Nyugati Magyarság, 1997 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1997-07-01 / 7-8. szám

2. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1997. július-augusztus Keserű gyümölcsök KRÓNIKA A magyarság történelmében négy kor­szakváltás, rendszerváltoztatás volt, eb­ből az 1945 utáni, 1948-ra ijesztően fel­gyorsult változás, a kommunizmus az egyetlen, amelyet külső hatalmak és helyi helytartóik erőszakoltak ránk. A többit látszólag mi, magyarok akartuk. Valóban mi akartuk ezeket a nagy horderejű társa­­dalmi-gazdasági-ideológiai változáso­kat? S ezek a magyarság sorsára nézve tényleg olyan egyértelműen pozitívak voltak, mint ahogy azt a történelemtudo­mány hirdeti? A három nagy, látszólag a magyarság nagy része által óhajtott történelmi kor­szakváltás valójában iszonyú társadalmi­pszichikai drámát jelentett számunkra, mindhárom—997-től, 1867-től és 1990- től—bekövetkezett változásban több volt a tragikus, mint a felemelő mozzanat, mindhárom változás egyre nagyobb mér­tékben vágott el minket ősi gyökereinktől, a küldetéstudatunkra figyelmeztető, szinte mágikus erőt adó mitikus világunk­tól. Mindhárom korszakváltás a nálunk egy cseppet sem fejlettebb Nyugat szolgai másolása volt—a magyar alkattól, törté­nelemtől, tradícióktól teljesen idegen má­solás, amelyben több volt a tragikus és a szánalmas, mint a pozitív elem. Hegeli fo­galommal: antitézisek voltak ezek, a tézi­seknek feszülő—antitézisekből kikristá­lyosodó -— szintézisek helyett. Sámánisztikus hitvilágunk mellett a honfoglaló magyarság a kereszténység számos áramlatát ismerte: a görögkeleti, az ariánus hit mellett a keleti sztyeppéken, a Kaukázusban és attól délkeletre egya­ránt elteijedt ősi kereszténységet, amely nem volt éppen azonos a főleg Szent Pál által ismertté vált európai változattal. A keleti kereszténységben és a sámániszti­kus hitvilágban a magyarság természeti és kozmikus létben élt egyszerre, és a társa­dalmi élete — a pusztai birodalom funda­mentuma — sem volt értéktelenebb és gyengébb, mint a nyugat-európai korafe­udális államoké. A krisztusi szeretet ekkor még meg­tartó erő volt. Koncentrikus körökben su­gárzott szét: elsősorban a belső körre, a magyar nemzetségekre, törzsekre irá­nyult, s természetes, elemi erejéből ve­szítve sugározhatott csak tovább a rokon és nem rokon népekre. Nagyott nézett vol­na egy szabad magyar, ha azt sugallj ák ne­ki: ha megdobnak kővel, dobd vissza ke­nyérrel. Rögtön azt kérdezte volna, mi­lyen hatalomnak áll érdekében eme sajá­tos eszme elhintése? A magyar egyszerre volt individuális és közösségi lény, s e két tulajdonság összhangban volt egymással a nemzettestben. De ez az összhang vajon megvolt-e a Hunyadi Mátyás halálát kö­vető romlás évtizedeiben is, amikor pedig létkérdés lett volna a török megállítása? A tradíciók, az ősi kultúra lerombo­lása, kiirtása Szent István idején és után elvágott minket mitikus világunktól, gyö­__ NYUGATI M agyarsáCi Hungarians of the West Hongrois d'Occident Publisher/Editor-in-Chief Felelős kiadó/Főszerkesztő: MIKLÓSSI ISTVÁN Published monthly by Kiadja havonta a TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montréal, QC H3P 3B9, Canada Phone and Fax: (514) 731-4192 Magyarországon forgalmazza: CANADA-TRANSATLANTIC Kiadó, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. Szerkesztőség: 1022 Budapest, Bimbó út 53., fsz. 2. Tel./Fax: 326-7531 Terjeszti: GONDOS BT., PÜSKI