Nyugati Magyarság, 1991 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1991-11-01 / 11. szám
1991. november Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 15. oldal SISA ISTVÁN: Új elszánások útján Álló sor, balról jobbra: Csilla (Németország), Eszter (Németország), Eronne (Olaszország), Niels (Belgium) Ülő sor, balról jobbra: Anna-Mária (Kanada), Judy (USA), Jeanette (Norvégia), Adrian (USA), Eddy (Luxemburg) „Testvér — mondja az acélpillanat — Tudom: gyengének lenni nem szabad." (Sík Sándor) Robog velünk az öreg Volvo a buffalói repülőtérről a Cserkészpark felé vezető úton, mely hullámvasúiként szeli át a fel-felbukkanó dombokat Vezetőnk nem más, mint a nagyhírű öregcserkész, Magyaródy Szabolcs, a külföldi magyar propaganda egyik apostola Az öregcserkész Munkaközösség élén már évek óta hangyaszorgalommal gyűjti a Magyarországról megjelent, annak problémáit helyesen ismer tető angol nyelvű könyveket, hogy ellássa velük az észak-amerikai könyvtárakat. Eddig mintegy 100 ezer dollár értékű könyvet sikerült eljuttatniuk közel 900 könyvtárhoz akciójuk révén. - Erre bizony égető szükség van, mert soha érdemesebb nemzet kevesebb elismerést nem kapott a világtól, mint a magyar! Sajnos, hírünk a nemzetek között messze elmarad történelmi és kulturális teljesítményeinktől. Jómagam is hasonló apostolféle lévén, mint régi fegyvertársak könnyen megértjük egymást Szabolccsal a másfél órás autóút alatt, közösen keseregve a mindenkori magyar kormányok tehetetlenségén jó hírünk terjesztésében. Ennek oka, hogy a magyaroknak természetűknél fogva nincs tehetségük a nemzetközi hírveréshez, melynek fontosságát nem is érzik úgy, mint kellene. Szabolcs barátom azonban kemény és makacs öregcserkész-apostol lévén, elszántan folytatja küldetését Dyen és hasonló gondokról beszélgetve hamar eltelik a másfél órás autóút a táborig. A kocsi harmadik utasa feleségem, Erzsébet, akivel már többször voltunk vendégek a Cserkészparkban. Legutoljára 1985-ben, a jubileumi tábor alkalmával. A 100 hold körüli terület akkor csak úgy nyüzsött a világból idesereglett, közel ezer résztvevőtől. Most, hat év múltán, a táborba érve viszonylagos csend fogadja az érkezőt Ennekoka, hogy nem jamboree, hanem vezetőképzés folyik most, 280 cserkésszel. A külföldet Ausztria, Németország, Brazília, Ausztrália, Kanada és Magyarország képviselt Tizenegy táborba elosztva, kor és nem szerint folyik az utánpótlás kiképzése minden szinten. Első utunk, tisztelgésként, a híressé vált „fenyőkatedráiishoz” vezet, ahol a „templomot” szálfaegyenes fenyők százaitól körülvett egyszerű oltárkereszt jelzi. A vallási jellegen túl ez az áhítatot keltő hely a cserkészet pantheon-ja is: fák törzsére erősített emléktáblák hirdetik a magyar cserkészetben kitűnt, de az élők sorából már eltávozott nők és férfiak emlékét — Nemcsak az anyaország, hanem az egész Kárpát-medence magyar cserkészeit is tiszteli ez a pantheon. Hat évvel ezelőtt mintegy 30 emléktáblát láttunk, most 53-at számoltunk össze, jeleként annak, hogy az idősebb nemzedék napja immár leáldozóban van. Táborközeiben Ha a látogatót csend fogadja is az első percekben, elég egy-két óra ahhoz, hogy az erdőből kicsendülő hangok, vidám kacagás, énekszó, vezényszavak és a nagy mezőn felbukkanó cserkészcsoportok meggyőzzék a vendéget, hogy ez a tábor