Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1996-10-01 / 10. szám
XIV. évfolyam, 10. szám 1996. október A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 78.- Ft $3.00 A vérszerződés nemzedéke Beszélgetés László Gyula régészprofesszorral László Gyula Kőhalmon született 1910-ben. Régész, történetkutató, művészettörténész, képzőművész. 1940-től egyetemi tanár Kolozsvárott. 1944-től Budapesten egyetemi tanár, 1951-től múzeumi előadó, osztályvezető, 1957-től az ELTE tanára. 1980-tól nyugdíjas. Fitz József-díjas (1988), Széchenyi-díjas (1991), Nagy Lajos-díjas (1993). 1944-^49 között korszerű követelmények szerint átszervezte Kolozsvárott az Erdélyi Nemzeti Múzeum régészeti tárát. Szabédi Lászlóval részt vállalt a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum újjászervezésében. Tudós életművét a szabatos gyakorlati ténykutatás és az alkotó művészi képzelet sajátos egysége teszi jellegzetessé. Mint történész az emberközpontú régészet úttörője: a kiásott tárgyak keletkezését és a mindennapokban betöltött szerepét vizsgálva az egykori ember s általában a népélet teljes világára következtet. Saját kutatásai és a rokonnépek néprajzából vett összehasonlítások alapján tárta fel és magyarázta meg a hagyományos magyar nagycsaládi életformát. Munkái művészkeze nyomán sajátos képszerűséget kapnak. Művészi ihletettség jellemzi a „kettős honfoglalás” történelmi megjelenítésében is, mely szerint Árpád magyarjait már megelőzte volna egy előzetes magyar betelepedés az avar-szláv világba. — A beszélgetés a tudós budapesti lakásán készült. — Professzor úr, ön az úgynevezett kettős honfoglalás elméletének a kidolgozója. Mi indokolja azt a feltevést, hogy őseink nem egyszeri, hanem kettős honfoglalással telepedtek le a Kárpát-medencében? —Valóban, a kettős honfoglalás kérdésének a felvetését joggal nekem tulajdonítják. Vegyük tudomásul, hogy amit mi — minden meggondolás nélkül — hitelesnek fogadunk el a honfoglalásról, az is nagyrészt feltevésen alapszik. Tehát a magyar leleteket, és elterjedésüket térképre vitték. így hát térképeink vannak arról, hogy milyen elteijedéssel foglalták el a Kárpát-medencét ezek a népek. De van még egy nagyon fontos térképünk, amit Kniezsa István nem régészeti, hanem nyelvészeti-történeti okleveles adatok — folyó-, dűlő- és személynevek — alapján készített: Magyarország népei a XI. században. Vagyis a kora Árpád-korról van szó. Ha erre a térképre rávetítjük Árpád magyaljainak Október 23-át, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc emléknapját legjelesebb nemzeti ünnepeink között tartjuk számon. Okkal és joggal. Hála Pongrátz Gergelynek, Fónay Jenőnek, Obersovszky Gyulának, s másoknak, a forradalom eseményeiről, résztvevőiről, kiváltó okairól, előzményeiről bőséges ismereteink vannak. Bár fehér foltok itt-ott még lehetnek, 1956 hiteles mozaikképe lassacskán összeáll, s az aprólékos munkát még azok a polémiák, viták is segítik, amelyek olykor félreértésekből, az eltérő források alapján nyert információkból adódnak. Alábbi dokumentum-összeállításunkkal néhány kevésbé ismert jelenségre, összefüggésre szeretnénk rávilágítani, hogy valamelyest hozzájáruljunk a világtörténelmet is befolyásoló forradalom kulisszatitkainak megfejtéséhez, s ezen keresztül a szabadságharcosok emberfeletti helytállásának jobb megértéséhez. A világ legtisztább forradalma Kiss Sándor tanúbeszámolója az ENSZ-ben (részletek) itt feltevések állnak egymással szemben, és én úgy gondolom, hogy a magamé több kérdésre ad választ, mint az előző. — Mi az alapja, lényege ennek az elméletnek? —Az, hogy Árpád hadai a Kárpát-medencében már magyar lakosságot találtak. Méghozzá nagy számban. — Mire alapozza ezt a feltevést? — Erről röviden a következőket mondhatom. Régészeink — kitűnő elődeink és munkatársaink— feldolgozták a szkíta, a szarmata, az avar, a longobárd, a germán, a szláv, a késő avar, Lovasok (László Gyula akvarellje) említett feltérképezett leleteit, azt találjuk, hogy nagy területeken hiányoznak ilyen leletek, ellenben e területek névanyaga magyar. Úgy kell tehát fölvetnünk a kérdést: kik adták a neveket? Nyilván azok, akik ott laktak. Ezeken a területeken nagyon-nagyon sűrűn laktak a késő avarok, akiket onoguroknak hívtak. Talán a törökök kivételével minket az egész világ a mai napig onogumak nevez, mert ez terjedt el, s nem a saját népnevünk, a magyar. A kettős honfoglalás kiindulópontja az, hogy Árpád magyarjai mellett itt már magyaroknak kellett élniük, hisz a hely(Folytatás a 7. oldalon) Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1957. január 10-én különbizottságot állított fel a magyar forradalomnak, illetve a forradalom szovjetek általi leverésének a kivizsgálására. Az ENSZ-bizottság 111 tanút hallgatott ki a forradalom résztvevői közül. Kiss Sándor (1918-1982) egyike volt a kihallgatott tanúknak. Korábban részt vett a népi mozgalom falukutató, népfőiskolákat és faluszemináriumokat szervező ifjúsági szervezeteiben. 