Nyugati Magyarság, 1994 (12. évfolyam, 2-5. szám)
1994-03-01 / 3. szám
1994. március Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 5. oldal BEKE GYÖRGY: // Őrvidék székely gyepűvédői Március Idusa „helyi ünnepség” ezen a tájon. Őrvidék népe, különösen Felsőőr lakói úgy érzik, hogy nekik több közük van a 48-as magyar forradalomhoz és szabadságharchoz, mint sok más tájnak a Kárpátok medencéjében. Erre emlékeztet a város egyik főutcája is, a Graf Erdődy Strasse. Egyik legnagyobb birtokos család volt ezen a vidéken, Vas megye hajdani nyugati szegélyén, együtt a Batthyány, Kőszegi és Németújvári arisztokrata famíliákkal. Semmi különös nincs abban, hogy a mai Ausztriában főutca őrzi egy magyar gróf emlékét. Hiszen maga a grófi cím is német találmány—az első magyar gróf Hunyadi János volt —, a magyar arisztokraták történelmi jelenléte és jó emlékezete természetes itt. Csakhogy a felsőőri névadó gróf inkább volt magyar hazafi, mint osztrák előkelőség. Történetét Galambos Iréneusz bencés atya, alsóőri plébános mesélte el. Az idegen katonákat vigyék el tőlünk, a magyar katonákat hozzák haza! - egy az 1848-as tizenkét pont közül. Sok magyar katona állomásozott a hazán kívül, szétszórva a Habsburgok birodalmában. Huszárszázadok nem várták meg Bécs engedélyét, önhatalmúlag indultak haza. A Lenkey-huszárokat a történelem és Petőfi versével az irodalom is számon tartja. Linzben is szolgáltak magyar huszárok. A márciusi ifjak hívására hazaindultak. Éjjelente vágtattak az országutakon, nappal erdőkben rejtőzködtek. Az első magyar helység, amelyet útba ejtettek: Felsőőr. Ünnepélyesen fogadták, megvendégelték őket. Jön Jellasics is, ő a magyar forradalom ellen vonul. Felsőőr népe házaiba zárkózik, még vizet sem ad a hívatlannak. Világos után osztrák sereg fogja körül Felsőőrt. Bécs parancsa úgy szól, hogy példásan meg kell büntetni a „lázadókat”. Olyan hatalmas sarcot követelnek, amelyet a felsőőri gazdák, iparosok semmiképpen sem tudnának megfizetni. Márpedig másként felgyújtják a házaikat. Ekkor lép színre Erdődy gróf. Aranygyapjas lovag, a legmagasabb osztrák rendjelet viseli, és aligha lehetne „lázadónak” tekinteni. Lealkuszik valamennyit a hadisarcból, a többit ő maga fizeti meg. A felsőőriek évekig törlesztik a grófnak a kölcsönt, a maradékot a család elengedi nekik. Hálából nevezik el az egyik főutcát az Erdődyekről. Történelmi tolerancia a Bánságban is létezett egyféle „önállósulási” mozgalom, helyi „köztársaság”... Elfelejtettük a közelmúlt történelmét. Megkísért egy másféle párhuzam is. Vajon Funar Kolozsvárén megmaradhatna-e Erdődy gróf utcája? Hiszen Funar uralma előtt jóval eltávolították Kossuth Lajos névtábláját — akkor Lenin volt divatban, hát őt írták fel helyette, tiltakozni se próbáljon a város magyarsága —, majd levették Petőfi nevét, II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemét, de Budai Nagy Antalét is, aki nemcsak hogy soha nem harcolt a románok ellen, de 1437-ben egyenesen vezére volt a magyar és román jobbágyok felkelő seregének .Hiába, ha egyszer nem volt román! Ellenpéldát is találhatok az Őrvidéken. Vajon hatósági intézkedés parancsolta volna le feliratokról, nevekről — a magyar ékezetet? Inkább a lapító magyar önfeladás. Felsőőrön több magyar fogadó is van, vendéglő és szálló, egyebek között a maradék magyarság, iparosok, gazdák sörözőhelyei. A Zámbó vendéglőben ebédelünk. Bejárata fölött a felirat: Zambo. Ékezetek nélkül. Csak a papírszalvétára nyomtatta pontosan a tulaj: Zámbó. Bent csak a vendégei látják. Emigrációs betegség az ékezetek elhagyása. Belesimulás a más közegbe, észrevétlenül. Márai Sándor emlegette szomorúan a lehulló ékezeteket verses Halotti beszédében. De itt nem a messzi Nyugaton vagy Amerikában vagyunk, hanem a tegnapi Vas