Nyugati Magyarság, 1991 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1991-09-01 / 9-10. szám
6. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occldent 1991. szeptember-október Lehetséges-e az ingatlanok visszaszerzése Romániában? qyiM E SI F E SZTIV Á L Montreál, 1991. július 25. Egyre nagyobb az olyan külföldi érdeklődök száma, akik romániai jogászok véleményét kérik ki ingatlanok visszaszerzése tárgyában. Valószínűleg a külföldi sajtó, rádió és televízió adott valamiféle tájékoztatást arról, hogy Romániában ebben a tekintetben történik valami, nevezetesen: a 18/1991. sz. törvény alapján visszaadják a kollektív gazdaságok tulajdonában lévő földet Lehetséges, hogy azt elfelejtették hírül adni, hogy ez a törvény nem vonatkozik a külföldön élő hazánkfiaira, bár nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a visszakapott földet a tulajdonos halála után külföldön élő rokonok örökölhessék. Ha az örökösök záros határidőn belül nem térnek viszsza az országba, kötelesek eladni az örökölt földet Más ingatlanok, mint például lakóházakra és kisebb ipari üzemek visszaadására vonatkozólag nem jelent meg még semmiféle írásos rendelkezés, de bizonyos, nem hivatalos körök már foglalkoznak az üggyel. A tény az, hogy az állam eladja azokat a lakásokat, amelyek állami pénzalapból épültek. De beszélnek az államosítás révén állami tulajdonba került házak eladásáról is, hisz erre már volt precedens... Mindenekelőtt tisztázzuk, hogy az elmúlt években a jog milyen formákat ismert a magántulajdonban lévő ingatlanok állami tulajdonba való vételére. Ilyen formák voltak: az államosítás (kártalanítás nélkül), a kisajátítás (formai kártérítéssel), az ajándékozás (erőszakkal), a vagyonelkobzás mint járulékos büntetés, és a 223/1974. sz. törvényerejű rendelet, amely a külföldre távozottak ingatlanjainak állami tulajdonba vételét szabályozta. Ez utóbbi törvényerejű rendeletet az 1989. decemberi események után elsőként helyezték hatályon kívül. Fejtegetéseim nem politikai jellegűek, és meg kell jegyeznem, hogy a felsorolásban szereplő tulajdonelvételi formák közül pillanatnyilag csak az utolsónál van a legtöbb esély arra, hogy visszanyerhető lesz, vagy legalábbis valami kárpótlás érhető majd el. Ez arra alapozható, hogy amíg a megelőző formákban szereplő tulajdonok többnyire nagy tulajdonok (bérházak, gyárak és üzemek) voltak, addig az utolsó eset tárgya jobbára egy lakrész vagy egy kertes magánház volt Ezt az érvelést azzal támasztanám alá, hogy a 18/1991-es törvény is ilyen irányba mutat, amikor csak 10 hektárig terjedő földtulajdon visszaadását irányozza elő. Az elmúlt évek törvényhozásának egyik jellemzője az inkorrektség — politikai manőverezések céljából. Ilyen körülmények között látott napvilágot a 223/1974. sz. törvényerejű rendelet A politikusok Kelet és Nyugat közeledéséről beszéltek, és ezt bizonyítandó, megszüntették a vagyonelkobzást a tiltott határátlépési bűncselekmények esetében. Ugyanakkor a fent említett törvényerejű rendelettel — amely „különleges” törvény — kártérítés nélkül vették el azon személyek lakását, illetve házát, akik illegális úton hagyták el az országot Az öt cikkelyből álló törvény lényegében a tulajdonelvétel két formáját különbözteti meg: a legálisan távozók estében a kártalanítással történő tulajdonátvétel és az illegálisan távozók esetében a kártérítés nélküli állami tulajdonba vétel. (Sem egyik, sem másik forma nem húzta ki Romániát a gazdasági válságból.) A törvényes úton távozóknak nem volt szabad elidegeníteniük (eladniuk) tulajdonukat attól a perctől kezdődően, hogy útlevélkérelmüket beadták. Miután kérésük jóváhagyást nyert, lakásukat kötelezően át kellett adniuk állami tulajdonba, térítés ellenében, aminek összege azonban nem haladhatta meg a 40.000 lejt, illetve később a 80.000 lejt Ez a rendelkezés az árat illetően ellentétben áll a Román Polgári Törvénykönyv szabályaival, miszerint egy tulajdon árát az eladó és a vevő állapítja meg. Sajnos ez a szabály ebben az esetben nem nyert alkalmazást Alig hiszem, hogy ezt a kártalanítási formát a nemzetközi