Nyugati Magyarság, 1991 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1991-01-01 / 1-3. szám
fon r v i *,\t V - - ■> '•• W> r* »>& » .•« *^r.fv 1991. január-március Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d’Occident 7. oldal HHRF— CHRR HIRADO Dokumentum A Marosvásárhelyen 1990. október 7-én történt Avram lancu-szoborral kapcsolatos esemény HUNGARIAN HUMAN RIGHTS FOUNDATIPN/CHPR MAGYAR EMBERI JOGOK ALAPÍTVÁNY a világ tizenhat milliónyi magyarsága embe- I ti jogainak szabad gyakorlása érdekében | A mellékelt 1559/P/1990-es Marosvásárhelyi Ügyészség vádirata szerint Nagy Csaba 22 éves munkás, Ughy István Miklós 21 éves munkás és Bálint Gyula 18 éves munkás nőtlen fiatalemberekletartóztatottállapotbankülönleges, gyorsított eljárással azzal a váddal v annak a bíróság elé állítva, hogy október 7-én 19.15-19.30 óraközött Bodoni Csaba segítségével Marosvásárhely Rózsák terén felállított Avram láncú szoborra fel akartak mászni, hogy a lovasszobor hóna alatt (kb. 11-12 m) magasban levő román nemzeti zászlót levegyék, de ez nem sikerült, mert egy sofőr észrevette és rájuk kiabált. Ugyanakkor a szobor oldalát valamelyikük levizelte és az alapzaton levő virágtartókat, amik műanyagból voltak, virággal és vízzel együtt feldöntötték. Lázár Ovidiu, egyetlen szemtanú a Rózsák terén levő ... vendéglőből, ahol felesége dolgozott, értesítette a rendőrséget. Rövid időn belül egy ARO-kocsi jelent meg 5 katonai rendőrrel, akik UghylstvántésNagyCsabátelvittékarendőrségre, ahol miután nyilatkozatot vettek tőlük, s ahol állítólag elismerték volna, hogy aszoborra való felmászás célja az volt, hogy az ott lévő zászlót levegyék, arendőrség látván, hogy részegfejű fiatalok meggondolatlan tettéről van szó, hazaengedte őket. A román TV 21 óra után a rendes adását megszakította és a következő — marosvásárhelyi — megrázó eseményt közölte: „ Öt magyar fiú a Marosvásárhely főterén lévő Avram láncú szoborra felmászott és onnan ledobta a román nemzeti zászlót.” Nyilvánvaló, hogy ha az eset így történt volna, afelháborodás igazolvalenne. De vagy akikközölték Marosvásárhelyről, vagy a bemondók elferdített, meghamisított esetet közöltek, ezzel is bizonyítv a, hogy minden, ami M arosvásárhely en történik, az felháborító és súlyosan elítélendő, akár igaz, akár nem. E bejelentés után 30-50 személy gyűlt össze a szobor körül, akik megtudták, hogy időközben a tetteseket elengedték, és csoportba tömörülve a rendőrség udvarára mentek, ahol követelték a tettesek azonnali letartóztatását és hogy azt a rendőrtisztet, aki elengedte őket, menesszék arendőrség kötelékéből. A tömeg zajos követelőzése következtében a rendőrség kocsit küldött a tettesek lakására és Bodoni Csaba kivételével letartóztatták őket. Erre a tömeg megelégedve tapsolt, éljenezte arendőrséget s éjféltájban elszéledt. Ez a tömeg román nemzetiségű, szélsőséges elemekből állt, akik nem voltak szemtanúk és csak a TV közvetítéséből szereztek tudomást az esetről. Az ügyet S tefanescu Dórin ügyész kiegészítette az utolsó kihallgatásra és a letartóztatásra vonatkozóan, Mihály Sándor és Nagy Sándor ügyvédek jelenlétében, a nyomozást lezárta és átadtaamarosvásárhelyi bíróságnak. A tárgyalást Petre Uzun bírósági alelnöknek osztották ki, akimellé Fekete János búó lett beosztva. A vádat Boitan Otília ügyésznő képviselte. Október 12-én agyorsított eljárással beindított gépezetszerű ügy tárgyalásra került, ahová meghívták Lazar Ovidiu egyetlen szemtanút, azt az 