Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1996-10-01 / 10. szám

12. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1996. október A ..FÓRUM"-ban közölt írások beküldőik egyéni véleményét fejezik ki, amely nem feltétlenül esik egybe a szer­kesztőség álláspontjával. — A szólás- és véleménynyilvánítási szabadság jegyében készséggel adunk helyet levelek­nek, rövid polemikus írásoknak, de fenntartjuk a rövidítés jogát. —A szerk. Mire képes a bősi monstrum? Nemrég ismételten szóba került a bősi kérdés, ezúttal a hágai döntést megelőző, esetleges kétoldalú megegyezés ötlete kap­csán. Ezúttal kézzelfogható adatokkal és tényekkel szolgálunk azok számára, akik nem tudják, hogy a krónikus feszültséget ki­váltó létesítmény műszakilag valójában mire is képes. A Szlovák Távirati Iroda hírét annak idején szenzációként ismertette a magyar írott és elektronikus sajtó: „A bősi vízierő­mű teljesítménye 5500 megawatt.” Ekkor ismét azzal a szlovák propagandával találtuk magunkat szemben, amely az ottani közvélemény hazafias büszkeségét kívánta fokozni, s egyúttal manipulálni a hozzá nem értő külföldieket. Vegyük sorba a realitásokat, amelyek világossá teszik a helyzetet. A bősi nyolc darab beépített turbina összes kapaci­tása: 8x90, vagyis 720 megawatt, így a sajtóban közölt 5500 MW teljesítmény, sajnos, nem értelmezhető. A megawatt ugyanis beépített kapacitás. A villamosenergia mennyiségét megawattórában, illetve a háztartási mérőórákról és a kapott számláinkról jól ismert kilowattórában mérik. Feltételezzük, hogy az 5500 is megawattórának értendő. Ha a nyolc turbina 24 órán át működik, akkor a maximális teljesítmény 17280 mega­wattéra. Ehhez képest az 5500 megawattóra a beépített kapaci­tásnak mindössze csak 32%-a, ami a vizierőműveknél nagyon alacsony kihasználtság. (Sajnos, a sajtó a kapacitást: amegawat­­tot, a kilowattot gyakran összetéveszti a megtermelt energia­­mennyiséggel, amiben viszont az időtényezőnek is szerepelnie kell, tehát megawattóra, kilowattóra.) A lényeg azonban nem a számok megtévesztő jellegű tálalá­sában keresendő, bár a szlovákok, hogy minél nagyobb számok­kal bűvöljék el a hazai és a külföldi laikus közvéleményt, gyak­ran kilovattórában adják meg a megtermelt villamosenergiát, ami éves viszonylatban persze milliárdos nagyságrendű, s így megdöbbentőnek ható nagy számokkal mutatja az eredményt. A szlovákok teljesen fölöslegesen építettek be Bősön nyolc turbinát. A felvízcsatoma vízszállító képessége másodpercen­ként maximum 4500 m3, amennyiben a Duna vízhozama ezt le­hetővé teszi. A Duna legkisebb vízhozama a pozsonyi keresztmetszetben másodpercenként 900 m3. Normális vízjárás esetén 1800-2000 m3. Közepes árvizek levonulása idején 4-5000 m3, míg rendkí­vül nagy árvizek során 6-7000 m3. A tervezésnek 100 és 1000 éves csúcsokkal is számolnia kell, mert a biztonság kedvéért a műtárgyakat, gátakat erre kell méretezni. Ez ugyan nagyon ritka eset, de nem hagyható figyelmen kívül. A Duna vízhozamát nem szabad átlagszámokkal jellemezni. Csakis az éves vízjárási grafikonok alapján szabad tervezni. Ezek valóságos „lázgör­béknek” néznek ki, és háromféle jellemző időszakot kell szem előtt tartani. A száraz éveket, a közepes éveket és a nedves éve­ket. Óriási eltérés van a háromféle típus között. Bősön a felvíz- és az al vízcsatorna között, ha nincs árvíz, 22 méter szintkülönbséggel számolhatunk. Ha az árvíz az al vízcsa­tornába „bejátszik”, akkor ez a szintkülönbség—és hatásaként a turbinák teljesítménye is—csökken. Abősi turbinák víznyelő képessége a körülményektől függően 5-600 m3 másodpercen­ként. Ha tehát a felvízcsatomát a Duna vízhozama másodper­cenként 4500 m3-rel tudná táplálni, akkor mind a nyolc turbinát lehetne üzemeltetni. Ez a helyzet állt elő néhány napig, és ennek örvendeztek annyira a szlovákok. A Duna 900-2100 m2/sec közötti vízjárása