Könyvesház, FEHÉRLOFIA Könyvesbolt Előfizetési díjak egy évre: Kanada: CA-$30. egyéb országok: US-$30, MAGYARORSZÁG: 1050 Ft Előfizethető a szerkesztőség címére beküldött rózsaszínű postautalványon (Nyugaton: csekk vagy money order montreali szerkesztőségünk címére) Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jo­gát fenntartjuk. A közölt írások nem fel­tétlenül képviselik a szerkesztőség ál­láspontját. A valódi névvel aláírt cik­kekért a mindenkori cikkírók felelősek. kereinktől. A rovásírást száműzték, nyel­vünk erejét gyengítették, amikor a latint emelték államnyelvvé. Pedig az iroda­lom rövidesen már a nemzeti nyelven él egész Európában, s nemzeti lesz az ál­lamnyelv is. A nyugati keresztény-feudá­lis államot Szent István idegen lovagok és papok ezreivel, vérrel-vassal erőltette ránk, s ettől kezdve nem volt gátja az ide­genek beözönlésének, a pozíció- és bir­tokszerzésnek — a rovásunkra. A magyar szellem legjobbjai ponto­san érezték ezt. Szabó Dezső, Kodolányi János, Móricz Zsigmond. „Én nem érzem azt a keresztény istent, akit a papok hit nélkül prédikálnak, a jóság, alázatosság, a koldusok istenét: az én istenem a Tak­sony fejedelem istene, aki úr, s aki lovon jár, s aki a napsugár és a vihar és a csilla­gok istene. Az én istenasszonyom a bol­dogasszony, aki keményen font hajjal lo­vagol az ura mellett, a felhőkön” — írja Móricz az Úri muriban. Móricz énje a magyarság ősi kollektív tudatában gyö­keredzett, így érzett rá arra a húszas évek­ben, amelyről a tudósok inkább csak pár évtizede cikkeznek. Újabb szolgai másolást jelentett az 1867-es kiegyezés utáni korszak szellemi és gazdasági liberalizmusa. Nem az volt a baj, hogy kiegyeztünk az osztrákokkal és a Habsburg-házzal, s ezzel Magyaror­szág újra szuverén nagyhatalom lett, ha­nem az, hogy a kapitalizálódást, a polgá­rosodást nem a saját testünkre szabottan hajtottuk végre. Ä nemzettestet jelentő, nemzettudatot őrző köznemesség nem­csak a kiváltságairól mondott le, de a bir­tokait is elveszítette fokozatosan, mert gazdasági tevékenységét tekintve nem a vele szinkronban levő magyar polgár-ke­reskedő réteggel kapcsolta össze a sorsát, ez utóbbi pedig kibontakozni sem tudott a hatalmas tőkével rendelkező idegen polgárság szorításában. Nem volt ez szabadverseny, egyenlő esélyekkel, amelyben megizmosodhatott volna a hazai polgárság is, s azonos érde­kű organizmusban élhetett, dolgozhatott volna együtt a birtokos nemességgel és a birtokos parasztsággal. Akinél a pénz volt, annál volt a hata­lom is, s ez fokozatosan átformálta, meg­semmisítette a tradícióinkat, a gondolko­dásunkat is. A XX. század elejétől már a Nyugat a vezető folyóirat az irodalmi életben, s ebben a lapban legnagyobb író­ink, Ady, Móricz és Krúdy—hiába ajná­­rozzák körül őket—már csak vendégek. A Tormay Cécile szerkesztette Napkelet, Sárközy György Válasza, Móricz Kelet Népe című folyóirata már csak utóvéd­harcot folytatnak (vagy gondolj unk a mo­numentális Móricz-oeuvre sorsára, döb­benetes utóéletére). Posztkommunista, liberális egyetemi tanszékeinken, úgyne­vezett posztmodem, amúgy magyarel­lenes műhelyekben szabadon, nyilváno­san és büntetlenül ócsárolhatják a század­előn, a két világháború között, de még a Kádár-éra első évtizedeiben is nagyra tar­tott írónkat. A magyar alkattól, érdekektől idegen liberalizmus vadhajtásaiból bizony ke­serű gyümölcsök teremtek. Czére Béla ( " Értesítem, hogy