Nyugati Magyarság, 1995 (13. évfolyam, 3-12. szám)

1995-04-01 / 4. szám

1995. április Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 7. oldal Melléklet (4 oldal) Háttér Ötven magyar értelmiségi aláírt egy, a Magyarok Világszövetségét mi­nősítő, támadó dokumentumot, anél­kül, hogy tájékozódott volna a Szö­vetség belső életéről. Ötven magyar értelmiségi vállalta azt a felelősséget, hogy az ártatlanság vagy a jó szándék vélelmét megtagad­ja a „vádlottól”, az egyetlen egyetemes magyar civil szervezettől. A fent említett ötven értelmiségi jó­hiszeműen bedőlt a mendemondák­nak, a pletykáknak, ahelyett, hogy tájékozódott volna. Mert arra gondol­ni sem merünk, hogy az alapszerződé­sek megkötésének annyira feszült idő­szakában ne mérlegelték volna csele­kedetük súlyát. A magyar közállapotokat minősíti, hogy ötven magyar értelmiségi a sajtó és az elektronikus nyilvánosság színte­reit fölhasználva támadást indíthat egy működő szervezet legitim vezetői el­len. Ehhez a támadáshoz - úgy tűnik - nincsen szükség tényekre. A magyar sajtó nagyobbik felét ebben a pillanat­ban az minősíti, hogy nem vállalkozik a tények vizsgálatára, tisztázására, e­­lemzésére és csoportosítására. Nem keres bizonyítékokat pro és kontra, ha­nem készpénznek véve a kiadott nyi­latkozatot, kritikátlanul szajkózza an­nak állításait. A magyar demokrácia egyik pró­baköve, hogy meddig lehet bizonyí­tékok nélkül büntetlenül vádaskod­ni. —S hitelt ad-e ezeknek a kétes ér­tékű állításoknak a magyar parla­ment? A legsúlyosabb vád, hogy a Magya­rok Világszövetsége nem pártoktól és a mindenkori kormánytól független szervezet. (Bár ennek az állításnak el­lentmond Eörsi István azon kifogása, miszerint a Világszövetség „függetle­níteni tudta magát a mindenkori kor­mánytól...”) Lássuk a tényeket: Azok, akik ma a Szövetséget pártossággal vádolják, a demokrácia első négy évében szűkös pártérdekektől vezéreltetve, ellenzé­ki szerepükbe belemerevedve, tuda­tosan távol tartották magukat a Vi­lágszövetség fórumaitól. így vállalták és ma is vállaniukkell annak következ­ményét, hogy nem választhattak, és nem voltak választhatók sem. Politikai finnyásságuk miatt — s mert a más nézetűeket nem tudták el­viselni — nem gyakorolhattak befo­lyást a demokrácia szabályai szerint az eseményekre. „Nemzeti seregléstől” tartottak, s ma bántja őket, hogy ez az összefogás túl szélesre sikerült. Hogy a Magyarok Világszövetsé­gében különböző nézetű, politikai gondolkodású szervezetek vannak, az aligha vitatható. A Világszövetség Elnökségének sem joga, sem lehető­sége nincsen szervezeteinek és tagja­inak politikai nézeteit ellenőrizni, fö­lülbírálni. Nyolcvanhárom hazai szer­vezetnél talán mégiscsak furcsa lenne politikai azonosságot föltételezni. Az ötveneket az is zavarhatja, hogy a köztiszteletben álló Csoóri Sándort olyan embernek tartották választói, aki fölül tud emelkedni személyes politi­kai szimpátiáin, kötődésein. Mert ah­hoz egyébként minden tisztségviselő­nek joga van, hogy politikai nézetei le­gyenek. Ugye, uraim, ezt az ötven ér­telmiségi talán nem vonja kétségbe? Ezeket a nézeteiket pedig a Világszö­vetség vezetői nem tukmálták rá so­ha senkire. Sem szervezetükre, sem tagságukra. De ha már személyi kérdéseknél tartunk: fölmerült az is, hogy a Világ­­szövetségben személyi kultusz van. Tisztelettel kérdeznénk, kinek a kul­tusza? S ha megvan a név, akkor mi ken és feladatokon. Az Európában működő amerikai hadikórházak fel­szerelését vidéki magyar kórházakhoz szállíttatták. Kárpátalján az ott élő ma­gyarokon keresztül életmentő gyógy­szereket juttattak a ruszinoknak, ukrá­noknak, oroszoknak is. És ez csak né­hány példa az utóbbi időből, a számta­lan ruha- és könyvszállítmányról, tech­nikai felszerelésről nem is beszélve. A „földuzzasztott apparátusiról csak