polgárjogászok helyesnek tartanák, hisz maga a román joggyakorlat sem fogadja el. Észak-Erdély Romániához való visszacsatolása (1945) után éppen a román joggyakorlat tette lehetővé, hogy azokat az adásvételi szerződéseket, amelyeket a Bécsi döntés következményeként kötöttek, bíróságilag érvénytelenítsék és az eredeti helyzetet állítsák vissza. Ez most miért ne lenne lehetséges? A kártalanítás nélküli állami tulajdonba vétel esetében is olyan átlátszóak az érvelések, hogy a nemzetközi jogi szervezetek és bíróságok könynyedén kivédhetnék őket Az 1968- ban megjelent Büntetőtörvénykönyv nem írja elő a vagyonelkobzást az ország illegális elhagyásáért és 1989 decemberétől a „tiltott határátlépés” nem számít bűncselekménynek. Bizonyos, hogy a tulajdon elvételének ez a formája teljesen jogtalan volt és az a tény, hogy ezeket az ingatlanokat nem lehet eladni — így rendelkezik a 223/1974. számú törvényerejű rendelet —, a törvényhozó részéről is különös elbírálást nyerhet A gyakorló jogász szemével nézve úgy vélem, hogy akik érdekeltek ezekben az ügyekben (a volt tulajdonosok), azoknak tanácsos volna (lehetőleg rövid időn belül, ugyanis lehetséges a telekkönyvek megszűnése, ami már nagyon megnehezíti a tulajdonjog bizonyítását) előkészíteni azokat az iratokat, amelyek a tulajdonjogot bizonyítják, így: a tulajdon leírása, telekkönyvi kivonat, a tanácsi határozat, amellyel az ingatlant elvették, stb. Az iratok beszerezhetők ügyvédi segítséggel. Jó volna bevonni ebbe az akcióba azokat a szervezeteket, amelyek nemzetközi síkon védik a magántulajdont, és miután pozitív jogi szakvéleményt kapna az egész elképzelés, a román parlament elé lehetne vinni jóváhagyás végett. A jogtalan tulajdonelvételek ebben az országban nagyon sok ellenérzést váltottak ki és talán azok tudják legjobban, akik innen távoztak el, hogy ennek a helyzetnek a megszüntetése jó lehetőséget kínálna arra, hogy az eltávozottak ne gondoljanak vegyes érzelmekkel szülőföldjükre. Bízom abban, hogy akad majd, aki támogatja elképzeléseimet, és sokan úgy vélik, megéri a fáradozást. Kun László ügyvéd (Nagyvárad) NYUGATI MAGYARSÁG 1536 Budapest, Pf. 276 Tel.: 155-1515 Július 25-én egyedi élményben részesülhetett a montreáli Centre Canadien dArchitecture előadótermét megtöltő közönség. Az idős falusi házaspár, Halmágyi Mihály és felesége, Gizella, eredeti gyimesi csángó népzenét játszott. Ez volt az első alkalom, hogy Romániából gyimesi csángó előadók bemutathatták zenei kincseiket, a magyar népzene egyik legősibb formáját Úgyszintén először járhatott köztünk Kolozsvárról Kallós Zoltán is, a magyar néprajz egyik kimagasló kutatója, akinek többek közt Martin Györggyel, Pesovár Ferenccel végzett közös gyűjtésének köszönhetjük Kalotaszeg, Moldva és Gyimes népzenéje, néptánca, népköltészete és díszítőművészete lejegyzésének egy részét Az eredeti népviseletbe öltözött gyimesközéploki pár hagyományos hangszerekkel lépett fel. A ma már csak Csángóföldön található jellegzetes, házilag készült ütőgordonról és a hegedűn való különleges játéktechnikáról, valamint kesergő- és tánczenéjük bőségéről Kallós Zoltán tájékoztatta a közönséget Annak ellenére, hogy közönség nagy része idegennek találta a zenét és érthetetlennek Halmágyiné énekelt szövegét és néhai pikáns csujjogatásait, mégis érezte az esemény jelentőségét, fontos-A magyar népi kultúrában különleges szerepet játszó gyimesi csángók zenéjéről, táncáról Kallós Zoltán és Martin György, a terület legavatottabb kutatói a következőket írják: „A több ezer lelkes római katolikus gyimesi csángóságot a székelység egyik jellegzetes etnikai csoportjaként tartjuk számon. Valószínűleg a csíki falvakból költöztek a XVIIIXIX. században a Tatros völgyébe s onnan terjeszkedtek tovább a havasokba Népi kultúrájuk - a (csíki székelyekéhez hasonló) nyelvjárás, a viselet, a szokások, a zene- és tánckincs, stb. — a települések szétszórtsága ellenére is igen egységes. A táncok sokfélesége és a táncalkalmak bősége tekintetében kiemelságát A „tiszta forrás” eljutott hozzánk és élvezhettük, amint erdélyi gyűjtőútján Bartók is. A Fesztivál