felújított fogorvosi magánrendelőmet o Damjanich u. 31/A, földszint 2. sz. alatt megnyitottam. Időpont-egyeztetés: kedden és csütörtökön 15-18 óra között a 312-16-819 es, hétköznap napközben a 15-58-400-as, esténként a 15-66-354 es telefonszámokon lehetséges! Dr. Vág János szakorvos V ^ A Nyugati Magyarság Magyarországon megrendelhető rózsaszínű postautalványon: 1022 Budapest, Bimbó út S3. Kérjük, ajánlja az újságot barátainak, ismerőseinek is! Ara egy évre: 1050 Ft. Hirdetési díjszabásunk all. oldalon. Június 9.: Budapesten járt acseh külügymi­niszter, aki szerint Magyarország már me­goldotta azokat a problémákat, amelyekkel a cseheknek még szembe kell nézniük. Piaci információk alapján ismeretessé vált: a csehországi valutaválság első napjaiban a befektetett pénzügyi tőkének mintegy 10- 20 százaléka távozott az országból. Harmati Béla evangélikus püspök kije­lentette : egyháza a kormány által j avasolt új egyházfmanszírozási rendszerben a jelenle­ginél kevesebb támogatáshoz jutna. Ezzel kapcsolatban Platthy Iván, egyházi kapcso­latokért felelős címzetes államtitkár elis­merte, hogy közel 1,7 milliárd forintnyi tá­mogatás —például a hitoktatók díjazásának állami hozzájárulása—megszüntetését ter­vezik. Horn Gyula miniszterelnök levélben mondta le Torgyán Jdzse/kisgazda elnök or­szágos nyilvánosságú politikai vitára vonat­kozó kihívását. Hóm a vitát még nem tar­totta időszerűnek. Június 10.: Az Alkotmánybíróság határo­zott a módosított társadalombiztosítási ren­delkezések ügyében. A testület megvizsgál­ta, összhangban áll-e az alaptörvénnyel, hogy egészségügyi hozzájárulásként 1800 forintot kell fizetnie mindenkinek, aki sze­mélyi igazolvánnyal rendelkezik, s megáll­apította: a vonatkozó rendelkezés alkot­mánysértő, mivel az adójellegű kötelezett­ségnek a jövedelmi és vagyoni viszonyok­hoz kell igazodnia, másfelől a vélelmezett jövedelemnek nem lehet alapjaegy személy adatait tartalmazó okirat. Június 11.: Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom alelnöke pozsonyi sajtótájékoztatóján bejelentette: az ottani magyar diákok kétnyelvű bizonyít­ványának megvonása miatt a strasbourgi embeijogi bírósághoz fordul jogorvoslatért. A nagyszombati (szlovákiai) kerületi bí­róság úgy döntött, hogy a korábbi, „magyar irredentizmusra” hivatkozó hivatali dönté­sek ellenére mégsem kell lebontani a Bősön felállított millecentenáriumi emlékművet. Bábalván, az MDF országos választmá­nyának elnöke sajtótájékoztatón jelentette be, hogy pártja a Vatikán és a magyar állam között megkötendő szerződést illetően kivé­telesen egyetért az MSZP-vel. Bába bírálta az SZDSZ-nek a megállapodást ellenző ma­gatartását, s azt, hogy Piliscsabán, a helyi, egyházi iskolában egy szabaddemokrata képviselő-jelölt aláírásgyűjtést kezdemé­nyezett többek között amiatt, hogy ott verik a gyerekeket, holott ezt még az a szülő is cá­folta, akire az SZDSZ-es jelölt hivatkozott. Nagy Frigyes földművelésügyi minisz­ter a parlament mezőgazdasági bizottságá­nak ülésén azt mondta, hogy a termőföldtör­vény tervezett módosítása módot adna arra, hogy külföldi befektetők földtulajdonhoz jussanak. Június 13.: Semjén Zsolt kereszténydemok­rata politikus sajtótájékoztatón bejelentette, hogy a személye iránt megnyilvánuló biza­lomra tekintettel indulni fog a pártelnöki posztért Giczy György ellenében. Demeter Ervin, az MDF parlamenti frakcióvezetője, és Manninger Jenő fővá­rosi