Nyugati Magyarság, 1990 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1990-06-01 / 6. szám
1990. június Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d’Occident 9. oldal RÓNAI JUDIT (Sopron): Ifjúság népfőiskolák — magyar jövő Két évvel ezelőtt még komoly aggodalmaim voltak, hogy országos visszhangra találhate egy olyan kezdeményezés, amely a népfőiskola keretei között kínál együttgondolkodást az ifjúság számára. Az aggodalom oka nyilvánvaló: generációk nőttek fel Magyarországon anélkül, hogy a szó jelentését megtapasztalhatták, megtanulhatták volna. Ráadásul sokak számára a provinciális vidéket, vidékiességet aszszociálhatta a szó és jelentheti a tények ismerete hiányában ma is. Mélyen hiszem, látva a mai magyar társadalom elesettségét, szerencsétlenségét, hogy a népfőiskola a mai magyar valóságnak adekvát, korszerű lehetőség, hiszen adottságai következtében az élet kihívásaira a legdinamikusabban reagálni képes forma, amely beteg társadalmunk gyógyítására a legéletképesebb értékeket közvetítheti a rászorulóknak. Fontosez, hiszen evidens, hogy amai iskolarendszer nem tudja betölteni hivatását. Olyan korban élünk, amikor nagy tömegek váltak és válnak „kultúranalfabétává”. Iskolázottsági mutatóink az európai léptékhez képest igen rosszak. Akik eljutnak valamilyen szintjére az oktatási rendszernek, azok is sokszor valódi tájékozódási pontok híján hagyják el az iskoláikat, amelyek az emberközpontúság helyett az ideológiaközpontúság hamis csapdájába esve, történelmi tudat nélküli, magyarság és európaiság helyes összefüggéseit látni képtelen embereket nevelnek. Az iskolapadokból kiszoruló tömegek pedig az emlékezést, így a hagyományokat is tagadó, értékeket összezavaró manipuláció áldozataivá lettek és válnak ma is — iskolákat végzett társaik nagy részével együtt —gyökértelenné. Csoda-e, hogy a mai magyar iskolákban az ember nem válik automatikusan értelmiségivé? Pedig ma legalább az értelmiségnek rendelkeznie kellene azzal a tudással, amely segít a válságot elviselni, gyógyulni és gyógyítani. Rendelkezik-e ezzel a tudással? A választ keresve elég, ha az élet minden szférájában tanúsított magatartásainkat minősítjük e különös, felszabadító, ugyanakkor vészjóslóan szorongató történelmi pillanatban. Fájó hiányérzetekből és alkotó szellemi energiák összefogásából született meg a soproni Németh László Népfőiskola alapításának gondolata. Immár második évfolyamának beindításával az ország egyik „legvidékibb” főiskoláján, az Óvónőképző Főiskolán törekszik hivatása beteljesítésére. A népfőiskolái tanárképzés —hisz ha a népfőiskolánk leendő vidéki értelmiségiek felkészítését vállalja, akkor inkább erről van szó — megvalósítására a legideálisabb terep, hiszen hallgatóink igen nagy része kis- és aprófalvakból származik. A méltatlanul az értelmiségi hierarchia aljára került pedagógusi, óvónői hivatás és a szociális, regionális hátrányok közötti összefüggés nyilvánvaló. Nem véletlen, hogy elsősorban azok az alkotó szellemű, tehetséges hallgatók váltak nyitottá a népfőiskolái gondolat iránt, akik saját bőrükön is érzik a gyökértelenné tett vidék kulturális nyomorát. Jóleső meglepetés volt számomra, hogy az eredetileg a főiskolai hallgatóimnak szánt intenzív, bentlakásos kurzus már indulásakor országos beiskolázású, nyitott reformiskola lehetett. Országos beiskolázásúvá részben volt gimnáziumi tanítványaimon keresztül vált, akik az ország különböző egyetemein, főiskoláin tanulnak és akik magukkal hozták diáktársaikat, másrészt főiskolánk hallgatói is meghívhatták érdeklődő, a felhívás hangsúlyaival szimpatizáló társaikat. Önszerveződő, szabadművelődési kísérletünk életképességét, elevenségét éppen nyitottsága jelenti, az, hogy e sokszorosan megosztott, súlyos kommunikációs zavarokkal küszködő társadalomban kommunikációs lehetőséget, együttgondolkodást kínál a fiatalok számára. A magyar jövő és a népfőiskolái mozgalom jövője szempontjából sem közömbös ezeknek a fiataloknak cselekvéskészsége és igénye. Gondoljunk csak kortársaik nagy részének enerváltságára, önpusztító magatartására, amely skizofrén történelmi közelmúltunk egyenes következménye. Iskoláiktól, családjaiktól csak pár szerencsés