annyit, hogy a Magyarok Világ-Ml:J>„ n ^öv^­szövetsége munkatársi létszáma sofő­rökkel, takarítónővel, portással, tele­fonközpontossal együtt sem számlál húsz embert. Azaz alig 20 főfoglal­kozású, teljes munkaviszonnyal ren­delkező dolgozója van a budapesti központnak. - Sokan szeretnénk, ha máshol is ennyi lenne a „földuzzasztott apparátus”, ugye? Kettő darab használt — más in­tézménytől átvett — személygépko­csival rendelkezik a Szövetség. Benczúr utcai székháza lepusz­tult, teljes felújításra szorul, míg a maj­dani Magyarok Háza, a majdani ma­gyar művelődés központja, a volt Szovjet Kultúra Háza — amely csak bérlemény — szinte műemléki helyre­­állítást kíván. Ezekre ebben a pillanat­ban még semmi fedezet. A nehéz körülmények között, hét­végét és kötött munkaidőt nem ismerő, napi tíz-tizenkét órát dolgozó lelkes társaságot s a hozzájuk kötődő, közel kettőszáz szervezetet, testületeiket s a nyolcszáznegyvenezres tagságot öt­­venen bírálják. Ötvenen, akik a Világ­­szövetség egyetlen rendezvényén még nem vettek részt, s egyetlen fórumát meg nem ismerték. Viszont egy, a szer­ző és szervező neve nélkül körözött , .kollektív nyilatkozatot” aláírnak. Hol itt a hitelesség? A megalapozatlan vá­dakban vagy a teljes nyilvánosság előtt végzett munkában? Döntsék el Önök. Budapest, 1995. március 11. A Magyarok Világszövetsége sajtószolgálata MVSZ Akadémia Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke már­cius 31-én sajtótájékoztatón jelen­tette be, hogy a Világszövetség szeptemberben a Semmelweis ut­cai székházban önálló Akadémiát indít a magyarországi és a világ magyarsága közötti szellemi kap­csolat erősítése, a magyarsághoz tartozás érzésének elmélyítése céljából. Az MVSZ Pozsgay Imrét kér­te fel az Akadémia rektori poszt­jára. A képzést neves közgazdá­szok, mérnökök és irodalomtörté­nészek irányítják majd. Csoóri Sándor annak a remé­nyének adott hangot, hogy az Aka­démia olyan fiatalokat nevel, akik felnőttként is élénken reagálnak nemzeti sorskérdéseinkre. Pozs­gay Imrére azért esett a választás, mert - mint mondotta - ő olyan em­ber, aki a hatalmát elveszítette, de az ügyet, amit képviselt, nem. erre a bizonyíték?! Mert aki már egy­szer is járt a Szövetség bármely fóru­mán, az tapasztalhatta a tekintélytisz­teletet nélkülöző éles vitákat, a szer­­vilizmust kerülő őszinte érveléseket. A Világszövetség Elnöksége és Vá­lasztmánya, valamint küldöttközgyű­lései az Alapszabályban rögzített rend szerint szabályosan és demok­ratikusan működnek. Súlyos vád az is, amit néhány napi­lap is megengedett magának, miszerint az elnök vagy az Elnökség nem lenne legitim. A tájékozottság teljes hiányát is jelzi egyben, mert 1991-ben a kül­döttközgyűlés viharos ülésén alakult át a Magyarok Világszövetsége, éppen a nyugati küldöttek inspirálására. Itt e­­gész napos vita után több jelölt közül választották ki azt a Csoóri Sándort, a­­kit azután telefonon kerestek föl, hogy jöjjön és vállalja a szabályos választás végeredményét, az elnöki tisztséget. Ezt a választást aztán csak megerő­sítette a Világtalálkozóval egyidőben tartott közgyűlés, amely választmányt, elnökséget is választott. Szintén a lehe­tő legdemokratikusabban és tiszta, vi­tathatatlan körülmények között. (A Vüágtalálkozó sikere is irigyelhető, hi­szen tízezren fordultak meg a néhány nap alatt a fórumon.) Az ötvenek az aláírt nyilatkozat számadatait sem ellenőrizték. A Ma­gyarok Világszövetsége a magyar költségvetés egy tízezred részével sem rendelkezik. Karitatív tevékeny­sége során azonban ennek a több tíz­szeresét juttatta el a határon túli te­rületekre, könnyítve az állami terhe­I! Egy" szervezet válasza a „kollektív" vádaskodásra NAGY LÁSZLÓ vers- és prózamondó verseny a világ valamennyi magyar versmondójának 1995. febr. 1—ápr. 23-A Magyarok Világszövetsége, az Anyanyelvi Konferencia és a DUNA TV közös rendezvénye IV A .kollektív nyilatkozat” — Nagy Csaba munkája — ismert volt már az év elején a Magyarok Világszövetsé­gében. Eljuttatták hozzánk azok a hatá­ron túl és szórványba élő magyarok, akik bíznak a Magyarok Világszövet­ségének választott vezetőiben, és pon­tos értesülésekkel rendelkeznek a szer­vezet működéséről. Tehát a Magyar Hírlap által közölt írás csak alkalom a válaszadásra. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a .kol­lektív nyilatkozat" kritikája nem a té­nyeken alapul. Állításai tételesen cá­folhatók. így megtéveszthették azokat a jóhiszemű értelmiségieket, akik azt kézjegyükkel látták el, és azonosultak a benne foglaltakkal. Nem elutasítva a külső bírálat jogát, úgy véljük, hogy egy szervezetet csak belülről, de­mokratikus úton lehet megújítani. Ennek a belső megújulásnak minden lehetősége adott volt az 1991-es tisztú­jításkor, adott volt az 1992-es vüágta­­lálkozón, és adott ma is. Akik ma bírál­nak bennünket, azok a fent említett ta­lálkozóktól tüntetőén távol tartották magukat. Messziről fogalmazták meg kérdésüket: miért nem pártarányok szerint áll föl az Elnökség? Most pedig a pártatlanságot kérik rajtunk számon. Több ezren vállalták a sok tízezer kilométeres utat akkor és később is, hogy legitim vezetőket válasszanak maguknak. Mások politikai finnyássá­gukat hangoztatva - a szervezők meg­hívása ellenére - a szomszéd utcából nem jöttek el a magyarság ügyét képvi­selni. Most ők kívánják kívülről meg­reformálni a szervezetet. A Magyarok Világszövetségébe bárki beléphet, mint ahogyan azt sokan teszik napról napra. — Nyolcszáz­­negyvenezer tagunk állásfoglalásával szemben ötven megtévesztett ember bírálatának mekkora lehet a súlya? Vagy a kétségtelenül impozáns lis­tával szemben mi vonultassunk fel leg­alább ilyen figyelemre méltó névsort? Nézzük csak, kiket is tudnánk tagjaink közül felvonultatni: Teller Edét, Lipták Andrást, Berény Dénest, Tempfli Jó­zsefet, Hegedűs Lórántot, Duray Mik­lóst, Sütő Andrást, Zabolay Csekme Évát, Tőkés Lászlót, Dobos Lászlót, Szokolay Sándort... Kezdjünk nyilatkozatháborúba? Eddig sem tettük, ezután sem tesszük ezt. A napi feladatok — többek között éppen az alapszerződések nyomasztó gondja — nem engedik ezt. A Magyarok Világszövetségének s vezetőinek bírálatakor szinte minden esetben fölmerülnek a pénzügyek. E- zek azok a rágalmak, amiket igazol­ni sem kell. Csak mondogatni. Hátha elhiszi valaki. Válaszunk eddig is az volt és most is az, hogy állunk bármi­lyen pénzügyi vizsgálódás, gazdasági átvilágítás elé. Ahogyan gazdálkodá­sunkban, pénzügyeinkben eddig sem találtak semmilyen eljárásra okot adó tényt, biztosak lehetünk, hogy ezután is így lesz. A Magyarok Világszövetsége sajtószolgálata Nyári programok 1. Játékos magyar nyelvi sporttábor (8-14 éveseknek) 2481 Velence, Tópart u. 34. 1995. július 11-23. — Részvételi díj: 220 US dollár 2. Dunakanyar magyarságismereti tábor (9-15 éveseknek) Hotel Manreza, 2099 Dobogókő, Fény u. 1. 1995. július 18-31. — Részvételi díj: 320 US dollár 3. Anyanyelvi tábor az erdélyi havasokban (10-16 éveseknek) Kommandó (Kovászna megye) 1995. júl. 31—aug. 11. — Részvételi díj: 320 US dollár 4. Sárospataki Nyári Kollégium (15-18 éveseknek) 3950 Sárospatak, Tompa M. u. 1. 1995. július 17-29. — Részvételi díj: 300 US dollár 5. Tanártovábbképzö tanfolyam (a magyar nyelvet és kultúrát tanító határon túli tanároknak) Hotel Hőforrás, 5700 Gyula, Rábai u. 2. 1995. augusztus 1-14. — Részvételi díj: 590 US dollár Jelentkezés és részvételi díj befizetési határideje: 1995. máj. 10. Anyanyelvi Konferencia 1905 Budapest, Benczúr u. 15. Telefon: 268-1059 Telefax: 268-1054 a Magyarok Világszövetségét ért méltatlan támadások eredetéről

Next

/
Thumbnails
Contents