Nyugati Magyarság, 1997 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1997-10-01 / 10. szám
1997. október Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 9. oldal TULOK MAGDOLNA Történelmi emlékhelyünk: Ópusztaszer Róma a szokásosnál is nagyobb szabású rendezvényekkel ülte meg idén nemzeti ünnepét, a város alapításának 2750. évfordulóját. A központi ünnepséget ezúttal is a Kapitóliumon tartották, emlékeztetve a kései utódokat a mondabeli hagyományra, a kapitóliumi farkas táplálta alapítókra, Romulusra és Remusra. Évről-évre azon a napon ünnepük egy hajdani világbirodalom születését és senki sem kérdőjelezi meg a mítoszok ködébe vesző alapítási monda történeti jogosultságát. A római polgár tudja: kultúrájának egyik fokmérője, hogyan becsüli meg múltját, hagyományait, történelmi emlékeit. Szerencsés nép, mondja róluk a világ, a sors bőven juttatott nekik mindezekből. Velünk magyarokkal jóval mostohábban bánt a végzet; éppen ezért a sok pusztítás után megmaradt kevés történelmi emlékünket, emlékhelyünket többszörösen meg kell becsülnünk. így népünk országalapításának, első országgyűlésének krónikából ismert színhelyét is. Erről Anonymus a következőket úja: Árpád vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokás törvényét meg valamennyi jogát is, és „azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el azért, mert ott ejtették szerét az egész ország dolgának”. Ennek emlékét őrzi a Szeri puszta, azaz a mai Ópusztaszer. Az írott források és az itt előkerült régészeti leletek nyomán már a múlt század második felében felvetődött egy történelmi emlékhely kialakításának a gondolata. Még álltak Szer monostorának romjai, amikor egy több mint száz év előtti ásatás feltárta a háromhajós baziükát. (Ennek utolsó, addig szét nem hordott falmaradványait 1950-ben egy ott gyakorlatozó kaposvári páncélos katonai egység lőtte szét.) A Millennium évére a szegedi polgárok közadakozásából felépült az Árpád-emlékmű. Közelében később évről-évre aratás utáni hálaadó misét és búcsút tartottak. Ebből alakult ki korunkra a Szent István-napi ünnepség. A második világháború után a debreceni ideiglenes kormány új honfoglalásról, a feudáüs nagybirtok felosztásáról hozott határozatot. Nagy Imre, az 1956- os forradalom mártír miniszterelnöke, akkori földművelésügyi miniszter 1945. március 29-én Ópusztaszeren verte le az első kijelölő cölöpöket. Negyed századdal később Erdei Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára kezdeményezésére országos Emlékbizottság alakult, amely Nemzeti Emlékpark létesítését tűzte ki célul a honfoglalás befejeződésének és a földreform kezdetének a he% A Canada-Transatlantic Kiadó gondozásában MÉG KAPHATÓ KRISZTINKOVICH MÁRIA Híd a víz alatt című regénye A kanadai Vancouverben élő írónő az 1937—1945 közötti időszak polgári világának megpróbáltatásait dolgozza fel egy fiatal lány, illetve asszony szemével. A 320 oldalas, ízléses kivitelű, illusztrált könyv kapható budapesti könyvesboltokban, a New York-i Püski Könyvesházban, a torontói Pannónia könyvesboltban, a montreáli B.C. Promotions-nél (481 -2447), valamint megrendelhető budapesti szerkesztőségünk címén: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Ára: 950 Ft (postaköltséggel együtt), illetve montreáli szerkesztőségünk címén (nyugati olvasóink számára): P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montréal, QC H3P 3B9, CANADA Ára: 30 kanadai dollár vagy 27 US-dollár (postaköltséggel együtt) Kérjük Észak-Amerikán kívüli olvasóinkat, megrendelésüket nemzetközi pénzesutalványon (money order) küldjék be. % lyén. Erdei azt mondta, hogy „a magyar állam alapvetése történt ezen a földön, ezért önmagunk megbecsülése és nemzeti történelmünk köteles tisztelete is azt parancsolja, hogy ápoljuk ezt az emléket is”. Három fő feladatot jelölt meg a bizottság, erre így emlékszik vissza annak egyik tagja, Trogmayer Ottó, a Csongrád megyei múzeumok igazgatója: „az első úgy hangzott, hogy Trogmayer elvtárs ássa ki Ópusztaszeren a honfoglalást. Aztán: legyen aparkban egy szabadtéri néprajzi múzeum, amely kapcsolódik a földosztás