Nyugati Magyarság, 1997 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1997-03-01 / 3. szám
/----------------------------------------------------------------------------------\ DÖBRENTEI KORNÉL Nagyboldogasszony égisze alatt Regnum Marianum a hazánk. Szűz Mária királyságának lakói vagyunk mi: el-, ki- és felhasznált, leharcolt, külső burkunkban agyonkarcolt, belülső körünkben itt-ott talán még érintetlenek. Nagy ínségben lévén, már tudom, nem véletlen, hogy e valóságerejű jelképben misztifikáció és brutális tárgyszerűség ötvözeteként szenvedésre méltó súllyal s operett-könnyed vakmerőséggel van jelen a sorsunk. Az olcsó ígérgetések — a háromhatvanas kenyértől a hazudott mindennapi demokratikus üdvig s alkotmányos üdvözülésig, mely inkább a pokolba visz, teljed a skála —, a be nem tartott ígéretek, a gáncstalanul elegáns megtévesztések, a durva átverések, a kegyeletes délibábozások, az ónámítások, a romboló gyanakvás, a megátalkodott hiszékenység, a kiszolgáltatottság szülőföldje az ország. S egyben régi nagy patrónánk, az oltalmazó Anyáé is, aki Jézust az Atyaisten sugallatos parancsára e siralomvölgybe megszülte, azzal a célfeladattal, hogy vegye magára, stációsan elhagyatva mindenektől, egymaga vezekelje le a világ bűneit. Mintha az egyedüli kollektív bűnös ő volna — mint tartják ezt a magyarságról is —, mintha megváltható lenne a világ e katarzisba sodró gesztus által, amelytől inkább csak ingerlékenyebb lesz az emberiség nyugati, enerváltan-romlottabb része, és ellenreakcióként buzgalma erőre kap, egyre nő a felelősség áthárításában, illetve nem vállalásában, a régi, bevált csalárdságok újraelkövetésében. És, mint Trianon óta mindig, beteljesül a törvény: jaj, ezerszer s tán még ezer évig jaj, az igazukat kereső, követelő, kicsivé csonkított-töretett népeknek, mert az ő igazságuk a salaktalan misztikum és a nyers realizmus szintéziseként elbírhatatlan kereszt. Kis-boldogan vegetálunk a Nagyboldogasszony égisze alatt, mégis védtelenül, és nem sikerül helyrezökkenteni a történelmi falsót kapott, kisiklatott időt, nem sikerült visszahelyezni jogaiba a reményt, mely az egymást követő nemzedékekben bizonyossággá erősítheti a hitet: nincs veszve semmi — lásd Japán, a „Kistigrisek”, Finnország vagy Csehország példáját —, az utolsókból lesznek az elsők. De nálunk minden a fonákjáról igaz; mi az elsők közül leszünk az utolsók. Pedig a magyarság 1100 éves jelenvalósága bizonyítja, hogy megtartotta az itt élned, halnod kell parancsát, úgy, hogy egyként volt európai végvár és előőrs, és olykor nagy történelmi felhajtóerők eredőjeként — primus inter pares — első volt az egyenlők között. Elég csak a Rákóczi-szabadságharcra, 1848-49-re, 1956-ra, vagy a vasfüggöny lebontására gondolni. Ebből az élvonalból sikerült a nemzetközi elveszejtők és honi kiszolgálóik segédletével „leküzdenünk” magunkat. Hová hullunk még alá? Elég volt, ne tovább. Ki a fejjel a föld alól, mint a hóvirág. Megújhodásunkat március idusának ünnepe és Gyümölcsoltó Boldogasszony napja tetőzze. Ojtsuk be a magyar életfát, foganjon meg, s hajtson ki belőle olyan jövendőt megbíró ág, amely nem cefrének való, hitvány gyümölcsöt terem. Kapcsolódó írásunk — „Zakatol a szent család” — a 12. oldalon olvasható. V___________________________ Egymásra vagyunk utalva Beszélgetés Tempfli József püspökkel (5. oldal) Kik gerjesztik az antiszemitizmust? (Makkay János) (6. oldal) A jövőt kell építeni Beszélgetés Duray Miklóssal (7. oldal) A Az 1849. április 4-ei tápióbicskei gvó'ztes ütközet (Than Mór festménye) Csúnya átverés Beszélgetés Tőkés László királyhágó-melléki református püspökkel Tőkés László püspökkel Budapesten — Temesvár szellemében című könyvének bemutatója után —, a Ráday utcai református püspöki hivatalban beszélgettünk. — A román-magyar alapszerződés nyomán kialakult helyzet beszűkiti-e a romániai magyarság valódi érdekeinek érvényesítését? — Mindenképpen beszűkítést jelent a román-magyar alapszerződés megkötése abban az időpontban, amikor megköttetett, és azzal a partnerrel, akivel megkötötték. Könnyű belátni, hogy az új demokratikus hatalommal jobb szerződést lehetett volna kötni, mint azzal, amelyről