Nyugati Magyarság, 1995 (13. évfolyam, 3-12. szám)

1995-09-01 / 9. szám

10. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1995. szeptember Mi már nem az antiszemitáktól félünk... Az alábbi cikk a konzervatív Washington Times június 12-i számában jelent meg „Erkölcsi ko­molyság és liberális zsidók” címmel. Szerzője Dá­niel Lapin rabbi, a Hagyományok felé elnevezé­sű konzervatív zsidó szervezet országos elnöke. Vajon az amerikai zsidók feladják az erkölcsi komolyság iránti minden igényt anakronisztikus megszállottsággal viaskodván az antiszemitiz­mussal, miközben minden más bajt kirekeszte­­nek? Tekintetünket elfordítjuk a társadalmi pusz­tulás minden jelétől. Nem foglalkozunk azzal, hogy rap-zenészek nők megkínzására és rendő­rök meggyilkolására buzdítanak. De ha valaki bí­rálja Izraelt vagy csúnyát mond a zsidókról, a nyilvános méltatlankodás elsöprő indulatával fa­kadunk ki. Bennünket valóban nem érdekel a társadalom általában véve? Van bármiféle kézzelfogható ok­unk azt hinni, hogy a civilizáltság általános ha­nyatlása bennünket, zsidókat megkímél pusztító hatásától? A mindennapi élet egyre színvonalta­­lanabbá züllik, mind mocskosabb, mind veszé­lyesebb lesz. Vajon a minden amerikai város ut­cáin portyázó elvetemült ragadozókat, akik ártat­lan és védtelen áldozataikra vadásznak, elrettenti­­e az, hogy a New York-i liberalizmus bástyáinak magasából keményen ostorozzák az antiszemi­tizmust? Persze hogy nem. A korlátlan brutalitás filmi és zenei pótszerén felnevelkedett fiatal gengszterek fizikai erősza­kot kövemek el a közöttünk élő védteleneken, miközben fütyülnek a zsidó szervezetek által szervezett fényes értekezletekre, amelyeken azok az antiszemitizmus kérdését bogozzák. Gyilkos­ság, utcai és betöréses rablások, nemi erőszak — e környezetben kell élnie napjainkban a zsidóság­nak olyan környékeken, amelyek harminc évvel ezelőtt még biztonságosak voltak. A munkába já­rás, a bevásárlás, a zsinagógába való ellátogatás vagy akár egy kis séta gondolata feszültséget, sőt sokszor iszonyatos félelmet kelt. A nagy, országos zsidó szervezetek általában igen gazdag mandarinjainak nem ez az osztályré­szük. Közülük sokan kerítéssel, sorompóval, por­tással védett településeken vagy őrzött házakban laknak. Védett menedékeik messze vannak a vá­ros utcáitól és a rajtuk folyó mészárlástól, amely­nek keletkezése évtizedeken át folytatott, kudarc­ra ítélt, meggyőződéses liberális politikájuk révén az ő leikükön is szárad. És tényleg, ezeknek a zsi­dóknak — nem úgy, mint sokunknak — alig van félnivalójuk. Rövid távon. A legtöbbünknek azonban nagyon is van félni­valónk ama sok ifjú szörnyetegtől, akik a törvény­­tisztelő polgárokra leselkednek, függetlenül az áldozat fajától vagy vallásától. Mi már nem az an­tiszemitáktól félünk. Mi a barbároktól félünk. ‘ Csakúgy, mint a legtöbb amerikainak, ne­künk, zsidóknak sokkal inkább kell tartanunk a veszélyes bűnözőktől, mint az antiszemita papok­tól, lelkészektől vagy professzoroktól. Ugyanak­kor közösségünk nem figyel a valódi antiszemi­tizmus egyetlenjeiére sem. Ha őszintén és becsü­letesen azt kívánjuk, hogy a nem zsidó amerikaiak továbbra is komolyan vegyék az antiszemitiz­mustól való félelmünket, akkor