1945 után a Magyar Parasztszövetség országos igazgatója lett. A háború vége felé a nyilasok és a Gestapo, 1947-ben az ÄVO börtönözte be. A forradalomban cselekvőén részt vett, majd annak leverése után — családjával együtt — az Egyesült Államokban telepedett le. Tanúbeszámolóját 1957. február 15-én olvasta fel az ENSZ-ben. „(...) A magyar forradalom ez ideig a világ legtisztább forradalma volt, mert ilyen nagy számban, ilyen aránytalanul soha nem állottak egymással szemben elnyomottak és elnyomók. Világos, hogy a magyar forradalomban a szovjetek fegyveres erejére támaszkodó régi sztálinista-rákosista irányhoz tartozók, az ÁVO-sok képviselték és képviselik az ellenforradalmat. Kik vettek részt a forradalomban? Elsősorban az ifjúság. A forradalom elindítója, hajtóereje az az ifjúság volt, amelyet 10 éven keresztül a kommunista rendszer nevelt. Az iskolákban és az egyetemeken a kommunista ideológia volt a legfontosabb tantárgy. Más szellemi irányzat még titokban sem szólalhatott meg. Tudvalevő dolog, hogy Magyarországon már az alsófokú iskolákban is osztályhelyzetük és megbízhatóságuk szerint osztályozták a gyerekeket. Az osztályidegenek, tehát a régi uralkodó osztályok vagy a politikailag megbízhatatlanok gyerekei „X” jelzést kaptak. Az X-es gyerek bármilyen kiváló volt is, csak véletlenül vagy renegátként (Folytatás a 4. oldalon) DOMONKOS LÁSZLÓ Októberek csendje Csendben viselték, hordták valaha azt a karperecét. Sokan. Fekete karikán kilenc ezüstbetű: P, V, D, T, N, A, K, L, S. Ezt a kódolt üzenetet akkor, abban a csendben nagyon sokan értették. Egy németnyelvű mondat kezdőbetűit: Pannónia (Pöltenberg), Vergiss (Vécsey), Deine (Damjanich, Dessewffy), Toten (Török Ignác), Nie (Nagy Sándor), Als (Aulich), Klager (Kiss, Knézich), Leben (Lahner,Lázár, Leiningen), Sie (Schweidel). Összeolvasva, magyarul: Pannónia, ne feledd HALOTTAIDAT, MINT VÁDLÓK, TOVÁBB ÉLNEK ŐK. Ama 147 évvel ezelőtti október hatodik napja után néhány héttel már kezdtek elszaporodni mindenfelé ezek a karperecek a Kárpát-medencében. Fülünk s szemünk kell legyen a csendben a rejtjeles üzenetekre. Csend volt azon az október eleji hajnalon is, ott a várudvaron. Nagydarab, szakállas embert emelnek le egy szekérről. Mankóval sántikála bitófa alá. így szól a hóhérhoz, ez az utolsó mondata: „Vigyázzon, kérem, össze ne kuszálja a szakállamat. ” Ó az utolsó előtti. Grüne császári hadsegéd kívánságára gróf Vécsey Károly tábornokot hagyják legutoljára. Vécsey, az ötödik honvéd hadtest és a nagyváradi vár parancsnoka körülnéz, de már nincs kitől elbúcsúznia. Csendben odalép a nagydarab, szakállas Damjanich (mellékesen: sok ezer magyarnál magyarabb szerb) holttestéhez, és megcsókolja a halott bajtárs kezét... Magyar férfiak, októberben. Alig több, mintegy évszázad múlva is októbert követett a csend. Annak az októbernek most éppen négy évtizede. S jövőre, meg az azt követő években is negyven esztendeje lesz, hogy százak osztoztak ama nagydarab, szakállas ember, s társai sorsában. Minden évszázadban egyszer elborít bennünket a csend. Fekete karperecek figyelmeztetik Pannóniát: ne feledje halottait. Mint vádlók, tovább élnek ők. A titokban elkapart csontokat összeszedik, lopva máshová szállítják, később, hosszú évekig ugyancsak titokban tisztelegnek előttük, lélekben haza, vagy a mennyekbe szállítván valamennyit. Pedig ami ezekből a magyar emberekből megmaradt, el nem vihető. Sem titokban, sem nyíltan. Az elporladt csontok, a kifordult nyakcsigolyák figyelmeztetnek arra, ami egy nép életében a legfontosabb: a továbbélésre, a fennmaradásra. Arra, hogy a reménytelenséget mindig oldja az agyongyötört nemzetért elszenvedett áldozat. Hogy küzdeni a reménytelenségben is lehet, még ha erre maga a halál nyújt is példázatot. Az októberek csendje minden másnál hangosabb. Október van. Pannónia őszi borulatban, némán, s feledni látszón terül az elbizakodott győztes lába elé. Csend van. Fenyegető, baljós csend.
