Nyugati Magyarság, 1992 (11. évfolyam, 4-7. szám)
1992-04-01 / 4-5. szám
1992. április-május Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 7. oldal Túl a kisebbségi bajok tüneti kezelésén Napjainkban két hatásnak van kitéve az anyanyelv és a nemzetiségi azonosságtudat fejlődési folyamata: 1. A kisebbség asszimilációját szorgalmazó nacionalista erők törekvéseinek; 2. A sündisznóállásba kényszerülő kisebbség létérdekeit kifejező emberi jogok számonkérésének. Az sem mellékes körülmény, hogy a korábban intézményesített és gombnyomással vezérelt nemzetiségi kérdéskör átminősült, s nem tabu többé. Jóllehet megoldásokról még nem beszélhetünk, viszont annál hangsúlyosabban vetődik fel a kérdés, hogy mi a teendő a jelenlegi helyzetben. Beszélgető partnerem az egyik legilletékesebb, Molnár Imre, a budapesti székhelyű Miniszterelnöki Hivatal Határontúli Magyarok Titkárságának főtanácsosa. Arra várok tőle választ, hogy milyennek ítéli meg helyzetünket a Miniszterelnöki Hivatal magaslatából, s hogy e tekintetben milyen szerepkör az övé. — Az egyetem elvégzése, vagyis Magyarországra kerülésem után a Magyarságkutató Intézetben kezdtem dolgozni. Az itt szerzett ismeretek döbbentettek rá, hogy a csehszlovákiai magyarság történelme, ezzel párhuzamosan a kisebbségi lét történelme nincs megírva. Nem véleüen tehát, hogy egy ilyen jellegű feldolgozás teljes mértékben hiányzik a csehszlovákiai magyar oktatás programjából. Márpedig az identitástudathoz - annak kialakulásához - ez nélkülözhetetlen. Becsapnak bennünket, becsapjuk önmagunkat, amikor elhisszük, hogy a politikusok (politikusaink), fórumaink és intézményeink ismeretével eljutottunk önmagunk, a csehszlovákiai magyar nemzetrész ismeretéig. Nem, ettől még ismeretlen marad létünk lélektana és természetrajza, annak belső törvényszerűségei, búvópatakjai, amelyek mindenkor befolyásolják létünket Sajnos, a történelem hajlamos arra, hogy kizárólag politikai eseményekre élesítsen rá, holott, például a két háború között, számunkra inkább meghatározó volt a Sarló mozgalom, a Procházka-körök és más társadalomszervező mozgalmak tevékenysége, mint a politika. Ma sem egészséges az, amikor tragédiát látunk egy-egy politikus kedvezőtlen megnyilatkozásában. Nem ettől függ ugyanis acsehszlovákiai magyarság talpraállása és boldogulása. Sokkal inkább szükségeltetik ehhez kellő menyiségú belső energia, erkölcsi és emberi tartás. Ez persze elválaszthatatlan az egyén értelmétől, kitekintésétől, európaiságától Ma a kisebbségi sor egyfajtakényszerhelyzet; a kisebbségben élőnek többet kell bizonyítania, többet kell magából megmutatnia. Ezen keresztül válik a belső erő 'hnarnitrává —,7-ík merevgörcsből, amely úgy hat, hogy ha magyarságról beszélünk, akkor az alatt a trianoni határokon belül élő magyarságot értjük. Ez öncsonkítás. A magyarságról már nem lenne szabad ilyen kirekesztéses alapon beszélni Mert ha a vajdasági magyarokat tragédia éri, az ugyanúgy fáj az anyaországi magyarnak, mint a szlovákiai magyarnak. A nemzet tehát egy organizmus, amely tud örülni és fájni. A nemzetnek kollektív tudata van; örül március 15-én és fáj ok-tóber fián. Ha ezt így fogjuk fel, akkor a politikai és közgondolkodásnak is tükröznie kell eme egészet. Ennek szolgáltában állni — napjainkban különösen — fontos feladat —Van reális esélye annak, hogy ez a