Nyugati Magyarság, 1995 (13. évfolyam, 3-12. szám)

1995-03-01 / 3. szám

12. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1995. március fó R u A..FÓRUM' -ban közölt írások beküldőik egyéni véleményét fejezik ki, amely nem feltétlenül esik egybe a szerkesztőség álláspontjával. — A szólás- és véleménynyilvánítási szabadság jegyében készséggel adunk helyet leveleknek, rövid polemikus írásoknak, de fenntartjuk a rövidítés jogát. —A szerk. A Torz tükör a valóságot mutatja Sisa István válasza dr. Prágay Dezsőnek Válasz Sebestyén Bélának A Nyugati Magyarság 1994. novemberi számá­ban dr. Prágay Dezső (Ausztria) „A történészek és kritikusok felelőssége” c. cikkében bírálja a „Ma­gyarország torz tükre a világban” címmel megje­lent gyűjteményemnek a National Geographic Soci­ety kiadványaira vonatkozó adatait, azt a benyomást keltve, mintha azok légből kapott állítások lennének. Szerinte a Nat. Geo. Magazin sohasem publikált egy európai történelmi atlaszt. A valóság az, hogy két ilyenféle kiadványuk is volt, mégpedig: a/A magazin 1983. decemberi számához csatolt History of Europe c. kétoldalas nagyméretű térkép, mely hátlapján Európa politikai térképét ábrázolja. — E kiadvány már nincs forgalomban. b/ A Nat. Geo. Soc. 1983-ban adta ki a „Peoples and Places of the Past: the National Geographic So­ciety Illustrated Cultural Atlas of the Ancient World” című, Európa történelmét is bemutató atlaszt. Dr. Prágay szerint a National Geographic Picture Atlasra vonatkozó állításom, miszerint az lenézőleg ír a magyarokról, nem felel meg a valóságnak.—Ké­rem, olvassák el a csatolt fénymásolatot a Nat. Geo. Soc. 1979. nov. 7-én írt leveléről. Ebben a szerkesz­tő, Ross S. Bennett mintegy mentegetődzik egy ol­vasónak írt soraiban a magyarságra vonatkozó kité­telek miatt. — Ezek valószínűleg a beérkezett tilta­kozások miatt kimaradtak a Picture Atlas 1990-ben, majd 1993-ban megjelent javított kiadásaiból. A Cultural History of Mankind témáját tartal­mazó kiadvány létezését dr. Prágay kétségbe vonja. — A tényállás az, hogy ilyen jelleggel és alcímmel igenis kiadtak egy Peoples and Places of the Past c. nagyméretű albumot, amely azonban csak a komo­lyabb könyvtárakban található meg. Fentieket összefoglalva: A Torz tükör-ben idé­zett adatok mindegyike megállja a helyét, mégha a kiadványok olykor túl hosszú címei lerövidítve talál­hatók is. A cikkíró által forrásként említett Nat. Geo. Soc. Product List-je valószínűleg nem tartalmazza a már nem kapható kiadványokat. Az is lehetséges azonban, hogy az Ausztriában élő kritikusnak csu­pán a karácsonyi ünnepekre évente kiküldött, részle­ges brosúra áll rendelkezésére. Dr. Prágay lekicsinyli Faragó László általa,,zseb­­könyv”-nek nevezett művét (nem az!), melynek, úgymond, túlzott fontosságot tulajdonít a Torz tükör. Szerinte „a történelemkönyvek a fontosak és súlyo­sabbak”. —Ha jobban ismémé az amerikai könyvtá­rakat, tapasztalhatná, hogy ez a magyarságot kigú­nyoló „zsebkönyv” sokkal több helyen megtalálha­tó, mint a rólunk kedvezően író történelemkönyvek. „Tömény félreértést” vet dr. Prágay a Torz tükör összeállítója szemére amiatt, hogy Lomay nevet ta­lált Lomax helyett az 1956-os forradalomról idézett könyv szerzőjeként. A Torz tükör eredetije igenis Lomax nevet említ, amit sajtóhiba kellett eltorzít­son talán éppen a Nyugati Magyarságban, mely több folytatásban közölte a gyűjteményt. Nem tömény té­vedés a keresztnév használatában történt elírás. De dr. Prágay részéről az, amikor azt akarja elhitetni az olvasóval, hogy a gyűjtemény a magyarellenes ré­szek írását Lomaxnak tulajdonítja. Az abban idézett részletek sajtókivonatok. Egyébként a Torz tükör ide vonatkozó bekezdését egy neves