Nyugati Magyarság, 1990 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1990-06-01 / 6. szám
.iV Je visf-rtSi»' !cfc: 1990. június Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 3. oldal VITÉZ GYÖRGY (Montreál):Ki fizesse a dudást? „He, who pays the piper, calls the tune” (Aki a dudást fizeti, az rendeli a nótát). így az angol közmondás, s mint a közmondások általában, ez is szinte közhelyszerű igazságot tömörít breugheli vagy hogarthi képbe. A ncp nem szószátyár, tudja, hogy sok beszédnek (no meg a sok írásnak is) sok az alja. Dalban, rigmusban, velős mondásban igyekszik azt mondani, ami fontos, szükséges és talán sürgős. A nép költészete, bölcsessége éppen ezért nem minimalista, hanem maximalista. Úgy látszik, hogy a szabadság kissé bódító hangulatában az írás tudói gyakran ezeket a népi maximákat felejtik el s az utóbbi negyven év irodalompolitikáját, s annak hatását az irodalom művelőire afféle múló aberrációnak tekintik. Ezért a ludas közreműködőknek felelősségrevonást helyeznek kilátásba, míg a „gyanúsítottak” (kinek nem Nessus-inge, ne vegye magára) kézzel-lábbal kapálóznak a még meg nem fogalmazott vádak ellen. Mintha mi sem történt volna, azaz az utóbbi tizennyolc hónap valóban forradalmi változásait továbbra is úgy kezelik, mintha a párt kultúrvonalának egy szélsőségesebb kilengéséről volna szó, ahol a bűntudatosok már meg sem várják a letolás specifikumait; tüsténtnégyszólamúönkritikábakezdcnck, vagy „a legjobb védekezés a támadás” taktikájával szigorúan ujjal mutatnak a házon vagy hazán kívüli vétkesekre. Mulatságos (legalábbis számunkra) illusztrációja ennek a Mozgó Világ c. folyóirat 1990. áprilisi számában P. Szűcs Julianna szövegszerkesztő-gépéből kikerült írása, mely egy elképzelt igazolóbizoltságnak címzett felirat formájában magyarázza a Mozgó Világ főszerkesztői tisztségében számára kiállított bizonyítványát. P. Szűcs védekező hadmozdulata Kis János (az aczélkulturisták már a Beszélőből ismeretes nemezise) megjegyzésére válasz. Kis elszámolást kér Szűcstől (mit sütöttél, kis Szűcs?), miképp sáfárkodott a MV szellemi javaival a rendszer késő délutánján. Mint tudjuk, a M V a 80-as évek elején Kulin Ferenc főszerkesztősége idején rendhagyó, avantgardista, szókimondóan kritikus anyaggal jelentkezett. Óriási népszerűségre tett szert a lap s veszélyes versenytársává vált a párt kultúrvonalához közel álló kiadványoknak. A párt természetesen „lépéseket tett” s végül lemondásra kényszerítette a szerkesztőséget. Kulin helyébe P. Szűcsöt „helyezte” a párt, aki —mint ez apológiájából kitűnik—igyekezett a párt Scyllája és az új irodalmi igények Charybdise közt lavírozni. P. Szűcs perszenem Odysszeusz s a hajótörést csak a pártkofferek vontatóhajói akadályozták meg. A magyar írótársadalom ugyanis tüstént bojkottálta s a lapban azóta valamirevaló irodalmi mű nem jelent meg. Néhány esztendővel később a Tisza táj folyóirattal történt hasonló malőr; erre az ügyre tán jobban emlékeznek nyugati olvasóink. A Tiszatáj akkori szerkesztőségét nem a nyugatmajmoló avantgardizmus bocsánatos vétke szeplősítette meg, hanem a nacionalizmus, és egy „testvéri szocialista állam” (gyöngébbek kedvéért: Ceausescu szömyországa) megsértésének megbocsáthatatlan bűne. Következésképpen az új, apolitikus, „áramvonalasított” Tiszatájat is bojkottálta a magyar irodalom otthoni élgárdája. (Meg kell jegyeznünk, hogy P. Szűcs vezette MV-vei szemben a Tiszatáj „új” szerkesztői nyugati szerzők avantgárd szövegeivel töltötték meg a lapot, s ezzel legalább valami szolgálatot tettek az irodalom ügyének. Ez a stratégia azonban érthetően némi feszültséget keltett az otthoni, politikailag egyre nyíltabban ellenzéki írók s a külföldön rendhagyó módon alkotó szerzők közt, akik—többnyire túl az ötvenen—végre szerették volna műveiket nyomtatásban látni az ország határain belül is s e manővereket közelebbről nem ismerték. Szerencsére a változások dinamikája a kultúrpolitika kérdéseit is áttette oda, ahová valók: a politika pástjára, s ezt az ügyet az általános kibontakozás hál' Istennek maga mögött hagyta.) No, de miért is emlékeztettem minderre a nyájas olvasót? Azért, hogy elgondolkozzunk egy percre a közmondás jelentőségén. r % INTERART Interior Design & Art Studio George Berenyi ISID 6116 Borden Circle Las Vegas, NV 89107 (702) 877-1825 % Ha a közhely ma már az a megállapítás, hogy a rendszer mint szekuláris vallás működött (a marxizmus-lcninizmus mint a „hit” s a párt mint az Egyház), tán az is igaz, hogy az „egy akol, egy pásztor” helyébe az „egy dudás, egy csárda, egy vendég és egy nóta” elve és