Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1996-05-01 / 5. szám

1996. május Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 7. oldal Házat Hazát Egy magyarországi lakásépítési modell Az amerikai Habitat for Humanity Internatio­nal a világ öt legnagyobb nonprofit lakásépítési szervezete közé tartozik. Programjáról az elmúlt húsz év tapasztalatai alapján méltán állíthatjuk, hogy a maga humanista és keresztény szellemisé­gével olyan nemes magnak bizonyult, amely tere­bélyes és bőven termő fává nőhet minden égtájon és minden talajon. Közel félszáz ilyen fa ad hűs árnyékot és érlel éltető gyümölcsöt világszerte az Egyesült Államoktól Indiáig és Írországtól Ma­gyarországig. Egyazon eszmeiségből fakad vala­mennyi, de mindnek megvan a maga specifikuma is, csupán az adott országra jellemző helyi sajátos­sága. Az alábbiakban magpróbálnám felvázolni a Habitat magyarországi szervezte, a Házat Hazát Alapítvány működésének néhány sajátosságát, amiből messzemenő következtetések olvashatók ki a honi nonprofit szervezetek életkörülményeiről általában is. 1. A Házat Hazát Alapítvány az első és egyetlen lakásépítő szervezet a Habitat-családból, amely­nak legsötétebb, XIX. századbeli mivoltában), aminek következtében az elmúlt öt évben a magyar társadalomnak több mint 60 százaléka a létmini­mum határára vagy az alá került, több mint egyti­­zede munkanélkülivé vált. 6. A fentiekben vázolt társadalmi-gazdasági körülmények között érkezett el Magyarországra 1992-ben a Habitat for Humanity eszméje. Ekko­riban még hatottak az igazi rendszerváltást célzó felhajtóerők, és az új kezdeményezések pluralitá­sában, az emberfeletti erőfeszítések árán is, sike­rült helyet szorítani a Házat Hazát Alapítványnak. Az eredeti szellemiség megcsorbítása nélkül, de a módszereknek a helyi feltételekhez való igazítása árán. Ez a gyakorlatban a következőket jelentette: a./ Alapítvány Magyarországon csak úgy hoz­ható létre, ha megfelelő — a kitűzött célok megva­lósítási lehetőségeivel arányos — pénzeszközök állnak az alapítók rendelkezésére. Ezt az alaptőkét a Házat Hazát Alaptvány egy másik anyaországi nem bővítheti a tevéknységi körét, és nem fokoz­hatja a lakásépítés ütemét, mert nem kap elég pénzt a szponzoroktól. Volt egy nem gazdasági jellegű potenciális forrás is, a Szerencsejáték Rt. külön alapja, amely­től kaptunk is 1993-ban 10 millió forintot, s továb­bi támogatást is remélhettünk, ezt az alapot azon­ban a kormány megszüntettél!). c/3. A pénzgyűjtési akcióknak sincs semmi ha­gyománya Magyarországon. A Házat Hazát Ala­pítvány igazi úttörő munkára vállalkozott, amikor megrendezett egynéhányat. Volt köztük jótékony­­sági koncert és gálavacsora, felhívás a külföldön élő emigrációhoz és sajtó útján történő gyűjtés egy nagy példányszámú lap segítségével. Gazdasági körforgással is megpróbálkozott: üzletet szerzett partnereinek, s az ebből keletkezett nyereség egy részét vissza lehetett forgatni a lakásépítésbe. Or­szágos visszhangot keltő pénzgyűjtési akciója volt az alapítványnak, amikor Lőrincz Kálmán két íz­ben is gólyalábtúrát szervezett, először 60 (Buda­­pest-Adony), másodszor 320 km-es távon (Buda­pest-Debrecen). És ide számítandó végül az is, hogy saját kiadású lapunkkal terjesztjük az infor­mációkat az alapítvány munkájáról, adakozókat is toborzva ez úton. Az alapítvány fenti pénzszerző aktivitásának megvolt az anyagiakban is kimutatható eredmé­nye, az ilyenformán összegyűlt pénzből azonban három-négy háznál többet aligha lehetett volna felépíteni az elmúlt három és fél évben! d./ A fentiek figyelembevételével talán a honi