Nyugati Magyarság, 1990 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1990-06-01 / 6. szám

RETURN ADDRESS: 5582 Gatineau Ave., #11 Montréal, Qué. H3T 1X7 Canada NYUGATI HAGYilSAG Hungarians ©f the West — Hon&rois d'Occident IX. évfolyam, 6. szám 1990. június A DEMOKRATIKUS ÉS NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG LAPJA Ára: Kan. $2.50, US-$2.00 HERMAN JANOS*: A magyar külpolitika új irányai Dr. Antall József miniszterelnök 1932. április 8-án született Budapesten. — Édesapja a II. világháború alatt, 1939—44 között menekültügyi kormánybiztos volt, majd 1945—46-ban kisgazdapárti újjáépítési államtitkárrá, illetve miniszterré nevezték ki.—A budapesti piarista gimáziumban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett történész diplomát. 1960-tól könyvtárosként, levéltá­rosként, illetve középiskolai tanárként dolgozott. 1984- től a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár főigazgatója. Számos nemzetközi, vala­­minthazai tudományos társaság tagja, illetve vezetője. Több mint háromszáz politikai-történelmi tárgyú ta­nulmánya jelent meg. — Fiatal korától jelen van a közéletben. 1956 októberében részt vett a Független Kisgazdapárt újjászervezésében. Egyik alapítója volt a Keresztény Ifjúsági Szövetségnek. Elvállalta az Eötvös Gimnázium tanári forradalmi bizottságának elnöki tisztét, emiatt letartóztatták és állásából elbo­csátották. — A Magyar Demokrata Fórum egyik ala­pító tagja, jelentős befolyása volt az MDF általános politikájánakkialakítására. 1989-benkiemelkedő sze­repe volt az Ellenzéki Kerékasztal tevékenységében, a háromoldalú egyeztető tárgyalásokon. —1989. ok­tóberétől az Európa Mozgalom rendkívüli alelnöke, majd 1990. január 23-tól a Mozgalom magyar tagoza-Dr. Jeszenszky Géza Külügyminiszter 1941. november 10-én született értelmiségi családban. — Az érettségi után részben származási, de főleg po­litikai okok miatt, mint 1956-ot még később is vállaló személyt, nem vették fel az egyetemre. Két évig fizi­kai munkás volt. Később mégis sikerült elvégeznie az ELTE-t, majd egy tizenkét évfolyamos iskolában ta­nított. —Ezután az Országos Széchenyi Könyvtárban volt szakreferens, ahol kutatásokat végzett és publi­kált is. — Tudományos munkássága során Magyaror­szág nemzetközi kapcsolataival foglalkozik, különö­sen a XIX. század közepétől az első világháború vé­géig, bizonyos értelemben a második világháború vé­géig. Ezen belül Magyarország külföldi megítélését tanulmányozta, erről könyve és több tanulmánya is megjelent. — 1973-tól akadémiai aspirantúrát, majd 1976-tól a Közgazdaságtudományi Egyetem Nemzet­közi Kapcsolatok Tanszékén tarnt. Közben két és fél évet az Egyesült Államokban is tanított. — Az MDF tagja, a párt külügyi bizottságának vezetője. tának elnöke. —1989. október 21 -tői az MDF elnöke. Az 1990-es országgyűlési választásokon pártja buda­pesti listájának vezetőjeként került a parlamentbe, az MDF frakciójának is vezetője. — Nős, két fia van. TÚRI GABOR: Vannak vált... Magyar belpolitika, anno 1990 júniusa Az „MDF-tavasz” utáni budapesti kora nyárban születik ez az írás, pró­bálkozásként az új magyar kormány külpolitikai elképzeléseinek, az ed­dig eltelt rövid idő alatt tett lépéseinek bemutatására. Indításként lehet-e bár­mi fontosabb, mint azt hangsúlyozni, hogy a hazánkban folyó demokrati­kus átalakulás nyomán, annak szer­ves részeként nemzetközi tevékeny­ségünk mind inkább a szóösszetétel első elemét is teljes értékűvé tevő, valóban magyar külpolitikává telje­sedik. A kormány eltökélt szándéka nemzeti érdekeink következeteskép­viselete és védelme. Az első és talán legfontosabb lépés ezen az úton szu­verenitásunk teljes birtokba vétele és gyakorlása, a korábbi időszakból fennmaradt, ezt gátló keretek kellően körültekintő, de határozott szétfeszí­tése. Ezzel lényegében egyidőben fo­galmazta meg az új magyar vezetés, hogy külpolitikánk fő vonala együtt­működésünk erősítése a fejlett Euró­pával. Stratégiai célunk, hogy Ma­gyarország belátható időn belül konti­nensünk fejlődésének fő sodrába ke­rüljön, a nyugati civilizációs értéke­ket hordozó és továbbfejlesztő euró­pai-atlanti térség részévé váljon. A kormány természetesen tudatá­ban van annak, hogy ezt nem lehet egyik napról a másikra elérni. Erőfe­szítéseink sikere elsősorban attól függ, hogyan alakul az ország belső fejlődése. A demokratikus kormány­zási elvek, a jogállamiság teljes érvé­nyesítése csak a feladat egyik részét jelenti. Legalább ennyire fontos, u­­gyanakkornehezebb, több időt igény­lő feladat a hatékony, versenyképes piacgazdaság kiépítése. Noha kétség­telen, hogy elsősorban sajátmagunk­­ra támaszkodhatunk, nem elhanya­golható, sőt bizonyos területeken kulcsfontosságú a fejlett piacgazda­ságú országok, az ottani pénzügyi, vállalkozói körök támogatása. Erre különösen a kezdeti időszakban van nagy szüksége az országnak. Nem szorul magyarázatra, hogy