Nyugati Magyarság, 1991 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1991-01-01 / 1-3. szám
10. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1991. január-március CSEH TIBOR (Kanada): Jugoszláviai események Rendkívül mozgalmas időket él napjainkban Jugoszlávia. Az ország már nemcsak az etnikai válaszvonalak mentén repedezik, hanem a legnagyobb államalkotó nemzet, a szerbek táborában is súlyos zavargások törtek ki. Ezeknek a március eleji, több városra kiterjedő, szünet nélküli, eddig két halálos áldozattal és sok sebesüléssel járó utcai tüntetéseknek a kimenetele roppant fontos, hiszen az események vagy további destabilizációt hoznak a máris a polgárháború szélére sodródott országnak, vagy akár nyitányát egy ellenkező irányba elinduló konszolidálódási folyamatnak. A VMDK sikere A tavalyi év végén az első háború utáni többpárti szerbiai képviselőházi választásokat mégis megtartották, miután az ellenzék bojkottfenyegetésére az uralmon levő ex-kommunista szocialisták mégis beleegyeztek abba, hogy a szavazási bizottságokban az ellenzék is jelen legyen. A szavazáson végül is a szocialisták, nem egy helyen elég gyanús körülmények között—pl. több volt az urnákban a szavazat, mint ahányan szavaztak — mandátumuk3/4-étmegszerezték, és ezzel átmentették hatalmukat az új parlamentbe. Noha roppant szerény eszközökkel rendelkezett, amegmé, rettetésen a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) is jól szerepelt, 8 képviselői helyet szerzett, és a vajdasági horvátokkal kötött koalíciós megállapodás is növeli erejét. Ezzel bebizonyította, hogy minden sötét mesterkedés ellenére a magyarság igenis mögötte sorakozik fel. A mostani szerbiai események megértéséhez hozzásegít a választás eredményeinek gyors elemzése. A nagyvárosokban, pl. Újvidéken, Szabadkán, Belgrádban az ellenzék nyert, az utóbbi belvárosában, némi meglepetésre pl. a Demokrata Párt tarolt. Azonban, a vidéken és a kisvárosokban a szocialisták igazi ellenfele a balkáni sötétségből táplálkozó, a nacionalizmust a monarchizmussal ötvöző csetnikpárt, a Szerb Nemzeti Megújhódás Pártja volt. Az 1.9 millió lakosú Rigómezőt 90%ban benépesítő albánok bojkottja miatt, mivel nem volt minimális szavazatszám megállapítva, jónéhány képviselő a rekordok könyvébe illő kisszámú szavazattal jutott be a parlamentbe. Míg az ellenzék szinte kizárólag csak saját szűkös erőforrásaira támaszkodhatott, addig a szocialisták, az addig összeharácsolt pártvagyonon túl illegális csatornákat is felhasználva, hatalmas erőforrásokat vethettek be. A tömegtájékoztatást teljesen monopolizálták, és azt a lehető legteljesebb mértékben a saját propagandagépezetük szolgálatába állították, de sokat hozott a konyhájukra a választókörzetek ügyes kijelölése is. Az igazi nagy csalásra azonban csak a választás után derült fény. Azért, hogy elleplezzék a vezetésük alatt tökrement országrész csődjét, a szerb kormány a választások előtt, behatolva aszövetségi pénzrendszerbe és aláásva ezzel Markovics kormányfő sikeres gazdasági stabilizációs programját, 1.8 milliárd US dollár (!) értékben nyomott ki dinárt illegálisan azért, hogy fenntarthassa a szociális békét és megnyerje a szavazókat. Ebből finanszírozták többek között az irreálisan magas mezőgazdasági felvásárlási árakat, injekciózták a haldokló mammutvállalatokat, de