állapotokat kevésbé ismerők előtt is egyértelművé válik, hogy állami támogatás nélkül, itt és most, nonprofit szervezet lakást építeni nem tud! Ezt e­­gyébként a Jonhs Hopkins-féle nemzetközi össze­hasonlító program is alátámasztja, mely fejlett és kevésbé fejlett országokban működő nonprofit szervezetek pénzelési módját kutatva megállapí­totta, hogy az állami támogatás átlagban a 47%-ál teszi ki e szervezetek pénzforrásainak! Sajátos magyar jelenség, hogy ugyanakkor a felépült há­zak árának átlagban 56%-a visszacsurog az állam­kasszába a különféle adók és járulékok folytán. A Házat Hazát Alapítvány tehát — mivel épí­teni akart—kénytelen volt igénybe venni az állami támogatást! Ennek súlyát egyébként most érzi igazán, amikor ez a támogatás megszűnt! Gödöllő — 100 m2-es családi házak téglából r Merjünk nagyok lenni! (Széchenyi István) Merjünk új utakon járni! (Lőrincz Kálmán) J Adonyban nagy az öröm: új „Házat Hazát-bébi” született Tóth Robiéknál természetesen a továbbiakban sem zárkózik el a könnyűszerkezetes technológia alkalmazásától. g./ További — negatív — sajátossága a Házat Hazát Alapítvány tevékenységének, hogy az eddig felépült házak drágábbak annál, amit a Habitat szellemisége diktál. Ez a következőkkel magya­rázható: g/1. Anyagi lehetőségeink függvényében be­léjük kellett építenünk az időtényezőt, azaz 25- 30%-os inflációt és az építőanyagok árának növe­kedését, ami általában jóval meghaladja ezt az arányt is. g/2. 1993 januárjától kezdve a lakásépítést is bevonták a megadóztatandó tevékenységek köré­be, így az építőanyagokat és, értelemszerűen, a há­zak árát is 25%-os általános forgalmi adó terheli. g/3. Építkezéseink színhelyén alkalmazkod-Vác — húsz lakás téglából nek sikerült egy volt szocialista ország talajában megkapaszkodnia, kilombosodnia és gyümölcsöt hoznia. (Érdemes volna elemezni, miért nem épül­nek házak Lengyelországban, miért nem akar meg­foganni a mag Szlovákiában, Szlovéniában vagy bármely másik Közép-Kelet-Európai, vagy bal­káni országban, noha voltak és vannak kísérletek a megtelepítésre!) 2. A szocializmus eszmeiségével átitatott talaj­nak azért van különös jelentősége, mert sehol a vi­lágon nincs rá példa, hogy ekkora pusztítást oko­zott volna egy ideológia az emberi lelkekben, mint itt. A kommunista rendszer megfélemlítéssel és módszeres agymosással kitermelt egy enervált, engedelmes embertípust, akinek értékrendszeré­ből kiszorult a keresztény szellem, a hit és a szere­tet, a szolidaritás és az önfeláldozás, aki híján volt minden kezdeményező és cselekvőkészségnek, megtanult felelősségvállalás és teljesítmény nyúj­tás nélkül élni, és hozzászokott, hogy igényeit a „gondoskodó” állam újraelosztó kedvéhez kell igazítania. És ez az embertípus ma is itt él közöt­tünk, mi több, az elmúlt két évben ismét kezébe ka­parintotta a hatalmat. 3. Ilyen egyénekből aztán közösségként sem válhatott más, mint manipulálható tömeg, amely az összefogást üresen csengő jelszóként, a kollek­tív munkát kényszerű robotként, a szolidaritást a vietnami vagy a kubai nép iránti szent kötelesség­ként élte meg. E közösség természetes alapsejtje a család, a lakosság módszeres átrendezésével, a másfél szobás panellakások rendszere folytán szétforgácsolódott, az alacsony életszínvonal folytán elsorvadt, s mindez oda vezetett, hogy Ma­gyarország a népszaporulati listán az utolsó a vilá­gon (évente kb. 30 ezer lélekkel csökken a magya­rok száma!), az öngyilkosságok és válások tekinte­tében pedig az első (minden harmadik házasság felbomlik!!!). 