gyakorlata került. A Párt lényegében úgy viszonyult a művészekhez, mint annak idején a középkori hercegérsekek. Szűz Mária, háromkirályok, bibliai jelenetek, szentek mártíromsága, fohászok, megszabadított Jeruzsálem, ésatöbbi. Szerintem akkor kezdődött a reneszánsz, amikor a bíborosok nem figyeltek többé a részletekre—vagy az ízlésük kezdett javulni. De igazi változás csak akkor történt, amikor más vendégek másféle nótát kezdtek kérni a dudástól. P. Szűcs idején még mindig csak egy fizető vendég volt a fogadóban: a Párt. S a vendég új dudást invitált a dobogóra, ha nem tetszett a nóta. Dudából pedig túltermelés volt a honban s ez könnyíti a megrendelődolgát. P. Szűcs és sokan mások hittek, ha nem is arendszer ideológiájában, de annak fizikai fönnmaradásában. A rendszer még 1985-ben is monolitikusnak tűnt kívülről (Gorbacsov maga 1989 közepén is arról beszélt, hogy a Fal még száz évig fog állni!) s a rezsimnek volt egy kialakult, viszonylag népes kultúr-középosztálya. E réteg viselkedését általában a rendszer tartósságába vetett bizalom határozta meg. S ebből a rétegből mindig is lehetett prímást, brácsást, cimbalmost, dudást és főleg főpincért toborozni. S nem lehet a Pártot azért kárhoztatni, hogy ha esetlenül és végtére eredménytelenül is, de „tartani akarta a vonalat” az. általa fönntartott sajtótermékekben. S akármit állítanak a múllak váteszei, akik már ötvenhét óta jósolták a rendszer bukását, hogy az írószövetségben elmondott beszédek összessége, a szamizdat-cikkek kérlelhetetlen logikája, a fiatalok növekvő kiábrándulása mind nem lett volna elegendő, hogy a marxizmus-leninizmus magyarországi temploma oszlopait csak egy centiméterrel is megmozdítsa. A vámőr még ’86-ban is kutatott-kobzott, a Kádár-utód még ’88-ban is ellenforradalomról mennydörgőn, s a munkásököl segítségét invokálta. (Hajói meggondoljuk, a Ceausescu-utód 1990júniusában sikerrel alkalmazta a technikát. Nálunk is megtörténhetett volna. Szerencsére nem történt meg.) Végtére azonban a Vörös Hadsereg semlegessége volt perdöntő. Honnan tudhatta volna ezt előre P. Szűcs, Keszthelyi Rezső a Tiszatájnál, Kis János s a többiek in illő tempore? Hisz még ’87 őszén is ez a vicc járta: „Mivel fognak tüzelni a télen nálunk?” Válasz: „Gépfegyverrel.”Hogy lehetne elszámoltatni azokat, akik még a kettős könyvelést sem ismerték rendesen? Hiábavaló dolog ez. Inkább azon kell gondolkozni, mit lehetne tenni, hogy a jövőben mindez másképp legyen. Irodalmi, művészeti folyóiratok nem versenyezhetnek pomómagazinokkal vagy a politikai hecclapokkal. Minden civilizált országban támogatást élveznek a kultúrkiadványok. „Csupán” az a kérdés, honnan, kitől jöjjön a támogatás, hogyan őrizhetik meg a szerkesztők, munkatársak függetlenségüket, művészi, szervezői integritásukat. Elsősorban talán jó lenne válogatni a támogatók közt s nem engedni többé, hogy valamiféle igazhit kényszerzubbonyát húzzák a művészetekre. S ha egy rendelő egyfajta nótát akar húzatni, legyen természetes, hogy a másik fogadóban másféle nóta járja. Másodsorban érdemes kipuhatolni a megrendelők, támogatók ízlését, filozófiáját, művészi tűrőképességét, sznobizmusuk határait. így kellemetlen meglepetéseket kerülhet el a szerkesztő. Végül, de nem utoljára: egy kis gazdaságosság, tervezés nem megy a minőség rovására. Ellenkezőleg. A világ legrangosabb irodalmi-művészeti folyóiratait kevés pénzzel, minimális fizetett szerkesztőgárdával és sok tehetséggel állították elő. Nálunk se legyen ez másképpen. In business, timing is everything. Now is the best time to get ready for the proposed Help starts with this GST information kit, mailed to businesses across Canada. If you didn’t get yours, or if you have any questions, call now: 1800267-6620 9 a.m. - 5 p.m. Mon. - Fri. Or pick up a kit at your nearest post office. Telecommunications device for the hearing impaired: 1800 465-5770 Prepare Early ■ You’ll receive information on how the proposed GST applies to your business. ■ You’ll have plenty of time to choose the administrative options most convenient for you. ■ You’ll know how to take advantage of tax rebates on the Federal Sales Tax. ■ You can get help to adapt your accounting system and prepare your staff for the change. ■ As well as getting information and help in person or by phone, you can reach a GST question and answer data base via PC. Call: 1800267-4500 Revenue Canada is ready to help you understand and prepare for the proposed GST. Canada’s GST. It’s good business to prepare now. ■ ^ ■ Revenue Canada Revenu Canada ■ t I Customs and Excise Douanes et Accise Canada !
