Nyugati Magyarság, 1995 (13. évfolyam, 3-12. szám)
1995-12-01 / 12. szám
10. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1995. december Petri An&ix MATTH10L1 SENENSIS, MEDICI, CÖMPIHBIVM DcPIantis omnibus,vna cum eanim i^nte,dc qmbus foipfif Íutí in cotmncnfaiiis inJ^olbrídctncáki^; in comm Ihidioiomm commodum,aiquc vfum i qui Plan ttj conquircndis, ac itiáa^uián ftudent.-ACCtSflT PRi€T£F>XA AD CAlCjEM Opujalun d( Mlerr, quo i Vtrotut in DtUm montm PkumaK rrfrmjmimifitr, üfdcm Francisco cALcsoLAXto Tbtrtutivpi^'Vrrvernß sutáért.». Qu« fint iWtefjt peileririt; prSfirtutu, "n.<’piftaU<:!' • mitie Magyar önellentmondások Elnézést az ilyen meglepetésekért. De vannak. Léteznek. A történetek, megnyílván u lás okjelenségbe verődnek egyre komorabb égboltunk alatt. Valószínűleg lesz, aki az önellentmondás miatt elmarasztal, s a forgalomból kivont szót a pradoxonnal helyettesíti. Eleve ez az eljárás is paradoxon. Hogy miért? Kiderül. Semmi kedvem a nyelvészeti bölcselkedéshez, hiszen valami fájdalmas állapotra szeretném ráirányítani a közfigyelmet. Leírok néhány „apróságot”, majd ki-ki olyan következtetést von le belőlük, amilyenre képes és amilyenre szívelelke ösztökéli. Küszködünk, hogy az elcsatolt területeken élőtengődő magyarságunk törvényesen használhassa anyanyelvét... Budapesten, átlag, száz fölirat között mindössze négy emlékeztet Arany János nyelvére. Nagygyűlés. Kicsi nyilatkozat, s az is langyos. De arra jó, hogy összefogja ellenségeinket. rasztalja az amerikai és nyugat-európai magyarjainkat, mert „nem segítenek Hazánk talpraállításában”! Fogalma sincs a valóságról, történetesen arról, hogy tévesek a budapesti értesülései, mert a new-yorki felhőkarcoló-tulajdonos tulajdonképpen házmester, a svédországi autógyáros tulajdonképpen autójavító műhellyel dicsekedhet, a dél-afrikai bányaigazgató tulajdonképpen karbantartó mester, a philadelphiai porszívóüzem tulajdonosa csupán házaló ügynök, az ausztráliai földbirtokosnak tulajdonképpen csak hat tehene és két lova van, a magyarságmegmentő politikus örvend, ha egyáltalán szóba áll vele valamelyik washingtoni al-politikus, a közismert amerikai magyar rendezvényeket szervező úrnak a gyermekei egy árva szót sem tudnak magyarul... Soroljam? A tévedések megtévesztéseket szülnek! Igaz, valahol léteznek gazdag magyarok is, de eddig még nem jelentkeztek. Iskolai ünnepség. A magnó meghibásodik. A diákok nem tudják folytatni a Himnuszt. Budapesten. Menjenek Gyergyóba, ott megtanulhatják. Idős, tapasztalt, külföldön is elismert közgazdavállalkozó. Alapos, átfogó tanulmányt dolgozott ki a munkanélküliség megszüntetésére. Foglalkozott véle sajtó, tévé és a minisztériumok magasrangú hivatalnokserege. Mindenünnen érkeztek az elismerések, szóban, írásban egyaránt. A tanulmány, ki tudja, hány másolatban szorong a hivatalok páncélszekrényeiben —föltámasztásra várva... Miközben napról-napra gyarapszik a munkanélküliek tábora. Bartis Ferenc Orvosoknak, gyógyszerészeknek, természetgyógyászoknak, bibliofil-gyűjtőknek, a könyvritkaságok kedvelőinek Petrus Andreas Matthiolus: COMPENDIUM című kézzel számozott, valósághű kiadása kapcsos, aranyozott bőrkötésben, díszes dobozban. A könyv közel 1000 gyógynövény rézmetszetével illusztrált ritkaság. A könyvben megtalálhatók a gyógynövények nevei több nyelven, ezenkívül forma- és hatásleírásuk, valamint lelőhelyeik. Az eredeti mű 1571-ben Velencében jelent meg, szerzője Matthiolus sienai orvos volt. A könyvritkaság