amerikai magyar publicista írása szolgáltatta, aki a Lomax-könyvet „ötvenhat meggyalázásának” nevezi. Dr. Prágayt idézve, „végül itt van Jászi Oszkár esete” — de nem úgy, ahogy ő beállítja. Anélkül, hogy akár egy szavát is cáfolná a róla szóló három oldalnak, egyszerűen rosszallását fejezi ki, hogy Jászi is bekerült a Torz tükörbe. Márpedig megérdemelten került be. Akarva, nem akarva ugyanis Jászi Oszkár „Revolution and Counter-Revolution” című, szülőhazája elleni gyű­lölettől csöpögő műve lett az a „biblia”, mely mind­máig maradandóan a magyarság ellen hangolta — tisztelet a kivételnek — a világ zsidóságát és a Nyu­gat történészeit, a kisantant-propagandisták nagy örömére. Az általuk keltett tévhit, miszerint a ma­gyarság antiszemita és soviniszta nép lenne, máig ádáz terjesztőkre talál bel- és külföldön egyaránt. íme néhány idézet Jászi könyvéből: „Magyarország átlagpolgárainak értelmi színvo­nala sokkal alacsonyabb, mint a szomszédos orszá­gokéi.” (197. o.) — „A Horthy-rezsim brutális ger­jesztőszerei... az antiszemitizmus és a revanche gondolata. Ez nemcsak Magyarország, hanem Kö­­zép-Európa jövőjét is aláássa.” (189. o.) — „Csak a szocializmus vezetheti ki Magyarországot a keresz­tény, nemzeti pokolból”. (233. o.) Dr. Prágay sorai azt a benyomást keltik, hogy Já­­szit csak dicséret illeti, nem bírálat, a Torz tükör vi­szont csak elítélést érdemel. írása első részében pál­cát tör a magyar történészek felett is, megjegyezve, hogy „nem láttam eddig leírva magyar történészek részéről, hogy a magyar nép nem teljesen felelős az­ért, ami az országban történt 1944-ben, mert Ma­gyarország egy teljesen megszállt ország volt”. Állítása egyszerűen tüneményes tájékozatlan­ságra vall. Erre, cikke nyomán, a külföldi magyar hír­verés egyik vezető apostola, Magyaródy Szabolcs is rámutatott A Holló 1995 jan. 15-i számában, fel­sorolva több külföldi szakértőnket és csoportunkat, beleértve a sajátját is, akik és amelyek hosszú évek óta angol nyelvű kiadványokkal öregbítik hírünket. A részleges felsorolásában nem is szerepel a dr. Prá­gay által vélhetőleg nem ismert The Spirit of Hun­gary c. album, melynek világsikere vitathatatlan. De hát ilyen tájékozatlanság már az ő problémája. Sisa István (USA) A szerkesztő megjegyzése: Dr. Prágay Dezső írása nem cikk, hanem a „Fórum” oldalon közölt ol­vasói hozzászólás volt. Bill Lomax neve sajtóhiba folytán csakugyan a Nyugati Magyarságban válto­zott Lomay-ra, ezért Sisa István és olvasóink szíves elnézését kérjük. — Az alkalmat kihasználva hang­súlyozni szeretnénk, hogy - tapasztalataink, infor­mációink szerint olvasóinkkal egyetértésben - igen nagyra értékeljük Sisa István munkásságát, és gyűj­teményének közlését megfelelő időben folytatjuk. Olvastam drámai hangú leveled a Nyugati Ma­gyarság februári számában, melyből egy igaz ma­gyar ember világgá küldött vészkiáltásai jutottak el hozzánk. Mi, kinti magyarok, nagyon meg tudjuk érteni érzéseidet és aggodalmadat, hiszen bennünk is ugyanaz ment végbe a választások után. Első gondolatunk a tagadás jegyében született, s a választások eredményének megkérdőjelezésében nyilvánult meg. Nagyon gyanús volt ugyanis Árpi bácsinknak alig pár órával a szavazás utáni istenke­dése a tévében a választás tisztaságáról, amikor nyil­vánvalóan nem volt még elég idő arra, hogy akár egy világraszóló csalás is nyilvánosságra kerülhessen. Gyanús volt az is, hogy a választás eredményei az előzetes közvéleménykutatás adatait igazolták. Köz­tudomású ugyanis, hogy a liberálisok által felbérelt és fizetett közvéleménykutatók megrendelésre szál­lítják a gazdáik által kívánt adatokat, melyek nem annyira a helyzet feltárására, mint a nép agymosására szolgáltak, s