Nyugati Magyarság, 1994 (12. évfolyam, 2-5. szám)
1994-02-01 / 2. szám
1994. január-február Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 5. oldal BÁNÓ ATTILA: Az érem másik oldala Médiaháború Magyarországon A magyarországi médiaháborúnak oly szövevényes és szerteágazó a históriája, hogy még annak sem könnyű áttekintenie, aki közvetlen közelről tanúja az eseményeknek. A kezdetet illetően is eltérnek a vélemények. Vannak, akik az MDF kilencvenes választási győzelmétől, mások az őszi, emlékezetes hordó-ügytől, megint mások kilencvenkettő szeptembervégétől —Pálfy G. István, a Híradó és az A Hét főszerkesztőjének leváltásától — eredeztetik a villongásokat. Tény, hogy annak idején a magyarországi sajtó túlnyomó része csalódott a választások eredménye miatt, s e csalódottságát többnyire éles kormányellenességgel igyekezett kifejezni. Bár akadnak, akik szeretnék elhitetni, hogy az Antall-kormány elrontotta a sajtóhoz fűződő viszonyt, a helyzet ismerői tudják: ennek épp az ellenkezője igaz. Túl sokan voltak — és vannak — a magyar sajtó világában, akiknek nem állt érdekében, vagy politikai indíttatásból nem állt szándékában a több évtizedes baloldali diktatúra után szabadon választott első demokratikus kormányzathoz fűződő viszony normalizálása. Az ellentétek, a feszültségek természetesen az elektronikus sajtó körül bontakoztak ki a legfeltűnőbb, a leglátványosabb formában, s emiatt az írott sajtón belüli csetepatékról olykor elterelődött a figyelem. Az utóbbi időkben Nyugaton gyakran hallatják a hangjukat ismert magyar közéleti személyiségek, írók, újságírók, és szolidaritást sürgetnek a magyarországi sajtószabadságért „hősiesen” küzdők számára. Egyes nyugati tévé- és rádióadásokban időnkéntkülönös, sőt kifejezetten hamis és lealacsonyító képet festenek hazánk politikai, kulturális állapotáról, s ez mind nagyobb felháborodást vált ki a magyar lakosság körében. Ez az utóbbi hónapokban felerősödött jelenség feltehetően azzal magyarázható, hogy a sajtóhatalomról lemondani nem akaró erők úgy érzik, hazai pályán nem nyerhetik meg a médiaháborút internacionalista segítségnyújtás nélkül. Magatartásuk érthető, ha figyelembe vesszük, hogy nem is oly régen még igen jók voltak az esélyeik. Hankiss Elemér és Gombár Csaba, a Magyar Televízió és a Rádió élén sokat tettek a régi garnitúra átmentéséért, a sajtón belüli rendszerváltozás megakadályozásáért. A tévé elnöke fegyelmit indított saját, újonnan kinevezett alelnöke ellen, a rádió elnöke pedig menesztette az egyik népszerű, vasárnapi rádióműsor nemzeti elkötelezettségű vezetőjét. Később Hankiss leváltotta Pálfy G. Istvánt, a Chrudinák Alajos vezette, a határon túli magyarok körében is közkedvelt Panoráma című tévéműsor adását pedig egyre későbbi időpontra tette. A miniszterelnök megelégelte az elnökök barátságtalan lépéseit és javasolta a köztársasági elnöknél a leváltásukat. Göncz Árpád azonban elzárkózott a kérés teljesítésétől. Ezt követően Antall József arra kérte a parlament kulturális bizottságát, hogy vizsgálja felül a médiumelnökök alkalmasságát. Az ügyben eljáró bizottságot a rádió elnöke nem tartotta alkalmasnak a feladatra és törvénysértő módon kivonta magát a vizsgálat alól. A bizottság megszavazta a visszahívását, ám a köztársasági elnök ennek ellenére megtagadta a felmentést. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy az elnöknek nincs joga megtagadni a miniszterelnök által javasolt felmentést, de az ellenzék másként értelmezte a döntést, Göncz Árpád pedig továbbra is ellenállt. A kulturális bizottság Hankisst is meghallgatta és az ő felmentését is kezdeményezte — sikertelenül. Nyár közepe táján a köztársasági elnök a médiatörvény hiányára hivatkozva ismét megtagadta a felmentéseket, és ilyen előzmények után érkezett el október 23-a, az 1956-( " 'S Társaságalapítással, hazatelepülni szándékozók ingatlanügyeivel, kárpótlással kapcsolatos tanácsadás, ügyintézés: 32/1. sz. Ügyvédi Iroda XII., Hertelendi u. 4/a. V/25. Dr. Biczó Zsuzsa De Vadócz Ferenc Tel/Fax: 011-361-156-9717 V.