5 katonai rendőrt, akik a tetteseket letartóztatták és az ARO-val elvitték arendőrségre—amerikai stíMarosvásárhelyi Baráti Társaság A Marosvásárhelyi Baráti Társaság 1990 márciusában alakult meg Budapesten. Célunk a tájékoztatás és tájékozódás gondolatainkról, elképzeléseinkről a két nép megbékélése érdekében. Mivel Baráti Társaságként kívánunk működni — a bizalom, a tolerancia szellemében folytatjuk tevékenységünket. Társaságunk létrehozta a „Bolyai Alapítványt", amely a Bolyaiak szellemében és az erdélyi iskolák ősi hagyományain alapuló magyar tannyelvű oktatási intézmények anyagi és szellemi támogatását célozza meg. Ezért kérünk minden Erdélyből elszármazott honfitársunkat, legyenek tagjai e baráti társaságnak és támogatói a .Bolyai Alapítvány ”-nak! Címünk: Marosvásárhelyi Baráti Társaság, 1519 Budapest, Belgrád rkp. 24.1179., Pf. 259. Tel.: 118-2855/182 (minden szerdán 16-19 óra között). munkálkodik. Rendszeres adatgyűjtő, -nyilvántartó, tájékoztató és konzultációs szolgálatot végez magyar és más nyelveken annak érdekében, hogy a tudományos, társadalmi és kormányzati szerveket és a közvéleményt a magyar emberi jogok, elsősorban amagyar kisebbségek nemzeti jogainak védelmére késztesse a nemzetközileg elfogadott jogvédelmi szerződések értelmében. Az Alapítvány magyarságszolgálatát önkéntes támogatói segítségével folytatja. Mint New Yorkban bejegyzett Not For Profit Corporation, az Alapítvány munkáját támogató adományok az adóalapból levonhatók. Cím: Hungarian Human Rights Foundation, P.O.Box "J", Gracie Stn., New York, N.Y. 10028. Tel.: (212) 289-5488. Magyarországi cím: Csalogány utca 6-10., IV/268. H-1016 Budapest. Tel.: (36-1) 1355-088. lus, a rendőröket kihallgatják tanúként, akik a tettesek szerint őket bántalmazták. Meghallgatták Bandila Carment, az egyik fiú barátnőjét, és Boanta Ioant, aki a TV-ből értesült az esetről, lement a szoborhoz, ott talált kb. 30 személyt — ezt a rendőrségen nyilatkozta —, majd a bíróság előtt 50-60 személyre növelte a tétet, nyilván ő is részt vett végig a rendőrségre gyakorolt nyomásban, a tettesek újraletartóztatása érdekében. A bírósági tárgyaláson mint védőügyvéd a két említett ügyvéd mellett részt vett German Iacob ügyvéd is. MI TÖRTÉNT A TÁRGYALÁSON? Mihály Sándor ügyvéd kérte, hogy a gyorsított eljárástól tekintsenek el és arendes bűnügyi eljárás szerint tárgyalják az ügyet, mert a tettenérési jegyzőkönyvet sem a vádlottak, sem a szemtanúk közül senki sem úta alá. Tehát semmisségi ok áll fenn, és kérte az 1-es és 2-es oldalon levő jegyzőkönyv felolvasását. Az elnök ezt elutasította és megkezdődött a tárgyalás. A vádlottak egyöntetűen elmondták, hogy nem tartják fenn arendőrség előtt adón nyilatkozatukat, mert ők nem mondták, hogy a zászlót akarták levenni a szobor tetejéről, hanem részegek lévén— 8-10 üveg sört ittak meg fejenként— fogadásból fel akartak mászni a szobor alapzata tetejére, amelyen a szobor áll. Egyébként a szobor alapzata oldalán, kb. 1,50 m magasságban volt — VAN!!! — egy nemzetiszínű zászló, és azt levehenék volna, ha akaiják!!! Panaszkodtak, hogy a rendőrségen nem mondták, hogy a zászlót le akarták volna venni (ami egyébként teljesen lehetetlen lett volna!), de a rendőrségen kötelezték, fenyegették, hogy a nyilatkozatukba írják be a zászlólevételt és ők beleírták. Teljcsen logikus a vádlottak fenntartása, miszerint egy zászló elérhető magasságban volt a szoborra tűzve, s ha zászlót akartak volna, azt minden megerőltetés