próbáljuk meg mi is komolyan venni az ő félelmüket az erőszakos bűncselekményektől. Nagy, morális buzgalmunknak legalább egy részét rá kellene szabadítanunk a sok-sok bíróra, akik lelkiismeretlenül elnézőek az erőszakos bű­nözőkkel. Igaz, hogy az emberek e bírák liberális ítélkezéspolitikáját, nem pedig zsidóságukat rosszalják, de zsidó nevük sok bírálót elbátortala­nít, nehogy antiszemitizmussal vádolják őket. Ez pedig nyilvánvalóan a zsidó közösség vállára he­lyezi azt a morális terhet, hogy köntörfalazás nél­kül ítéljék el a liberális bírói ítélkezést általában, mivel hallgatásunk azt az üzenetet gerjeszti, hogy engedékenyek vagyunk a bűnözőkkel szemben. Vissza kell vonnunk a támogatásunkat olyan politikusoktól, akik egy kalap alá veszik a go­nosztevőket és áldozatokat, vissza kell vonnunk akkor is, ha ezek a törvényhozók Izraelt támogat­ják. Vallási és közösségi vezetőinknek ki kellene állniuk a törvényesség és a rend erénye mellett, és nem azokról a veszélyekről kellene papolniuk, a­­melyeket a republikánus többségű kongresszus képvisel. Minden élőlényre vonatkozik: ha képte­len felismerni, hogy az idők megváltoznak, akkor ez megbízhatóan jelzi közeli vesztét. Ez érvényes a zsidó szervezetekre és közösségekre is. Mindenekelőtt kissé jobban mérlegelnünk kellene szavainkat, amikor a szórakoztató iparról beszélünk. A legtöbb amerikainak az a vélemé­nye, hogy az amerikai szórakoztató ipar termékei­ből áradó beteges erőszak és szadizmus veszé­lyezteti a fiatalokat. A legkevesebb, amit kijelent­hetünk: ezek a dalok és filmek alámossák a törvé­nyes viselkedés küszöbét. Robert Dole szenátor és William Bennett azonos hullámhosszon volt Amerikával, amikor a szórakoztató ipar nagyvál-PÓLUSOK Miként a fizikának az energia, a társadalom­­tudománynak a hatalom az alapfogalma. A hatalom kulcstényező szinte valamennyi em­beri kapcsolatban, legyen az partneri, élettársi, csa­ládi, munkatársi vagy intézmények közötti rend­szerkapcsolat. Az utóbbi években elsősorban a szer­vezetfejlesztéssel foglalkozó kutatók figyelmüket a hatalom megértésére, meghatározására, a vezetés­ben betöltött szerepére összpontosítják. Ám ezek a törekvések jobbára csak a politika rendszerén belül maradva képesek valamennyire hozzányúlni a kér­déshez, a hatalom pedig kicsúszik ilyen korlátozá­sok közül. Olyan kérdések, hogy kinek a kezében van, vagy kinek a kezében kellene, hogy legyen a hatalom, semmilyen választ nem adhatnak a hata­lom lényegére vonatkozóan. E kiindulópontból az empirikusok negligálják, az elméletalkotók pedig misztifikálják a hatalmat. De az átlagember is csak naív és cinikus elképzelé­seket, hiedelmeket képes kialakítani, ha nem gon­dolja végig a hatalom alapkategóriáját. Az sem érti meg igazán a hatalmat, aki az emberi ösztön és érdek felől próbálja megközelíteni, és az sem, aki határo­zatok, döntések, jog által legitimált formák között véli megtalálni. Statikusan szemlélve megváltoztathatatlan kényszerűségnek, ránk nehezedő, levethetetlen te­hernek éljük meg, amely sok szorongást és félelmet jelent életünkben. A mai bénító kétségeket és bi­lalatait a kábítószerárusok hollywoodi megfele­lőjének bélyegezte. Mi, zsidók ugyanakkor ál­szent módon a