szemlélet általánossá válik? — Ez a szemlélet kezd érvényesülni a gazdaság, a vállalkozások szintjén. Ezeket ugyan gyakodati érdekek motiválják, de az mit sem változtat a lényegen. Sajnos ma még relevációként hat, ha egy kisebbségi magyar hangot ad véleményének, s egyáltalán az, hogy gondolkodik... Egyrészt tehát ennek áthidalása a feladatom, másrészt, hogy hozzájáruljak a kisebbségi magyarság belső, erkölcsi erejének növeléséhez. Esterházy János, de mások is megmondták, hogy a kisebbség jövője két dolog függvénye: 1. A belsőenergiák, támasztékok, az erkölcsi fedezet; 2. A többségnek a kisebbséghez való viszonyulása. A többség elsöpörheü akisebbséget Szomorú, de van rá akárhány példa. Ám ha akar is neki jogokat biztosítani, s létfeltételeket kínál fel neki, még akkor sem garantált a siker, ha a kisebbség ezt nem fogadja el... Mert a jog mindig egy külső valami, ami nem jut érvényre, ha a kisebbség szellemileg, erkölcsüeg összeomlott —E tekintetben hogyan állunk mi, magyarok? — Szomorú, hogy a magyarság történelme folyamán sok áldozatot hozott. Jóval többet, mint amennyit a hóhérai követeltek. Persze még mindig jobb, ha az arány az áldozatok javára dől el, mert az áldozatokból erkölcsi tartást, büszkeséget nyerhet a nemzet, míg a hóhérok miatt lelkiismereti vívódás, kisebbrendűségi érzés támad Itt szó sincs arról, hogy szükség lenne áldozatokra. Szükség csak tartásra és önbecsülésre van. Ezt kell szolgálni. A hazai és a határon túli magyarság épülésére egyaránt —Hogyan értékeli azt a jelenséget, hogy a szlovákiai magyarság politikai képviseletét zömmel írók, közéleti személyiségek vállalták, ami érezteti is kedvezőtlen hatását, jőleg az irodalomban, ahol nem tapasztalható a kívánt pezsgés? —Engem is foglalkoztat ez a jelenség. Számomra úgy tűnik fel, hogy nem is annyira az írók, hanem az irodalom az, *ly nem találja helyét az új -zésben. Ha jóslatokba '•koznom, akkor eltartom azt, ami \ illetve Néhol miniiroda■an, 1-lölt prófétákká válva elhitetnék magukkal, hogy nekik kell vezetniük a tömegekeL Ez azért veszélyes, mert amíg például Franciaországban nem kever nagy port egy író kinyüatkoztatása, addig nálunk az írói próféciák beláthatatlan következményekkel járhatnának, tekintve, hogy amit ma hallunk egy politikustól, azt tegnap egy írótól hallottuk... Mindazonáltal nem tartom tragédiának azt, hogy a csehszlovákiai magyar irodalomban nem tapasztalható a kívánt pezsgés. Ez az irodalom sokáig néptribün volt. J61 emlékszem, magam is azért olvastam, hogy onnan tudjam meg, melyek a történési folyamatok, mi a valóság. Fel kell nőnie egy olyan publicista, illetve közgondolkodó politikusi rétegnek, amelyik az íróktól át tudja venni a rájuk kényszerült szerepet Ám mindaddig, amíg egy író tisztességes eszközökkel hajtja végre a pályamódosítást, addig nincs semmi baj. Viszont a tisztességtelenség az a kategória, amit egy kisebbség soha meg nem engedhet magának. —Kínálkozik-e olyan szlovákpárt vagy mozgalom, netán társadalmi szerveződés, amelyikkel szót lehet érteni? — Két lehetőség mutatkozik: Az ember talál magának egy demokratikus pártot vagy mozgalmat, amellyel le lehet ülni, meg lehet beszélni a vitás kérdéseket Ilyennek mutatkozott a VPN, amellyel sokszor ültünk asztalhoz, sok kérdésben jutottunk elvi egyezségre. Ezek megvalósulása azonban rendre elmaradt Amikor