Nyugati Magyarság, 1996 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1996-04-01 / 4. szám
P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montreal, QC H3P 3B9, CANADA uviin xti 1112 Budapest, Bodajk u. 20/A. fflooDOgjffltpQam© ®(? GDo® DG® Égje3® 0 s (HDQDcBCB0(l]@mG XIV. évfolyam, 4. szám 1996. április A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 78.- Ft — $3.00 (----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------\ A nyugati magyarság 1996. évi rendezvényeiről Az ausztriai magyar szerveztek közös millecentenáriumi ünnepségére 1996. május 18-án kerül sor Felsőőrön (Oberwart). Az ünnepségen egyúttal az osztrák állam alapításának 1000. évfordulójára is emlékeznek. Ökumenikus tábori istentisztelet és a kétnyelvű beszédek után az István, a király c. rock-opera előadásaira és további kulturális programokra kerül sor. Magyarok Világszövetsége Amerika Tanácsa (elnöke Papp László): — 1996 szeptemberében a New York-i Central Park „Tavern on the Green” palotájában magyar gálaestet rendeznek. A rendezvény tiszta bevételét a magyar ifjúsági programok segítésére fordítják. — A New Jersey-i állami nagycsarnokban — ahol rendszeresen mutatnak be nemzetiségi csoportokat — magyar fesztiválra kerül sor. — Kiállításon mutatják be az amerikai magyarság történetét, életét, eredményeit. Az Amerikai Magyarok Országos Szövetségének (AMOSZ) alelnöke, Lengyel Alfonz javasolta Neszlényi Judit „Magyar Requiem” c. zeneművének bemutatását a Magyar Állami Operaházban, Makk Imre, Egyesült Államokban élő festőművész történelmi tablóinak, valamint Nagy Ferenc magyarországi faszobrász történelmi reliefjeinek kiállítását. A Magyarok Angliai Országos Szövetsége (elnöke Pátkai Róbert lutheránus püspök): — A honfoglalás 1100. évfordulójára május vagy június hónapban emlékeznek. — Az október 23-ai megemlékezés angol-magyar jellegű lesz, prominens angol személyiségek bevonásával. Az évfordulóra Pátkai Róbert püspök emlékezik. A nemzetközi Pax Rontana mozgalom (a magyar tagozat elnöke: gr. Crouy-Chanel Imre) 70 év után első ízben tartja Magyarországon, Dobogókőn, 1996. július végén, négyévenként megrendezésre kerülő kongreszszusát. — A Berlini Magyar Kolónia (elnöke Deák Ferenc) 1996. április 26- 27-én tartja jubileumi ünnepségét fennállásának 150. évfordulója alkalmából. A Svédországi Magyarok Szövetsége (elnöke Bihari Szabolcs,) munkacsoportot alakított a forradalom 40. évfordulójának megünneplésére. A rendezvény céljaként a svéd közvélemény és a fiatalabb külföldi magyar generációk érdeklődésének felkeltését, valamint a korábbi interregionális találkozón részt vett vagy ahhoz csatlakozott országok (Finnország, Dánia, Norvégia, Észtország, Ausztria, Németország, Svájc) magyar szervezeteivel való együttműködést jelölték meg. Franciaországban 1996. március 31-én kerül sor a Párizsi Kölcsönösen Segélyező Magyar Egylet (elnök Szentpéteri Gabriella) fennállása 150. évfordulójának megünneplésére. A Jeunesse et Culture Hongroise (tiszteletbeli elnöke: Nyári Judit) a Páli Szent Vince Társaság nemzetközi tanácsával közösen zarándoklatot szervez Csíksomlyóra. A csoport 1996. május 23-án indul Budapestről és a tervek szerint Ópusztaszer megtekintésével fejeződik be. —A Magyar Szabadságharcos Szövetség Franciaországi Szervezete szervezi az 1956-os forradalom 40. évfordulójának ünnepségeit. Ennek keretében október 20-án szentmisével egybekötött nagygyűlést tartanak és megkoszorúzzákMindszenty