglepetés is, hogy megbotlanak az általuk is jóváhagyott 5%-os Parlamentbe történő bejutási küszöbben. Úgy legyen. \ Szent László Akadémia Fennállása óta a Szent László Akadémia egyik célja azegyetemes magyarság számára Budapesten és az ország más szellemi központjaiban, olyan kulturális, tájékoztatási és képzési műhelyek létrehozása, amelyekben hazánk, a Kárpát medence és a világ magyarsága ismerkedhet a nemzet közös dolgaival, érdekeivel és törekvéseivel. Ennek szellemében a Szent László Akadémia 1998. június 23. és július 8. között egy eddig még nem létező kezdeményezést indít útjára: megrendezi a határainkon túl élő magyar újságírók valamint magyar szervezetek és pártok munkatársai, illetve a média iránt érdeklődő értelmiségiek, egyetemisták számára az első határon túl élő Magyar Újságírók Nyári Egyetemét. Erdélyből tizenhat, Kárpátaljáról négy, Felvidékről hét, Vajdaságból négy, Horvátországból, Szlovéniából és Ausztriából két-két főt hívunk meg a Budapesten tartandó háromhetes kurzusra. Reményeink szerint a tanfolyam az útiköltséget és a költőpénzt leszámítva ingyenes. Az oktatás a fővárosban a Budapest Média Intézetben félmillió, a szálláshely a XIX. Kisfaludy u. 26. szám alatti szakiskola kollégiumában ötszázhatvanezer, a napi háromszori étkezés a XIX. kerületi Kisfaludy Vigadóban pedig hatszázötvenezer forintba kerül. A Szent László Akadémiáért Alapítvány a nyári egyetem költségeit— csaknem kétmillió forintot — önerőből képtelen előteremteni. Úgy gondoljuk azonban, hogy az összmagyarság további kulturális és politikai emelkedése érdekében az Ön segítségére is számíthatunk. Támogatása már akkor is tiszteletre méltó gesztus, ha egyetlen hallgató ötvenezer forintos tanfolyami díját a Szent László Akadémiáért Alapítvány 10800014- 70000005-00224606 számú egyszámlájára befizeti. (Felhívjuk szíves figyelmét arra, hogy az alapítványi befizetés teljes összegét a magánvállalkozók, vállalkozások és cégek költségként elszámolhatják. Munkatársunk, Görgényi Erzsébet a 06-20/ 703-524 -es telefonszámon készséggel áll az Ön, vagy kollégája rendelkezésére az ügy további intézésében.) A határon túli Magyar Újságírók Nyári Egyetemének résztvevői igazolást és oklevelet kapnak mindazok névsorával, akik nélkül kezdeményezésünk nem valósulhatott volna meg. Elképzelésünket információkkal, tananyagokkal és előadókkal a Magyarok Világszövetsége, a Művelődési Minisztérium, a Főpolgármesteri Hivatal és a Határon Túli Magyarok Hivatala segíti. Bízva abban, hogy kezdeményezésünk találkozik egyetértésével, várjuk az Ön vagy munkatársa mielőbbi jelentkezését. Pozsgay Imre Franka Tibor rektor egyetemi vezető V________________________________J----------------------------------------------------------------------------------Minden héten Magyar Demokrata Csütörtökönként jelenik meg a keresztény-konzervatív szellemiségű Magyar Demokrata, a hazafias értelmiség népszerű hetilapja. Oknyomozó riportok, beszélgetések vezető ellenzéki politikusokkal, népszerű közéleti személyiségekkel, publicisztikák, cikkek és tanulmányok, levelek, recenziók, gazdasági elemzések Magyarország jelenéről, múltjáról és jövőjéről. Egy lap, amely független a belföldi és külföldi hatalmi centrumoktól Magyar Demokrata, egy jobb hetilap. Olvassa, ha valóban érteni akarja, hogy mi történik velünk. V_________________________________________________________/
