Nyugati Magyarság, 1990 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1990-10-01 / 10-12. szám

8. oldal

Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident

1990. október-december

Helyünk a világtérképen

Dr. Jeszenszky Gézának, a Magyar Köztársaság külügyminiszterének az ENSz Közgyűlés 45. Ülésszaka Plenáris Vitáján, 1990. október 3-án elhangzott beszéde*

(...) Magyarországnak több mint négy évtized óta először van szabadon és demokratikusan megválasztott parlamentnek felelős kormánya. E fórumon első kötelességemnek érzem, hogy az új kormány és a magyar nemzet megbízásából őszinte köszönetét mondjak az Egyesült Nemzeteknek azért az erkölcsi-politikai támogatásért, amelyet az 1956-os magyar forradalom és nemzeti szabadságharc idején, illetve annak leverését követően nyújtott.

„Gloria Victis” volt az ENSz üzenete akkor az egész világnak. A Sir Leslie Munroe vezette „Ötös Bizottság” jelentései, adánENSz-diplomata,Bang Jensen önmagát is feláldozó tevékenysége, a következetes erőfeszítések, hogy „a magyar kérdés ”-t az Egyesült Nemzetek napirendjén tartsák, nagy hálával töltötték el az elnyomottakat, köztük azt az akkor 15 éves diákot, aki most Önök előtt áll és aszabaddáváltMagyarKöztársaságotképviseli. Bár akkori eszméit amagy arnép sohasem adta fel, a történelem csak most nyújt lehetőséget arra, hogy 1956 októberének legfontosabb célkitűzését: a szabad, független és demokratikus Magyarország megteremtését megvalósítsuk. (...)

A kelet-közép-európai térség országaiban lezajlott fordulat eredményeképpen felbomlott a Jaltáról elnevezett kétpólusú rendszer. Közép-Európa népei megszabadultak a sztálini típusú pártállami diktatúrától, amely annyira idegen az európai fejlődés hagyományaitól, és a demokrácián, a szabadságon, a piacgazdaságon és az emberi jogok érvényesülésén alapuló jogállam megteremtését tűzték ki célul. A kommunizmus bukásátkövetően minőségileg új helyzet alakult ki a kontinensen. Európa korábbi, ideológiai alapon történt természetellenes megosztottságát és az ennek megfelelően létrejött szembenálló politikai-katonai-gazdasági tömbszemléletet felváltotta az a történelmi lehetőség, hogy megteremtsünk egy, az értékek közösségén nyugvó, egységes Európát. (...)

A Magyarországon ez évben lezajlott szabad és demokratikus parlamenti és helyhatósági választások eredményei az egész politikai és társadalmi rendszer teljes megváltoztatását jelentik. Az új Magyarország és annak koalíciós kormány a elkötelezte magát a demokrácia, a politikai, gazdasági és kulturális pluralizmus, valamint az európai normáknak megfelelő jogállamiság megteremtése mellett.

A magyar külpolitika elsődleges feladatának tekinti a nemzeti érdekek határozott képviseletét, védelmét és hatékony érvényesítését. A korábbi egyoldalú külpolitikai függés korszakát felváltotta a kiegyensúlyozott kapcsolatokra való törekvés. Ez orientációváltozást jelent, melynek célja, hogy a Magyarországot ezer év óta Európához fűző, de négy évtizeddel ezelőtt elvágott szálakat újrakössük és ismét az európai nemzetek közösségének egyenrangú, megbecsült tagjai lehessünk. A Magyar Köztársaság osztja az európai értékeket és az atlanti együttműködés gondolatát. Országunk részt vesz az európai integrációs folyamatok előmozdításában és tevékenyen hozzájárul az európai egység létrehozásához.

Az Európába történő integrálódás egyik legfontosabb feltétele, hogy Magyarország még ebben az évtizedben az Európai Közösség teljes jogú tagjává váljék. Ez egyfelől azt jelenti, törekszünk arra, hogy 1992. jan. 1- ig társulási szerződést kössünk az Európai Közösséggel, másrészt, hogy a már meglévő kereskedelmi-gazdasági együttműködéssel szoros összefüggésben megteremtsük a politikai együttműködés intézményes mechanizmusait is.

Az Európához való csatlakozás másik fontos eleme Magyarország tagsága az Európa Tanácsban. Meggyőződésünk, hogy a szabad választások nyomán létrejött többpárti parlamentáris demokrácia, az új önkormányzati rendszer, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelmét szolgáló jogalkotó és jogalkalmazó tevékenység alapján Magyarország min*A beszéd szövegét lapunk dokumentumként közli, mivel Magyarországon tudomásunk szerint igen csekély publicitást kapott.

den tekintetben megfelel az EurópaTanács szigorú tagfelvételi követelményeinek, és ennek köszönhető, hogy a legközelebbi jövőben hivatalosan is felvételt nyerünk e fontos szervezetbe. (...)

A Magyar Köztársaság kormánya szerint a nemzet biztonsága legjobban éppen egy ilyen—valamennyi EBEÉ- államot átfogó és egyúttal az ENSz Alapokmánya céljaival és elveivel összhangban álló — kooperatív biztonsági rendszer kialakításával erősíthető meg. Ennek keretében és az idejétmúlt tömbszemlélet felszámolását célzó törekvésünk jegyében vizsgáltuk felül a Varsói Szerződéshez fűződő viszonyunkat. Kiindulópontunk az, hogy a Varsói Szerződés, amit 35 éve hoztak létre és kényszerítettek ránk, már megalakulásának pillanatában sem szolgálta Magyarország nemzeti és nemzetbiztonsági érdekeit. Az új Magyarország kormányának eltökélt és deklarált szándéka, hogy mielőbb kilép a VSz katonai szervezetéből, amit elkerülhetetlenül követnie kell a szervezetből történő teljes kiválásunknak. AMagyar Köztársaság ezzel kív án hatékonyan és maradandóan hozzájárulni függetlenségének, szuverenitásának és a demokrácia melletti elkötelezettségének érvényesítéséhez, valamint a tömbszemléletnek a nemzetközi politika világából való kirekesztéséhez, összhangban Európához való tartozásunkkal. (...)

Európán túlra tekintve bizton mondhatjuk, hogy anemzetközi helyzet alapvetően kedvező alakulása jótékony hatást gyakorol a világon még meglévő regionális válságok megoldására, illetve a meglévő feszültségek enyhítésére.

Szomorú kivétel ez alól a Közel- Kelet, ahol a már eddig is fennálló, súlyos problémákat most újabb tetézte. Kormányom határozottan elítélte és elítéli Irak Kuvait elleni agresszióját, követeli az iraki csapatok feltétel nélküli kivonását és Kuvait szuverenitásának helyreállítását. Korunkban, a 20. század végén, az olyan érvelés, amely az ahhoz hasonló lépéseket, mint amilyennek most szemtanúi lehetünk a Perzsa-öbölben, a történelemre való hivatkozással próbálja magyarázni, hamis és semmiképpen sem igazolhatja egy állam agresszív magatartását. Súlyos következményekkel járó és megbocsáthatatlanul rövidlátó politika lenne, haanemzetközi közösség bármely tagjának megengedné, hogy ily módon cselekedjék. A világ nem maradhat tétlen és nem tűrheti, hogy az ENS z egyik tagállamát brutális erőszakkal letöröljék a térképről. Ezért teljes mértékben támogatjuk a Biztonsági Tanács határozatait, amelyek az agresszió megállításáraés következményeinek felszámolására irányulnak, s készekvagyunk aktívan közreműködni végrehajtásukban, függetlenül attól, milyen gazdasági nehézségekkel kell emiatt szembenéznünk.

Az erőszak ezen újabb alkalmazása nem teszi kedvezőbbé a légkört ahosszú ideje tartó arab-izraeli konfliktus megoldására sem. Pedig az a konfliktus már eddig is elviselhetetlenül sok emberéletet és szenvedést kő vetett a térség népeitől, araboktól és zsidóktól egyaránt. Épp ezért ideje lenne túljutni az ellenségeskedésen és tárgyalások útján keresni amegoldást. Ehhez természetesen az is szükséges, hogy a felek figyelembe vegyék az ENSz vonatkozó határozatait és egymás jogos érdekeit: egyrészt Izrael jogát arra, hogy elismert határok közöttbékében élhessen, másrésztpedig a palesztin nép törvényes politikai jogait.

A konfliktusban közvetlenül érintett feleken túl mi, a tagállamok képviselői is segíthetünk a kölcsönös megértést akadályozó tényezők eltávolításában. Ilyennek tartjuk a Közgyűlés 3379/ 1975. számú, a cionizmus és a fajgyűlölet közé egyenlőségjelet tévő határozatát. Kormányom ezt a letűnt, konfrontációs időszak termékének tekinti és elhatároljatok magát. Azameggyőződésünk, hogy ha megszabadulunk amúlt ideológiai béklyóitól, aznemcsak

Európában, hanem a világ más térségeiben is kedvező folyamatokat indíthat el. (...)

A világ nemzetei közösségének joga és kötelessége, hogy állandó figyelemmel kísérje a kisebbségek helyzetét, megelőzze a potenciális konfliktushelyzeteket, jogsértések esetén helyreállítsa a jogvédelmet és megállapítsa az érintett fél felelősségét.

Ebben az összefüggésben Magyarország különleges fontosságot tulajdonít a nemzeti kisebbségek jogai hatékony védelmének és az ezt szolgáló nemzetközi kisebbségvédelmi mechanizmus létrehozásának. Ennek kettős oka van: egyrészt messzemenően tiszteljük a jognak a nemzeti és nemzetközi magatartásban játszott szerepét, másrészt felelősséggel tartozunk — összhangban a nemzetközi joggal—a határainkon túlkisebbségbenélő magyarság iránt.

A 20. századi történelem kis népeket különösen nem kímélő viharai nyomán és más hatalmak érdekeit szolgáló döntések alapján több millió magyar kényszerült arra, hogy határainkon kívül kisebbségi helyzetben éljen. Európa legnagyobb lélekszámú kisebbségévé váltak a velünk szomszédos országokban élő magyarok. Sorsuk alakulása nem lehet közömbös a számunkra, mint ahogyan nem maradhatunk közömbösek a világon bárhol élő kisebbség sorsa iránt sem. Ezzel összefüggésben Magyarország arra törekszik, hogy tör(Folytatás az 1. oldalról)

jén pedig a legnagyobb ellenzéki párt elnöke, Kis János önfeledt eufóriában fröcsögte a televízióból, hogy az elmúlt öt hónap bizonyította a kormányzat teljes tehetetlenségét, hogy elérkezett az idő a változtatásra. Határozottan, de visszafogottabban csatlakoztak hozzá a jelenlévő FIDESz- és MSzP-vezetők. Az ellenzéki koalíció, úgy tetszik, össze is állt.

Természetesen azt is illendő tudni a „spontán” akcióról, hogy éppen a taxisok az a réteg, amelyik a legjobban szervezhető; a diszpécserirodákból kivétel nélkül mindegyik kocsi pillanatokon belül elérhető, a kívánt helyre irányítható. így is működik ez az ágazat. Mi több, így működött azokban a napokban is, csak éppen nem utasokért, nem címekre irányították őket, hanem azokra a pontokra, ahol erősítésre, egyéb segítségre volt szükség.

A sajtó ugyanakkor megható, szívbe markoló történeteket mesélt, kis színesek sokaságát gyártotta az emberségesség összes szépségeit fölvonultató fuvarosokról. Hátha ekképpen visszaigazolná megmozdulásukat az ország. Az ellenzék aktivizálódott képviselői pedig tanácsokkal látják el a szegény, tudatlan tüntetőket. Az október huszonhetediki Magyar Nemzet lírai hangvételű riportjából egy idézet: „Solt Ottilia csöndesen megjegyzi: Sürgősen gondoskodni kell a jogi képviseletről, mert így, ebben a formában, a demonstráció — mégha jogos is! — törvényellenesnek minősülhet."

Az aggódó képviselőnő bájosra fogalmazott képe — finoman megpendített alkotmányos felhangokkal.

A kormányzat további „spontán” lépésekkel is találkozik: a belügyminiszter telefonon értesül a budapesti rendőrfőkapitánytól, hogy gyakorlatilag nem rendelkezik a rendőrséggel, a honvédelmi tárca vezetője is tudomásul veheti, hogy a honvédség nem vethető be a „törvényellenesnek mivényhozási és más eszközökkel biztosítsa a kisebbségi jogok maradéktalan érvényesülését a hazánkban élő nemzetiségek számára. Meggyőződésünk szerint a nemzetközi fórumok, amelyek közöttkiemelkedő jelentőségű azENSz, az emberi és akisebbségijogokvédelme és biztonsága terén mással nem helyettesíthető szerepet töltenek be. A közép- és kelet-európai változások hozzájárulnak e kérdések megoldásához. Ennek kapcsán üdvözöljük a térség demokráciái által meghirdetett politikai irányvonalakat.

Korunk követelményeinek megfelelően Magyarország különleges fontosságú és sürgető feladatnak tartja, hogy megkezdődjék a kisebbségek jogainak egyetemes védelmét szolgáló, kötelező erejű kódex kidolgozása. A nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek jogaival foglalkozó nyilatkozattervezet mielőbbi véglegesítése az Emberi Jogok Bizottságában jelentős lépés lenne ebbe az irányba A megfelelő garanciarendszer és ellenőrzési mechanizmus kialakítása is anemzetközi jogalkotás részét kell, hogy képezze; ennek mielőbbi megvalósításábankészek vagyunk akár úttörő szerepetis vállalni.

Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok megsértésétől elválaszthatatlan a menekültek megjelenése. Mai világunk drámai és tragikus jelensége a menekülthullám. Kiváltó okai között központi helyet foglal el az emberi jogok szavatolásának hiánya. Ezzelnéz szemnősülhető” blokád eltakarításába. Nem mintha ez szándékában állt volna a honvédelmi miniszternek, csak éppen egy nyilatkozat indirekt módon is kelthet közhangulatot.

Ebben a helyzetben volt kénytelen tárgyalni a kormányzat, ebben a helyzetben született meg a kompromiszszum. Az eredményt még vasárnap éjjel kórházi nyilatkozatában értékelte a miniszterelnök: „nincsenek se vesztesek, se győztesek”. Értékelése szükségképpen a fronton szembenállókra vonatkozott, hiszen azt ő is pontosan tudta, hogy — egyelőre nem is fölmérhető módon — az ország bizony vesztese a krízisnek, és csak a későbbiekben derül majd ki, milyen mértékben.

Vesztese, mivel a külföldi tőke megriadhat, látván a politikai egyensúly bomlékonyságát, vesztese, mivel a megbénult ország négy napja alatt gazdasági károk keletkeztek, vesztese, mivel a belpolitikai egyensúlyt már a legutóbbi választások is labilisnak mutatták. Világosan tudomásunkra hozta azonban a kormányfő, hogy kész a megfelelő konzekvenciák levonására és igenis igényli az ország népének a támogatását a kormányzati munkában. Józan szavai nyugtatólag hatottak az indulatoktól korbácsolt országban.

Lényeges momentum az is, hogy az ellenzék, legalábbis a józanabb része, rádöbbent, hogy bármilyen kormány kerüljön hatalomra, annak ugyanezekkel a gondokkal kell megküzdenie, és talán itt-ott a felelősség nyomait is föllelhetjük, miszerint az előbbre lépéshez valóban szükség van egy szorosabb nemzeti összefogásra, bárminemű széthúzás a megújulás esélyeit kockáztatja, az állampolgárokra testál újabb, mind elviselhetetlenebb terheket.