esetén, ami az év nagy részére jellemző, ma­ximálisan és csak rövid ideig négy turbinára jutna elegendő víz. Azonban a pozsonyi keresztmetszeten átfolyó vizet nem lehet mind a nyolc turbinára ráeresztem, mivel Pozsony vízel­látására, a csallóközi Kis-Duna, a Mosoni-Duna és az anyame­der táplálására, a szigetközi vízpótlásra, a szlovák talajvízpót­lásra, a dunacsúni vízlépcső nagy turbinájára, a párolgási víz­­veszteségre és a bősi hajóátzsilipelésekre összesen 830 mVsec vízmennyiséget kell elvonni. Ha száraz időjárás esetén másodpercenként csak 900 m3 érkezik, akkor Bősön az összes turbina állni fog. Ha az átlagos­nak tekintett 2000 nf /sec érkezik, akkor Bősön csak két turbina üzemeltetése lehetséges. Az idei árvízlevonulás május 13-án kezdődött, az Országos Vízjelző Szolgálat adatai szerint 2100 m3/sec-mal. Május 15-én volt a csúcs, s ekkor 5410 m3/sec-mal tetőzött az árhullám. Ez május 21 -éré, vagyis egy hét alatt levonult és beállt a 2100 m3/ sec vízjárás. Vagyis a nagy, látványos ünnepséggel beindított nyolcadik turbina mindössze 5 napig volt képes villamosener­giát termelni. Ha az üzemköltségéhez hozzáadjuk a nagy amor­tizációs költséghányadot, akkor ez nem nevezhető olcsó energi­ának... Persze az „öreg” Duna, az ún. anyameder ebből az árvízből alig kapott valamennyit, a Szigetköz pedig, amelynek az igazi éltetője az árvízi elöntés, semmit se. A szlovákok arra töreksze­nek, hogy lehetőleg minden vízmennyiséget a turbinákra terel­jenek a minél több villamosenergia-termelés céljából. Csehszlovákia államalapítása során döntő szerepe volt a ha­tásos és ügyes propagandának. Ismeretes, hogy dr. Eduard Be­nes egy turistatérkép alapján jelölte ki Szlovákia államhatárait a „hajózható” Ipoly és Ronyva „folyamok” mentén, s ezt a nyu­gati győztesek minden ellenvetés nélkül elfogadták. De tudjuk azt is, hogy a köztársaság fennállása alatt is hatásos propagandát fejtettek ki. Költséget nem kímélve, államukat a legdemokrati­kusabb, legszimpatikusabb köztársaságként mutatták be a vi­lágnak. Ma is a legdöntőbb politikai tényezőnek tekintik az or­szágkép kedvező formálását, és erre hatalmas összegeket költe­nek. A szlovákok 78 év alatt sokat tanultak Prágától és a bősi víz­lépcső ügyében nagy anyagi áldozattal propagálják ügyüket. Ha végigtekintünk az elmúlt évek magyar tájékoztatási módszerein és eredményein, elmondhatjuk, hogy az ügy nagy­ságához képest csak filléreket áldoztunk igazságunk megismer­tetésére. Sokat tanulhatnánk e téren a szlovákoktól, akik nem­zeti érdekeikért keményen, s minden lehetséges módon küzde­nek. Hábel György, ny. mérnök-főtanácsos (Budapest) Találkozás németekkel A hosszú út ellenére kellemes volt az utazás. Mellettünk a kupéban négy fiatal német diák beszélgetett. Minket is belevon­tak a társalgásba. Kiderült, hogy a harmadéves egyetemisták ugyanazon az egyetemen tanulnak, de Németország különböző részeiből származnak. Erdélyről hallottak, de részleteket az ottani problémákról nem tudnak. Szóba került a szovjet megszállás Európában. Tudtak az 1968-as cseh mozgolódásról, főleg azért, mert a szovjet betörés nyomán ott sok ezren meghaltak, viszont az 1953-as berlini felkelésről semmit nem tudtak, az 1956-os magyar forradalom­ról nem hallottak. Kérdeztem, meddig jutottak a történelemta­nulásban a középiskolában? Válasz: 1939-ig. Arról is értesül­tek, hogy a magyarok segítettek áttörni a vasfüggönyt. Később egy kórházban idős emberekkel voltam együtt. Beszélgetéseink során sok témát érintettünk. Tudtak az 1953-as berlini fölkelésről, de nem tudták, hogy ott 700 ember pusztult el. Tudtak az 1968-as prágai eseményekről és az 1956-os ma­gyar forradalomról, de az áldozatok számáról már nem. Ők is Könyvárusok, Tisztelt Szerkesztőség! Örömmel fedeztem fel a Püski-könyvesboltban a Nyugati Magyarság című folyóiratot, amelynek ebben az évben már boldog