gondolatához, s a századforduló paraszti és mezővárosi világát mutatja be; és emeljünk egy épületet, melyben a magyar nép vándorlása, a honfoglalás, no meg a földreform tárgyaiból rendezünk majd kiállításokat. László Gyula vetette föl...: olyan legyen ez az épület, melyben elfér a Feszty-körkép is, merthogy nagyon oda illene.” Széleskörű szervezéssel, pályázat kiírásával megindult az 55 hektáros emlékpark tervezése és kiépítése. Mindennek irányítója, motorja a múzeumigazgató volt, aki nemcsak hozzáértését bizonyította a munkálatok negyed százada alatt, hanem a bizottság adta lehetőségeken túl kitűnő diplomáciai érzékkel, kapcsolatteremtő képességével a legmagasabb párt- és állami elit tagjainak a támogatását is megnyerte az ügynek. Ellenzők persze jócskán akadtak, akik ideológiai okokból és aüg titkolt magy arellenességből igyekeztek akadályozni a park megvalósítását. Ez a tábor 1995-re, az emlékhely hivatalos megnyitására már valóságos propaganda-hadj áratot folytatott és nacionaüzmust, cirkuszi látványosságot emleA táltos (részlet a Feszty-körképből) getve igyekezett lejáratni Ópusztaszert. Az 1970-ben meginduló régészeti feltárások nagyméretű, többször átépített templom és monostor romjait, Árpádkori temetőt és település maradványait találták meg. (Az ásatásokon dolgozó több mint 800, zömében önkéntes munkás és diák nevét megörökítő réztáblák ott sorakoznak a főépület földszintjének a kiállításán.) A földet vallató szakemberek ma is dolgoznak, ezen a nyáron harangöntő műhelyt hoztak napvilágra. A szabadtéri múzeum is gyorsan benépesült. A jellegzetes csongrádi, makói, szentesi és vásárhelyi házakkal ma már több mint 30 eredeti építmény idézi fel hangulatos környezetben a századforduló valóságát. A fejlesztés következő állomása egy barokk kápolna és egy szárazmalom áttelepítése volt. A tervezők nem feledkeztek meg arról, hogy a park egyben tájvédelmi körzet is. Ezt hangsúlyozza az Erdő és Ember kapcsolatát bemutató természetrajzi kiállítás is. A sikeresen megoldott, jurta formájú főépület a Feszty-körkép számára készült. Mindemellett magában foglal olyan tereket is, amelyek több kiállításnak is helyet biztosítanak. így az emeleten a milleniumot idéző, eredeti tárgyakkal pompás életképeket bemutató tárlatot (a vidéki városok kiskocsmáitól a babakocsit tologató dajkákig és a vándorköszörűsig), lent pedig a Szeren feltárt régiségek teljes sorozatait. A nagyarányú munka 25 éve alatt két és fél milüó látogatót fogadott Ópusztaszer, a körkép átadása és a hivatalos megnyitó óta számuk érthetően megugrott. A fő vonzerőt kétségtelenül A magyarok bejövetele című hatalmas körkép jelenti. Úgy tűnik föl, hogy a hányatott sorsú festmény végleges és méltó otthonra lelt a Szeri pusztán. Feszty Árpád neves művésztársaival együtt alkotta meg a Millennium tiszteletére a közel 120 méter hosszú és 15 méter magas panorámaképet. A lelkesen fogadott 1894-es budapesti megnyitó óta ez a mű sok viszontagságon ment keresztül. A századfordulón a londoni világkiállítás látogatói csodálták meg, és nagy eüsmeréssel beszéltek róla. Hazakerülve a Városügetben állt a 2. világháború végéig, amikor súlyos sérüléseket szenvedett. Leszerelték, feldarabolva és hengerekre csavarva raktárba került. A hetvenes években Szeged fogadta be. A kezdeti konzerválások után pályázatot írtak ki a restaurálásra és felállítására, amelyet egy lengyel szakember-csoport nyert el. Ők ugyanis már bizonyítottak, hiszen sikeresen restaurálták a saját wroclawi körképüket. A négy évig tartó, nagy szakértelmet és türelmet igénylő munka meghozta gyümölcsét. A restaurált, különleges szerkezetekre emelt és szerelt, illúziót keltő, műtereppel kiegészített monumentális mű ma már eredeti pompájában látható. Hang- és fényjáték fokozza a látványt, és a lejtős úton felérő néző a kép központi jelenetét, Árpád fejedelemnek és vezéreinek érkezését pillantja meg először. Megrázó és döbbenetes erejű a ha-tás. A további részletek: a fejedelemasszony jövetele, a leányrablás, a sámán imája, a fehér ló feláldozása, a győztes lovasroham és a legyőzött ellenfél bemutatása ezt a hatást már nem