hasznosak lehettek egy manipulált vá­lasztási eredmény alátámasztására is. Mindenesetre nehéz elképzelni, hogy a csalásokhoz hozzászokott elvtársak éppen most álltak volna ellen a kísértésnek. A tagadás után aztán a megdöbbenés következett. Lehetetlennek tűnt elfogadni azt, hogy hazánk ön­ként hozza vissza a hatalomba a nemzetellenes szoc­­liberális elemeket, kiknek felmenő atyafisága évtize­dekig sanyargatta a magyar népet. A megdöbbenést később undor váltotta fel, ahogy figyeltük azt a gyor­saságot, mellyel a „tégy a gyűlölet ellen” álszent jel­szavát hangoztató szádeszes liberálisok kiirtották a nemzeti gondolkozásúaknak még az írmagját is a hír­közlési (televízió, rádió, sajtó) intézményekből, s ját­szották át az ország vagyonát fillérekért külföldi ha­verjaiknak a privatizáció hamis leple alatt. Végül is elértünk a beletörődés időszakába az „ahogy lehet” elv alapján, s körülnéztünk, hogy mi­ben is tudnánk segíteni hazánkat az adott körülmé­nyek között. Éreztük, hogy amennyire el kell ítél­nünk az országon élősködő kicsiny, de végtelen a­­nyagi erővel rendelkező csoportot, annyira nem sza­bad pálcát tömünk az évtizedekig félrevezetett, a nemzeti és erkölcsi értékeitől megfosztott népünk felett. Hiszen ez a nép, úgy, ahogy van, az egyetlen magyar nép, s ha mi most nem támogatjuk a felemel­kedéshez vezető úton, úgy ténylegesen ellenségei­nek táborát erősítjük. Segíteni csak úgy tudunk, ha valamilyen formá­ban kapcsolatot tartunk fenn az otthoniakkal. Ami a hivatalos szintet illeti, nem kétséges, hogy mély el­lenszenvet keltett bennünk az otthoni szavazástól va­ló eltiltásunk, ellentétben számos más ország jog­­gyakorlatával. Bántónak tartjuk azt is, hogy míg leg­jobbjaink hűvös, sőt elutasító magatartással találkoz­nak az otthoni hivatalos közegek részéről, addig kö­­penyegforgató szélkakasainkat tárt karokkal ölelik keblükre a hatalom birtokosai, egyeseknek még or­szágházi képviselőség is jut elvtelenségük jutalmául. Családi és baráti körünkkel való személyes kap­csolatainkat nem befolyásolhatja semmilyen hivata­los állásfoglalás. Jól tudjuk, a mai körülmények kö­zött még nagyobb szükség van felvilágosító mun­kánkra és a hazugságok leleplezésére, mint valaha. Sajnos, az idő nem nekünk dolgozik. A magyar­sághoz szorosan kötődő kintiek többsége a nyugdíjas kor közelében vagy már azon is túl van. A másod- és harmadgenerációsok, még ha nyelvüket meg is őr­zik, érzéseikben már nemigen tudnak azonosulni szüleik, nagyszüleik gondolatvilágával, bár ennek ellenkezőjére is vannak példák. Ne legyenek kétségeid a kinti magyarsággal kap­csolatban. Mi Veled és a Hozzád hasonlókkal kitar­tunk a végsőkig, s igyekezni fogunk megtenni min­den tőlünk telhetőt a szent cél érdekében. Tisztelettel és nagyrabecsüléssel: Farkas Barna (Kanada) % From Canada to Hungary -the Swiss Way If you’re doing business or visiting friends or relatives in Hungary or Eastern Europe, there’s never been a better time to do it. Or a better airline to do it with. After all, we’ll take you to any country in Eastern Europe in a style that only Swissair can offer. With, of course, a stop in Zurich, where we have our own terminal, considered to be one of the best airports in the world. Travel on our brand new MD-11 from Toronto and Montreal to Zurich with connections to Budapest and our extensive Eastern European network. No matter where you’re going to in Eastern Europe, go with the one airline that’s been going there for over 60 years. Swissair. For reservations, call your travel agent or Swissair. Toronto (local) 360-7992 Montreal (local) 879-9154 Outside Toronto and Montreal 1 -800-26-SWISS Swissair \r£J Time is everything.* %

Next

/
Thumbnails
Contents