nélkül levehették volna. A tanúk egy része megerősítette, hogy 2 műanyag virágtartó fel volt döntve, amiből a víz kifolyt, s amit az utólag jövő személyek vizeletnek nyilatkoztak a nyomozó szervek előtt. Tekintettel arra, hogy az egyetlen szemtanú a vádlottak részéről, Carmen Bandila nevű lány nem látott semmit, mert másfele volt fordulva, TóthZoltánpedig, aki azelső nap le volt tartóztatva mint tettes, egy Cenger nevezetű ügyvéd aztmondta, hogy ő ezt az embert kiveszi a fogdából, másnap ki is engedték, de a tárgyaláson nem állt ki a fiúk mellett, mondván, hogy ő a cselekmény megkezdése előtt elment. Bodoni Csaba, aki állítólag őrséget állt volna a szobor mellett—a színháztéri autóbuszmegállóval szemben—eltűnik, így nincs búóság elé állítva. A vádlottak és tanúk kihallgatásautánazügyész kérte a halasztást, mert egy a vád tanúi közül hiányzott és javasolta, hogy a .Muskátli” vendéglő felelősét hallgassák ki, mert Lazar Ovidiu oda szaladt be, hogy telefonáljon a rendőrségre. De nem volt jelen az eseten. A védelem kérte 3 tanú kihallgatását: Szabó Otília Judith, Kertész László, Simonfi Nicoleta, akik jelen voltak a szobornál és mindenkinél többet láthattak s főleg igazolni, hogy fogadás volt a talapzatra való felmászás és nem a zászló levétele érdekében, és hogy elérhető magasságban volt a román nemzeti zászló a szobor oldalán, amit a vádlottak nem bántottak. Ugyanakkor igazolni, hogy a 2 vizes műanyag vúágtartó felborult, a víz kifolyt, és nem vizelt oda senki, valamint hogy a fiatalok csoportja minden előzetes cél nélkül sétált a főtéren és a szobor körül. Az elnök elrendelte, hogy az ügyészség szerezzen be a polgármesteri hivatalból hivatalos úást, arra vonatkozóan, hogy az alapzatra a zászlót mikor tűzték ki. A védelem kérte a vádlottak elleni letartóztatási parancs visszavonását, tekintettel arra, hogy a cselekmény nem meríti ki a bűncselekmény fogalmát. A rendőrség jogosan engedte haza őket, miután meggyőződött a történtekről. A zászlót nem vehették volna le 10-11 m magasságból, még ha akarták volna sem, és — tehát kísérleti fázisban maradt. A kísérletet viszont a törvény ebben az esetben nem bünteti (BTK 236- os paragrafus). De a vádlottak nem akartak zászlót, mivel kezük ügyében volt a másik, amit elvehettek volna, de nem nyúltak hozzá. Nem áll fenn a huliganizmus (közerkölcs megsértésének) cselekménye sem (BTK 321-es paragrafus, 2-es bekezdés), mert nem volt jelen más személy a csoporton kívül, senki sem tudott felháborodni, mert nem volt min. Az, hogy fel akartak mászni a talapzatra, de nem sikerült, nem meríti ki a közerkölcs megsértésének bűncselekményét. A TV közlése után szélsőséges román nemzetiségű egyének egy fél óra leforgása alatt értesítették a T V-t, összegyűltek 20 óra után, fölmentek a rendőrségre, ahol nagy lármát csaptak. Hogy mi volt a következménye a kivonulásuknak, arról már említés került az anyagban. A védelem kihangsúlyozta, hogy nem politikai bűncselekményről van szó, hogy a rendőrség a szélsőséges tömeg nyomására engedett, amely tömeg tagjai nem látták az eseményt; hogy a TV az esetet felnagyítva és elferdítve mondta be jól meghatározott céllal, hogy Marosvásárhelyen újra kúobbantson egy összetűzést és rágalmazza a magyarságot azt állítván, hogy a magyarok követelőznek, fenyegetnek és támadnak, egyszóval arománellenes magatartás tovább burjánzik. Az anyagot összeállította: Mihály Sándor ügyvéd mezőmadarasi Szekeres János 1910-1991 Az erdélyi