________________________J os forradalom és szabadságharc ünnepe. A Parlament előtt, a Kossuth téren összegyűlt tömeg méltóságteljesen ünnepelt mindaddig, amíg a köztársasági elnök a mikrofonhoz nem lépett, hogy elmondja beszédét. Mi tagadás, nem volt illő dolog kifügyülni az elnököt — mint tudjuk, ez történt —, de a téren ünneplő sokaság feltehetően a médiaügy elmérgesedése, illetve Göncz Árpád ezzel kapcsolatos szerepe miatt is úgy érezhette, hogy az elnök beszéde nélkül is képes ünnepelni. Már soha nem fogjuk megtudni, hogy meghallgatták volna-e az elnököt, ha ő kissé türelmesebb és kitartóbb, de a Magyar Televízió kettes csatornája hírműsorának, az Esti Egyenleg-nek a készítői nem ezt firtatták. Látószögüket kellőképpen beszűkítve csak arra a néhány szkínhedre figyeltek, akik a téren tébláboltak, s akik közül az egyik Árpád-sávos zászlót lengetett. A lengetés pontos ideje máig sem tisztázott, és bár a riasztó öltözékű fiatal csupán a lobogóval bíbelődött, az Egyenleg, majd az adás nyomán jónéhány orgánum, úgy kezelte az ügyet, mintha világraszóló botrány tört volna ki. Sikerült is ennek megfelelően összeállítani az anyagot, s azt a látszatot kelteni, mintha nem a többezres tömeg, hanem az a néhány nácisapkás suhanc lett volna a hangadó. Az Egyenleg felvételei bejárták a fél világot, s itthon hiába bizonygatták aszemtanúk, hogy a Kossuth téren nem a szélsőjobb zajongott, hanem a köztársasági elnökkel elégedetlen sokaság, az igazság hangja alig volt hallható. Ehhez hasonló tévés produktumok később is felkavarták a kedélyeket. Például amikor a Super Channel tévétársaság két ízben is leadta a Fekete Doboz Alapítvány ,.független szakemberei” által, egy amerikai producer megbízásából készített, az emberi jogok hazai helyzetével foglalkozó összeállítást. A felkért alkotók—ki tudja, miért — egy fűtött hangulatú labdarúgómérkőzés néhány zsidózó, részeg szurkolóját, két-három rasszista nézetekethangoztató szkínhedet, a kétegyházai események, a túrái gyilkosság képeit is fontosnak tartották a külföldi nézők elé tárni. Ugyancsak felháborító volt a közelmúltban a ZDF televízió egyik ostoba műsora, amelyben többek között Eörsi István és Konrád György is megszólalt, hetet-havat összehordva. Félő, hogy a kevésbé tájékozott nyugati tévénézők a látottak és a hallottak alapján elhiszik, hogy Magyarországon „tort ülnek a nacionalisták”, és talán még a miniszterelnököt gyászoló százezreket is e körbe sorolják. Félő, hogy elhiszik: azóta folyik a médiaháború, amióta Boross Péter a miniszterelnök, hogy elhiszik: az Egyenleg stábja meglepődött, amikor a hírműsoruk helyett a Híradó jelentkezett, hogy elhiszik: „a régi fasiszta Horthy Miklós felelős volt a magyar zsidók elhurcolásáért”. Persze nem várható el, hogy a nyugati polgár tájékozott legyen a magyar belpolitika, a sajtó, a közélet ügyes-bajos dolgaiban, s e tájékozottság birtokában legyintsen arra, amit a manipulátorok eléje tárnak. Mert ha netán hallott is arról, hogy a Sony cég megvizsgálta az Egyenleg egykori főszerkesztője, Bánó András által vágatlannak, eredetinek mondott kazettát, amelyről e vizsgálat nyomán kiderült, hogy stúdióban ügyeskedték össze, azt már kevésbé tudhatja, hogy akiket Eörsiék nacionalistának, szélsőjobboldalinak mondtak, azok többségükben tisztességes, hazájukat szerető magyarok. Határainkon innen és túl, egyetlen józan ítélőképességű honfitársunk előtt sem lehet kétséges, hogy az Egyenleg, a Fekete Doboz vagy más hasonló „alkotóműhely” összeállításának vajmi kevés köze van a Kossuth téren történtek, illetve a hazai emberi, kisebbségi jogokkal öszszefüggő helyzet valósághű ábrázolásához. Nem lehet kétséges: egy nemzetet alkotó közösség tagjait is megilleti az a jog, hogy hitelesen, torzítások, aránytévesztések nélkül, egyszóval tisztességesen ábrázoltassék más nemzetek polgárai előtt. Akár az emberi jogok, akár a kultúra, akár a gazdaság, akár a politika témakörében kell megfelelni a hiteles tájékoztatás követelményeinek. A kérdés csupán az, mikor ismerik fel végre mindezt azok, akik időről-időre befeketítenek bennünket, s mikor köszönt ránk a várva várt médiabéke. From Canada to Hungary - the Swiss Way If you’re doing business or visiting friends or relatives in Hungary or Eastern Europe, there’s never been a better time to do it. Or a better airline to do it with. After all, we’ll take you to any country in Eastern Europe in a style that only Swissair can offer. With, of course, a stop in Zurich, where we have our own terminal, considered to be one of the best airports in the world. Travel on our brand new MD-11 from Toronto and Montreal to Zurich with connections to Budapest and our extensive Eastern European network. No matter where you’re going to in Eastern Europe, go with the one airline that’s been going there for over 60 years. Swissair. For reservations, call your travel agent or Swissair. Toronto (local) 360-7992 Montreal (local) 879-9154 Outside Toronto and Montreal 1 -800-26-SWISS Swissairéin The civilized way to the world.9
