Nyugati Magyarság, 1991 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1991-11-01 / 11. szám
2. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1991. november S'UVII ' tiungartans of the vest ^ f ongrcis d'Cccklent j Published monthly by TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. 5582 Gatineau Ave., #11 Montréal. P.Q. H3T 1X7, Canada Phone and Fax; (514) 731-4192 Office in Hungary: 1536 Budapest. Pf. 276 Phone and Fax; 155-1515 felelős kiadó-főszerkesztó: MIKLÓSSI ISTVÁN A szerkesztő bizottság tagjai- Bárány János, Éltető J. Lajos, Hámos László, Megyeri György, Nagy Károly, Németh Magda, Novák Gábor, Püski Sándor, Roy Mária, Sass Márton, Tamási Miklós, Tliri Gábor Megrendelést díjak egy évre: Kanada; $26; USA; US-$25. egyéb országok: US-$30 (légi), MAGYARORSZÁG: 300 Ft Kéziratokat nem őrzünkmeg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. A közölt írások nem fel tétlenül képviselik a szerkesztő bizottság álláspontját A valódi névvel aláírt cikkekért a mindenkori cikkírók felelősek. HIRDETÉSI DÍJSZABÁS (Magyarországi hirdetők kérjék külön hirdetési díjszabásunkat!) $10.00 per column inch Nagyvállalatok, állami szervek; ^$1.05 per column agate line J fZ 7 7 1 ALLASAJANLAT! A Nyugati Magyarság magyarországi képviselete (XII. kér., tel.; 155-1515) azonnali belépésre keres max. 40 éves hölgyet általános, újság- és könyvkiadással kapcsolatos munkára, az alábbi feltételek mellett:- kitűnő helyesírási és gépelési készség (szigorú feltétel!);- szervező-tárgyalókészség; — kulturált megjelenés; — leinformálhatóság (a munka bizalmas jellege miatt szigorú feltétel!) Keresünk hirdetésszerző ügynököket (1596-os részesedés) és terjesztőket, eladókat — Budapesten és vidéken. V_____________________> NOVÁK GÁBOR: Hirdessen a Nyugati Magyarság hasábjain a hazalátogató honfitársak számára! Kérje hirdetési díjszabásunkat! ELŐFIZETÉS 1992-RE 300 Ft budapesti irodánk címén! Éhségsztrájk — Magyarországért? A Parlamentben heves viták közepette folyik az ülésszak. Kint sincs nyugalom; a VH-es kapu előtti parkban, ahol a kárpótlási törvény bevezetése miatt tizennégyen kezdtek éhségsztrájkba, most sajtótájékoztatót tartanak. Kevés az érdeklődő, rajtam kívül csak két újságíró van itt, no meg az orvos, aki éppen most vizsgálta meg a tiltakozásul éhezőket Hogy mit akar a Magyar Nemzeti Szövetség, e kegyetlen tüntetés szervezője? Azt, hogy a parlament soron kívül ratifikálja az Antall József miniszterelnök által tavaly, november 6-án, Rómában aláírt emberjogi egyezményt Ha erre egyelőre nincs mód, akkor a kormány halassza el a kárpótlási törvény végrehajtását, vagy vonja vissza a törvényt Kérik (pontosabban: követelik) e jó szándékú emberek továbbá azt is, hogy a televízió révén világosíthassák fel a lakosságot azokról a tulajdonjogi lehetőségekről, amelyeket az európai normák adnak. A Szövetség és a tüntetők úgy látják, hogy minden magyar állampolgár alanyi joga nem elfogadni a kárpótlási törvény megalázó feltételeit, és aki akar, az a Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordulhat, s visszakaphatja eredeti, elrabolt tulajdonát A tüntetést szervezők egyike, Pap Csuka István, a Független Kisgazdapárt szegedi szervezetének alelnöke szerint legitimmé kell tenni a nyugati világ előtt azt a tulajdont, amit annak idején államosítottak, elvettek az emberektől, s amit ma az állam birtokol, anélkül, hogy tulajdonosa lenne. November 7-én lejár a kárpótlás kilencven napja, s aki nem adta be igényét, annak a volt tulajdona (az állam rablott java) az államé lesz, s ettől kezdve akár el is adható bármelyik külföldi cégnek — De a kárpótlási jeggyel sem megy sokra a