Az a fajta cinizmus, hatalomvágyból fakadó elvakultság, amely olyan magabiztosan támadt Kis János televíziós nyilatkozatából, szordínósabbra fogalmazódott, sőt, úgy tétbe immár harmadik év e M agy arország, hiszen a közelmúltban több mint 40 ezer menekültet fogadtunk be. Rendkívül sajnálatos tény, hogy a menekültek többsége a magyar kisebbség soraiból kerül ki. A magyar kormány álláspontja szerint mindenkinek és minden népnek, népcsoportnak elidegeníthetetlen joga, hogy szülőföldjén éljen, ahol emberi jogait tiszteletben kell tartam, beleértve az élethez és szabadsághoz való jogot, valamint az ország elhagyásának és az odavaló visszatérésnek a jogát.

A nemzetközi szervezetek feladatának tartjuk, hogy elősegítsék a menekültek önkéntes visszatérését hazájukba. Ezzel kapcsolatban küldöttségem javasolja, hogy az ENSzés aMenekültügyi Főbiztosság együttműködése révén kerüljön sor egy olyan nemzetközi megállapodás kidolgozására, amelynek célja a menekültek önkéntes repatriálásának megkönnyítése. (...)

Magyar részről elsődleges érdekünknek tekintjük, hogy az ENSz szerepe tovább erősödjék, működése v áljék még hatékonyabbá. Kormányom ezt kívánja elősegíteni ajövőben is. Ennek megfelelően támogatjuk az ENSz univerzalitásának elvét és úgy véljük, hogy sem politikai vagy ideológiai okok, sem országok megosztottságára hivatkozás nem szolgálhatnak többé alapul olyan országok távoltartására, amelyek az ENSz-tagság követelményeinek egyébként megfelelnek.

E fórumon szeretném megerősíteni, hogy a Magyar Köztársaság kormánya elkötelezettje az ENSz Alapokmányában foglalt elveknek és céloknak. A független és demokratikus Magyarország külpolitikája továbbra is következetes és kiszámítható marad és készen állunk az együttműködésre mindenkivel, akinekhelyevananemzetekközösségében.

szik, egyelőre vissza is szorult.

Nem mintha nem léteznék.

Azt kell tehát mondani, hogy a válság kompromisszumos megoldása után a kormányzat kicsit föllélegezhet, remélhetőleg nyugodtabb légkörben folytathatja a munkáját. Akár addig is, amíg a politikai érdekcsoportok megint össze nem szerveződnek, hogy újabb válságot robbantsanak ki, mondjuk, azzal az ürüggyel, hogy a koalíciós kormányzat megengedhetetlenül feketére kormozza a kéményseprőket. Hiszen a legképtelenebb ötlet is bevethető, úgy tetszik, az alkotmányosság, a demokrácia bűvszavak csupán a kormányzatra kötelezőek.

A liberalizálandó benzinár pedig —mert ugye mégiscsak a benzinártól indult minden — akár inflációs bombaként is működhet, ha az iraki-kuvaiti események élesebb fordulatot vesznek. A következmények—nemcsak Magyarországon, itt azonban kiváltképpen — beláthatatlanok. Ha felelős ellenzékünk volna, amelyik képes a parlamenti játékszabályok szerint az ország érdekében azonos irányban működni a kormányzattal, annak látnia kéne ezeket a dimenziókat. — Vajon látja-e?

Hosszabb ideig — 1-2 évig — Magyarországon tartózkodni kívánó külföldi magyar részére Szolnok város központjában kétszobás, összkomfortos lakás üresen vagy bútorozottan bérbeadó.

Dr. Gyetvai Béla, 5000 Szolnok,

Rózsa E u. 5. III/7. Telefon: (56) 36-198

Blokádtávlatok