Nyugati Magyarság, 1993 (11. évfolyam, 12. szám)
1993-12-01 / 12. szám
RETURN ADDRESS: P.O.Box 125 Montreal, QC , CANADA, H3P 3B9 NYUGATI MAC.YARORSZAG: 1055 Budapest, Szt. István krt. 21. IVJ16. Hungarians of the West Hongrois d'Occident XI. évfolyam, 12. szám 1993. december A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG HAVILAPJA Ára: 33.-Ft )— $2.50 VÖDRÖS ATTILA*: A keresztényi alázat ára Sokan azt mondják, Magyarországon rendszerváltás volt, sokan azt, hogy rendszerváltozás, míg megint sokan... Nos, ők, az utóbbiak, akik fennen hirdetik, semmi nem történt Magyarországon, ők persze politikai tisztánlátásból az élet iskolájában nyugodtan elégtelent kaphatnának. Mert bizonyos dolgok történtek Magyarországon. S ezek közül is a legfontosabb, vagy az egyik legfontosabb, hogy kivonultak a megszálló csapatok, katonailag a diktatúra évtizedeihez képest akár azt is mondhatnánk, függetlenek vagyunk. Többpárti demokrácia van ma hazánkban, olyan, amelyben — eleddig a szélsőjobbot leszámítva — igenis minden szín, s annak minden árnyalata megjelent. Magánosítás folyik Magyarországon, vagyis a magántulajdon szentsége megkapta az őt megillető helyet, még akkor is, ha a korábbi állami vagyon jelentős része nem szentek, hanem pont az ellenkező oldalon álló ördögök kezébe került. Az ördögök pedig sokszor a külföldi tőkét hozó üzletemberek képében jelentek meg. Néha nem külföldiek, hanem olyan hazaiak, akik a Kádár-rendszerben megkaparintott hatalmuknál fogva ugyancsak tisztes vagyonra tettek szert, mely vagyont ma egy-egy magánosítás során szépen tisztára mosnak. Igenis történt Magyarországon valami. Az előbbieken túl még az is, hogy 1956 szelleme, ha szűk körben is, de érvényesülni tud. Mert, mint annyi mindenben, fájdalom, de e szent ügyben is megosztott a magyar társadalom. És nemcsak a társadalom, hanem maguk az ötvenhatosok is, ami szinte természetes, hisz a néhány, történelmünk szempontjából örökéletű hónapot a megtorlás, majd a diktatúra, később pedig az úgyneve*A „Pest Megyei Hírlap" főszerkesztője zett puha diktatúra évtizedei követték. Ez utóbbiak 1956 szellemét az emberek fejében manipulálták, felnőtt egy nemzedék, amely 56 hangját, illatát közvetlenül nem tapasztalta, s leírva is csak így látta, kimondva is csak így hallotta: „ellenforradalom”. Hál' Istennek, elenyészőnek mondható az a kisebbség, amelyik 1993-ban is nem október 23-án, hanem november 4-én, a szovjet csapatok ránk törésének évfordulóján ünnepelt. A Parlamentben az immár tizennégy pártot képviselő honatyák vitatkoznak, átülnek, pártot alapítanak, sajtótájékoztatókat tartanak. Ugyancsak hál' Istennek, vannak, élnek, és él a nemzet. Mert miközben az internacionalistákból szabadelvű liberálisokká átformálódottak fennhangon hirdetik, jobb volt a Kádár-rendszerben, mint ma, tán mindenki számára észrevehető, hogy olyan falvakban vezetik be a telefont és a gázt, amely falvak a kádári szisztematizálási terv értelmében ma már nem is lenne szabad, hogy létezzenek. Ezek a falvak föltámadóban vannak — van olyan, amelyikben a múltban még azt is megtiltották, hogy temetkezzenek, s az elmúlt három és fél esztendőben ebben a faluban ravatalozót építettek, utat betonoztak, s mindössze öt család maradt ideig-óráig telefon nélkül. Sajnos mindez nem kap olyan nyilvánosságot a magyar sajtóban, amilyet megérdemelne, aminek egyszerűen az oka: a magyar újságírótársadalom abban volt érdekelt, hogy azok a pártok nyerjék meg a 91 -es választásokat, amely pártok vezetői korábban internacionalisták, majd később — mint már említettem — liberálisok lettek. Pont a sajtó eme érdekeltsége miatt törpülnek el az elmúlt három és fél esztendő eredményei, s nagyítódnak fel a gondok. A sajtó manipulációs tevékenysége napnál is világosabb, amit jól példáz, hogy az Antall-kabinet színre lépésével