polgár. Azzal nem tudja visszavenni jogos tulajdonát: az is az államé lesz - fűzi hozzá Pap Csuka István. A szegedi kisgazda alelnök szavait többen is helyeslik; sztrájkolok, vendégek, barátok egyetértenek vele. Annak ellenére, hogy jól tudják: az emberjogi egyezményt a legtöbb országban három-négy év alatt ratifikálják, tehát az Antall-kormány sincs késésben e tekintetben. Ámde a római aláírás után már az európai normáknak megfelelő törvénykezést várnak a parlamenttől. És azt, hogy hazánk ne váljék az „orgazdák országává”. Igen, orgazdát mondott a negyvenhét éves, Ramocsaházáról érkezett Sinkáné Orbán Katalin, aki ötödik napja él csupán vízen. Szeméből kibuggyan a könny, amint mondókájába kezd. —Az ebben a szép házban ülő emberek nem veszik észre, hogy még mindig tart a kommunista hatalom, romboló ereje nem fogy. A falvakban nincs learatva, az uborkát ömlesztve küldik vissza a külföldiek, mert állati és emberi fogyasztásra alkalmatlan a vegyszerezés miatt. Bajban van a magyar mezőgazdaság, a falu, s ez a kommunistáknak köszönhető, akik nem engedik a kibontaA „Nyugati Magyarság” budapesti és montreali irodája vállal mindenféle sredési/nyomtatási munkát! Gyors, olcsó, komplett könyv- és újságkiadás! Magyar, angol, német és francia nyelven! 1536 Budapest, Pf. 276 Telefon és fax: 155-1515 kozást, minisztériumi szinten nem kötnek szerződéseket külföldiekkel a termékeinkre, vagy csak olyanokra, mint amilyen az uborka. Ezenkívül folyik az ország kirablása. A falvakban még nincsenek ott a kárpótlási jegyek az embereknél, nincs licitálás a földre, de már árulják a téesz-elnökök - barátaiknak, rokonaiknak. Más nem vehet belőle. De bosszant az is, hegy akiket kényszerrel vertek be a téeszekbe annak idején, azok ma jogfosztottak. Kártérítési igényüket talán elfogadják, ám amit kapnak, az egyenlő a semmivel, így megbénulnak a falvak. — Ezért jött ide Ramocsaházáról? — Nekünk, akik a falvakban élünk, kötelességünk felemelni szavunkat az otthon maradottakért az idősekért, a jogfosztottakért Egyáltalán - emberi jogainkért — Ki beszélte rá a sztrájkra? — Senki, önként jöttem, bár tagja vagyok a Független Kisgazdapártnak. — Ötödik napja van itt. Mik kit hagyott otthon? — Tíz gyerekem közül kettő még otthon van. Családtagok, rokonok, ismerősök vigyáznak rájuk. A gyerekekért is teszem, amit kell. A jövőjükért — Hogyan bírja? — Nehezen, de nem adom fel! — mondja határozottan, miközben arcát eltorzítja a sírás. Mire várnak, miben bíznak ezek a láthatóan mindenre elszánt emberek? Azt mondják, a külföldi erőkben; az angol tévések már készítettek velük riportot, amely a hazai készülékek skycsatornáin látható. Ha más országokban is híre megy az éhségsztrájknak, akkor talán kényszerhelyzetbe kerül a kormány - mondják. Kényszerhelyzetbe? Kinek jó ez? Közlemény A Magyar Köztársaság washingtoni Nagykövetsége ezúton tájékoztat minden érdeklődőt, hogy a magyar parlament 1991. október 30-i döntése értelmében a kárpótlási törvény által az igények bejelentésére megszabott 90 napos határidő módosul. A parlamenti döntés szerint az 1949. június 8-a után állami tulajdonba vett ingatlanok után részleges kárpótlás igénylésére 1991. december 16-ig van lehetőség. A december 16-i határidő azt jelenti, hogy az USA-ban élő kérelmezők a kitöltött kérdőíveket eddig az időpontig postára kell, hogy adják. Szokolay Zoltán felhívása A demokrácia egyik legfontosabb garanciája a társadalmi nyilvánosság. Nélküle nem lehetséges folyamatosan ellenőrizni sem a hatalom gyakorlóit, sem a tömegtájékoztatás korrektségét, objektivitását és szakszerűségét Nélküle a közvélemény nem képes érdemben kifejeződni, nincsenek tartalmas