megyében, amelytől alig húsz kilométerre a magyar határ. A falu jegyzője Sem sorsában, sem külsejében nem hasonlít Eötvös regényhősére, Tengelyi Jónásra, aki a múlt századi magyar kisnemesség elégedetlen képviselője, az igazság „bolondja”. Bertha József nyugalmazott burgenlandi jegyző nyugodt, elégedett, csendes ember. Az alsóőri községházán vezette az államigazgatást 1947 és 1981 között. Talán egyetlen magyar községi jegyző volt a tartományban. —Ha átléptem volna a vasfüggönyt, másnap Vas megyében is jegyzősködhettem volna. A Magyar Intézet tudományos ülésének szünetében beszélgetünk. Arról tartanak itt előadásokat tudósok, egyetemi tanárok, hogy miként kapcsolódott össze a történelem során a magyar és osztrák világ, igazgatás, hagyományok. —Sok olyan rendelkezést említhetnék, amelyeket a magyar államigazgatástól örököltünk meg és tovább is érvényben maradtak. A „tovább is” az 1919-től kezdődő évtizedeket jelenti, mikor a Saint-Germain-i békeszerződés alapján Nyugat-Magyarország Ausztriához került. Néha meg is nehezítette a közigazgatást a kétféle szabályok rendje. Például Magyarországon 1885-ben vezették be az állami anyakönyvezést, Ausztriában csak 1938 után, az Anschlussot követően. Persze, nem a magyar példa kedvéért... Egyben-másban mintha a „román példát” is alkalmaznák, talán nem is tudatosan. Alsóőr majdnem színmagyar, 820 lélekből 800. A helyi képviselőtestületbe tíz küldöttet választanak. A testület 1971 -ig magyarul tárgyalt. Akkor Alsóőrhöz csatolták a kicsiny Németcikényt, attól kezdve a cikényi három képviselő kedvéért németre fordult a tanácskozások nyelve. Ugye, ismerős eljárás? Lehetett volna úgy is, hogy a három német képviselő tanul meg magyarul. Vagy fordítanak nekik. De efféle nem szokás a Kárpát-medence kisebbségi világában, még Ausztriában sem. A Wehrmacht egyenruhájában Bertha jegyző úr nem is dohogva említi a „nyelvi cselt”, csupán a teljesség kedvéért. Mi ez ahhoz képest, amit személyesen és közösségileg 1938 és 1945 között kellett átélnie. Hitler bevonulása után azonnal bezárták Felsőőr, Alsóőr, Orisziget, Felsőpulya magyar felekezeti iskoláit. A német nemzeti szocializmus nem fért össze sem az egyházakkal, sem a magyar nemzetiségű állampolgárokkal. Nem volt ajánlatos magyarul megszólalni a hatóságok előtt. Hiába „szövetséges” a szomszédos Magyarország, a burgenlandi kicsiny magyarság számára kijelöltetett a végső romlás. Ez azonban nem gátolta a Harmadik Birodalmat abban, hogy magyar nemzetiségű állampolgárait behívja katonának. Olyan frontokra küldték őket, ahol legjobban hullott az ember. A kicsiny Alsóőrön legalább annyi hősi halottja volt a második világháborúnak, mint egy kisebb magyarországi városnak. Nevük olvasható a római katolikus templom bejáratánál és a falucska központjában is. Ott az emlékművet Galambos plébános úr szorgalmazására állították és írták fel reá magyarul is, hogy ezek az emberek a második világháború áldozatai. Megdöbbentő látvány —- magyarok a Wehrmacht egyenruhájában. Az alsóőri templom bejáratánál a katonafotókat tették ki. Bennem a janicsárság korát idézik. Bertha József 1938-tól, tizennyolc esztendős korától 1945-ig próbálta a magyar katonasorsot Hitler birodalmában. Szolgált Franciaországban, Görögországban, Líbiában, megszállt országokban. — Volt-e más magyar is a maga egységében? — Egy pozsonyi pincér. — Önkéntes? — Dehogyis. Ligetfaluban lakott, a Duna jobb partján. Az a település most Pozsony része, akkor Németországhoz tartozott. Hitler ott lépett be először a Kárpát-medencébe, figyelmeztetett már akkor, egyik írásában, Balogh Edgár. Kegyetlen volt a szolgálat, de igazán a háború utáni távlatok aggasztották a Wehrmacht magyar katonáit. A Harmadik Birodalom nem is titkolta, hogy remélt győzelme után a burgenlandi