szólásszabadságról és a cenzúráról szóló, hatvanas évekbeli közhelyeket hangoztat­juk. Legalábbis mindaddig ezt tesszük, amíg va­lamelyik kulturális környezetszennyező nem vi­csorít egyet a zsidókra és a „bibsikre”, mint aho­gyan azt nemrégiben Michael Jackson tette. Ek­kor egyszeriben elenyészik előttünk a szólássza­badság fontossága, mert, lám, komolyra fordult a dolog: antiszemitizmus forog fenn. A zsidó felhá­borodás egykettőre meggyőzte Jackson urat, hogy változtassa meg dalszövegét. A Danny Goldbergéhez és Gerald Levinéhez hasonló zenei cégek vezetői olyan személyek­nek a művészi szabadságát védik, akiket aligha nevezhetnénk mintaszerű állampolgároknak. - Snoop Doggy Dogg éppen most áll a bíróság e­­lőtt gyilkosság vádjával. Tupac Shakur börtön­­büntetését tölti nemi erőszakért; cselekedetét Dá­niel Fitzpatrick bíró „egy védtelen nő elleni vad­állati tettnek” minősítette. Shakumak már koráb­ban is volt dolga a törvényszékkel, amikor fegy­verével két atlantai rendőrre támadt. Dr. Dre sú­lyos testi sértésért ül a rácsok mögött. Zenekará­nak másik énekese pedig bevallotta, hogy kétszer használta lőfegyverét emberek ellen. Cégük, a Death Row Records (Siralomház Lemezek) - a Time Warner család tulajdona-nemrégiben nagy fogadást rendezett, amelyen egy vendéget halálra tiportak. Egyetlen zsidó szervezet sem tiltakozott a minden irányú gyűlölet ellen, amelyet ezek az úgynevezett „művészek” üvöltenek a fülünkbe lemezükről. Itt is az említett helyzet áll fenn: a zonytalanságokat árasztó időkben igen fontos a ha­talom végiggondolása, megértése, saját hatalmunk felkeltése, az azzal való élni tudás elsajátítása. A hatalom szónak sokak számára negatív mel­­lékzöngéje van, mivel azt az alávetettség pólusán keresztül tapasztalták meg. Elnyomták a szülei, partnerének volt pszichikai fölénye vele szemben stb. Sok elvont ismeret született a hatalom eredeté­ről, összetevőiről, forrásairól, amelyek általában nemigen alkalmazhatók, mert csak egy-egy szeg­mentet érintenek a külső és belső környezetünkből. Ehelyütt megpróbálunk áttekinthetőbb rálátással használhatóbb, inspiratívabb felismeréseket nyújta­ni, amelyek hatalmas előnyt jelenthetnek a kapcso­latok megértésében, felhasználásában, megváltoz­tatásában és az együttműködések kialakításában. A hatalmi kapcsolatok ugyanis igen összetettek, és a maguk teljességében egy szemszögből nem ismer­hetők meg. A kérdéskörben felmerült fogalmak és összefüggések valóban segíthetik a közgondolko­dást a kérdés megválaszolásában: MI A HATALOM? A mindennapi szóhasználatban sokszor beszé­lünk gazdasági és szellemi hatalomról, a hatalom nép, osztály, nemzet, csoport által való birtoklásá­ról, olykor bitorlásáról. A gazdasági hatalom meg­­foghatóbbnak tűnik, például földtulajdon vagy tőke­érdekeltség formájában. Ám számos szellemi folya­mat és potenciál integrálhatatlannak tűnik a hatal­mat képviselő politikai csoport ideológiájába, vagy mert értékei rombolólag hatnak, vagy mert személyi képviselői elfogadhatatlanok. Kérdés, létezik-e hatalom gazdasági potenciálok nélkül? A hatalom funkcionális összetevőinek jól ismert jelenségcsoportja az erőszak, a javak preferenciális újraelosztása és a presztízs. Maga az erőszak—bár