Nyugati Magyarság, 1995 (13. évfolyam, 3-12. szám)
1995-11-01 / 11. szám
fflmmgjsiFöam© ®ff GDd® ®J@©G = fflemgjpeQs ^“©©©BdjSDDG XIII. évfolyam, 11. szám 1995. november A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA 59.- Ft $3.00 (------------------------------------------------T Fekete Gyula az MVSZ alelnöke Csoóri Sándor szerint „veszélyben a haza", mert nincs olyan egyéniség, akiben megbízhatnának mind a határon innen, mind a határon túli magyarok. A Magyarok Világszövetségének elnöke ezért is tartja fontosnak a szövetség létét, amely október 28-án, szombaton kezdte meg kétnapos választmányi ülését. A testület már a jövő évben rendezendő Magyarok Világtalálkozóját készíti elő. Az anyaországi küldöttközgyűlés pénteken megszavazta, hogy a három hete lemondott Fónay Jenő helyett Fekete Gyula töltse be az anyaországi régió ügyvezető alelnöki posztját a jövő év júniusában esedékes tisztújításig. Magyarságtudat és nemzeti stratégia — ez lesz a Magyarok IV. Világkongresszusának alapgondolata, így döntött a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) vasárnap véget ért választmányi ülése. Borbély Imre, a választmány intézőbizottságának elnöke a kongresszusról szóló előterjesztésében arról a kohéziós erőről szólt, amely akkor is összetarthatja a magyarságot, ha politikai és földrajzi értelemben széttagolt. A választmányi ülésen áttekintették a honalapítás 1100. évfordulója, illetőleg a Magyarok IV. Világkongresszusa jövő évi ünnepi eseményeit. Az ülés résztvevői már az előzetes műsorfüzetből tájékozódhattak a tervezett mintegy félszáz rendezvény anyagi és szervezési feladatairól. Az 1996. évi világtalálkozóval kapcsolatban döntöttek a tagsági jogviszonyt tisztázó, a valós létszámot tükröző tagsági igazolvány bevezetéséről. Az MVSZ levelet intézett Horn Gyula miniszterelnökhöz, amelyben arra kérik: a kormány tegye meg a szükséges diplomáciai lépéseket annak érdekében, hogy a szlovák parlamentben ne szülessen a szlovákiai magyarság alapvető érdekeit és az emberi jogokat sértő, a kisebbségi nyelvek védelmére vonatkozó okmányokat semmibe vevő nyelvtörvény. A MVSZ elnöksége szerint a nemzet színházát „gyanúsan magánérdekű vállalkozás keretében, szakmailag elfogadhatatlan módon a New York palotában akarják kialakítani". (MTI) SZDSZ-központból irányított zavarkeltés? Az ország urainak jelenleg már akkora hatalom van a kezében, hogy párteszközökkel nem lehet felvenni velük a küzdelmet. Ehelyett az egész társadalom megszervezésére van szükség— jelentette ki Csurka István, a Magyar Igazság és Élet Pártjának elnöke a párt október 28-i gyöngyösi nagygyűlésén. A politikus hangsúlyozta: a jelenlegi hatalmi elitnek az a legfőbb célja, hogy tönkretegye, összezsugorítsa a magyarságot annak érdekében, hogy minél több betelepülő érkezhessen az országba. Mindezért — folytatta Csurka — erkölcsi jog szembeszállni a kormánnyal, amely nem lustaságból, hanem szándékosan teszi tönkre a magyar gazdaságot, a magyar életet. Csurka István beszédében elutasította, hogy a MIÉP-pel kapcsolatban szélsőjobboldaliságot emleget a sajtó. Megjegyezte: Szabó Albert — aki egyébként Izraelen keresztül érkezett Magyarországra Ausztráliából — azért jelenik meg minden MIÉP-rendezvényen, hogy össze lehessen mosni velük a MIÉP- et. Mindennek zavarkeltés a célja — mutatott rá a szónok —, amit az SZDSZ központjából irányítanak. A nagygyűlést követő sajtótájékoztatón Gyó'ri Béla, a párt szóvivője bejelentette, hogy a MIÉP-nek egyre nagyobb a tömegbázisa, amit jól mutat, hogy a tavaly májusi 78-ról már 148-ra emelkedett a MIÉP-alapszervezetek száma. (MTI) A Magyar Igazság és Élet Pártja október 22-én a Szabadság téren, majd a Parlament eló'tt emlékezett meg a magyar forradalom és szabadságharc 39. évfordulójáról. A példásan fegyelmezett és méltóságteljes ünnepségen a félelmetes rendőri készültség és a