Mezőségen, Nyáradfalván született 1910. április 23-án. Családja az első világháború után Magyarországra költözött. Az egyetemet katonaként Budapesten végezte és közgazdaságtani doktorátust szerzett. Diákkorában lépett a közéletbe, a Turul Szövetség diákszervezetének gazdasági vezetőjeként. Ellenállt a nyilas tendenciáknak és az antiszemitizmusnak. Indítványozta az önállósági Alap létrehozását. A népi mozgalom szellemében kultúrestéket, összejöveteleket szervezett országszerte. Részt vett a Bolyai Kollégium megszervezésében. Boros Lajos erről a következőket úta: „Végül is a tervezett parasztkollégium jogi keretét aTurul Szövetségben találtuk meg, ahol függetlenségünket Szekeres János, a szövetség anyagi ügyeinek intézője biztosította, ó teremtette elő a Király utca 12. számban kibérelt helyiségek bérleti díját is. Szerzett kiselejtezett úóasztalokat és ágyakat is, s így indult meg 1940 februárjában a Bolyai Kollégium. Előbb csak harminc taggal, majdez a szám csakhamar ötvenre emelkedett... Külön kell megemlékeznem dr. Szekeres Jánosról, akinek a segítsége nélkül nem jutottunk volna el a Bolyai Kollégiumhoz. Jóllehet értelmiségi családból származott, az apja közjegyző volt Kunszentmártonban, ő magkereskedő volt. A Közgazdasági Egyetem kereskedelmi szakán szerzett diplomát, s eznyilvánvalóan hasznára vált. Tevékenyen részt vett a diákmozgalmakban is, a Bolyai Kollégium alapításának idejébenő volt aTurul Szövetség országos gazdasági vezetője.” Más forrásból tudjuk, hogy a Bolyai Kollégiumot saját pénzéből jelentős mértékben támogatta. 1941-ben behívtákkatonának, az orosz fronton harcolt és megsebesült. A háború után Németországba menekült, majd 1948-ban héttagú családjával kivándorolt Argentínába, ahol nehéz körülmények között élt. Idegen világban nyelvtudás és pénz nélkül kellett a család megélhetését megteremtenie. A szükség rákényszerítette, hogy autóalkatrészt, gyermekjátékot, női kézitáskát, fehérneműt és sok egyebet gyártson. Járta az észak-argentínai trópusi őserdőket, ahol nyers gyíkbőröket vásárolt fel exportra. Felesége, Balogh Magdolna, cukrászként dolgozott. Felnevelték és kitanították lányukat és három fiukat, és megtartatták velük magyarságukat. Alapító tagja volt a Buenos Aúes-i Református Egyháznak, és kijárta azt az amerikai segélyt, mely azegyházépületmegvásárlását lehetővé tette. A hatvanas években visszaköltözött Európába, s végül Madridban kötött ki, ahol ismét alkalma volt magyar ügyekben munkálkodni. A madridi Helsinki Utókonferencián újságúói igazolvánnyal vett részt, s az erdélyi magyar kisebbség sorsáért emelt szót a résztvevő delegációk tagjainál. Felesége 1987-ben halt meg, azóta egyedül élt Madridban. Az idén készült hazatelepülni Magyarországra. Halálát váratlan szívszélhűdés idézte elő. Példás bátorsággal viselte utolsó megpróbáltatását. A fájdalmas eljárásokat összeszorított foggal, hangtalanul tűrte. „Katonaember nem jajgat” — szokta volt mondani gyermekeinek kiskorukban, s így is tett. Amikor az orvosok azt mondták, hogy egyetlen esélye egy olyan műtét, melyben asiker valószínűsége csak ötven százalék, határozott hangon azt mondta: ,.Kemény esélyek, de vállalom.”— A sikertelen műtét után a várható 3-4 óra helyett 12 óráig ragaszkodott konokul az élethez, eszméletlenül is. 1991. február 28-án, d.u. 3 órakor hunyt el Washington, D.C.-ben. Jó takarása, haza-és vendégszeretete például szolgált mindazoknak, akik ismerték, és emlékét k szeretettel hordozzák szívükben.-r