bíboros emléktábláját. Október 23-án francia katonai közreműködéssel zászlós felvonulást szerveznek a Diadalívhez, ahol az Ismeretlen Katona sírjának megkoszorúzásával és az Örökláng meggyújtásával emlékeznek 1956 hőseire és mártírjaira. A brazíliai Sao Paulo városa október 23-át 1992-ben „Magyarország napja ”-vá (Díade Hungría) nyilvánította, a Sao Paulo-i magyarság (Brazília legnagyobb lélekszámú magyar közössége) a Magyar Főkonzulátus segítségével 1996. október 21-27. között Magyar Hetet rendez. — A Könyves Kálmán Szabadegyetem rektora, Tóth Veremund OSB előadásokat szervez az évfordulók tiszteletére. Argentínában megalakult a Comisión de Homenaje a Hungría elnevezésű bizottság a jubileumi programok megszervezésére. Kezdeményezte a San Martin de Tours Lovagok Rendje (Szent Márton Buenos Aires védőszentje). A lovagrend a tervek szerint négy vagy öt rendezvényt szervez. Ausztráliában a millecentenáriumi megemlékezések a januári cserkésztáborban kezdődnek. Ide várják az Ausztráliában működő összes cserkészcsapatot a 8. Ausztráliai Magyar Cserkész Jamboree-tá. — Január végén az „Australia Day” hosszú hétvégén Victoria állam fővárosában, Melboumeben gyűlnek össze a magyarság vezetői, hogy részt vegyenek a 9. Ausztráliai és Új-Zélandi magyar tanácskozáson és az azt követő Ausztráliai és Új-Zélandi Magyar Szövetség tanácsülésén. — A 10. Ausztráliai Magyar Találkozó 1996. december 30. és 1997. január 8. között kerül megrendezésre Dél-Ausztrália fővárosában, Adelaideben. Ide gyűlnek majd össze Ausztrália összes államából a tánccsoportok, énekkarok, színtársulatok, ifjúsági csoportok és egyéni szereplők, hogy bemutassák a magyarság iránti elkötelezettségüket. v_________________________II_________________________/ BEKE GYÖRGY: Kisebbségvédelem—nemzetvédelem Hány magyar állt fel csalódottan és elkeseredetten a világ nagy könyvtáraiban, Londonban, New Yorkban! Erdélyről kerestek hiteles dokumentumokat vitáikhoz, vagy éppen csak kiváncsiak voltak arra, hogy a nemzetközi tudományos közvélemény mennyire tájékozott az erdélyi magyarság, egyáltalán a magyar nemzet történelméről, jelen helyzetéről, gondjairól, fájdalmairól. A könyvtárak katalógusai rengeteg könyvet kínáltak Erdélyről, de magyar szerzőtől származó, tárgyilagos, modem műveket alig. Annál több romániai kiadványt — nyugati világnyelveken — tetszetős kivitelben, csábító címekkel. Mindegyik ugyanazokat a tételeket ismételte, „tudományos” hozzáállással vagy napi publicisztikai szinten: Erdély őslakói románok, ez a tartomány volt a dáko-román etnogenezis színtere, a magyarok sokkal később érkeztek ide, kalandozó, ázsiai lovas népként, kiszorították és ezer éven át elnyomták a románokat. Ezek kénytelenek voltak elhagyni a termékeny erdélyi folyóvölgyeket és felhúzódni a havasokba. De elviseltek minden magyar kegyetlenséget, legyőzték a magyar megszállókat, legyőzték magát a számukra mostoha időt és 1918-ban önerejükből saját hazájuk uraivá lettek. Nem ez az igazság? Mi tudjuk ezt itt, a Kárpát-medencében. De ezer meg ezer kilométerre tőlünk nyugatra honnan ismernék a mi igazságunkat? Hol vannak a hamisítások áradatával szembeszegülő magyar művek, világnyelveken és a mai tudomány megkövetelte dokumentációval? A nyugati kutató vajon mire véli a konok magyar hallgatást? Azt gondolja — mit gondolhatna egyebet? —, hogy nincsenek helytálló érveink a románok állításaival szemben. Eszébe sem jut — ki mint él, úgy ítél —, hogy évtizedeken át