viták, hírek és érvek helyett előítéletek és indulatok játsszák a főszerepet Hiszen a szabad sajtó a közvélemény éber szeme (kellene, hogy legyen), az a látható, hallható és olvasható kötelék, amely a polgárokat a közügyekkel, a világgal összeköti. Ha a nyilvánosság nem képes betölteni e funkciót veszélybe kerül a demokrácia. A szabad sajtó munkatársainak egy része kezdettől fogva idegenkedett tudomásul venni a demokratikus választások eredményétMi sem beszédesebb bizonysága ennek, mint a választás éjszakájának fanyalgó tévéműsora, avagy az a tény, hogy a kormány beiktatásakor a tv megszakította a parlamenti közvetítést Ám azok az esetek is sokat elárulnak a tömegkommunikáció jelenlegi birtokosainak a nyilvánossággal és a demokráciával kapcsolatos felfogásáról, amikor a „hallgattassák megamásikfél ” is elvét megsértve, országgyűlési képviselőket zártak el a nyilvános válaszadás lehetőségétől egyikmásik napilapban. Most pedig a szabad sajtó hangadói elérkezettnek látták az időt hogy támadásaikat a demokráciával szemben immár programként fogalmazzák meg. Ez az egyik legfényesebb üzenete a Nyilvánosság Klub fellépésének. Ez a támadás a nyilvánosság csatornáinak eldugulása révén egy ellenőrizhetetlen és kizárólagos hatalom kialakulásával fenyeget Ilyen törekvésekkel szemben pedig alkotmányunk betűje szerint „mindenki jogosult és egyben köteles fellépni". Ezért alulírott Szokolay Zoltán magyar állampolgár (mellesleg: újságolvasó, rádióhallgató és tévénéző) a következő felhívással fordulok mindazokhoz, akiknek fontos a közvélemény szabadsága és a csorbítatlan nyilvánosság: 1. Akadályozzuk meg azt a nyűt törekvést, amellyel egy, a legnagyobb liberalista párthoz közel álló szemléletű csoportosulás ki akarja sajátítani és propagandaeszközzé kívánja lealacsonyítani a közszolgálati médiumot, a Magyar Televíziót és a Magyar Rádiót 2. Akadályozzuk meg, hogy végleg lehetetlenné váljon annak kivizsgálása, miképp és kik által irányított formában zajlott 89-90-ben az írott sajtó privatizációja, ideértve a megyei lapok eladását is. 3. Akadályozzuk meg, hogy a sajtó bizonyos — politikailag elkötelezett — szakmai vezetői a jogállamiság elemi elveit sértő politikai boszorkányüldözéssel megfélemlítsék az újságírókat és a félelem légkörét alakítsák ki a társadalomban. 4. Akadályozzuk meg, hogy a politikai célok által vezérelve bárki megakadályozhassa, vagy egyáltalán megkérdőjelezhesse a társadalomtudományi kutatások létjogosultságát a közelmúlt szakszerű és objektív vizsgálatát, a történelmi igazságtételt 5. Akadályozzuk meg, hogy egyes lapok a közvéleményt büntessék meg közérdekű információk eltitkolásával pusztán azért, mert szerkesztőik véleménye nem esik egybe a kormányéval. Ma még nem késő megállítani azt a folyamatot, amely a nyilvánosság monopolizálásához és ademokrácia módszeres lebontásához vezethet Szokolay Zoltán országgyűlési képviselő (A felhíváshoz bárki csatlakozhat a következő címen: Szokolay Zoltán, 5601 Békéscsaba, Pf. 292.) — A felhíváshoz csatlakozik a Nyugati Magyarság is! Milyen lett és milyen legyen a „Nyugati Magyarság” Felszólalás egy képzeletbeli szerkesztőségi ülésen A Nyugati Magyarság című lapunk esetében (is) érvényes az, hogy „szerkesztő bizottsága” szimbolikus, mert sem nem szerkeszt, sem nem bizottság, hiszen egymástól kontinensnyi távolságokra, szórványban élünk. Posta, telefon, fax ugyan segít kommunikálnunk, de az együttes, folyamatos műhelymunka lehetetten. Ezért csak egy képzeletbeli szerkesztőbizottsági ülés felszólalásaként adom közre az alábbi gondolataimat abban a reményben, hogy ezek a megfontolásra szánt észrevételek segíthetnek visszatéríteni a Ny. M.