megrendelhető budapesti, ill. montreáli szerkesztőségünk címén: Ára (postaköltséggel együtt): 10.000 Ft, ill. US $120 Örömmámor! Büszkék vagyunk magyarságunkra, hiszen az egyik labdarúgócsapatunk győzött. Helyes. Nemzeti öntudatunk az egekbe csap. S ezt ki kell mutatni. Hogyan? Lévén Szent István napja, a kifüggesztett zászlókat rudastól le kell tépni, például az 56-os Magyarok Világszövetsége irodájának a homlokzatáról is. És föltétlenül be kell verni néhány kirakat ablakát, majd pedig föl kell hasogatni a HEV-kocsik üléseit. Mi, magyarok a világ egyik legolvasottabb népe vagyunk. Ez igaz kéne, hogy legyen! Nálunk a költészetnek még van foganatja. A műkéjelgés szenvelgése százezres példány számban jelenik meg, és el is kapkodják. Az elismert és megbecsült Költő verskötete összesen háromszáz példányban lát napvilágot. És nem kapkodják el. Képzőművészeti kiállítás. Megnyitó. A neves Művész két oldalán összesen hét személy, a nagyérdemű közönséget öt személy képviseli. Vonat. Német utasok. Jegyet kémek az ellenőrtől. Magyar szigorral harmincöt márkát követel a kalauz a harmincöt forintos jegyért. Másik vonat. Másik kalauz. Részeg, torzonborz utasok. Egy csoport. A kalauzba beleszórni a magyar szigor, még megszólalni sem mer. Megszállott magyar népművészet-imádó. így ismerik Erdélyben. Havonként autónyi népművészeti alkotást hoz Budapestre, aztán annyi márkáért adja el Nyugatnak, mint amennyi forintot fizetett a népművészeknek Erdélyben. Magyar orvostudós. Találmányát a nagyvilág szakemberei, de főként a betegei elismerik. Eddig hét külföldi ország könyörgött neki, hogy adja át a vakcina gyártásának szabadalmát. Ő viszont Magyarországnak ajánlotta föl — immár másfél évtizede... Igen járatosnak kell lennie a paradoxonokban annak, aki meg akarja érteni, hogy a világot az erő vagy az erőszak irányítja-e. Az immáron ötödik éve tartó rendszerváltó folyamatról az igenléstől a tagadásig tartó íven igencsak megoszlanak a vélemények mind a hazai résztvevők, mind a külföldi megfigyelők köreiben. A nemvárt megtorpanások miatti csalódások nemcsak azokat az értelmiségieket teszik próbára, akik a rendszerváltás előkészítőinek, mi több, végrehajtóinak gondolták magukat, hanem a mindennapok emberét is, aki nem érzi magát a politikai élet aktív résztvevőjének, csupán itt él és itt szeretne boldogulni. Annyit bizonnyal megállapíthatunk: a rendszerváltásról alkotott kép nem állt össze sem a politikusok, sem a történészek, sem a jogászok, sem a közgazdászok, sem a művészek fejében. A részérdekeket és szempontokat kidolgozó tanulmányok, programok teljességgel integrálatlanok, sehova sem tagolódnak be, ezáltal úgynevezett helyi értéküknek megfelelően sem értékelhetők. — Ahhoz ugyanis, hogy helyi értékük legyen, egy nagyobb egység, egy összkép részét kellene képezniük. De nem képezik. A rendszerváltási folyamat összetevőinek fontossági súlyozottsága, vagy egyszerűen mibenléte sem tisztázódott a fejekben és a gyakorlatban. A politikusok legfőképpen a többpárti hatalommegoszlásban látják a modernizációt, a jogászok a törvényalkotáson keresztül próbálják létrehozni a jogállamiságot. A közgazdászok a tervgazdálkodásból a piacgazdaságba való áttéréssel és a privatizációval vélik az váltást megvalósítani. A művészek a szabadságunk, függetlenségünk elnyerésében látják a lényeget, a kiút lehetőségét. A történészek hazánk viharvert, sokszor kényszerpályán vergődő történelmének folyamatosságát igyekeznek