sajtóban napvilágot látott fenyegetőzések ellenére több mint százezer ember vett részt. (A szerk.) Pető Iván, az éjszakai cenzor Hazudik-e a majdnem halott újságíró? Majdnem halott újságíró nem hazudik. Ez a címe annak a szétkapkodott, majd másodszor is a boltokba került könyvnek, amely méltán sorolható a botránykönyvek kategóriájába. Sikertelen öngyilkosságot elkövetett szerzője, aki azt állítja magáról, hogy 1970—71-ben mint „ellenforradalmár elemet” rúgták ki a Hírlapkiadó Vállalattól, nem mindennapi tényeket és információkat tár fel munkásságának 1989-től 1995 tavaszáig terjedő szakaszából. A mű stílusa és tartalma meglehetősen riasztó, ennélfogva cseppet sem vonzó feladat komolyabb elemzése és ismertetése, s erre nem is vállalkozunk. Mivel a kötet a hazai sajtó döntő hányada számára tabunak tekintett Szabad Demokraták Szövetségével kapcsolatban számos megdöbbentő adattal szolgál, elsősorban ezekre térünk ki, természetesen a teljesség igénye nélkül. Szatmári Jenő István kendőzetlenül számol be olyan esetekről, amikor ő és elvbarátai légbőlkapott valótlanságokat is leírtak és leadtak hiteles információként, éppen ezért feltétlezehető az őszinteségre törekvő szándék, vagyis az, hogy a személyesen átélt eseményekről, beszélgetésekről szóló beszámolók saját olvasatban többé-kevésbé igazak lehetnek. Más a helyzet az innen-onnan hallott véleményekre, a csak részben ellenőrizhető információkra épített tendenciózus állításokkal, ténymegállapításokkal, bár nem tekinthető mellékes szempontnak, hogy ezeket egy meglehetősen jól értesült, sok mindent belülről látó ember vetette papírra. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy olyan szerző művéről van szó, akit alaposan elbizonytalanítottak és csalódottá tettek az elmúlt néhány esztendő embert próbáló eseményei, belpolitikai fordulatai, s akinek számára, mint írja, az utolsó szál, az emberi hang is elszakadt. Utasítások a Mérleg utcából 1990 tavaszán—állítása szerint— még MDF-szimpatizáns volt, de az akkori Jeszenszky-beszéd, amelyben az európaiság, a kereszténység, a konzervatív jobboldaliság összefüggéseiről is szó esett, kihozta sodrából, s szimpatizánsból, elllenséggé vált. Olyannyira, hogy az 1990-es taxisblokád idején már a kormányra nézve terhelő dokumentumokkal jelent meg a taxis vezérkarnál. Onnan egy minden blokádon áthaladásra jogosító papírral a Mérleg utcai SZDSZ-központba küldték, egyenesen Pető Ivánhoz. Ott azután fültanúja volt egy kihangosított, telefonon folytatott beszélgetésnek, amit könyvében ekként örökített meg: .Tető jön sietve. Üdvözöl, már kezdené olvasni az iratokat, amikor cseng a telefon... Szegvári Péter az, Budapest Főváros Tanácsának VB-titkára. (Akkor még nem állt fel az új önkormányzat.) Méltatlankodik hangosan: Iván, erről nem volt szó! A közszolgálati járműveket miért nem engedik át az embereid? Óriási balhé van a XVII. kerületben, a hullaszállítót sem akarják továbbengedni, pedig sajnos van ,utasa'. Pető elnézést kér, ígéri, rögtön intézkedik. Felkap egy rádiótelefont, és mikor jelentkezik a kérdéses blokád parancsnoka, ordítva leteremti: ,Az anyátok jó úristenit, nem megmondtam, hogy mit kell átengedni és mit nem? Ti meg csináljátok ott a cirkuszt, lejáratjátok az egész ügyet, most, amikor már majdnem győztünk???!!!'.. .Pető nyugalmat erőltet magára, mosolyogva elnézést kér a közjátékért...” 1991 tavaszán Szatmári már Pozsgay Imre körül forgolódott, s állítólag merő naivitásból bizalmas információkkal látta el a Mai Nap egyik munkatársát, aki nem volt rest, azonnal írt ró-A világosabban gondolkodók sokszor elmondták már, ennek ellenére még az ellenzéki hírverés is ritkán említi meg, hogy az 1994. évi választásokon a szocialisták 33%-ot, a szabaddemokraták 20%-ot kaptak (tehát együtt is éppencsak 50% felett), s az egyéni választókerületek sikerei (javarészt a szocialistáké) emelték a két párt parlamenti arányát 72%-ra. A választási aritmetika eredményezte, hogy a szoros bizalom mellett is meg tudták valósítani a kétharmados többséget igénylő és tipikusan célzatos egyfordulós helyhatósági választásokat, s most is kényükkedvük szerint cselekedhetnek. Ráadásul a szocialisták 33%-án belül is legalább 3-4 milliós volt az a réteg, amely a demagóg retorikát díjazza ahelyett, hogy a fejét gondolkodásra használná. Noha a kormányzat másfél éves regnálás után mindent elkövet eddigi balsikeres működése, a bizonyítvány magyarázatára, a társadalmi elkeseredettség nőttön-nő. A hiszékeny tömeg becsapva érzi magát, hiszen mást ígértek, s most mást kapnak. A polgári pártok szavazói pedig azért bosszankodnak, mert másfél év alatt sikerült elherdálni a rendszerváltozást követő, az ország iránt érzett nemzetközi általános bizalmat, a belső fejlődés harmonikus kiteljesedésének reális perspektíváját, s cserébe az egész társadalom ugyanazt az empátia nélküli bánásmódot kapja a hatalomtól, mint sok évtizeden át, amikor békekölcsönt kellett jegyezni, később megszégyenítő, krajcáros devizakerettel háromévenként lehetett utazni, s a legvégén még mindig azt kellett hallgatni, hogy vajon mikor őrizhetők meg a szocialista vívmányok: ha 15, 25 vagy 35% lesz a gazdaságban a magántulajdon aránya? A bizonyítvány megmagyarázása szorgalmasan folyik. A belügyminiszluk. Am a megjelenés előtti este egy belvárosi házibuli helyszínéről felhívták Szatmárit az ismerősei és „elmondják: most hozták oda a másnapi Mai Nap néhány belpolitikai anyagát ellenőrzésre. Kérdem: miért, ott a főszerkesztő? A választól kis híján hanyatt esem: nem, Pető Iván van ott, neki hozták bemutatni... És elmondják: bár a nevem nem szerepel a cikkben, de tudják, hogy az információk tőlem származnak, és lehet, hogy kínosak, ha akarom, megkérhetik Petőt, hogy a taxisügyben tanúsított fellépésem viszonzásaként állítsa le ezt az anyagot. (...) (Folytatás a 3. oldalon) tér elmondta, hogy azért van az elégedetlenség, mert az emberek — ahogyan korábban mondani volt szokás: a népek—nem értik meg a saját helyzetüket, meg az országét sem (korábban az imperialista mesterkedéseket nem értette a nép). Egy másik, gazdasági szakértőnek kikiáltott politikus szerint a bajok forrása az elmúlt négy év politizálásában keresendő (a negyven év botcsinálta gazdasági tótágasairól s az ezek kényszerű hatását kivédeni akaró irtózatos adósságfelvételekről nem esett szó). Alapos perfídia és a társadalomjózan gondolkodásának semmibevétele kell mindehhez. A hiszékeny tömeget e században már sokszor becsapták: 1918-ban, amikor védtelenül maradtak a határaink, 1945—47-ben, amikor a hangzatosjelszavak eltakarták a sötét szándékokat, 1989-ben a szintén hangzatos ellenzékiséggel azok részéről, akik ma a hatalom birtoklása végett szövetkeztek az ellenfélnek kikiáltott volt bolsevikokkal. 1994-ben ugyancsak megtörtént a nagy mágia: rendbetételt ígértek, sejtették, hogy jobb világ is lesz, s minden társadalmi visszásság megszűnik. Ehelyett kíméletlen tisztogatás következett be, a nemzeti érzelmű sajtót elnémították, az elektronikus média bástyái mögé csak saját megbízhazó kádereiket engedik, s félő, hogy a médiatörvénnyel ezt az abnormális helyzetet fogják állandósítani. Az egyesületi vagyonok érintetlenül megmaradtak a régi vezetők kezelésében, a közéleti, a közvéleményt befolyásoló pozíciókat ma is a nómenklatúra kedvezményezettjei kapják (csak a név változott), a privatizáció legfrissebb botrányairól az egész ország beszél: kórházakat azért szüntetnek meg, hogy a berendezéseket máshol az a privatizált egység (pontosabban az új tu(Folytatás a 4. oldalon) SZERKESZTŐSÉGEINK: P.O.Box 125, Mt. Royal Stn. 1112 Budapest, Montreal, QC H3P 3B9 Bodajk u. 20/A. CANADA Telefon: 1859-617 Phone/Fax: (514) 731-4192 Fax: 1859-617 HARSÁNYILÁSZLÓ: Keserű társadalom