kapott alapvető tájékozódási pontokat, hiteles értékrendet. Hallgatóink a humán és reál szféra képviselői, orvostanhallgatók, közgazdász-, jogász-, mémökjelöltek, a Képző- és Iparművészeti, valamint a Zeneművészeti Főiskola hallgatói, bölcsészhallgatók, pedagógusjelöltek, de van pantomimművész és értelmiségi módon gondolkodni tudó középfokú végzettségű népfőiskolásunk is. 1989 áprilisában elérkezettnek láttuk az időt, hogy létrehozzuk az országos Ifjúsági Népfőiskolái Társaságot, amelynek székhelye a Soproni Óvónőképző Főiskola lett és amely azóta önálló jogi személlyé vált. Társaságunk alapszabályunkban megfogalmazott célja, hogy „összefogja a népfőiskolákkal kapcsolatban álló fiataloka t cs mindenkit, aki támogatja őket. Alapvető feladatának tartja a népfőiskolái gondolatnak elsősorban a fiatalok körében való terjesztését. Kezdeményezi népfőiskolák létrehozásit, és támogatja azok tevékenységét. Szorgalmazza olyan fiatalok képzését, akik maguk is képesek lesznek népfőiskolák létrehozására. Kapcsolatot kíván tartani a hazai és külföldi népfőiskolákkal és a népfőiskolák munkáját támogató szervezetekkel. ” A Németh László Népfőiskola a Társaság szellemi műhelye. A Társaság arra törekszik, hogy állandó kapcsolattartási lehetőséget jelentsen a Németh László Népfőiskolát már elvégzettek számára is, hogy a legteljesebb regionális és társadalmi integráció jegyében végezze munkáját. Fontos további törekvésünk az agrár-intézmények bevonása, hiszen a környezetvédelem és megmaradás összefüggéseinek megértésére egyre markánsabb helyet szánunk népfőiskoláinkon. Azokkal az intézményekkel a legéletképesebb a kapcsolatunk, ahol törekvéseinkkel azonosulni tudó szellemi társak, művészek, tudósok, tanárok segítik törekvéseink megvalósulását, továbbá azok az egyetemi szakkollégiumok jelentenek garanciát a folytonos együttműködésre, ahol az emberi autonómia, önismeret, önépítés természetes értéknek számít. Szeretnénk hamarosan közzétenni azoknak a hallgatóknak a névsorát, akik az eddigi megméretések alapján más, az ország különböző részein szerveződő népfőiskolákon már mint előadók, segítőtársak is kiválóan megállnák a helyüket. Népfőiskolánkon törekszünk a regionális szempontok érvényesítésére és várjuk a nemzetiségieket is. Segítjük őket, hogy hasonlónépfőiskolák, identitáskereső kísérletek megvalósítására ők is képesek legyenek. Szeretnénk segíteni a közép-európai népek között szított gyűlölködés oldódását is, tudva, hogy minden szeretet alapja az ismeret, az egymásnak és egymás értékeinek ismerete. Ez egybevág a nagy európai álom tartalmaival is, azzal tehát, hogy úgy kellene közös Európát építeni, hogy közben minden nép megőrizhesse önmagát. Ez az eszmény átitatja népfőiskolái hétköznapjainkat is. Közösségünk értékét a benne lévő, a tudásukat társaikkal megosztani hajlandó egyéniségek jelentik, így választott tanári karunknak automatikusan „tanáraivá” válnak legkiválóbb népfőiskolásaink is. Meggyőződésem, hogy a mai magyar ifjúságnak a humán reform véghezviteléi kell segítenie. Jövője is ezen múlik, hiszen a magyar humán szféra a legelpusztultabbak köze tartozik ma Európában. Segítenünk kell minden olyan intézmény megújhodását és együttműködését, amely az ember jól-léténck segítésére hivatott. Az oktatási, művelődési, egészségügyi és valllási szervezetekre gondolok. Az egész ifjú értelmiségnek feladata, hogy szolidáris legyen a kiszolgáltatottak iránt és egymást megismerve egymás gondjai iránt is. Azért kell a népfőiskoláknak felvállalni a humán reform segítését, mert ijesztően kevés szó esik róla egyébként. Pedig a gazdasági és politikai reform sorsa is múlhat ezen. Azon, hogy egy gyökértelenné tett néppel mcgértethető-c, hogy mit és miért kell szeretnie, támogatnia. Ha az egészséges kötődéseket nem tudjuk kialakítani, akkor az egész reform válságba kerülhet. Szomorú, hogy —- még ha hasonló történelmi kényszer alatt sínylődő népekkel is hasonlítjuk össze önmagunkat — megállapítható, hogy a mi életünkből lúgozódott ki leginkább — komplex felejtéskényszerek hatására — az a kötőanyag, amely most szükséges lenne az építő lendülethez. A felejtéskényszer áldozatává váltak azok az embert megőrző