előfizetője vagyok. Olvasom, iszom sorait, a torokszo­rító verseket, cikkeket, a szívet-lelket melengető fejtegetéseket. Itt van azonban a Fórum, a magánvélemények rovata. Jó, hogy helyt adnak az eltérő véleményeknek, de... hol hol van a mások iránti tapintat?... „Az ember embernek farkasa”? Uraim! Tisz­telt Bokor és Fejér úr! Az Önök levélváltása a nagy nyilvánosság előtt engem erre emlékeztet. Kérem szépen, fejezzék ezt be! Ugyanebben a számban Borszéky György tollából van egy megemlékezés Tüske Pálról. Nem adatott meg nekem az a sze­rencse, hogy e könyveket szerető embert ismerjem. Ismertem viszont a Múzeum körúti ősz, öreg, alacsony, vastag szemüve­tudták, hogy Magyarország törte át a vasfüggönyt. Erdéllyel kapcsolatban nem tudtak arról, hogy a háború be­fejezése után 5-6 évvel a románok még mindig kényszermunka­táborba hurcoltak németeket és magyarokat. Nem tudtak arról, hogy a háború alatt Romániában is voltak halál táborok a zsidók számára, s arról sem, hogy Ceausescu súlyos fejpénzért „adta el” az erdélyi szászok ezreit Nyugat-Németországnak. Nem voltak tisztában azzal, hogy alig maradtak németek Romániá­ban. Egyik beszélgetőtársam golyóstollat kapott rokonaitól, ami­kor meggyógyult. Elmondta, milyen okosak az amerikaiak, hogy feltalálták a golyóstollat. Említettem, hogy a golyóstollat egy magyar, Bíró László találta föl 1943-ban. Miért gondolja, hogy amerikaiak találták fel? A válasza az volt, hogy azért, mert onnan importálta Németország a golyóstoliakat. Ez ügyben hitetlen maradt, mert ezt tőlem hallotta először. Persze, ha a magyarok nem terjesztik mindezt, akkor miért kell tudniuk a németeknek? Prágay Dezső (Németország) könyvbarátok ges, könyvimádó könyvárust, aki az általa kivételezetteknek olyan könyveket is eldugott, amelyek indexen voltak. Ötezer kötetes könyvtáram felét neki köszönhetem. Áldja meg érte az Úr! Csak érdekességként említem, hogy szorult anyagi helyze­tem miatt idén tavasszal feladtam egy hirdetést, hogy értéktár­gyaimra és könyvtáramra támogatási szerződést kötnék. Senki nem vette fel a telefont, hogy legalább érdeklődjön a hirdetésem iránt... Pedig, ha a könyvtárak meghalnak, akkor nincs miből oktatni. A könyvek között szárnyal a fantázia, ismeretlen népe­ket, tájakat, kultúrákat ismerhetünk meg. A könyvek csodavilá­got teremtenek. Eltet a remény, hogy itthon és a hazától távol sok-sok Tüske Pál él még elrejtve. Somogyi Gabriella (Kéked) IMPORTE Produit de Hongrie CP + 1 8 6 4 4 5 St. Stephan's Crown Etyeki Sauvignon Blanc félszáraz, minőségi fehérbor Az etyeki borvidéken termelt francia eredetű szőlőfajtából készített, harmonikusan finom ízű fehérbor. Illata és za­­mata fajtájára jellemzően határozottan karakteres. 10-12 fokos hőmérsékleten különösen halételekhez ajánljuk. IMPORTED Product of Hungary 11.5% alc./vol. WHITE QUALITY WINE VIN BLANC DE QliAUTÉ Produced and bottled by Produit et embouteillé par Hungarovin, Budapest. Hungary/ Hongrie A tanácsadás korszakát éljük, és ez így igaz a borászatra is. Híres szakértők járják — meghívásra — a világot, hogy ta­pasztalataikkal nagyvállalatok borainak minőségét fejlesszék. Hungarovin a nemzetközileg ismert ausztrál Jacob's Creek borászati cégtől Robin Day borszakértő közreműködését vette igénybe. Az 1995-ös szőlőtermés leve már az ő tanácsaival, tu­dásával gazdagított eljárással ért borrá. St. Stephan’s Crown Szekszárdi Merlot félszáraz, minőségi vörösbor Ez a szekszárdi borvidéken termesztett, híres francia eredetű szőlőfajtából készített vörösbor mély bíborszínű, gyümölcsillatú és bársonyosan finom z.amatú. 16 fokos hőmérsékletre hűtve vadételekhez, pörköltekhez ajánljuk. CP+204743 IMPORTE Produit de Hongrie IMPORTED Product of Hungary RED QUALITY WINE VIN ROUGE DE QUAI Produced and bottled by Produit et embouteillé Hungarovin, Budapest, Hungary / Hongrie

Next

/
Thumbnails
Contents