egyidőben szólalt meg a kórus: „három számjegyű infláció várható”. Az inflációt időközben 36 százalékról 22 százalékra tudtuk csökkenteni a nemzet áldozatvállalása révén. A kórus megszólalt akkor is, amikor a falvakat kellett fölizgatni, mondván: „olyan bizonytalan helyzetben van a paraszt, hogy nem vet”. Ez 1991 őszén volt, s 1992-ben Péter-Pál után annyi búzát arattak, hogy némely — gondolhatjuk, mennyire lelkiismeretes — téeszaktivisták azon gondolkoztak, hogy kazánokban égetik el az életet, a termést. A kórus persze akkor sem vette csöndesebbre a hangját, amikor olyan megtiszteltetés érte ha(Folytatás az 5. oldalon) HARSÁNYILÁSZLÓ: Antall József üzenete A Nyugati Magyarság minden kedves olvasójának, a szerte a világban élű magyaroknak ezúton kívánok békés, bensőséges karácsonyi ünnepeket, boldog új évet, a jövő esztendőre sok sikert egyéni és közösségi életükben. Azoknak pedig, akik fenyegetett, nehéz helyzetben vannak, szívből remélem sorsuk jobbrafordidását. Köszönöm a határon kívül élő magyarok bizalmát. Kérem mindannyiukat, hogy továbbra is kísérjék figyelemmel a magyar társadalom és gazdaság átalakulását. Akik tehetik, kapcsolódjanak is bele ebbe a nehéz munkába. Mindenkor képviselni kívánjuk minden magyar érdekeit, és erőnkhöz képest segítséget nyújtunk mindazoknak, akiket térségünk tragédiái már-már létükben fenyegetnek. Budapest, 1993. december. Antall József a Magyar Köztársaság miniszterelnöke Lapzárta után érkezett a szomorú hír: Dr. Antall József, a hosszú idő után először szabadon választott magyar kormány elnöke december 12-én elhunyt. — Utolsó üzenetét közöljük most, következő számunkban pedig méltatjuk munkásságát. —A szerk. Három és fél év után Az 1990. évi parlamenti választásokon a nemzeti és keresztény erők győzelemre segítették a mai koalíciós kormány pártjait. Belföldön a választók 40 év után szabadon dönthettek az ország politikájának meghatározásáról. A külföldön élő magyarok sokmilliós közössége ugyancsak örömmel regisztrálta az eredményt. Ok a szavazatukkal nem lehettek részesei a győzelemnek, de támogatásukkal, nem titkolt rokonszenvükkel anyagi és szellemi erőt jelentettek az akkori küzdelemben. A pár éve győztes erők egy része ma türelmetlennek mutatkozik. Úgy érzik, hogy közel négy év elmúltával az országban szinte nem is történt változás: arra hivatkoznak, hogy a sajtó, a bankélet, a gazdaság számos kulcspozíciójában a régi rend emberei és rokonszenvezői ülnek, a volt állampárt' számos tagja ma a kormánypártok szolgálatában, kormánypárti színekben tevékenykedik. Ez utóbbiakkal szemben bizalmatlan e türelmetlen csapat, nem tudja, őszinte-e az új hitvallásuk, s ezen túlmenően számos, fontos kérdésben nem fékezői-e a kívánatos átalakulásnak. A türelmetlenek kérdéseire akkor lehet válaszolni, ha az elmúlt három év történéseit több oldalról, lehető tárgyilagossággal vizsgáljuk. Három évvel ezelőtt, az emlékezetes őszi napokban, a taxisblokád néven számon tartott politikai kísérlet bénította meg az ország normális működését. A spontánnak induló, érdekvédelminek szánt tiltakozást aztán bizonyos erők hamar kihasználták egy olyan kísérlet támogatásához, amely a kormány megdöntését is bekalkulálta. Akkor egy főrendőr úgy nyilatkozott, hogy parancsra sem alkalmazna erőszak-intézkedést az úttorlaszokat emelő, közlekedést bénító csoportok ellen. A hazai fegyveres erők má-Kisdedváróban Sokféle karácsonyt megéltünk már az elmúlt néhány évtizedben, s aligha fogadhatjuk a közelgő újat most anélkül, hogy ne rémlenének fel előttünk csillagszóró-fényben ragyogó pillanataik. Nem is olyan régen újévi fenyőt mondtunk még lojális hanghordozással, ha karácsonyfára gondoltunk, s ha még annak neve is kiszaladt véletlenül a szánktfn, aki „meghozza”, szétnéztünk gyorsan, és kijavítottuk magunkat. Télapó kissé állami vagy akár párttisztségből lett a gyermekek nagy barátja, akit várhattak az iskolában, szüleik munkahelyén és úgy általában. Mert hát ajándékot hozott ide is, oda is; eleinte többet, aztán mind kevesebbet. Amiótafegyverek dörögnek a balkáni térségekben, azóta szinte semmit, illetve újabban a különböző szeretetszolgálatok adományait... A gyerekek persze valamiféle öröklött ősi igazságérzet birtokában kérdezgették egymástól és a felnőttektől: miért kap Pityuka három csomagot is, a szomszéd Piriké pedig egyet sem? A munka nélküli szülők kislányát ugyanis télapó figyelemre sem méltatta, ő csak a nagyszülők Jézus Icájában reménykedhetett... Akinek viszont apja-anyja állami munkahelyen dolgozott, s emellett óvodába is beíratták rendjén, az csak kapkodta kis fejét a különféle télapók után. Ezek egy-egy elszavalt versért annyi édességgel halmozták el a kicsinyeket, amennyi ínségesebb időkben fél esztendőre is bőven elegendő lett volna. .. .Télapó lassan szegényedni kezdett: halványultak tarka ruháján a színek. Nem a gyerekekre ludlgatott már, bármit kérlek is tőle, hanem a politikusokra. Azok pedig értéktelen pénzzel csapták be, kocsijából kilopták az üzemanyagot, batyujából a cukrot-csokoládét... Szó, ami szó, sajnáltuk őt is, mert jellegzetes figurája volt gyermekkorunknak. De megesett a szívünk a Pirikéken, akiket sohasem látogatott meg. S akik az iskolában szégyenkezve meséltek a maguk karácsonyfájáról, mert nekik csak az jutott. Vagy még annak a létét is megőrizték titoknak. Igen, gyermekkorunk karácsonyfái .fekete betűs ünnepeink! Amelyekhez már tartásból is ragaszkodtunk. Akkor sem érdekelt, má sem érdekel bennünket, ki tartja őket hagyománytiszteletből, ki vallásosságból; ki tartja más időpontban—ez mindenkinek a szigorú magánügye. Am a szeretetet, amelyet jelképez, a boldogságot, amelyet előidézni képes, soha semmilyen politika sem tudta helyettesíteni azonos értékű örömökkel. Mit hozhat hát számunkra az idei karácsony ? Teljességét a családnak, amely a békét és nyugalmat teremtő kisdedre várakozik. Reményét egy piros betűs ünnepekben bővelkedő boldogabb világ elérkeztének, amelyben ki-ki otthonára talál. Csordás Mihály (A szabadkai „7 NAP" főszerkesztője) sik tényezője, a katonaság még a korábbi összetétel jelentős erőit őrizve állt a háttérben. Ma, három év elteltével — noha kitartóan, évről-évre felröppennek a hiób-hírek az esedékes újabb forró őszről —, senki nem gondol hasonló, az országot megbénító mozgalom szervezésére. Még a sztrájk lehetőségét sem tudják politikai célok szolgálatába állítani. Megállapítható, hogy a demokratikusan kormányzó hatalom az elméleti legitimitás akkori megszerzése után mára a gyakorlati legitimitást, a tényleges végrehajtó hatalmat is megszerezte. 1990 nyarán az ország devizatartalékai ijesztő mértékben csökkentek, a kommunista örökség egymilliárd dolláros készletszintjéről. Ma hatmilliárd dollárt tesz ki ez az összeg. A legnagyobb értékű külföldi működő tőke hazánkba jött az összes volt kommunista ország közül. A külföld a stabilitás szigetének tekinti országunkat. Vannak tehát külsőleges jegyek, amik a türelmetleneket elemzésre késztethetik. A bekövetkezett változások 1990-ben olyan kormány alakult, amelyikben egyetlen korábbi kommunista párttagot nem találunk. A miniszterelnöknek páratlan személyes teljesítménye, hogy hivatalában megmaradva a térség legstabilabb kormányát vezette; ugyancsak személyes adottságaival hozzájárult az ország politikai képének kedvező kialakulásához. A törvényhozás az elmúlt három és fél évben politikai nagyüzemként működött. Több mint 350 törvény megalkotásával mennyiségi rekordot teljesített. Ha e megalkotott törvényeknek csak a listáján végigszaladunk, nyomban látni lehet, hogy egy, a korábbitól alapjaiban különböző, új világ megteremtését szolgálják. (Folyt, a 4. oldalon)