formák is, amelyek most segíthetnének örömet találni nehéz mindennapjainkban. Nálunk sokáig őrződött egy olyan gondolkodásmód — a paraszti gondolkodásmód —, amely éppen természethez kötöttsége miatt képes volt átmenteni az emberarcúvá és emberléptékűvé teremtés „titkait”. Emlékeznünk kellene és megtanulnunk belőle mindazt, amely életünk felborult egyensúlyait helyreállíthatja. Természetesennem az idő kerekének visszafordítására gondolok. Arról van szó, hogy elfelejticiiék velünk a paraszti világban még szükségszerűen működő kreativitás képességét. Kiszolgáltatottjaivá váltunk mások ízlésének és az uniformizációnak. Elfelejtettük a kultúra igazi hivatását, azt, hogy élni segít. Ebbe is belebetegedtünk. Egyetéretek Andrásfalvy Bertalannal, aki azt állítja, hogy „az emberiség reménysége, hogy van néphagyománya", és aki meghatározó egyénisége népfőiskolánknak, a fiatalokat a néphagyomány megtartó értékeinek újratanulásában segítve. Az iparművészeti főiskolások által vezetett kreatív foglakozások és a népitánctanulás is ezt szolgálja. Nem elhanyagolható szempont, hogy ezeknek a fiataloknak — ha vidékre igyekvő értelmiségiekről van szó — meghatározó hatásuk lehet környezetük kultúrájának, kultúráltságának alakításában. A népi kultúra ősi kultúránkkal is morfológiai azonosságokat mutat, nemzeti kultúránknak is alaprétege. Ismerete ezért is fontos. A népitől a nemzetin keresztül az egyetemes emberi értékekig ívelő, a szcrvességcszményt a legmagasabb szinten megvalósító bartóki létezésmodcllt kellene megélhetővé tennünk. Ma Magyarországon nem adhatjuk alább! (Befejező rész a köv. számban) „Kettős gravitáció” Balia D. Károly költő 1957-ben született Ungváron. Egyetemi tanulmányai után fizikai laboratóriumban, majd a Tankönyvkiadóban dolgozott. 1974 óta publikál versesköteteket, novellákat, tanulmányokat, műfordításokat. 1984-től a József Attila Irodalmi Stúdió társelnöke volt, majd 1988-tól annak utódja: a József Attila Alkotóközösség elnöke lett. Jelenleg a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség egyik vezetője és a „Hatodik Síp”c. új ungvári irodalmi folyóirat főszerkesztője. „Beolvadni vagy kivándorolni — ez két pózna. Közte a kötél. Rajta mi, a kisebbség artistái, akik ezt az alternatívát nem vagyunk hajlandók elismerni s magunk is győzködve hirdetjük: a .kettős gravitáció’ biztonságot ad, s az identitástudat skizofréniája, a lélek prostitúciója nélkül lehetünk egyszerre jó szovjet állampolgárok és jó magyarok. —De lehetünk-c? Megmaradásunk, felmutatható teljesítményünk talán bizonyítja: igen. De az árát csak mi tudjuk. Számunkra az ezredvég nagy kérdése az, hogy egy mesterségesen életben tartott, valójában teljességgel életképtelen, felbomló rendszerben vannak-c esélyei a megmaradásra egy maroknyi kisebbségnek. ,A mai magyarságtudat próbája az integrálódás képessége’ — mondta Dobos László, a jeles szlovákiai író a Kecskeméten tartott VI. Anyanyelvi Konferencián. A nagy kérdés számunkra (is) az, hogy mibe integrálódjunk. Lehetünk-c teljes jogú tagjai a magyarországi szellemi életnek, miközben egy másik országban élünk? Lehctünkc részesei a Szovjetunióban zajló társadalmi átalakulásnak úgy, hogy más szellemi gyökerekből táplálkozunk? Szeretnénk itthon lenni a szülőföldünkön és otthon lenni a magyarságban. Ez nem sikerül mindig. Hazánk sokszor csak egy .csendes pentaton ének’.” (Forrás, Kecskemét, 1990. április.) PANNÓNIA BOOKS Churchill emlékiratai, l-ll. kve. $49.90 Dr. Berki Mihály: Hadsereg vezetés nélkül — 1956 fve. $19.90 Rózsa Péter: Ha túlélted, halgass! (A magyar Gulagról) fve. $15.20 Latinovits Zoltán: Verset mondok kve. $ 5.30 Sütő András: Levelek a fehér toronyból (kazetta) $11.98 Nagy Bandó András: Nyílt kártyákkal (kazetta) $11.98 Boltunk kínálata: a KAPU, a HITEL, a MAGYAR NEMZET, a 168 ÓRA, a REFORM, a TALLÓZÓ, a HETI VILÁGGAZDASÁG legfrissebb számai, és még sok más magazin, újság, rejtvénylap! Kérje legújabb lemez-, kazetta- és könyvkatalógusunkat! CÍMÜNK: LEVÉLCÍM: 472 Bloor St. W. P.O.Box 1017, Stn. B I. emelet, Toronto Toronto, Ont. M5T 2T8 Telefon: (416) 535-3963 Rónai Judit, Pungor Ernő cs Kis Cy. Csaba az 1990. fcbr. 24-i konferencián, Sopronban