erre magyarázatot kértünk, azt a választ kaptuk, hogy a VPN-nek is tekintettel kell lennie a belső po-litikai viszonyokra... Úgy tűnik tehát, hogy ilyen ideális lehetőség nincs. Nincs olyan partner jelenleg Szlovákiában, akivel a megegyezésen túl, a megoldásig eljuthatnánk. Marad a másik lehetőség: megtalálni azt a partnert, akivel ugyan vannak vitáink, de nem képvisel szélsőséges nézeteket, s akivel esetleg elérhető, hogy legalább bizonyos dolgokban kompromisszumra, esetleg konszenzusra jussunk. Jelenleg még nyitott kérdés Szlovákia államjogi, státusát illető jövője, ezért nem lehet konkrétumokat mondani. A politikában azonban percrekésznek kell lenni. Ebből következik, hogy Magyarországnak nem azon kell lovagolnia, hogy mi lenne a legoptimálisabb, hanem számolnia kell azzal, hogy minden megtörténhet Az már nyüvánvaló, hogy a jövőben nem a Polgári Demokrata Unió—a VPN—lesz a domináns, de remélhetőleg nemis a Szlovák Nemzed Párt, ha-nem a kettő között valamely más párt — Ha még kérhetek valamit, az anynyi, hogy lépjünk ki a kérdezz-felelek bűvköréből. Kérem, foglalja össze küldetése lényegét, de ne az értelmével, hanem a szíve szerint, mellőzve a politikai kategóriákat, úgy, mintha egy családtaghoz beszélne. — Furcsa kérdés, de érthető. Képzeljük el, hogy a Dunaparton üldögélünk és hallgatjuk a parti víz csobbanásait. Közben feltételezzük, hogy ’yen hangja lehet az Oltnak is... Mondja, átélte már a kitelepítéseket? —Nem. Szerencsére nem... — Magyarországon 45- ben elkezdődött a svábok kite’ -pítése. Egy hajósi sváb csalá• is kitelepítettek. Házukba ^Felvidékről erőszakkal pített diószegi magyar családot költöztettek. A hajósi sváb család úgy értelmezte a helyzetet, hogy a felvidéki magyarokat az 6 kiűzetésük céljából hozták ide, tehát a szülőföldjéről elűzött, vagyonából kiforgatott, földönfutóvá tett magyar családot hibáztatta. Ez a magyar család, mivel a sváb nem engedte be a házba, s neki máshova nem volt hová menLe Canada a la meilleure qualité de vie au monde! Selon qui ? Les Nations Unies. Le Rapport mondial sur le développement humain (1992) est publié par le Programme des Nations Unies pour le développement L’index de développement humain (IDH) utilisé dans ce rapport est le résultat d’une évaluatíon de l’espérance de vie, du niveau de scolarité et du pouvoir d’achat des habitants de 160 pays. Canada Le Canada a 125 ans. II y a de quoi étre tier. nie, hátul, a kecskeólba kvártélyozta be magát Az édesapa éjszakánként őrködött, mert félt, hogy a sváb gazda kijön és elvágja gyermekei torkát... Ez így ment mindaddig, míg a svábokat el nem vitték, s útba nem indították Németország felé. A magyar család ezek után beköltözhetett a házba. Bútoraikat ki sem csomagolták, mivel úgy vélték, hogy csupán ideiglenesen foglalták el helyüket ebben a házban. Időközben Németországból hazaszökött a sváb család, mert ott magyar cigányokként fogadták őket. Nem találtak otthonra, tehát visszajöttek. Éjszaka érkeztek, s hogy ne keltsenek feltűnést, ezúttal ők költöztek a kecskeólba, s ezúttal a sváb családfő őrködött éjszakánként, hogy a magyar gazda föl ne jelentse, át ne adja őket a rendőröknek. Ez a kép örökre belém ivódott, örök nyomot hagyott bennem — a mesterséges beavatkozás következményeinek mementójaként No de hallgassuk csak, mit üzen a Duna... Cútfa János