nagyon is élénk A legkevertebb zsivaj a kiscserkészek táboraiból jön. Közel a bejárathoz, a parancsnoksági épület mellett kaptak szállást A legkisebbek az ún. Genetta-házban, a többiek pedig sátrakban, melyeket egyébként a park egész területén nagy tarkabarkaság jellemez. A kiscserkészek idejét (három csapat is van belőlük) játékok, mesék, nótázás, rajzolgatás tölti ki, az apróságok között még „csodagyerek” is van — a nyolcéves, fekete hajú, villogó szemű Forgács Nándika. Beszél vagy öt nyelven, köztük kínaiul és japánul is! Élete első éveit ugyanis Taiwanban töltötte, s szülei azóta is gyakran elküldik oda, hegy a nyelveket el ne felejtse. Édesapja, Dr. Forgács Péter neves szemsebész, de magyar cserkésztiszt is. Most éppen néhány napot tölt a táborban. Péter a cserkészet „titkos” mecénásakén évente egy-egy magyarországi cserkészvezető háromhónapos amerikai tanulmányútját sponzorálja Nándika nagymamája, a korát meghazudtolóan fiatalos Baránskiné Körösi Katalin a mindenkori fillmore-i táborok egyik erőssége; valóságos intézmény az intézményen belül. A mostani táborban is a résztvevők és a pár napra látogatók nyilvántartását, a részvételi díjak beszedését bízták rá. Kata kitűnő segítséget kapott a halk szavú Hochenburger Éva személyében. Az ő szeme csak akkor csillan fel, amikor igazi ügyköréről beszél: egy háromrészes, dokumentációs könyv összeállításán dolgozik a magyar származású fiatalokat meggyőzendő, mennyire fontos — saját érdekükben is(!) — magyar nyelvük megtartása és továbbadása utódaiknak. A magyarságismerettel, a magyar nyelvvel, történelemmel, föld- és néprajzzal középfokon az iskolatábor foglalkozik, Jankura Ákos vezetésével. Ottjártunkkor éppen a kötelező olvasmányok, Arany János Toldija és Gárdonyi Láthatatlan embere volt műsoron. A magyar kultúra legmagasabb fokú elemzése a Corvina táborban folyik Dömötör Gábor irányításával. — A program 15 résztvevőjének nyújt szellemi fürdőt a magyar irodalom remekeiből. Videóra felvett magyar operák vetítése színezi az ismeretanyagot Gábor foglalkozása miatt az USA és Brazüia között pendlizik; testvére, Éva vezeti a leányőrsvezetők táborát Oda éppen a csoport távollétében kukkantottam be mint hívatlan vendég, hogy azonnal megakadjon a szemem egy nagy fekete táblán. Rajta krétával voltak felírva az ideális leánycserkészvezető jó tulajdonságai, közöttük: „Törődik a fiúkkal.” — így! Aki írta, vajon tényleg a leányokra gondolt...? A Corvina táborra visszatérve, ott nagy örömünkre Magyaródy Szabolcscsal egy sötét hajú, sudár termetű, komolyságot sugározó cserkészlányba, Kovács Beátába ütköztünk bele. ő öt esztendeje mint új csillag tűnt fel a magyar cserkészet egén, amikor megnyer te a magyarságismereti pályázatot Azóta missziós lelkületű tényezője a második nemzedékhez tartozó fiataloknak. — Gyakran látni fontos rendezvényeken mint szereplőt, és j elenleg egyetemi disszertációját írja a közép-keleteurópai népcsoportok — etnikek—egymáshoz való viszonyáról. A vezetőképzésre összesereglettek persze nemcsak szellemi táplálékkal élnek Gondolnak a mindennapi ételükre is, melynek ínycsiklandozó illatát hozza a szellő. Már évek óta ugyanaz a gárda, Ottó Edit néni és családja - három fiú és három lány! — dolgozik a tábori konyhában. Mindannyian erre a célra áldozzák munkahelyükön kapott szabadságukat! Éppen arrajártunkkor érkezett egy cserkészküldöttség, egy általuk pingált, plakát nagyságú, sok aláírással teli köszönőlevéllel. A tábor útjain általában egyedül baktat a cserkészruhába öltözött, ősz szakállú aggcserkész, a 88 éves Bognár Pista bácsi, a cserkészpark matuzsálemje és önkéntes útkaparója, egyben magánfilozófusa. Sajnos nincs helyünk elméletei kifejtésére. Az általa gondo-Eletem egyik legszebb, legkedvesebb és talán legértékesebb élménye marad az idei Sárospataki Nyári Kollégiumban töltött idő. A négyhetes nemzetközi tábor résztvevői életre szóló emlékeket gyűjtöttek és szoros barátságokat kötöttek. Szinte hihetetlen, hogy egy picike város, Magyarország észak-keleti sarkában, így össze tudott hozni ennyi fiatalt a világ legkülönbözőbb országaiból. Az a nagy szeretet boldogság és a magyarság érzése, amiben nap mint nap részesültünk, szavakkal kifejezhetetlen. Ahogy visszaemlékszem az idei és a tavalyi táborra (már másodszor vettem részt rajta), örökös vidámság, játék, nevetés jut az eszembe. Visszagondolok a korai ébresztőre (aminek először nem nagyon örültünk, de aztán megszoktuk), a jó magyar kosztra, a délelőtti tanításra, a délutáni foglalkozásokra, az esti éneklésekre és kiruccanásokra, a hétvégi kirándulásokra, akkor meg vagyok győződve, zott utakat aztán Lamperth Zoltán, a park parancsnoka és mindenese strapálja le. Egész nap autózik valahová, valamit beszerezni, ő lépett a feledhetetlen Jámbor Lajos örökébe. A vezetőképző tábor szellemi előkészítésének gondját a „gyöngébb” nemre osztották ki, Némethyné Kesserű Juditra. — ő a Külföldi Magyar Cserkészszövetség vezetőképző vezetőtisztje. Jó lett volna szellemének fényében egy fél órácskát sütkérezni, de nem jutott rá alkalom az időütközések miatt. Viszont az utolsó napon sikerült bebocsátást nyernem a tábor spirituális atyjának, Ft. dr. Ádám Jánosnak „szentélyébe”, egy fák közé rejtett sátorba. Erről külön beszámolót lehetne írni. Itt csak annyit, hegy ő a magyar cserkészek „emberebb emberré” való nevelését látja hivatásának. Jó cserkész csak az lehet - mondta -, aki jó ember is. Szomorú az utánpótlás hiánya miatt, mert mint pap-cserkész hovatovább az utolsó mohikánnak számít külföldön. Cj utakon Úgy adódott, hogy a látogatásom alatti két legfontosabb beszélgetésre — először dr. Némethy Györggyel, majd Bodnár Gáborral hosszabban — csak az utolsó napon került sor. Témánk adva volt: Quid nunc? Milyen jövő vár a hogy ha van Paradicsom a földön, akkor az csak Sárospatak lehet Soha nem felejtem el a tábor utolsó estéit... Tábortüzet építünk, énekelgetünk, a csillagokat nézzük a koromfekete égben, visszagondolva az elmúlt csodálatos hetekre, és nagy reménynyel már a következő találkozásról beszélgetünk. A nagy sírás-rívás a legutolsó napon bizonyította a szeretetet és összetartozást amit ott éreztünk, és azt hogy örökre helyet kapunk egymás emlékeiben a közöttünk lévő nagy távolságok ellenére is. A Nyári Kollégium legkomolyabb eredménye azonban mégiscsak a magyarságtudat, amit megteremtett bennünk. A magyarságismereti foglalkozások, például a hímzés, a népitánc, a népdalozás és persze a délelőtti magyartanítás, a kirándulások (Lillafüredre, Kölcsey sírjához, Kassára, stb.) közelebb hoztak bennünket a magyar kultúrához, a Magyarországon élő emberekhez, szüléink hazájához. A