a külpoli­tikajelentős szerepet hivatott játszani e területen is. A fenti általános, vázlatosan ki­fejtett megfontolásokból kiindulva nem lehet meglepő, hogy külpoliti­kánk fő törekvése kapcsolataink sok­rétűbbé tétele, erősítése az európai­atlanti térség országaival, az együtt­működés szálainak mind szorosabbá szövése e térség szervezeteivel. Ez átfogó orientációváltást jelent, mely­nek szükségessége aligha kérdőjelez­hető meg. Nem túlzás megállapítani, hogy a kormány etre irányuló lépései a nemzet túlnyomó többségének he­lyeslésével találkoznak. Magyaror­*A Magyar Külügyminisztérium szóvivője szág kormánya az utóbbi hetekben is többször kinyilvánította, megkülön­böztetett fontosságú törekvése az or­szág EGK-tagságának előkészítése. Habár tudatában vagyunk annak, hogy a teljes jogú tagság csak néhány esztendő elmúltával lesz valós lehe­tőség, a kormány már most mindent megtesz azért, hogy ennek feltételeit megteremtse. Szándékunk egészében kedvező fogadtatásra talált, fokoza­tos, de a fő irányt tartó előrehaladásra számítunk ezen az úton. Fontosnak tartjuk együttműködé­sünk erősítését az EFTA-val, úgy is, mint a jövendőbeli Európai Gazda­sági Térség fontos alkotóelemével. Magyarország várhatóan még az idén az Európa Tanács teljes jogú tagja lesz. A Nyugat szevezetei felé tett lépé­seink átfogják a biztonságpolitika egyáltalán nem elhanyagolható terü­letét is. Jeszenszky Géza külügymi­niszter a közelmúltban látogatást tett a NATO központjában és tárgyalt a szervezet főtitkárával. Néhány héttel korábban beszédet mondott a Nyu­gat-Európai Unió közgyűlésén. Az EBEÉ folyamat — amelyben az európai országok mellett az Egye­sült Államok és Kanada is részt vesz — a legkedvezőbb fórum Európa korábbi kettéosztottsága következ­ményeinek teljes felszámolásához, az átfogó együttműködésen alapuló új Európa arculatának megformálá­sához. A magyar diplomácia aktívan járult hozzá a júniusi emberi dimen­ziókkal foglalkozó konferencia sike­réhez, ahol öt közép-európai állam egyikeként tervezetet nyújtottunk be a kisebbségek jogairól. A regionális együttműködés jog­gal vált a magyar külpolitika igen fontos területévé. Úgy véljük, hogy az egyesülő Európa nem pusztán or­szágok halmaza, hanem a földrajzi, történelmi kulturális adottságok, ha­gyományok alapján kialakuló régiók együttese lesz. Számunkra e szem­pontból különösen fontos a jó ütem­ben kibontakozó Alpok-Adria regio­nális együttműködés, amelyben ha­zánk mellett Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Olaszország vesz részt. Az együttműködés keretében a közelmúltban külügyminiszteri megbeszélésre került sor s az öt or­szág készül a Velencében sorra ke­rülő regionális csúcstalálkozóra. Kétoldalú kapcsolatainban is elsősorban Nyugat-Európának, az Egyesült Államoknak és a velünk szomszédos országoknak szenteltük afőfigyelmet. Mindössze a legfonto­sabb látogatásokat felsorolva sem le­het említés nélkül hagyni Göncz Ár­pád ideiglenes köztársasági elnök wa­shingtoni megbeszélését Bush ameri­kai elnökkel, Antall József minisz­­(Folytatás a 2. oldalon) Hihetnénk: ha az utóbbi negyven évben valamikor, akkor most nagy­szerű érzés lehet Magyarországon élni. E piciny földdarabon olyasmi történik e hetekben, hónapokban, ami kivívta a művelt világ elismerését és rokonszenvét: az egypárti, diktatóri­kus társadalmi berendezkedést de­mokratikus parlamenti demokrácia váltja fel — békésen, forradalom, vér, erőszak nélkül. Azt hihetnék, minden okuk megvan most a magya­roknak arra, hogy a rájuk kényszerí­­tett szűk egyenruhát lerázva, tekinte­tüket bizakodva a jövőbe vessék, s hittel és reménnyel hozzákezdjenek a szép, új világ felépítéséhez... Nos, igen. Az első lépés megtör­tént, szabadon új parlamentet válasz­tott a nép, kinevezték az új kormányt s a törvénymódosítások eredménye­képp ma így kezdődik az Alkotmány: „A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” Megkez­dődött tehát arendszerváltozás öröm­teli folyamata, de mégis: egy hónap­pal a kormány hivatalba lépése után töretlen bizalom és akarat helyett té­­tovaság és sokasodó kétségek látsza­nak eluralkodni a közvéleményen. Van-e alapja az aggodalmaknak, ok­kal tartanak-e mind többen attól, hogy túlságosan lassú az átalakulás üteme, hogy az intézményesülő demokrácia nem képes meggátolni a hatalomát­mentéseket? Vagy ismét a sajátos magyar karakterológiai jegyekkel, a kishitűséggel, az önbizalomhiánnyal, a hosszú „balsors” bénító következ­ményeivel állunk szemben? Nem kétséges: a közvéleményt sokkszerűen érte a legnagyobb kor­mányzó párt és a legnagyobb ellen­zéki párt megegyezése a kétharma­dos többséget igénylő törvények kö­rének szabályozásáról. Pedig a ko­rábbi pártállam egyik utolsó, rejtett aknájának hatástalanítása nélkül már megszületésekor halálra volt ítélve a magyar demokrácia, hiszen az új par­­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents