Nyugati Magyarság, 1995 (13. évfolyam, 3-12. szám)

1995-12-01 / 12. szám

P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. Montreal, QC H3P 3B9, CANADA NYUGATI 1112 Budapest, Bodajk u. 20/A. DO m mg at? Ba ms GDd® DD®mg][?®Ds [3D®©®D(i]®mG XIII. évfolyam, 12. szám 1995. december A DEMOKRATIKUS ES NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSAG HAVILAPJA 59.- Ft — $3.00 (Kárpátaljai) Miatyánk Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, bocsáss meg nékünk, mert kételkedtünk. Némábban, hogyvagy­­e egyáltalán, hanem azért, hogy oly messzire kerül­vén egymástól ki mertük mondani, meg mertük kér­dezni egymástól és magunktól: Atyánk, miért hagy­tál el m inket? Miért csuktad össze pilláidat rá nk le­tekintvén, megfosztva minket hitet éltető szemeidfé­nyétől és melegétől?Bocsásd meg, mert mi hagytunk el Téged. Te ezt tudod, de lelki megnyugvásunkért, gyónásként hadd mondjuk: Atyánk, a sátán kerített hatalmába minket, elrabolta mindenünket, egyik kezü nkben kenyeret tartottunk, a másikkal fedelet magunk és szeretteink fölé— ennyit hagyott meg ne­künk. Gyarló emberként féltünk imára kulcsolni ke­zeinket, mert elejtvén valamelyiket— megemmisü­­lünk. Szenteltessék meg a Te neved, mert reménytelen­ségbe tiport évtizedeinkben neveddel tettük elvisel­hetővé testi-lelki fájdalmainkat, vágyva-remélve or­szágod eljöttét. Ne vádolj minket türelmetlenséggel, de legyen mega Te akaratod már ma, amint a meny­­nyekben, úgy a földön is. A mindenség végtelenjében földi létünk pillanatnyi: add meg hát, Atyánk, hogy élniakarásunkat a Te akaratod tegye elviselhetővé. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma és holnap is. Add, hogy búzánkat anyaföldünkbe vet­hessük, kenyerünket anyanyelvűnkön nevezhessük. Adj biztató kitartást, hogy ne süllyedjünk a napi küzdelmek kilátástalanságába, hogy feléd fordít­hassuk kérges tenyerünket és érdes lelkünket, hogy legyen bátorságunk és időnk Téged kérni: bocsásd meg vétkeinket, taníts meg újra, hogy őszintén vall­juk és tegyük: mi is megbocsátunk az ellenünk vétke­zőknek. Mi, akik végigszenvedtük a poklok éveit, ho­va vétkek kényszerítettek vétkezni, kérünk: adj erőt és időt megbocsátani embereknek, nemzeteknek, év­tizedeknek. És ne vígy minket a kísértésbe, hogy elégedettek le­gyünk magunkkal, ne engedd, hogy sanyargatóink szenvedéseit látva-hallva a bosszú bódulatába zár­kózva kárörvendjünk. Szabadíts meg a gonosztól, mely itt van közöttünk, felöltvén az anyagiasság és önimádat csábító palástját. Bízva és reménykedve fordulunk most és mindig Hozzád: tarts meg szülő­földünkön, emelj fel magadhoz, add meg, Atyánk, hogy kegyességed tanúi és részesei legyünk, mert Ti­éd az Ország, a Hatalom és a Dicsőség mindörökké. Amen. Szöllösy Tibor DOMONKOS LÁSZLÓ: Mennyből az angyal '95 f « , m • ! i & A Nyugaton elő magyarság már év­tizedek óta ismeri, az anyaországi és az elszakított területeken élők néhány éve ismerhetik Márai Sándor nagy versét, a Mennyből az angyal-1. „Menj sietve / Az üszkös, fagyos Budapestre. / Oda, ahol az orosz tankok / Között hallgat­nak a harangok. I Ahol nem csillog a karácsony, / Nincs aranydió áfákon, / Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. / Mondd el nekik úgy, hogy megértsék. / Szólj hangosan az éjszakából: / An­gyal, vigyél hírt a csodáról.” Az angyalok közismerten kortala­nok lévén: bármikor megszólíthatok. Most is. Most, 1995 ködös, zűrzavaros, lidérces karácsonyán, 1100 esztendő­vel azután, hogy Árpád népe az Észak­keleti Kárpátok bércein aláereszked­vén, a vezér, miként Illyés Gyula a ki­választottak látomásával leírta, ferde vadmacska-szemét egy pillanatra le­hunyva, minden bizonnyal belegon­dolt a jövendőbe... Mennyből az angyal — most is. Igen, „menj sietve”. Oda, a Kárpát-me­dencébe, hová azok a magyarok annak idején leereszkedtek, apró lovakon, tü­zesszemű, lobogó hajú, fekete asszo­nyokkal, csillogó szemű, pisze kisgye­rekekkel, súlyos léptekkel, csörögve­­bongva, méltósággal és kutató tekinte­tekkel, szekérzörgés és biztató kiáltá­sok kíséretében. Igen: mennyből az angyal — menj sietve. Menj Kolozsvárra, amelyet kin­csesnek neveztek egykoron, s ahol ma­gyar beszédet már csak elvétve hallani, rosszarcú, fekete emberek hordái siet­nek a vasútállomás felé, hol valaha gróf Bánffy Miklós várta a budapesti gyor­sot, a képvislőház ülésére indulandó. Lemondó tekintetek, lesütött szemek mindenfelé — angyal, nézd a hatal­mas, szörnyű betonkalitkák százaiba betelepített balkániak között meghú­zódó őslakókat, a koszt, a nemtörő­dömséget, a pénztelenséget, az egész irtózatos lepusztulást, lezüllesztettsé­­get és a legújabb kori rablókapitaliz­mus speciáüs dák változatát—angyal, adj hírt: a reményről. Menj sietve Kárpátaljára. — Ahol nincs fűtés az ehetetlen kosztot kínáló éttermekben, a falvak között nem jár­nak buszok, az elektricskának nevezett helyiérdekű vasút még állatszállításra is csak igénytelenebbeknek ha alkal­mas, a minden szép és jó nyugati áruval megrakott butikokban egyhavi átlag­­keresetbe kerül két doboz Nesquik ka­kaó vagy pár tábla Alpenmilch csoko­ládé. S az innen Záhonyba érkező, ter­mészetesen munkanélküli és így nyo­morult üzletelésre szorított őslakót a „magyar testvér” határőr alázza meg, ávósra emlékeztető stflussak, miköz­ben ukrán és orosz maffiózók Audi­­kon és BMW-ken úgy száguldoznak oda és vissza a Tisza hídján, mintha övék volna a világ. (Az övék is.) Angyal, menj sietve a Délvidékre. Ahol százszámra fogdosták össze éve­ken át az őslakókat, s aki szólni próbált vagy tiltakozott jövevények egymás közötti csetepatéjába hurcoltatása és ágyútöltelék szerepe ellen: még jó, ha csak hazaárulónak kiáltották ki... Ahol hosszú hónapokig csak kenyér (vagy az sem) volt az üzletekben, a benzin földöntúli kincsnek számított s a fegy­vert rajongva imádók véres dáridója közepette rettegve s fogyatkozva mor­­zsolgatja napjait egy elöregedett nép­csoport. Ám mehetsz „az üszkös, fagyos Budapestre” is. Amely nem kevésbé üszkös és fagyos most is, csak kicsit másképp. Menj, sietve Budapestre, minden magyarok fővárosába, ahol fé­­(Folytatás a 6. oldalon) BEKE GYÖRGY: ♦ lllllln 4 I í & w I 4 .— I T IvrLLrmr"; * JCcLLeroes->yi Ünnepek ^ Ivcvrcxcsonyí ÜnnepeUer f « fi OoLdocj Új évet A IttvdnunU minden í ^ kedves OLvcxsPnkncxk! ^ Délvidéki Karácsony Minden magyar táj átélte a maga drá­máját. Ha összeadnánk őket a matema­tika szabályai szerint, akkor vigaszta­lan kép, reménytelen történelem kere­kednék ki. De szerencsére a tájakba be­leépül lakóinak lelke, népének szelle­me, és ezek képesek legyőzni a rontá­sokat, helyreállítani a rombolásokat. Ha pedig arra keresünk példát, hogy hol volt hozzánk legmostohább a történelem, akkor a déli végekre gon­dolunk legelőször. Bácska, Torontál, Bánság: a méltánytalan szenvedések jelképei lehetnének. A magyar nép leg­nagyobb közös élménye a török ellen vívott sok százados függetlenségi há­ború. Óriások küzdelme—Európa bé­kéje és nyugalma függött tőle. Elvadult táj a Délvidék. A földek el­­mocsarasodtak, a folyók medrét nád lepte el, vadvizek kúsztak lustán a sík vidéken, réteken, legelőkön, kerteket át. Ősi lakói szétszaladtak. Azl717-es összeírás az egész vidéken 663 falusi települést talált, 21.289 házzal. Ma­gyarok alig... Most kellene szorgos kéz, tudás és akarat. De Délvidékre magyarok nem települhetnek. Ajtony és Csanád utó­dai nem térhetnek vissza. Bécs saját szerzeményének tekinti a magyar hon­­szerzők örökségét, és azt tesz vele, amit érdekei szerint jónak lát. Ezek az érde­kek pedig ellenünk szóltak. Gondoljuk csak meg, hogy hol is tartózkodott n. Rákóczi Ferenc, a kuruc szabadság­­harc fejedelme 1717-ben, amikor a Habsburg-ház a Délvidék végleges ura lesz? Éppen akkoriban érkezik el hozzá a Török Porta meghívása, a menedék felajánlása a grosboisi kolostorba. Rá­kóczi elfogadja, mert török-osztrák há­borúban reménykedik, amelyik lehető­séget nyújt a kuruc szabadságharc új­raindítására. Törökkanizsára már 1690-ben megérkeznek az első telepesek. Szer­­bek. Törökbecse, 1694: szerbek. Becs­kerek, 1716: szerbek, németek, franci­ák, spanyolok, olaszok. Csóka, 1717: szerbek. Becskerek, 1717: németek. Versec, 1723: németek, románok, spa­nyolok, szerbek. Kikinda, 1739: szer­­bek. Az 1890-es népszámlálás T orontál­­ban 43, Temesben 6, Krassó-Szörény­­ben 4 magyar községet tüntetett fel. Akkor már hét éve torontáli lakosok a Bukovinából hazatért székelyek, az 1764-es csücmadéfalvi székelyöldök­­lés áldozatainak leszármazottai. Telep­helyük Hertelendyfalva, Székelykeve, Sándoregyháza, a magyar néprajzi tér­kép legdélibb pontjai. Velük majdnem azonos szélességi körön egy magányos magyar falu, Maradék—szívszorítóan pontos elnevezés —, ez már a Szerém­­ségben, ahol a Bibliát először fordítot­ták magyarra. Szerbek és románok élnek többség­ben a Délvidéken az 1848-as szabad­ságharc kitörésekor. A szerbek, akár­csak az erdélyi románok, Kossuth La­jos ellen fordulnak, akinek a forradal­ma kiszabadította őket a jobbágyság­ból. Ezt a sorstévesztést legmegrendí­­tőbben Damjanich János érezte át, a szabadságharc szerb születésű honvéd tábornoka—az aradi tizenhárom egyi­ke —, aki már-már szülőnépét akarta megtagadni hűtlen árulásáért. Első és második világháború: mind a kettő sorscsapás a délvidéki magyar­ságra. A délvidéki kisebbségi lét 1918 és 1941 között semmivel sem jobb, mint a romániai és csehszlovákiai ma­gyarok helyzete. Szerbek tömeges be­telepítése a„határvédelem” jegyében, magyar iskolák bezárása, a magyarság (Folytatás a 4. oldalon) SZERKESZTŐSÉGEINK: P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. 1112 Budapest, Montreal, QC H3P 3B9 Bodajk u. 20/A. CANADA Telefon: 1859-617 Phone/Fax: (514) 731-4192 Fax: 1859-617

Next

/
Thumbnails
Contents