frakcióvezető sajtótájékoztatón tiltako­zott a budapesti távfűtő művek tervezett pri­vatizációja ellen, mivel a privatizáció vár­ható következményei rosszabb helyzetbe sodornák az eddig is magas díjakra kötele­zett 650 ezer családot. Június 14.: Göd határában nehézfémet is tartalmazó veszélyes hulladékot (a bőripar­ból származó szennyező iszapot) találtak, amely megmérgezheti a főváros és Dunake­szi környékének ivóvízkészletét. Június 16.: Budapesten átadták a rendőrség Teve utcai, 65 ezer négyzetméteres, csak­nem tízmilliárd forintot felemésztő új köz­pontját, amelyet Finta József, Kossuth-díjas építész tervezett. Bérczy Antal, az MSZP hívő tagozatá­nak elnöke az Új Magyarországnak nyilat­kozva többek között kijelentette: Az SZDSZ a hozzá húzó, túlsúlyban lévő liberális sajtó segítségével rombolja a közmorált. A Vati­kánnal megkötendő megállapodást félre­magyarázó, kiforgató handabandázók akci­óikkal veszélybe sodorják az egész társada­lom erkölcsi felemelkedését. Szent-Iványi István, az SZDSZ parla­menti frakcióvezetője kijelentette: pártja to­vábbra is bízik abban, hogy Hóm Gyula nem írja alá a Vatikánnal kötendő megállapodást. Június 17.: Glattfelder Béla Fidesz-képvi­­selő, az Országgyűlés mezőgazdasági bi­zottságának tagja a sajtóban bírálta a kor­mánynak azt a törvényjavaslatát, amely kül­földiek számára is lehetővé tenné a magyar­­országi földtulajdonlást. Június 18.: A kábítószerek terjedésének visszaszorítására létrehozott parlamenti bi­zottság elnöke szerint hazánkban 35-55 ezerre tehető a kábítószerfüggésben szenve­dő betegek, és 70-120 ezerre az alkalmi drog­­fogyasztók száma. Június 19.: Giczy György, a KDNP elnöke a Népszabadságnak nyilatkozva többek kö­zött kijelentette, hogy hazánkban elsorvadt az érdekvédelem és látszólagos a többpárt­rendszer, ezért gyökeres rendszerváltozta­tásra van szükség. Eigner József, az egyes fontos tisztsége­ket betöltő személyek átvilágítására létreho­zott bírói testület vitatott módon elmozdított tagja az ügynöktörvény hiányosságairól szólva az Új Magyarországban kifejtette: sokkal inkább bűnös az, aki a parancsot adta, mint azok. akikkel végrehajtatták. Elmondta azt is, hogy a bírói testület munkájának meg­kezdésekor tényszerűen ismert volt Hóm Gyula, Szűrös Mátyás és Gál Zoltán érintett­sége. Torgyán József, az FKGP elnöke megje­lent az átvilágító bírók előtt. Makrancy Jó­zsef bíró ezzel kapcsolatban érzékeltette, hogy az átvilágítás eredménye várhatóan kedvező lesz Torgyán Józsefre nézve. Mézes Rudolf a Szlovákiai Magyar Szü­lők Szövetsége Központi Tanácsának elnöke bejelentette: törvénysértés vádjával bepere­lik a szlovák oktatási minisztert az egynyelvű bizonyítványok kényszerű bevezetése miatt. Június 21.: A Kereszténydemokrata Nép­párt országos tisztújító választmánya a bíró­­ilag megsemmisített decemberi választást követően ismét Giczy Györgyöt választotta a párt elnökének. Alelnökök lettek: Báthory Gábor, Gáspár Miklós, Pálos Miklós, Sem­jén Zsolt és Usprung János. Az országos vá­lasztmány elnöke Mizsei Zsuzsanna, a pártü­gyész Sass Attila lett. Június 23.: Az ipari, kereskedelmi és idegen­­forgalmi miniszter döntése alapján júliustól ismét emelkednek az energiaárak. A lakossá­got súlyosan érintheti a gáz 10, a villamos energia 4,5, az üzemanyagok 13,5 százalé­kos áremelkedése. Torgyán József, az FKGP elnöke rendkí­vüli sajtótájékoztatón jelentette be, hogy büntetőfeljelentést