4. De nemcsak a lelkeket nyomorította meg a szocializmus. Az anyagi javak megteremtésében, lefölözésében és újraelosztásában is a közgazdasá­got mint tudományt megszégyenítő módszereket alkalmazott, amelyekben a centralizmus meg a pártvezetők tévedhetetlensége volt az irányelv, és az ideológiai elkötelezettség és megbízhatóság a részesedési kritérium. Ugyanakkor kiépített egy olyan bürokratikus közigazgatási rendszert, amelyben vagy korrupci­óval vagy hallatlan időpocsékolással intézhette csak el ügyes-bajos dolgait a polgár. Amit más or­szágokban egy telefonbeszélgetéssel vagy egy személyi igazolvány felmutatásával el lehet in­tézni, ahhoz Magyarországon hetvenhét bizonylat és igazolás kell és egyhónapos átfutási idő. 5.1989—90-ben lejátszódott Magyarországon valami, amit sokan rendszerváltásként emleget­nek. Ez a váltás azonban valójában csak politikai és jogállami vonatkozásaiban hozott némi pozití­vumot, a valódi demokrácia .játékszabályaiból” vajmi kevés vált mércévé. Az anyagi szférában az új vezetés úgy próbálta meg visszaállítani a piacgazdaságot, hogy közben a lakosságra szabadította a vadkapitalizmust (an­alapítvány (a Lakitelek Alapítvány) és a Habitat for Humanity International révén teremtette elő. b./ Hogy egy keresztény szellemiségű progra­mot egy olyan alapítványnak a vezetője karolt fel elsőként, aki egy adott pártnak, a Magyar Demok­rat Fórumnak egyik meghatározó egyénisége is volt egyúttal, az egyrészt csak azt jelzi, hogy az MDF értékrendszerében is előkelő helyet foglal el a keresztény szellemiség és a középrétegért való tenniakarás, másrészt semmiképp sem jelenti, hogy a Házat Hazát Alapítvány elkötelezte volna magát e párt mellett. A Házat Hazát Alapítvány a későbbiekben egyetlen forint támogatást sem ka­pott az MDF-től! Ugyanakkor megtette a kellő lépéseket a többi párt felé is, és tudomásukra hozta, hogy nemtől, fajtól, felekezettől és pártállástól független elvek szerint működik, s fogad el támo­gatást. c J Minthogy anyaszervezete, a Habitat for Hu­manity International adományok gyűjtésével, szponzorok megnyerésével és pénzszerzési akciók szervezése útján teremti elő a működéséhez szük­séges pénzt, a Házat Hazát Alapítvány is megpró­bálkozott e módszerek mindegyikével. Csekély sikerrel. dl. Magyarországon kevés a potenciális ado­mányozó, nincsenek sem hagyományai, sem tör­vényes, sem hathatós adópolitikai ösztönzői az adományozásnak. Az elsősorban politikusokból, pénzemberekből és gyanús körülmények között meggazdagott, félművelt, gátlástalan és önző percemberkékből álló új „felső tízezer” a saját va­gyonának a növelésével van elfoglalva, a vállalko­zói középréteg rendezetlen körülmények között, egzisztenciális bizonytalanságban, belső ellent­mondásoktól terhes jogi szabályozás mellett, az iszonyatos adóterhek és a feketegazdaság szorítá­sában próbál érvényesülni, ráadásul egyiküket sem ösztönzi senki és semmi, hogy adójóváírás vagy egyéb kedvezmények reményében adomá­nyokkal segítsék a civil szervezeteket. Ez idő szerint még törvény sincs Magyarorszá­gon, amely a nonprofit szervezetek működését és finanszírozási módjait szabályozná. c/2. A szponzorok felkutatása terén is egyre nagyobb nehézségekbe ütközünk. A magyar gazdaságot hosszú éveken át úgy működtették és fejlesztették, hogy ezer szállal kötődjön a KGST- piacokhoz. Ennek összeomlása után az ország gazdasága mély válságba került, amin a rablógaz­dálkodó logikával végrehajtott privatizáció sem javított semmit. Nagyjából ugyanez érvényes az építőiparra is — ha valahonnan, innen kerülnének ki elsősorban a potenciális szponzorok —, a gaz­dasági válság ezt sem kerülte el, ráadásul az állam is kivonult