sokan így képzelik—nem azonos a hatalommal. Az erőszak akár fizikai, akár lelki terror, megfélemlítés, fenyegetés, kényszer, mindenkor jogi, törvényi, i­­gazsággal kapcsolatos normát sért, az adott korban érvényes igazságosság normáját igyekszik lerom­bolni. A nyelv, az élő beszéd törvényeinek megsze­gésével kezdődő csel, csapda, rágalom, fondorlat, megtévesztő hazugságok forgalmazásával, bedobá­sával a közvélemény és közhangulat formálásának igen hatékony eszköze. A javak preferenciális új­raelosztása lényegében a jutalmazás és büntetés szerves része. A hatlom a rendelkezésre álló anyagi és eszmei értékeket politikai céljaitól függően mindig újra felosztja, és ezzel a társadalmi struktúra is módosul. A preferenciális rend a hatalmon lévő politikai kö­zösség ideológiájában tételeződik. A működő hata­lom általánosságban az erőszakot és a javak elosztá­sának eme mozzanatát folyamatosságban és karölt­ve alkalmazzák a részjelenségek egész szisztémát kialakító sokaságával együtt, mint például az adó- és iskolapolitika, az egyéni javadalmazások, a kitünte­tések, az érdemek elismerése és folytathatnánk. A presztízs sajátos helyzeti energiát jelöl. Mint hatalmi mozzanat, elsősorban nem személyes jellegű. Ter­mészetesen kapcsolódik a lojalitáshoz a személyes engedelmességen keresztül, de mint legitimáció, a Time Wamer és más hollywoodi cégeknél túlten­gő zsidó nevek sokakat elriasztnak attól, hogy va­lódi érzésüknek hangot adjanak, nehogy antisze­mitáknak találják nevezni őket. Ismét csak cin­koskodást fogadtat velük közösségünk hallgatá­sa. Lehet, hogy évekkel ezelőtt a művészi kifeje­zés szabadsága—jelszó gyanánt—működött, de mára már nem működik. Bizonyosan megzápult abban az értelemben, ha mi, zsidók úgy érezzük, a művészi szabadság feloldozást ad mindenfajta aljas támadás alól, bárkit is érjen — kivéve, ha zsidókról van szó. Ha meg akarjuk őrizni közösségünket olyan közösségnek, amelyre lehet számítani, és amely adott esetben tudja, mit mond és mit cselekszik, akkor most, azonnal cselekednünk kell. Ha mi, zsidók, azt akarjuk, hogy hangunk ismét erkölcsi meggyőződéssel telítődjék, gyökeresen meg kell változtatnunk megkopott és — sajnos — széles körben elterjedt image-ünket. Morális érzékeny­ségünket minden erőnkkel el kell szakítanunk az anakronisztikus liberális eszméktől, és olyan né­zetek felé kell terelnünk, amelyeket a legtöbb tisz­tességes és aggódó amerikai is magáénak vall. Ez kétszeresen is hatalmas előnyt biztosítana szám­unkra: először is Amerikában a megoldásokkal, nem pedig a problémákkal azonosítanának ben­nünket. Másodszor: közösségünk nyilvános ál­lásfoglalásai végre összhangba kerülnének a ju­daizmus hagyományos Tóra-értékeivel. Ez pedig teljes mértékben helyreállítaná azt az igényünket, hogy erkölcsileg komolyan vegyenek bennünket. Ford.: Lovas István (Új Magyarország) hatalom alattvalói vagy állampolgári elfogadottsá­gát jelenti, és nem a politikai személyiség tekinté­lyét. A hatalom mindig uralom is. Az uralom a hata­lom intézményesülése, kifejlett belső szerkezete. A hatalom és uralom működésének a bürokácia jelen­sége szerves része. A hatalmi viszony hierarchikus jellege miatt úgy tűnhet, hogy az alárendelt fél