hangulatához sokban hozzájárult a színhely. A híres Bronfman család leszármazottja, Philis Lambert által épített Centre Canadien dArchitecture előkelő épülete és annak elegáns, akusztikailag kiváló koncertterme kellő fórumot adott a gyimesi zenének. Az előadás után a katolikus magyar templom társadalmi termében folytatódott a Fesztivál: gyimesi szokásra mintázott táncház következett. Kezdő táncosok és nem táncosok könnyen megtanulták a héjszák, vagy körtáncok lépéseit, míg a gyakorlottabb táncosok a páros táncokat járták. Valamennyi táncosnak egyedi élmény volt eredeti gyimesi muzsikára táncolni. A gyimesiek is csodálkozva nézték, milyen pontosan és lelkesen táncolják itt Észak-Amerikában a magyar és nem magyar fiatalok az ő táncaikat. Horváth Viki Kallós Zoltán és a gyimesi Halmágyi Mihály (prímás) és Ádám Gizella (gordonos) montreáli szereplésével kapcsolatos kérdéseire felvilágosítás és a koncertről készült audio-felvétel kapható Dreisziger Kálmántól: 514-282-0159. kednek a magyar népcsoportok közül. Eddig a gyimesi csángóknál 35 féle táncalkalmat és mintegy 30 táncfajtát tarthatunk számon. A gyimesi csángók gazdag tánckészletét... három stílusrétegre oszthatjuk: I. kárpát-medencei, II. balkáni és III. közép-európai jellegű táncokra. E három réteg — a táncok formai-zenei és funkcionális jegyei alapján — világosan elválik egymástól. A tánc-repertoár hasonló gazdagságával, sokrétűségével és a tánckultúra ily éles rétegződésével másutt ritkán találkozhatunk... ” A táncokhoz hasonlóan a gyimesi hangszeres zene is őrzi ezt a stílusbeli és műfajbeli gazdagságot Dreisziger Kálmán THE HUNGARIAN PROTESTANT REFORMATION IN THE SIXTEENTH CENTURY UNDER THE OTTOMAN IMPACT by Alexander Sándor Unghváry This manuscript is the first source book in the English language on aspects of the Hungarian Reformation. It constitutes a selection of essays and profiles of dominant Reformers in the sixteenth century, including an elaborate discussion of Ferenc Dávid, the originator of Unitarianism. Attempts to answer the century long question of why the Helvetic and not the Wittenberg Reformation took hold in East Central Europe. Alexander Sándor Unghváry received his Ph.D. from the University of Debrecen, Hungary. He received his M.Div from the Union Theological Seminary, New York. PANNÓNIA BOOKS Fábián Dániel: József Attiláról (portré), íve. $ 11.40 Hrabal, Bohumil: Véres történetek és legendák, kve. 8.90 Branch—Popper: Labirintus (a terrorizmusról) — SALE 6.50 Krúdy Gyula: Egy krónikás könyvéből — SALE 8.10 Carelli Gábor: Utam a Metropolitába, kve. 8.20 Latabár Kálmán énekel (kazetta) 11.98 ♦ PST Kérjük, hogy rendeléskor vegye figyelembe a 7% GST és küldésnél a 1096-os postai és kezelési költségeket Köszönjük! Kérje legújabb könyv- és kazetta/lemez-katalógusunkat! CÍMÜNK: LEVÉLCÍM: 472 Bloor St. W. P.O.Box 1017, Stn. B I. emelet, Toronto Toronto, Ont. M5T 2T8 (416) 535-3963 Qyimesi csángóig A Csíki-havasokból Moldvába futó Tatros folyó völgyében, a Gyimesi-szorosban élő magyarok neve. Három községük — Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok és Gyimesbükk — a folyó néhány száz méter széles, 30 km hosszú fővölgyében és annak mellékágaiban, az ún. patakokban, szétszórt házcsoportokban helyezkedik el Területük eredetileg öt szomszédos csíki székely község tulajdona volt A 17. századtól kezdték legelőbérletként benépesíteni mai lakóhelyüket. A Gyimesi-szoros lakossága nagyobb részben csíki székelyekből, kisebb részben moldvai magyarokból és románokból származik. Csekély termőföldjük miatt főfoglalkozásuk a havasi állattenyésztés és a fakitermelés. A népi kultúra zárt helyzete folytán a székelyparaszti műveltség archaikus rétegeit őrizték meg. KULTURÁLIS ALAPÍTVÁNY ERDÉLYÉRT Angol nyelvű könyveket Erdélynek! A Kulturális Alapítvány Erdélyért könyveket gyűjt az RMDSz részére egy angol könyvtár felállításához. Könyv- vagy pénzadományaikat (adóból levonható) kérjük a következő címre küldeni: Cultural Foundation For Transylvania, P.O.Box 1487, Washington, D.C. 20013-1487, USA. n i i i i i i i i i i j • • •