tesz azok ellen, akik sze­mélyét összefüggésbe hozták a III/III-as ügyosztállyal. Szerinte Kuncze belügymi­niszter hamis adatokat közölt az átvilágító bírákkal, amikor arról tájékoztatta őket, hogy a kisgazdák elnöke az ügynöktörvény hatá­lya alá eső tevékenységet végzett. Torgyán József bizonyítékokat követelt a belügymi­nisztertől, s kijelentette: pártja semmilyen kapcsolattartásra nem lát lehetőséget az SZDSZ-szel mindaddig, amíg Kunczét nem távolítják el az SZDSZ és a Belügyminiszté­rium éléről. Június 24.: A KDNP országos fegyelmi és etikai bizottsága eljárást indított lsépy Tamás parlamenti frakcióvezető ellen, aki a párt tisztújításának eredményéről olyan értelem­ben nyilatkozott, mintha az nem lenne végle­ges. Június 25.: Lapértesülések szerint a Dem­szky Gábor által irányított Főpolgármesteri Hivatal — az Új köztemető kertészeti rende­zésére hivatkozva — a 297-301-es parcellák egy részét dollárért megvásárolható sírhely­ként akarja kiárusítani. A kommunista dikta­túra idején politikai okokból meggyilkolt mártírok nyughelyeként is számontartott te­rületre vonatkozóan a rendezési terv egyik fő okaként szerepel, hogy az elhunytakat „grá­tisz”, azaz ingyen temették el. Az Új Magyar­­ország megállapítása szerint még ez a cini­kus indoklás sem fedi az igazságot, mert az 1944 és 1956 között halálra ítéltek kivégzé­sének költségeit — így például a kötél árát is —az érintett családokkal, vagy magukkal az elítéltekkel fizettették meg, s csupán a golyó általi kivégzéseknél adták „grátisz” a golyót. Június 26.: Piliscsabán 32 szülő visszavonta aláírását arról a nyílt levélről, amely az egy­házi iskolával kapcsolatban kisebb politikai vihart kavart. Június 27.: A földtörvény módosítása miatt a budapesti Szabadság téren tiltakozó nagy­gyűlést tartott a MIÉP. Csurka István elnök beszédében leszögezte: ha a nemzeti erők hatalomra kerülnek, akkor felülvizsgálják a privatizációt, a törvényeket, és felelősségre vonják a rablások irányítóit. Dolník Erzsébet, a szlovákiai Együttélés Mozgalom oktatásügyi alelnöke arról infor­mál taa sajtót, hogy a lévai járásban ahatalom képviselői leváltással fenyegették a magyar iskolaigazgatókat, amennyiben nem tesznek eleget az egynyelvű bizonyítványok kiadásá­val kapcsolatos intézkedéseknek. A magyar tanulók szülei sok helyen nem járultak hozzá az egynyelvű bizonyítványok átvételéhez. A Magyar Újságírók Közösségében át­nyújtották a Petőfi Sándor Sajtószabadság­díjakat. Az ötödik alkalommal megrendezett ünnepségen Beke György erdélyi író, Földy Ottó rádiós újságíró, Márkus Béla író-publi­cista, Raksányi Gellert színművész, Solymár József író-ú jságíró, valamint Szalay Károly irodalmár vehette át a kitüntetést. Június 30.: Az Országos Rádió és Televízió Testület a meghirdetett két országos keres­kedelmi tévéfrekvencia nyertesének az eu­rópai-amerikai tulajdonú MTM-SBS és az európai CLT-UFA konzorciumot szavazta meg. Életének 79. évében elhunyt Benkő Gyula, Jászai Mari-díjas színművész, a Víg­színház örökös tagja. Az ‘56-os Felkelők Magyarországi Szö­vetségének Rabparlamentje nyílt levélben fordult Bili Clintonhoz, az USA elnökéhez. Ebben többek között az áll, hogy a Nyugat- a bolsevistáknak busás kamatért adott ha­talmas kölcsöneivel - megbocsáthatatlan bűnt követett el százmilliók ellen, s a ma­gyar nép az országot rabságban tartó, véres­kezű rendszer által elherdált adósságokat törleszti. A levél