hét év alatt bőségesen beigazolódott, hogy még csak politikai szándék sincs benne a romániai magyarság helyzetének a rendezésére. Sőt, éveken keresztül azzal hivalkodott, hogy Romániában európai összehasonlításban is messze a legjobban oldották meg a nemzetiségi kérdést. Már ebből az egyszerű tényállásból világosan levonható az a következtetés, hogy beszűkítő jellegű alapszerződést kötöttek. Amiben a magyar kormány megállapodott Romániával, az sajnos olyan igény- és követelményszintet jelent, ami felé nemigen mehet a romániai magyar kisebbség törvényes közképviseleti szervezete, mert be van határolva a mozgástere. Legyünk jóhiszeműek: ez tovább tágítható a demokratikus kormány által. Egy jobb kormánnyal tovább lehet lépni, mégha az alapszerződés alacsonyra állította is a mércét. Ennek ellenére kétségtelen, hogy ez kiindulópontnak kevés. Egy előnyösebb kiindulási helyzetből messzebbre lehet eljutni. Továbbá kifejezetten beszűkítő jellegű az alapszerződés az autonómia kérdésében. Ez az autonómia alól húzta ki a talajt. A mostani román külügyminiszter viszont az 1201-es dokumentumnak az ukránromán alapszerződésbe való befoglalása mellett száll síkra — ez ugyanis Romániának érdeke. A volt román kormánynak sajnos engedett a magyar kormány, és megelégedett egy értelmezett, beszűkített, megnyirbált 1201-es dokumentummal. Visszaadás helyett kárpótlás? — A református egyháznak mindig is meghatározó szerepe volt a romániai magyarság megtartásában. E téren milyenek a lehetőségei most? — Itt az egész egyházpolitikáról kell szólni a történelmi egyházak összefüggésében. Követeléseink közösek: elsősorban a kommunizmus idején elkobzott tulajdonok visszaszerzéséről van szó. A történelmi egyházak egy hajóban eveznek. Az alapszerződés kihagyta azt a cikkelyt, amely tartalmazta volna a román állam kötelezettségvállalását az egyházi vagyonok visszaadására nézve. Sajnos azt kell tapasztalnunk, hogy a kormányprogram sem tartalmaz semmilyen konkrétumot ezzel kapcsolatban, annak ellenére, hogy már a megelőző kormány külügyminisztériuma homályos ígéreteket tett: noha nem szerepel az alapszerződésben, de rendezni fogják az egyházi ingatlanok ügyét. Kovács László is büszkén hivatkozott rá, hogy a román fél kötelezettségvállalásáról levélváltás történt. Annak ellenére, hogy még a Melescanu-féle külügy is elment idáig, az új kormány még annyi konkrétumot sem foglalt a programjába, amennyit ez a levélváltás tartalmazott. A Budapesten járt Adrian Severin december végén egy kérdésre válaszolva azt nyilatkozta, hogy sor fog kerülni az elkobzott egyházi ingatlanokért járó kárpótlásra. Tehát már nem az ingatlanok és a tulajdonok visszaadásáról, hanem kárpótlásról beszélt. Megeshet, hogy van olyan nyilatkozata, amelyben mindkettőről beszélt, ebben az esetben azonban csak kárpótlásról esett szó. Mivel a kormányprogram nem nyújt számunkra eligazítást, és a kormánytól sem kaptak konkrét ígéretet vagy biztatást az egyházak, ez a nyilatkozat megerősíti azt a gyanúnkat, hogy az egyházaknak járó igazságtételtől még mindig távol állunk, és a kérdést kárpótlással akarják megoldani. Az RMDSZ MANIPULÁLHATÓ — A romániai magyarok számára előnyös, avagy hátrányos az RMDSZ kormányzati szerepe? —Az RMDSZ a kormányhatalom részeseként az érvényes alapszerződés szintjén felüli követeléseket értelemszerűen nem fogalmazhat meg. Lényegében önmagát korlátozta azzal, hogy belépett abba a kormányba, amely ezt az alapszerződést tartja irányadónak a magyar kérdések vonatkozásában. Önmagában jó lenne a hatalomra kerülése és az, hogy elfogadja a román kormány által aláírt alapszerződést. Más céllal ugyan, de mégiscsak erre utalt Kovács László külügyminiszter megállapítása az alapszerződés parlamenti vitája idején: azzal, hogy a román kormányba belépett az RMDSZ, ő is támogatja az alapszerződést. — Elfogadható ez a megállapítás ? — Az RMDSZ-nek a koalícióba való belépésével fonák helyzet alakult ki. Az RMDSZ bírálta és igyekezett elhalasztani az alapszerződés megkötését, illetve megpróbált jobbítani rajta, mégis, Kovács László értelmezése is jelzi, manipulálhatóvá vált az RMDSZ. — Vannak olyan félelmek, hogy (Folytatás a 3. oldalon)