gyönyörű, öreg kastélyok, külföldi magyar cserkészetre szülőhazánk felszabadulása után? Külföldi cserkészetünknek csak egy fejezete végződött be: a magyar cserkészeszmét sikeresen átmentette az elnyomás idején. Az ébren tartott lángot átvitték az óhazába, ahol az tüzet fogott Mi több, az utódállamok magyar cserkészete is lángra kapott tőle. Ennél az újraindulásnál külföldi cserkészetünk kulcsszerepet játszott 30 ezer cserkészkönyv hazai kinyomtatásával és kb. 200 cserkésztiszt képzésével, melyre 100 ezer dollárt áldozott — egyebekről nem is szólva! Ma 350 csapat működik Magyarországon, küzdve a kezdeti nehézségekkel. Külföldi cserkészetünk az ő jövőjük alakításába már nem akar beavatkozni. Annál inkább nem, mert a legutóbbi gödöllői cserkésztalálkozón problematikusnak bizonyult a külföldiek „Isten, Haza, embertárs és magyarság szolgálatát” az anyaországiak nagy részének felfogásával egyeztetni. Otthon az alapos magyarságismeretért sem lelkesednek a fiatalok Egészen másként van az utódállamokban! Az ottani magyar cserkészek jobban megértik a nyugati magyar gondokat, hiszen majdnem velük egyforma küzdelmet folytatnak nyelvükért és nemzeti kultúrájukért! Megsegíamiket láttunk, az álomszép versek, amiket olvastunk, a nagy történelmi múlt, amit magunk körül éreztünk, akárhol jártunk, mind azt a meggyőződést mélyítették el bennünk, hogy mi is hozzá tartozunk ehhez a csodálatos kultúrához, mi magunk is kötődünk szüléink földjéhez és azt mi is a magunkénak érezhetjük, — igen, mi is magyarok vagyunk, és büszkék is vagyunk rá! Ügy érzem, a Sárospataki Nyári Kollégium minden résztvevőjének nevében is köszönetét mondhatok a Magyarok Világszövetségének, amiért megteremtette ezt a lehetőséget, az összes tanárnak, akik velünk voltak négy héten keresztül és lelkiismeretesen tanítottak bennünket gondoskodva arról is, hogy jól érezzük magunkat.. Külön köszönetét érdemel Dr. Dörnyei László, aki különleges odaadással végezte munkáját, és aki nélkül a tábor nem lett volna olyan, amilyen volt Miklóssi Anna-Mária (Kanada) tésük új küldetést is jelent, egyben új szövetséget is egy közös harcra a közös ideálokért, az együtt alakított Magyar Cserkészfórumban, amelyhez a hazai MCSSZ is csatlakozott A nyugati cserkészek jövőre kizárólag a kisebbségi szövetségek részére tartanak Magyarországon vezetőképző tábort Látogatásunk legmélyebb élménye a fiú őrsvezetői tábor utolsó éjszakai zászlólevonása volt A fiatalok csendben vonultak a tábortűz mellől a zászlórúd körüli tisztásra. A sötétben öt mécsvilág lobogott a táborkereszt alatt Csak néhány halk vezényszó hallatszott, a sötétséget pedig a felhők mögül ki-kibukkanó holdfény törte meg. Akkor előlépett a parancsnok és beszélni kezdett a mécsesektől megvilágított öt fatáblára vésett szavakról: Szeretet - Szolgálat - Tisztaság - Magyarság - Vidámság. Emelkedett szavakkal mutatott rá e fogalmak jelentőségére a cserkészéletben. Megható volt és a környezet lenyűgöző. Majd lassan, méltóságteljesen levonták a zászlót A parancsnok — Vajtay István — a fiatal másodgenerációs cserkészet egyik kiemelkedő egyénisége. Idézzük szavait a Vezetők Lapjá-bői: .Amíg a külföldi magyar cserkészet él, addig a külföldi magyarság tüze is él Ennek a tűznek az őrzése a mi feladatunk.” A „Paradicsom"-ban y^áu^m/aÁi jV'uúű JíclfógMi/ni 1991