megragadni. Ez az igyekezet csak kevesek számára jelentős, sokakat irritál, vagy legalábbis fölöslegesnek, anakronisztikusnak és erőltetettnek érzik. Az átfogó reform-ból, amely annak idején valóban lázba hozta az országot, pillanatnyilag csődlavina lett. Úgy tűnik, sem a külföldi, sem a hazai tanácsadók nem látják, mit kellene tenni az atomizálódás megakadályozása és a nemkívánatos folyamatok visszafordítása érdekében. A legnagyobb gondnak az adóssághalmaz tűnik. És most, hogy a gazdaságpolitika az IMF követeléseinek és a társadalom tűrőképességének kettős szorításába került, nem tűnik elodázhatónak a krízissel való szembenézés. Ennek a krízisnek kétségkívül előszele volt a pénzügyminiszterek lemondása, ill. menesztése. De a komoly szembenézés a bajokkal, úgy tűnik, még várat magára. Mindenesetre egyre többen látják elkerülhetetlennek az adósságátütemezést a sokkterápiának becézett drasztikus kényszerintézkedés helyett, amely az IMF-követelésnek való eleget tevés lenne. Hazánk történetét végigkísérik a drasztikus kényszerintézkedések. Legdrasztikusabb talán a Trianoni békeszerződés aláírása volt. Ennek előzményei a mohácsi vészig visszavezethetők, következményei pedig oly módon szaporodnak, mint pénzbeli adósságaink görgetege. És senki nem látja, mit kellene tennünk a kedvezőtlen folyamatok megállítása érdekében. Noha a csőd látszólag a gazdasági szférában tetőzött és a rendszerváltás gazdasági kulcskérdésének az infláció leküzdése tűnik, jelen írás a társadalmi folyamatok megértésében a dinamikai szempontokat helyezi előtérbe, fokozott figyelemmel fordulván az emberek tudatában bekövetkező változások szükségességére. Ugyanis a rendszerváltással kapcsolatos igyekezetek sikertelenségének közös nevezője a hiány, ami miatt minden törekvés erőtlen és részleges maradt. A hiányok pedig csak többlettel egyenlíthetők ki. A hiányokból alakuló szériakudarcok lehúzó erejét már igen jól megismerhettük. Ideje lenne a sikeresen véghezvitt, befejezett cselekedetek nyomán keletkezet szellemi-lelki energiatöbbletről is beszélni, amely a problémamegoldás nélkülözhetetlen tartozéka, és a további sikeres akciók hajtóereje: kezdősebességét és a véghezvitelhez szükséges energiát adó erőről. A minden emberi munkához nélkülözhetetlen lelki és szellemi erő J természetéről. A jelenlegi rendszerváltás sikertelenségében az átlagemberek hitetlensége, kételye, kilátástalanságérzése, nemtörődömsége, a visszarendeződésre való ráhagyatkozása is benne van. A nyugati szervezetfejlesztők komoly figyelmet szentelnek a vállalat fdozófiájának megfogalmazására és az emberi erőforrások hasznosítására. Hazánkban a politikai filozófia a pártok jelszavaira és ígéreteire korlátozódik, a képviselők nagy része pedig a négyéves mandátumra terjedő távlatban képes gondolkozni. Amikor most a társadalmi folyamatok dinamikáját, erőhatással összefüggő vonatkozásait taglaljuk, utalnunk kell arra, hogy a pólusokról szóló sorozat ennek a filozófiának a jegyében született. Sehol nem lehet aktuálisabb a holisztikai gondolat kimunkálása, mint a mi megcsonkított és kényszerpályára száműzött hazánkban, ahol a legfőbb inspiráló erő valóban csak a hiány lehet. De a pólusok között feszülő dinamika, amely minden művelet szülője, a növekedés-csökkenés, igenlés-tagadás, formálódás-szétesés folyamatainak szabályozója, egyetemes törvény. És mint ilyen, eligazítást nyújthat a helyzetek megértésében, a tennivalók megtervezésében. Ily módon pánik helyett angol