magyarokat áttelepíti Lengyelországba. Együtt a megmaradt cigányokkal. A zsidókat már elpusztították. — Nem volt ez vakrémület? — Felsőőr központjában most is láthatók azok a szabványházak, amelyeket a déltiroli németek számára emeltek. Ide akarták hozni őket Mussolini országából. Ezekbe a házakba és a kitelepítendő magyarok otthonaiba. Ha győznek. Székely furfang Galambos Gyula építész, a plébános testvére, lassít kocsijával e szabványházak előtt. — Megálljunk-e? — Miért? — Megismerhetnéd a történelem fintorát. A tiroliaknak épített házak egy részében most magyarok élnek. A kitelepítésre szánt magyarok leszármazottai. Néha a burgenlandi magyarok is segítenek a történelemnek jóízű furfanggal. Alsóőr képviselőtestülete megszavazta, hogy a község bejáratainál magyarul is kiírják a falu nevét. Igen ám, de közbeszólt Bécs, a központi kormányzat Az efféle nem a helyi igazgatás joga, hanem országos ügy, alaposan meg kell fontolni. Az alsóőriek türelmetlenek. Galambos Gyula szerint — kicsit a saját falujának tekinti, ő emelte itt a plébánia épületét — most a falu névtáblája helyett egyebet írnak ki: „Isten hozott Alsóőrbe!” Ez magánfelirat, nem kell hozzá központi engedély. Ügyes furfang. Nem okoz kárt senkinek. Legfennebb a bürokratákat sértheti, meg azokat, akik nem nagyon kedvelik a kisebbségi jogokat. Ha nem tudnám, akkor is sejteném már, hogy ezeken a gyepükön hajdanában székelyek őrizték a haza nyugati határát. Legalább ilyen jellemző a folytatás. Felsőőrt Ausztriához csatolják és bevonul az osztrák közigazgatás. Az Erdődy utca névtáblája a helyén marad. Pedig az új gazdáknak külön okuk is lehetne a haragra Felsőőr ellen. Itt kiáltották ki 1921 -ben az igen rövid életű, kalandos történetű Lajtabánság köztársaságot, amelynek törvényszerűen el kellett buknia, de alighanem része volt a soproni népszavazás kikényszerítésében. Eszembe jut, illetve dereng valami az emlékezetemben arról, hogy az első világháború végén, a Lajtabánságot megelőzően, T emesvárott, Tisztelt Honfitársunk! Örömmel értesítjük, hogy 1993 végén megjelent A magyar szervezetek a világban című kézikönyvünk második bővített, átdolgozott kiadása, amely a világban hasznos munkát végző magyarság és a magyarországi intézmények együttműködéséhez, minél eredményesebb munkájához kíván hozzájárulni. Az MTI sajtóadatbankja által szerkesztett és menedzselt könyvben öt földrész 148 országából 1427 magyar intézmény, illetve magyar nyelvű lap címét, telefon- és faxszámát jelentettük meg. A címek között az Önök szervezete, illetve újságja is szerepel, ezért is ajánljuk figyelmükbe a kiadványt. E címek ismeretében az Önök szervezete, illetve lapja is könnyebben tudna kapcsolatot teremteni és tartani a világ magyarságával. Amennyiben érdeklődnek a kiadvány iránt, kérjük, címünkre juttassanak el csekken postaköltséggel együtt európai megrendelésnél 14 USD-t, tengerentúlinál 15 USD-t,vagy annak megfelelő más valutáról szóló csekket, amelynek ellenében a könyvet postafordultával elküldjük szervezetüknek. Reméljük, hogy ezzel is hozzájárulunk a 15 millió magyar összetartozásának erősítéséhez, a világ magyarságának hasznos összefogásához. Magyar Távirati Iroda Sajtóadatbank, Kereskedelmi és Marketing Igazgatóság, 1016 Budapest, Naphegy tér 8. Az elüldözöttek jogfosztása A nemzeti erők kirekesztése a cél A külföldön élő magyarok elkeseredve értesültek arról, hogy a magyar országgyűlés többsége megtagadta tőlük a választójogot. Nem értik, hogy történhetett meg mindez. Mi, akik ismerjük e döntés okait, elkeseredve észleljük, hogy e valóban döbbenetes és felháborító határozat hátterét nem ismertetik az érintettekkel, sőt egyesek — lehetőségeiket kihasználvaés azzal visszaélve—félretájékoztatják őket, saját kampánycéljaik érdekében. Mi is az