-ot arra az útra, amelyen jó darabig minőségi magyarságszolgálatot végezve haladt, és amelyről az utóbbi időben letért Mik voltak lapunk céljai a nyolcvanas években? 1. Havonta színvonalas írásokat nyújtani minél több Nyugaton és a Kárpátmedencében élő magyar olvasónak minél több Nyugaton és a Kárpát-medencében élő magyar írótól 2. Hozzásegíteni az egymástól szétszakított magyarság tömbjeit, szigeteit és szórványait ahhoz, hogy egymás életét, gondjait jobban számon tarthassák. 3. Szót adni, fórumot biztosítani azoknak, akiket a diktatúrák igyekeztek elnémítani. 4. Egymás munkájáról való folyamatos híradással, tájékoztatással segíteni a nyugati magyar szigetvilág és szórványok önszervező, magyarságmegtartó kulturális, tudományos, művészeti, oktatási, ifjúsági, egyházi, politikai és más irányú munkálkodását 5. Szót emelni a világon bárhol élő magyarságot sújtó jogfosztó politikák, intézkedések, atrocitások ellen, híradással, dokumentálással támogatni a magyar emberi jogi lobbyzó munkát. 6. Forrás értékű, kiadatlan és a diktatúráik által betiltott dokumentumokat nyilvánosságra hozni, a magyar történelem számára megörökíteni, hozzáférhetővé tenni. 7. Fórumotadni személyeskedésmentes, színvonalas vitáknak, véleményeknek. A diktatúra otthoni megbuktatása eredményeként a nyugati magyar sajtó által vállalt feladatok némelyikének teljesítése hál’ Istennek szükségtelenné vált A korábban elnémítottak megszólalhatnak, a tiltottak fórumot kaphatnak, a dokumentumok megjelenhetnek otthon is. Néhány nyugati magyar sajtótermék megszűnt mások átalakultak. A Ny.M. átalakulása színvonala hanyatlását mértékletessége feladását eredményezte. Az utóbbi évben egyre többcikkét militins korteskedés, agreszszív védő-támadó hangvétel, néha bulvársajtó szintű konfrontációs, provokáló, sértő stílus és szóhasználat jellemzi. (Néha már ezt a lapot is azzal kénytelen kézbe venni az olvasó, mint néhány más, notóriusan szenzációhajhász sajtóterméket hogy „na, már megint ki ellen uszít a B. vagy a V. vagy — egy másik lapban — aT. és aCs....?”) Tisztelt szimbolikus értekezlet, Kedves FőszerkesztőÚr, Szerkesztőbizottsági Tagok, Olvasók! — Fontosnak vélem lapunk — egyre gyérülő számú nyugati magyar fórumaink egyike! — megmaradását visszatérését arra az útra, amelynek sok áldozattal vállalt követése az újságot a múltban minőségi, hiteles, mértéktartó, mérvadó lappá tette. Ahhoz, hogy a Ny. M. tényleg a nyugati magyarság fóruma maradjon, az lenne kívánatos és szükséges, hogy a 3. és 6. pont kivételével, továbbra is szolgálja a fentebb felsorolt célkitűzéseit és hogy ezek mellett tárgyilagos és mértéktartó módon közölje folyamatosan a Nyugaton élő magyarság szempontjait, igényeit észrevételeit, elemzéseit is az összmagyarságot érintő ügyekben. Vagyis: legyen a Nyugati Magyarság ismét magas színvonalú, objektív, mérsékelt hangú centrista újság. Legyen a tizenhat milliós magyar nemzet ügyeivel, sorskérdéseivel, érdekeivel, jelenével, jövőjével felelősségteljesen foglalkozó lap. Legyen ismét olyan fórum, amely nem kormányok és pártok mellett és ellen csatorászik — hiszen fizikai távolsága és ritka megjelenése miatt úgysem releváns a pillanatnyi polémia-harcokban való részvétele —, hanem amely úgy és azáltal érdekes és izgalmas, hogy térben és időben valamivel távolabbról nézve, tehát más, sajátos, külföldi nézőpontokkal is rendelkező perspektívából mérlegelve igyekszik hozzájárulni az összmagyarság jobb jövője alakításához. Nagy Károly (Válasz a következő számban. — Szívesen veszünk hozzászólásokat a szerkesztő bizottság tagjaitól, olvasóinktól és munkatársainktól is! — Miklóssi Istvánfőszerk) ■*