hidegvérrel is szemlélhetjük ezt a pénzügyi csődöt, amely egyáltalán nem egyedülállóan csak hazánkat jellemzi. A nemzetközi adósságválság 1982-ben a mexikói csőddel kezdődött. És természetesen nemcsak a fizetésképtelen kormányok esendősége munkál benne, hanem a külföldi gombamódra elszaporodott magánbankok erőltetett prosperálásra való igyekezete, amellyel mindenáron kölcsönöket kívántak folyósítani. A hitel- és segélyprogramok nagy része a magántőke kedvezőtlen piacon való mozgása. Ez a nemzetközi pénzpiac az IMF számára is kezd áttekinthetetlenné válni. Egy mennyiségi határon túl nem fogható rendszerbe a tőke sem, nemcsak befolyásolni, de követni sem lehet a tőkemozgást. Megindul egy mennyiségi burjánzás, amely az önmaga mértéktelenségén bukik meg. A pénzből nem lehet „tőkét kovácsolni” minden mennyiségben. Az uzsorakamatnak a természetes kockázata, hogy nem tudják megfizetni. Ha viszont igen, azt egy tisztességtelenség övezi: amivel több, mint az eredeti reális összeg. A pénzvilág - bankvilág - lényegében ezekből a fiktív kamatokból épül. És szükségszerűen pukkan szét egy mennyiségi ponton, mint a túlfújt luftballon. Mint ahogyan törvényszerűen következnek be tőzsdekrachok periódusonként, inflálódik a pénz, amelynek nincs aranyfedezete, csak kibocsájtott kötvényei. Mindebben egy erőszaktétel munkál, az, hogy a pénz több legyen, mint amennyi valójában. Az erőszak lényege az erő hiánya. Aki erővel rendelkezik, annak nincs szüksége erőszakoskodásra, mert anélkül is hatóképes. Az erőszak mindig a belső, a valós erő hiányának külső kompenzációja. Erőszakolt volt a gyapot- és narancstermesztés, a káderekből alakított értelmiségiek, az értelmiségiekből degradálódott kétkezi munkások, az államosítások, és a jelenlegi lobbizás a privatizálás körül. A paradoxon ebben az, hogy minden erőszak bukásra van ítélve és a gyenge buktatja meg: aki nem tudja megfizetni a kamatot, aki úgy diadalmaskodik az erőszakon, hogy elviseli azt, és aki nem fél tőle, mivel elpusztíthatatlan belső erővel rendelkezik, kitartással, állhatatossággal, bevehetetlen meggyőződéssel, bölcsességgel, alkotóerővel, termékenységgel és túlélő erővel. Az erőszak vad rombolásában is van vitális erő: fennmaradása érdekében magát az életet is kész lerombolni. Igazságot, törvényt, jogot sért az erőszak. Lényege a normasértés. A vallás, a társadalom, a nyelv konvencióinak megsértése. Mindig társul a nyelv törvényeinek a megszegésével: hazugsággal, képmutatással, csalással, rágalommal, félrevezetéssel. Az emberi együttélés normális, természetes rendjét szegi meg, teszi lehetetlenné. Hatalmas erő rejlik a szelídségben, a nyugalomban, az alázatban, a gyermekek kicsinységében. Abban a nemcselekvésben, amely az erőszakot nem erősíti meg, hanem a természetes, spontán folyamatot engedi végbemenni. László Ruth Közéleti ember. Harsány beszédet tart és elma-Belvárosi Aukcióház 1056 Budapest, Váci u. 36. Árverések minden hétfőn 17 órakor Festmények, bútorok, műtárgyak közel 500 m2-en a belváros szívében Nyitva: H-P 10-18 óráig SZ-V 10-16 óráig Tel./Fax: 267-3539; Tel.: 118-1374 MEGRENDELŐ SZELVÉNY © Kérjük a megrendelő szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni és kivágva — csekket mellékelve — címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG P.O.Box 125, Mt. Royal Stn., Montreal, QC H3P 3B9, CANADA NÉV: CÍM: Megrendelés egy évre: Kanada: CA-$30; egyéb országok: US-$30 TÁMOGATÁST KÖSZÖNETTEL FOGADUNK! Erő — erőszak