tudja fokozni, de figyelmünket leköti és meghatódottságunkat ébren tartja. A látogatók legtöbbj ének véleményét egy külföldre szakadt hazánkfia fogalmazta meg idén nyáron: „életre szóló élmény, magyarságom megerősítése.” Nem túlzott, mert a nemzeti érzés ébrentartását ezek az ünnepi percek is segítik, a nacionaüzmust emlegető gúnyolódok pedig épp az ellenkezőjét érik el útszéli propagandájukkal. A növekvő érdeklődés azt mutatja, hogy rövid idő alatt nemzeti zarándokhellyé lett Ópusztaszer. Szomorúságra legfeljebb az adhat okot, hogy az emlékparkot működtető, sok milliós tiszta hasznot bezsebelő társaság tagjai a kommunista idők megyei vezetőiből szerveződtek, s nem azokból, akik e csodás hely létrehozásáért évtizedeken át legtöbbet fáradoztak. A szaporodó látnivalók mellett élményt nyújt az 1970-ben az emlékhely köré, a sivár pusztára telepített gyönyörű erdő, a tiszta, gondozott park, a hangulatos záportározó tó, a kedves múzeumőrök kékfestő ruhája. Nincs harsány, durva szó, eldobott szemét, dübörgő magnózaj. Ez ma az a parányi szigete az országnak, ahol félelmek és fenntartások nélkül magyarnak érezheti magát az ember, és ez önkéntelenül is tiszteletet kíván. Főhajtás a nemzeti múltunkat idéző emlékek előtt, és köszönet azoknak, akik ezzel számunkra elérhető, megtapasztalható és maradandó élményt nyújtanak. Krónikás kortársunk Nem is izgalmas, inkább izgató, inkább siető végigolvasásra sarkalló kis könyvet kaptam, Nagy Pál Visszanézőjét (IMPRESS Kiadó, Marosvásárhely, 1997). A szerző — hivatásos kritikus, irodalomtörténész, szerkesztő — vakmerőn közreadja azokat a kritikákat, méltatásokat, melyeket a hatvanas évek végén, a hetvenes-nyolcvanas években közölt a szocialistának becézett román diktatúra idején, hadd ismerkedjék az erdélyi magyar irodalom nagyjaival az olvasó. Ezúttal is csak fájlalni tudjuk, hogy míg a szocialista cenzúra idején a magyar-román közös könyvkiadási egyezmény és kereskedelem keretében eljutottak a könyvek innen oda, onnan ide, a mai „szabadabb”, de főként szabados könyvterjesztői anarchiában ez a csere egyszerűen kizárt. Nem kifizetődő. Nem lehet keresni Nagy Pál és a többi erdélyi író könyvein, nem hozzák át ide, és fordítva: a lej ma nem pénz, még a híg forint mellett sem, hát innen sem megy amoda könyv, csak szivárogtatva... Hát csak vadássza az olvasó a Visszanézett is. Ha megleü, úgy megtalálja abban Nyíró József és Tamási Áron, a szocialista író, költő Szemlér Ferenc meg Horváth István, gróf Bánffy Miklós és remek munkatársa, Kós Károly és még néhány jelentős szerző méltatását. Nagy Pál nem sokat csinosít egykori írásain, így azok nem mindig hordozzák az elemző-értékelő Nagy Pál kritikai szemléletét, az igazit. Hiszen nemcsak az alkotó, a kritika is gúzsban táncolt akkoriban. De jó, hogy van még türelme Nagy Pálnak fájva s keserűen anekdotázni is az irodalom szőnyegén üldögélvén Gellért Sándorral, Szőcs Kálmánnal, másokkal. Ha életük oda is leve, együvé csombolyodunk vélük az emlékezés vakmerőségével, kísértve a jelent, maradék magunknapjait. Seregnyi írót, költőt sorolhatnánk föl el-elcsukló hangon, kik akkoriban az öngyilkosságot vagy az etilizálás lassú öngyilkolását választották az elerőtlenedés mezsgyéjén. De élet is volt, és ezekhez az emlékekhez jószerével nyúl Nagy Pál. Ehhez is erő kell, annyi temetés után. A kis könyv egynegyedét szenteü Bözödi György író, történész „esetére” a szerző, és joggal, mert Bözödi meghurcoltatása, megalázása a szocializmus flaszterén szemléletes értékű. Vesszőfutása nem volt indokolatlan: Székely bánja című szociográfiájában (1939) közvetlen módon mutatja föl a Trianon utáni román elnyomás következményeit, az erdélyi magyarság megnyomorítását. Ezt az úgynevezett szocialista demokrácia nyilván nem hagyhatta szó nélkül, és következtek, ahogy az illett és illik románéknál, a letartóztatások, kihallgatások, vizsgálati fogság és a többi, a közlési jog megvonásával... Nagy Pál gondos szerkesztő volt, mások és saját életpályája jegyzője, várjuk hát következő könyvét, a „súlyosat”, az akkori időkről. Bizonyára útban van az is felénk. Czegő Zoltán