bűnösen elhanyagoltuk a cáfolatokat, az ellenkönyvek megjelentetését, az érvek felsorakoztatását, az igazság kimondását. Hiszen ilyent egyetlen más nép sem enged meg magának — érdekei és igazsága ellenére. Efféle „kényelmesség” elképzelhetetlen bárhol másutt a világon. Az meg egyenesen képtelenségnek tűnnék bármelyik nyugati kutató vagy „egyszer” érdeklődő számára, hogy mi, magyarok, szomszédaink „érzékenységére” való tekintettel, kisebbrendűségi érzésünk fogságában hallgattuk el a magunk tudományos igazságait, a magunk jogos panaszait. Most megtörött a csend, a hallgatás, a félelem. Harminchat budapesti értelmiségi, író, újságíró, történész, közéleti ember megalakította az egyik legidőszerűbb civil szervezetet, a Kisebbségvédelmi Egyesületet. Független pártoktól, mozgalmaktól, csak az igazságtól és a nemzettől nem független. Az egyesület célja a magyar kisebbségi közösségek helyzetének, gondjainak, panaszainak megismertetése a széles nagyvilággal, tehát a legnagyobb világnyelveken, higgadt tárgyilagossággal és hiteles érveléssel. Nyomon kíséri az egyesület a magyarországi kisebbségek életének alakulását is. De a több milliós magyar kisebbségek mind nehezebb sorsa, nyílt és burkolt elnyomatása nemcsak magyar nemzeti ügy, hanem az európai béke és biztonság kulcskérdése is. Két első kiadványát már megjelentette az egyesület, ezek a gondos kivitelű, igényes és felelősségteljes könyvek előre vetítik az egyesület tevékenységének képét, a témákat, a hangot, a színvonalat és megbízhatóságot. A Kisebbségvédelmi Egyesület könyvsorozatának első kötete a felvidéki magyarság nyelvi elnyomatását mutatja be. A könyv címe: The Slovak State Language Law and the Minorities, vagyis: A szlovák államnyelvi törvény és a kisebbségek. Hangütése nem publicisztikai és nem is esszé stílusú. Tárgyszerű, higgadt. Közli a kötet az 1995-ben a pozsonyi parlamentben megszavazott és 1997. január elsején életbe lépő nyelvtörvényt, amelyről annyit cikkeztek a lapok. Itt most a törvény paragrafusait kapjuk, ridegen, hitelesen. Idézeteket találunk az 1995. novemberi parlamenti vita felszólalásaiból. Majd összevetés következik: mit irányoz elő a nyelvtörvény, mit mond a kisebbségek nyelvhasználatáról az érvényes szlovák alkotmány, mit rögzít e téren a mostanság jóváhagyott magyar-szlovák alapszerződés, továbbá mit mond a kisebbségek Ha rászánjuk magunkat, még megállapíthatjuk, hogy úgy tűnik, közelebbi vagy távolabbi országokból mindenki magyar akar lenni. Legalábbis Magyarországon akar élni. Pár esztendővel ezelőtt belenéztem a törvénytelenül, iratok nélkül Magyarországon tartózkodók vagy Nyugatra átszökni szándékozó, de a határainkon elfogottak kerepestarcsai nyilvántartásába. Hihetetlen, hogy milyen távolságokból kerültek ide ágrólszakadt szerencsétlenek; küldte vagy riasztotta fiait, lányait a dél-indiai sziget, Ceylon, és jöttek az embercsempészek segítségével a volt Szovjetunión, Románián át Bangladesből, Pakisztánból, volt közöttük, aki könnyen szót értett az ősi nyelvet beszélő hazai romákkal. Aztán Afrikából kerültek a táborba iratok nélküli feketék, akiknek a családja pótolta össze az útlevélre valót, néha eladva az egyetlen tevét (így mesélte nekem a tábor lakója 1990-ben), úgy tudván, hogy Magyarország a legdemokratikusabb állam (ismét!) Európában, és mindenkit befogad, átenged az álom-Nyugatra. És albánok, románok nagy többségben, és minden náció, melynek fiai hallottak arról, hogy nálunk nagy dolgok