jutott belőle a rigómezei megszálló alakulatokra, a kiemelt harcosnyugdíjakra, stb. Azonban, még jószerével a választások be sem fejeződtek, máris kitört az ottani sajtó által az évszázad rablásának nevezett botrány. Ezzel a szerb szocialista Milosevics, aki maga is bankár-körökből jutott az élre pár évvel ezelőtt, nemcsak hogy a többi állam vezetői előtti maradék tekintélyét veszítette el, de a keservesen biztosított ingatag szerbiai szociális béke anyagi alapját is. Ugyanakkor a Horvátországgal és Szlovéniával elindított gazdasági háborúja is nagy károkat okoz mindkét félnek, de Szerbiát különösen súlyosan érintette az, hogy anyugati köztársaságok megszüntették hozzájárulásukat olyan szövetségi programokhoz (pl. arigómezei megszállás pénzelése), melyeknek Szerbai a fő haszonélvezője. Magyar fegyverek Horvátországnak Ekkor dobták be mentőövként amagy ar-horvát fegyverszállítási ügyet, melynek botrányos kezeléséhez a hatalomra sóvárgó magyarországi ellenzékben leltek partnerre. Az ügy lényege, hogy a magyar szervek tavaly ősszel 10.000 darab hazai gyártmányú géppisztolyt adtak el a horvát kormánynak, amivel az saját rendőrségét látta el. Az utóbbi időben az állami szuverenitás felé tartó Szlovénia és Horv átország nagyobb mennyiségben szerzett be fegyvereket külföldön, hogy megteremthesse sajátvezetésű fegyveres erejét. Erre azért van szükség, hogy ellensúlyozzák a túlnyomó többségben szerb kommunista tisztek által vezetett jugoszláv hadsereg rájuk nehezedő nyomását. A hadsereg többszörösen is kifejezte nemtetszését a különféle decentralizációs törekvések kapcsán, hiszen a tiszti állomány jó része a federális rendszer felbomlása esetén szükségtelenné válna. Ugyanakkor a horvátországi szerbek (a köztársaság lakoságának 11 %-át teszik ki) egyes zártabb etnikai egységben élő részei, elsősorban Dalmáciában, Knin környékén, az ottani csetnikek vezetésével, szünet nélkül fegyveresen mozgolódnak. Azokat a területeket, ahol „szerb sírolt találhatók", ki akarják szakítani Horvátországból, és azokat közvetlenül Jugoszláviához tartozónak tekintik, melyek aztán a federáció felbomlása esetén Szerbiához kerülnek. A követelés pikantériája, hogy a szerbiai vezetés nemrégiben brutálisan felszámolta a jóval népesebb albánlakta Rigómező ennél sokkal kisebb fokú autonómiáját. A horvát kormány, hogy szembe tudjon nézni kihívásukkal, valamint a levegőben lógó katonai beavatkozással, nagyszámú tartalékost fegyverzett fel a rendőrség keretén belül, lévén, hogy szemben a hadsereggel, annak működése felett saját hatáskörrel rendelkezik. A hadsereg ultimátumban követelte ezen, szerinte illegális alakulatok lefegyverzését, és hogy alátámassza követelését, egy, a saját stúdiójában készült filmet mutatott be a belgrádi televízióban, amellyel egyebek között azt igyekezett bizonyítani, hogy a horvátok a szerb polgári és katonai személyek tömeges lemészárlását készítették elő, amihez a fegyvereket Magyarország adta. A műsor a Jankapusztával párhuzamba állított .magyar kapcsolatot" tárgyi bizonyítékokkal is igyekezett alátámasztani. Nehéz megállapítani, hogy mennyi a valóság és mennyi a montázs a filmben, de mindenképpen és nyilvánvalóan szándékos magyarellenes támadásként kell értékelni, hiszen Horvátország más országoktól is vásárolt fegyvert, s ráadásul a magyarországinál nagyobb mennyiségben, amiről még csak említés sem történik sem a műsorban, sem azt követően. Noha a volumenét tekintve nem is túl jelentős üzlet a legálisan megválasztott horvát kormánnyal köttetett, a magyarországi ellenzék mégis úgy érezte, hogy megfogta az Isten lábát és a szerbek hangos kampányára építve a kormány lemondását követelte. Tény, hogy a szükséges öt államtitkári aláírás helyett csak három szerepelt a kiviteli papírokon, de e formai hiányosság miatt a kormányfő még nem látott okot a távozásra. Mindenesetre az is egy tanulság, hogy a jövőbeni provokációk elkerülésére ráfér egy kis rendrakás a honi nemzetbiztonságra is. A horvátországi feszültséget végül is részben feloldották a mozgósított tartalékos rendőrök leszerelésével és a katonai készültség feloldásával. Ugyanakkor a katonai ügyészség vizsgálatot indított több horvát vezető ellen, akiket azonban a horvátkormány, szembeszegülve a hadsereggel, fegyveres védelemmel lát el. „Halál a magyarokra!” A szerb kommunikációs eszközök által szított magyarellenes uszítás nem maradt hatás nélkül, például ismételt zaklatások érték a VMDK vezetőit. A legsúlyosabb provokációra azonban március 2-án, Szabadkán került sor, ahol ismeretlen tettes(ek) nem sokkal az istentisztelet után házi készítésű pokolgéppel felrobbantották a Szent Teréz székesegyház sekrestyéjét. A robbanás szerencsére nem járt személyi sérüléssel, de igen súlyos anyagi károk keletkeztek az épületben: három ajtó kirepült, és odabenn értékes kegytárgyak semmisültek meg. (Az épületen és a berendezésen nemvolt biztosítás.) Az elkövetők „Halál a magyarokra!" cirillbetűs feliratot hagytak maguk után, valamint négy „C" betűt írtak a falra, ami a „csak az egység menti meg a szerbet" szerb nyelvű megfelelőjének kezdőbetűje (ezek szerepelnek egyébként a szerb állami címeren is). A rendőrségi nyomozás eddig nem hozott eredményt. A dolog érdekessége, hogy pl. a „Politika " című vezető belgrádi napilap, amely hosszú oldalakat szentelt a fegyverszállítási ügynek, vagy a vajdasági magyarság II. világháború alatti lemészárlását feszegető Cseres- és egyéb írások támadásának, az esetet egyetlen sorra sem méltatta. No, de a kampány kifulladt, hiszen a szorító pénztelenség okozta problémák igencsak kezdenek húsba vágni Szerbia-, de egész Jugoszlávia-szerte. Tulajdonképpen az egész ország pénzügyi helyzete katasztrofális, hiszen a rendkívül megrázkódtató, milliós műnkanélküliségethozó gazdasági szerkezetátalakításokat, a veszteséges mammutüzemek bezárásátnem lehet halogatni. Míg a többi köztársaságban a kommunisták a többpárti választások során kiszorultak a hatalomból, addig, Szerbiában amúltból átmentett vezetés saját bázisát veszítené el az átalakításokkal. A többiek, elsősorban azonban a nyugati tagköztársaságok, kénytelenek kivárni a szükséges intézkedésekkel, mert attól tartanak, hogy az állásukat vesztett tömegek várható elégedetlensége esetleg kijátszható lenne a szerbek által támogatott centralisztikus törekvésekhez. A jelenlegi szerbiai tüntéssorozat, amely a sajtó szabadságáért indult meg, várhatóan nem áll meg követeléseivel, hiszen már kirobbanása is a gazdasági elégedetlenséggel függ össze. Áprilisban helyhatósági v álasztásokat tartanak és a mostani megmozdulások már azok előjátékának tekinthetők. A jelen helyzetben teljesen valószínűtlennek látszik a kommunisták decemberi sikerének megismétlődése. A nagy kérdés, ki fogja majd a tömegeket ezután befolyásolni. A csetnikek vezérét a tüntetések elején őrizetbe vették: népszerűsége négy nappal későbbi szabadulása után tovább növekedett. A tüntetések magv át azonban a diákság adja, körében befolyásosak az inkább az értelmiségre támaszkodó, eddig háttérbe szorult értelmiségi pártok, mozgalmak. A kérdés tehát most az, hogy a gyorsan kiábránduló szerbiai tömegek merre mozdulnak meg: a sötét nacionalizmus irányába, amely tényleg szikra lehet a jugoszláv benzineshordóban vagy pedig felerősödnek aköztársaság lakosainak több mint harmadát kitevő, nem-szerb lakosságnál máris népszerű más irányzatok, és megkezdődhet egy érdemleges dialógus az ország többi részével. Kedvező jelnek tudható be, hogy abelgrádi tüntetések felfüggesztését a Demokrata Párt egyik vezetője jelentett be. Polgárháború? Mozgolódik a katonaság is és többszörösen is arendkívüli állapotkihirdetését követelte anyolctagú államelnökségtől, mely a főparancsnoki funkciót látja el. A testület a hat köztársaság és a két tartomány egy-egy egyenrangú képviselőjéből áll. A szlovénok és a horvátok kijelentették, minden ilyen jellegű próbálkozással szembeszállnak. A két tartomány képviselőjét azonban tulajdonképpen Szerbia ültette oda, és Montenegróban, ahol mind a mai napig nem dötötték el egyértelműen, hogy szerbek-e vagy önnálló nemzetet képeznek, a kommunisták maradtak hatalmon. Nem kizárt ezért, hogy a testület végül is enged a nyomásnak, amely de facto a polgárháború elindulását jelenti. Ezzel párhuzamosan, fokozódik a veszélyes nyomás Szerbiára dél felől, hiszen a jelenlegi albániai rendszer roskadozása és várható bukása, valamint az ezzel járó demokratizálódás fokozza a szerbekből teljesen kiábrándult jugoszláviai albánok elszakadási vágyát. A jelenlegi status quo már csak az eddiginél is költségesebb megszállással tartható fenn. Nagy veszteség érte nemcsak az erdélyi, hanem az egyetemes magyar cserkészmozgalmat is. Tav aly október elején meghalt dr. Dobri János ref. lelkész, cserkészvezető. Hetvenhat éves korában szólította magához az Úr. Dobri János 1914-ben született Brassóban. Tevékenyen részt vett a helyi gimnázium magyar cserkészcsapatában. Érettségi után a kolozsvári református teológián lelkészi diplomát szerzett. Évről évre részt vett 1937-tőlkezdve több társával a magyarországi cserkészet vezetőképző táborain. 1938-ban pappá szentelték, és évekig aromániai Magyar Népi Szövetségbenműködött Kós Károly oldalán. A bécsi döntés folytán visszakerült Észak-Erdélyben, 1940 után rohamosan fellendült a magyar cserkészet. Dobri Janó elévülhetetlen érdemeket szerzett a fejlesztésében. M agyarságot mentő tevékenysége mindig találtszolgálatotacserkészeten kívül is. A bécsi döntés előtt Lengyelországonkeresztül importálta Erdélybe magyar könyvek tízezreit. 