hangsúlyozza az 56-os for­radalom történelmi jelentőségét, s azt, hogy Magyarországnak ma joga van kérni aNyu­­gat segítségét. Július 1.: Hosszú betegség után, 67 évesen elhunyt Andorka Rudolf szociológiapro­fesszor, a Budapesti Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem rektora, az OTKA elnöke, az MTA levelező tagja. A rozsnyói járási hivatal azonnali hat­állyal elbocsátotta Tóth Sándort, a rozsnyói magyar tannyelvű általános iskola tanítóját- korábban igazgatói posztjáról váltották le aki az iskola IV. C osztályában kétnyelvű bizonyítványokat osztott ki a diákoknak. Július 2.: Hazánk értékes műkinccsel gya­rapodott. Reisz Attila, a Microsoft Hungary igazgatója támogatta anyagilag azt az ak­ciót, amelynek révén a New York-i magyar főkonzul a Sotheby’s árverésén 7500 dollá­rért megvásárolhatta Werbőczy István 1517-ben nyomtatott Hármaskönyvét, a Tripartitumot. Ez a tizenhatodik ismert pél­dány, s Szinyei Csaba hívta fel rá a művelő­dési miniszter figyelmét. A koalíciós pártok nem tudják elfogadi, hogy a Tocsik-ügyben a miniszterelnök és a kormány felelősségét is megállapítsák, ezért kezdeményezik a Tocsik-bizottság megszüntetését. Az ellenzék ezzel szemben úgy véli: addig nem lehet megszüntetni a vizsgálóbizottságot, amíg annak jelentését el nem fogadja a parlament. Július 4.: A KDNP országos fegyelmi és etkai bizottsága kizárta a pártból lsépy Ta­más frakcióvezetőt, aki kijelentette: nem távozik a frakcióból, csak ha onnan is kizár­ják. Július 9.: Az ORTT székházában ünnep­élyes keretek között aláírták a magyar ke­reskedelmi tévécsatornákról szóló szerző­dést. A vesztes írisz Tv (amelynek érdeké­ben Blinken, amerikai nagykövet, Tom Lan­toskongresszusi képviselő, aCME-tulajdo­­nos Lauder és Mark Palmer is lobbyzott) nevében nyilatkozó Baló György szerint az ORTT eljárása önkényes és szabálytalan, ezért bírósághoz fordul jogorvoslatért. Július 10.: Hóm Gyula miniszterelnök be­jelentette: mind a hét parlamenti párt egye­tértett a NATO-csúcs madridi döntésével, s azzal, hogy a kormány idén november vé­géig kezdeményezzen véleménynyilvánító népszavazást Magyarország NÁTO-csatla­­kozásáról. Július 14.: Az Új Magyarország beszámolt arról, hogy a Francia Akadémia Nagy Ara­nyérmét, amelyet évente egy embernek ítél­nek oda, idén Makovecz Imrének, nemzet­közi hírű építészünknek adományozták. A jelentős eseményről a nagy hazai sajtóorgá­numok „elfelejtették” tájékoztatni a magyar közvéleményt. (B.A.) Emlékezés a doni hősökre Július 20-án, vasárnap Bolgyirevkánál, Voronyezstől 75 kilométerre a Második Magyar Hadsereg 150 ezer elesett kato­nájára és munkaszolgálatosára emlékez­tek. Az egykori intemálótábor helyén fel­állított, felülnézetben a Szent Koronát mintázó, hét kopjafájával a honfoglaló törzseket jelképező emlékműnél (Törő György fafaragó népművész alkotása) Csoóri Sándor, az MVSZ elnöke, Fodor István, a HM politikai államtitkára, Stark Antal helyettes államtitkár és Holló József vezérőrnagy, valamint a Vitézi Rend kép­viselői rótták le kegyeletüket. A bolgyi­­revkai polgármester, majd a területi admi­nisztráció képviselője után Csoóri Sándor mondott beszédet, s emlékeztetett a meg­békélés történelmi jelentőségére. A megemlékezés napján, délelőtt 10 órakor a kegy hely felavatásának alkalmá­ból Magyarországon tízperces harangzú­gás búcsúztatta a Don-kany arban életüket vesztett magyar hősöket.

Next

/
Thumbnails
Contents