történtek, a javukra is. Ma sem adjuk mi alább, sőt, segítségükre vagyunk a ránk telepedőknek minden úton-módon, bár a hírhedett kerepestarcsai ideiglenes szálláshely, a tábor megszűnt. A letűnt négy év akkori ellenzéke, a mostani uralkodó két párt hevesen bírálta a kormányt a kerepestarcsai viszonyok miatt. Holott csak azokat terelték oda, akik az országban iratok nélkül kóboroltak, arra várva, hogy valahogy átcsúsznak a nyugati határon; no meg arra számítottak, hogy ha évekig tudnak bujkálni, végül letelepedhetnek mint politikai menekültek. Most más a helyzet. Most még jobb magyarnak lenni számukra. Legalábbis Magyarországon lenni, tengeni-lengeni, létezni. nyelvhasználatáról jónéhány hatályos nemzetközi egyezség. Egyebek között miként szól az Európa Tanács sokat vitatott 1201-es ajánlása, amelynek hatályát a szlovák kormányzat az alapszerződés jóváhagyása során tovább szűkítette, egyenesen meghamisította. Ebben a tükörben az érdeklődő nyugati vagy keleti államférfiak, újságolvasók megdöbbenve ismerhetik fel a felvidéki magyarság kíméletlen kiszolgáltatottságát, azt a „nyelvi tisztogatást”, amire egyszerűen nincs példa a demokráciában újjászülető Európában. Második kötetében a sorozat a romániai oktatási törvény szövegét mutatja be, szintén szó szerinti pontossággal. The Romanian Law on Education. Alcím: Kritikai megközelítés a kisebbségek szempontjából. A tárgyalási mód itt is ugyanaz, mint a szlovákiai nyelvtörvény esetében. Előbb a törvény sző(Folytatás all. oldalon) Hihetetlen, milyen iramban rendezkednek be itt a kínaiak, délkelet-ázsiaiak! Nincs utca Budapesten, hol ne működne egy-egy üzletük, vendéglőjük, irodájuk. És itt vannak már az öregek meg az óvodások. Már három nemzedék éli az áhított magyar életet — és ezek nem kemény nyugati valutát hoztak, hanem a szegénységhalmazra tettek még egy lapáttal. Elesettek, rongyosak sokszor, kószálnak és laknak valahol. Mennyire jó magyarnak lenni, istenem! És hányán rekedtek itt, mert nem juthattak át a nyugati, víz- és légmentesen zárt határokon! Mert Nyugatnak nem kell ez a „politikai” menekült népség. Terelik vissza őket, s a nemes-demokratikus tranzit-Magyarország nem tudott és nem tud mihez kezdeni vélük. A kerepestarcsai — egykor rendőrtiszt-képző — épületekben nem egyszer barikádozták el magukat a lakók, fölgyújtották az épületet, éhségsztrájkoltak stb., követelték — nálunk, Magyarországon — azokat a nemzetközi jogokat, melyeket csak hírből hallottak a demokráciáról, a szabadságról. Nyomorultak, nem tudták, hogy ama Nyugat kevéske pénzt csurgat nekünk, hogy betartsuk azokat a nemzetközi menekültjogokat, melyektől a nyugati országok annyira irtóztak és ma is irtóznak. Szabad ország vagyunk. Összehasonlíthatatlanul másak, mint 1990 előtt, ez szent igaz. De vajon mit szólnak a bennszülött s tényleg magyarok ahhoz, amit művel az ukránok, kínaiak, arabok, feketék, románok, szerbek szemete nálunk évek óta? Nyugatról az évtizedekkel ezelőtt kimenekült magyarnak egy kálváriát kell végigjárnia, ha haza akar telepedni. Éveket, szinte évtizedet kell várakoznia és nem kevés bizalmatlanság közepette, míg megkapja papírjait. Az erdélyi, kárpátaljai, felvidéki magyarnak, aki úgy döntött, hogy mun(Folytatás a 10. oldalon) SZERKESZTOSEGEINK: P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. 1112 Budapest, Montreal, QC H3P 3B9 Bodajk u. 20/A. CANADA Telefon: 319-4882 Phone/Fax: (514) 731-4192 Fax: 319-4882 CZEGŐ ZOLTÁN: Az új honfoglalók