1943-banmegnősült, feleségül vetteCzira Klára zöldkeresztes nővért, és házasságukból 4 fiú és 2 lány született. Mind a hatan egyetemi diplomát szereztek. Janónak tizenkilenc unokája maradt. A háború utolsó éveiben tanárként működött a kolozsvári teológián, majd 1944-ben behívták tábori lelkésznek. Nagybányánál hadifogságba esett, ahonnan csak 1947-ben került haza. A „hatalom” azonnal megfigyelés alá helyezte. Államellenes izgatás ürügyén hamis vádat emeltek ellene. A bíróság hosszú börtönbüntetésre ítélte, majd a Duna deltájába küldte büntető táborba. Ott a bűzös mocsarakban ezrével pusztultak el az ártatlan áldozatok, mártírok, köztük sok magyar is. Dobri Janó ezt is túlélte. Hite még ahhoz is erőt adott neki, hogy másokat bátorítson. S zaba-A hódmezővárosi Levéltár új épületében tavaly ősszel megnyitották Nagy Györgynek, a magyar köztársasági eszme úttörőjének Emlékszobáját —Az avató beszédet Szabad György, a magyar Országgyűlés elnöke tartotta, aki hangsúlyozta, hogy nemcsak ahhoz a hazához kell hűnek maradni, ami van, hanem ahhoz is, ami lesz. Múlt és jövő között tartotta fenn a kapcsolatot Nagy György, Kossuth eszméinek örököse — mondotta. Az avató ünnepségen Kaáli Nagy György (Borszéky György írói néven lapunk munkatársa), Nagy György Kanadában élő fia is megjelent. Míg mindez a cirkusz folyik, rendkívül súlyos csapások érik a magyar nyelvű tömegtájékoztatást. Leállították az újvidéki rádió középhullámú magyarműsorának sugárzását és helyette szerbnyelvű adást sugároznak, hogy „megerősítsék a tartomány szerb jellegét". A helyette sugárzott URH-adás vétele korlátozott; egyáltalán nem jut túl a tartomány határán, így Horvátországban és Szlovéniában sem fogható. Az újvidéki magyar TV öt szerkeszőjét elbocsátották, s aMagyar Szó-t, az egyetlennapilapot, az egész köztársaságban egyedülálló módon, közvetlen állami igazgás alá helyezték. Rendszerhű főszerkesztőt akarnak a 7 Nap c. hetilap élére állítani és perbe fogták a Hírmondó-t, a VMDK közlönyét is. Remélhetjük-e vajon, hogy a sajtószabadságért folytatott harc esetleges sikere rajtuk is segít? dulása után továbbra is megfigyelés alatt tartották. 1957-ben újra elítélték. Nyolc évet kapott azért, mert egy tanár barátja az általa kölcsön adott írógépén másolta le Illyés Gyula „Egy mondat a zsarnokságról"című versét. Végre 1963-ban szabadult. Otthon egyik fianyitott ajtót és nem ismerte fel az édesapját: hiszen csecsemő volt, amikorutoljára látta! Teológiai tanszékére nem engedték vissza. Ezért — kitanulva a mesterséget — sokáig mint kárpitos dolgozott Évek múltán Kolozsvár munkásnegyedében, a Kerekdombon kapott lelkészi állást. Az istentiszteleteket egy második világháborúból visszamaradt fabarakkban tartotta, ahova híveinek csak töredéke fért be. Végre, ötévikilincselés után, engedélyt kapott torony nélküli templom építésére, amelyet társadalmi erőből építettek fel. Minden felekezet segített, még a kerekdombi óhitű románok is, papostól. Hetvenéves korában ment nyugdíjba. Helyébe a gyülekezet András fiát választotta meg lelkésznek. Otthonában az elmúlt évtizedek alatt nagyon sok beszálló vendége volt: rokonok, barátok, lelkész- és cserkésztársak. „Jobb sincs szálló”-nak nevezte el házukat, amelynek kapujában éjjelnappal rendőr figyelte a látogatókat. Munkájában segítette a külföldi Magyar Cserkészszövetségtől kapott autó. Október 5-én temették el a Házsongárdi temetőben. Sírjához Erdély falvaiból és városaiból autókkal, autóbuszokkal özönlöttek a barátok, munkatársak. Minden egyház képviseltette magát. Élete példaadó volt, mint Márton Ároné. Emlékét szeretettel őrizzük. Cseh Tibor (USA) (Magyar Cserkészszövetség) Elhunyt az erdélyi magyar cserkészet Nagy Öregje, dr. Dobri János