igazság? A választójog kérdése hatalmat keletkeztető alapjog, melynek milyenségén múlhat az, hogy mely erők kerülhetnek be az országgyűlésbe. A hatalmat egyszer megszerzett politikai pártok a világ minden országában érthetően abban érdekeltek, hogy ezt megtartsák. Nincs ez másként a magyar parlamentben sem. A választójogi törvény 1993. decemberi módosításának természetesen az volt a valódi célja és értelme, hogy az 1990-ben bekerült hat párt 1994 tavaszán is hatalmon maradhasson annak ellenére, hogy 135 párt indul harcba a voksokért. Milyen intézkedéseket tett ezért e hat párt? 1. Elsőként megtartotta azt a reformkommunista választási rendszert, amelyben csak 176 képviselőt küldenek közvetlenül a polgárok az országgyűlésbe, míg a pártok listáiról ennél lényegesen több: 210 képviselő kerülhet be. Ez a rendszer önmagáért beszél: nem a választópolgárok uralják a parlamenti választást, hanem a pártok. 3. Csak az a párt juttathat be képviselőt a listáról, amely az immár 5%-ra felemelt ún. „választási küszöb”-öt át tudja lépni: amelynek megyei pártlistájára az érvényes szavazatok legalább 5%-át leadják. 3. Az MDF-es Salamon László nevén beadott javaslat megszavazásával a nemzeti érdeket képviselő kisebb pártok összefogását büntető szabály bevétele a törvénybe: ha összefognak, s bármelyikük nem teljesíti az 5%-os határt, akkor az erősebb is kiesett, hiába ért el egyedül pl. akár 15%-ot! 4. Külföldiek is szavazhatnak, de csak akkor, ha őket hazai lakóhely előzetes megkövetelése nélkül meg is lehet választani képviselőnek (a választójog és választhatóság ravasz összekapcsolása ez: például Soros György nemcsak szavazhatna, de választható is lenne?). Mindez egy csomag részeként került a képviselők elé. Első látásra is szembetűnik, hogy itt a külföldiekre vonatkozó rendelkezés az árukapcsolás miatt a józan ész számára nem fogadható el. Mindez azonban eltörpül az 1-3. alatt felsoroltakban rejlő veszélyek mögött, melyek igazi csapást jelentettek a nemzeti erőkre. Mit tehet egy képviselő, aki felismeri ezt a veszélyt: ellene szavaz a csomagtervnek, vagy távollétével tüntet a szavazáson. A becsületes képviselők között mindkettőre bőségesen akadt példa. Nálunk Zacsek Gyula ellene szavazott, míg három társa távollétével tüntetett. Talán nem véletlen, hogy még az MDF akkori frakcióvezetőjének, Kónya Imrének a felesége, Kutrucz Katalin sem szavazta meg e törvényt. Ez hát a valóság! A nemzeti erők kirekesztése a cél. Nem csoda, hogy az MDF-es javaslatot azonnal támogatták a bolsevista gyökerű liberális erők, hiszen felismerték, hogy a nemzeti öszszefogást büntető döbbenetes szabály az MDF csökkenő népszerűsége miatt magában hordozza azt a lehetőséget, hogy a mindig jól szervezett baloldal visszakaphassa az 1990 előtti hatalmát. Boldogan szavazták meg tehát e törvényjavaslatot. S igen megdöbbentő, hogy e valóság elmondása helyett a nagyvilágban fórumhoz jutó hivatalos MDF-es megnyilatkozások a nemzet sorsáért aggódó erők befeketítésével informálják félre a külföldön élő magyarságot. Kevesen vagyunk. Mi bizonyítottunk a MONOPOLY Csoportban s a Piacpártban egyaránt. Nekünk nincsenek korrupt kapcsolataink, s — amint (a 7. oldalon) olvashatják — négy évig küzdöttünk a korrupció ellen. Nekünk nincsenek állami tulajdonból ingyen szerzett, majd választási kampánypénzek szerzése érdekében százmilliókért eladott székházaink sem. Munkánkat eddig csak a Monopoly Alapítvány támogatta, de ez a kassza is kimerülőben van...! Kérjük azokat, akik szerint fontos eddigi munkánk folytatása, támogassák ezt az alapítványt nélkülözhető 20-30 dollár átutalásával a Magyar Hitelbank 222-21812 számon vezetett számlájára. Adományaikat hálás szívvel fogadjuk, s a haza javára fordítjuk. Dr. Balás István a MONOPOLY Csoport elnöke