a lakásépítkezésből (még a szociális lakásépítési szférából is!), úgyhogy, ha stílszerűen akarnánk kifejezni magunkat, azt is mondhatnánk, hogy teljes a leépülés. Ä 22-es csapdájához hasonló helyzetet teremt az a körülmény is, hogy a szponzorok akkor adá­­nak pénzt és abban volnának érdekeltek, ha az alapítvány egyre többet és többet használna fel az általuk gyártott termékekből, az alapítvány viszont e./ Fontos specifikuma a Házat Hazát Alapít­ványnak az is, hogy a telkeihez nem vásárlás útján jut, hanem úgy, hogy ellenértékűket ledolgozzák az alapítványi tagok közmunkában. Ez a takaré­kossági szempontból egyáltalán nem mellékes módszer különösen vidéken vált be nagyszerűen: országszerte több mint ezer telekre van felajánlá­sunk az önkormányzatoktól. {./ Építészet-technológiai szempontból sajá­tosságként említhető meg, hogy az alapítvány az első építkezésein hagyományos építőanyagokat használt fel, és csak később (a ceglédi és adonyi összesen 15 háznál) tért át a könnyűszerkezetes technológiára. A kettő tapasztalatainak összeveté­séből a helyi piaci adottságok figyelembevételével az alábbiak állapíthatók meg: f/1. A könnyűszerkezetes technológia alig va­lamivel olcsóbb a hagyományosnál; f/2. Magyarországon senki sem gyárt olyan fél­kész falszerkezeteket, amelyeknek helyszíni összeszerelését kizárólag vagy zömmel a tagsá­gunk tudná elvégezni, egy-két szakember irányítá­sával; f/3. A honi építészeti előírások igen szigorúak: csak olyanok vállalhatnak kivitelezési munkát, akik felelőssé is tehetők az elvégzettekért, ehhez pedig hivatásos vállalkozónakkeW lenni. Ugyanez a vállalkozó vállal garanciát is az épületért! f/4. A könnyűszerkezetes technológia kevésbé időigényes ugyan, de a Házat Hazát Alapítvány esetében az eddigiekben úgysem a technológia, hanem a pénzhiány volt az építkezés elhúzódásá­nak az oka. f/5. Idő- és értékállóságuk miatt a hagyomá­nyos módszerekkel épült házak a kedveltebbek Magyarországon. f/6. Ennek ellenére a Házat Hazát Alapítvány nunk kell a helyi városrendezők elképzeléseihez, s így olykor igényesebb kivitelezésű házakat kell építenünk, mint szeretnénk. g/4. A fentebb ecsetelt népszaporulati és nem­zetgazdasági szempontok miatt alapelvünk, hogy szakítunk a szocialista betonkalitkák reprodukció­jának „hagyományával”, és polgári kényelmet nyújtó, családalapításra és -gyarapításra alkalmas lakásokat akarunk építeni. h./ Még így is jóval alatta maradunk —20- 30%-kal — a legalacsonyabb piaci áraknak. iJ Tagjaink magyarországi viszonylatban így is rendkívül kedvező feltételekkel jutnak lakáshoz, hiszen ha a Házat Hazát Alapítvány nem volna: i/1. Munkáltatójuktól alig remélhetnének tá­mogatást. i/2. Az állami lakásépítésre nem számíthatná­nak, és a kormány kritikán aluli szociális politiká­jára sem. Az államilag „támogatott” lakástakarék­pénztárak négyéves előtakarékosságot „ösztönöz­nek” 3%-os kamattal, majd a (lényegében limi­tált!) megtakarított összegnek megfelelő (kb. 1 millió forintos) hitelt hagynak jóvá 7%-os kamat­tal, 25-30%-os infláció mellett! i/3. Ha a bankokhoz fordulnak, csak 36%-ot meghaladó kamattal kaphatnak lakásépítési hitelt. i/4. A magas infláció értelmetlenné teszi a hosszú távú takarékosságot. 7. Egyetlen szóval sem állítom, hogy a Házat Hazát Alapítvány specifikus módszerei a legjob­bak a világon, és hogy jobbakat, tökételesebbeket nem fogad el. Eddig mindenesetre harminc házat felépített a segítségünkkel, és további húsznak az építése van folyamatban. Ez tény. És a tények ma­kacs dolgok, amint Matthew Tindal mondotta volt. Szilágyi Károly

Next

/
Thumbnails
Contents