egy­oldalúan kiszolgáltatott helyzetben van, holott, mint minden kapcsolat, a hatalmi kapcsolat is kölcsönös jellegű, amelyben a zsarnokok kiszolgáltatottsága és a gyengék zsarnoksága egyaránt megtalálható. A hatalom dinamikáját akkor tudjuk igazán kon­vertálható értékké tenni életünkben, ha működésé­ben tudjuk megfigyelni. így tehát, ha meg akarjuk válaszolni a fentebb feltett kérdést, hogy mi a hata­lom, azt kell mondanunk: ENERGIA. Energia, a­­mely elengedhetetlen a szándék megvalósításához, egy cselekvéssor ösztönzéséhez és fenntartásához. A világmindenségben a hatalom a legnyilvánva­lóbb hatóerő. Az a mozgatórugó, amelyet mindenki megtapasztal és gyakorol születésétől haláláig. Minden emberi kapcsolatban rejtve vagy nyíltan fel­lelhető a családban, nemek közötti kapcsolatban, hi­vatali életben, nemzeti és nemzetközi síkon. Évszá­zadokon keresztül más fogalmak és konnotációk szinte a felismerhetetlenségig eltakarták ezt az alap­szót. A birtoklási vágy, gátlástalanság, kegyetlen­ség, korrupció és más kifejezések el tudják fedni ezt az emberi haladást leginkább mozgató, magát a di­namizmust jelölő kifejezést. Nyilvánvaló, hogy ebben a folyamatban szerepe van a hatalommal való visszaélésnek is — amelyet azonban mindenkor a szolgalelkű követők és pasz­­szív eltűrök tesznek lehetővé. Való igaz, hogy a tör­ténelem során a vezetők inkább uralkodni igyekez­tek szervezés helyett, kényszerítettek kibontakozás helyett, és követőiket inkább gátolták, mintsem fej­lődésüket segítették volna elő. De ha mi előre akarunk haladni, helyet kell ad­nunk a hatalomnak célkitűzéseinkben. Mert a hata­lom az az inspiráló erő, amely a sikeres tetteink nyo­mán örömmel szolgál. Az angol power szó szinonimái jól eligazítanak bennünket, milyen kifogyhatatlan kincs ez a szó. Mint névszó erőt, energiát, képességet, hatalmat, hatványt jelent. Mint ige a meghajt kifejezés fedi a tartalmát. Szinonimái pszichés energiát fejeznek ki: tehetség, kaliber, talentum, kapacitás. A kapcsola­tokban utalnak a fölényre, autoritásra, hegemóniára. Végül a társadalomban a kormányzaton keresztül a hierarchikus téri struktúrát jelölik. Ha egy gondolat hatványozódni kezd, többé már nem lehet megállítani. Hasonlatos ez a folyamat a sakkjáték feltalálójá­nak szerény kéréséhez: annyi búzaszemet kért talál­mányáért fejedelmétől, amennyit a 64 mezőben le­het elhelyezni, ha a tábla minden négyzetébe kétszer annyit tesznek, mint amennyi az előzőben volt. Az így kapott mennyiség: l+2+22+23+...263 rengeteg magtárat megtölthet­ne, mert az egész földet be lehetne borítani vékony rétegben ennyi búzaszemmel. Ilyenfajta hatványozási iteráció lehet a mi gon­dolkodásunkban a hatalom. László Ruth \ Egy hazai autókölcsönző amely az Ön igényeinek is megfelel! Gépkocsifelvételi lehetőség a repülőtéren, szállodákban vagy városi irodánkban. Megrendelését akár azonnal is leadhatja: Tel.: [361) 322-4636 Fax: (361) 322-1471 Telex: 22 62 22 1078 Budapest, VII., Kertész u. 24-28. Bérautóinkon kívül megbízható taxiszolgáltatásunkkal is állunk szíves rendelkezésükre. Jó utat, kellemes hazai időtöltést kíván a FŐTAXI — rent a car ^ ^ 8. Hatalom és alávetettség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents