Nyugati Magyarság, 1989 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1989-11-01 / 11-12. szám

12. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1989. november-december FÓRUM Fogadatlan prókátor Vamus Xavér levele, mely „Fejjel a falnak"cím alatt jelent meg a Nyugati Magyarság szeptember-októberi szá­mában, mély szánalmat váltott ki belő­lem a keserűen vagdalkozó, zavaros gondolkozást! levélíró iránt. A levél a Katolikus Magyarok Vasárnapja mun­katársait a „szenilitásban szenvedő, pólyájukba visszanőtt aggok”, „zugfir­­kászok”, ,/ipacsok", stb. díszítő jel­zőkkel illeti, szentéletű megboldogult hercegprímásunkat, Mindszenty Jó­zsefet „zsarnok hajlamú kisvárosi plé­bánosaként emelegeti, s arról is kiok­tat, hogy Ady Endre,.nagyhangú és dö­cögő” politikai verseket írt. Részletesen taglalva a levelet, az el­ső részben fogadatlan prókátorunk Dr. Paskai László bíboros érsekünket veszi atyai védelmébe a KMV munkatársai­val szemben. Érdekes módon, a meg­védelmezett bíboros szemmel látható­lag mit sem sejtett a KMV „zugfirká­­szai”-nak gonoszkodásairól, amire bi­zonyíték a lap október 22-i számában közölt szívélyes, meleghangú beszél­getése a szerkesztővel. Még érdeke­sebb módon, Dr. Paskai László Mind­­szentyre nem mint „zsarnok vidéki plé­bánosára emlékezik vissza, hanem mint „az egyházért és a magyar népért végzett munkájának áldozatára”, aki „szenvedéseivel kiegészítette Krisztus szenvedését a magyar egyház javára”. Vamus logikájával élve, Paskainak el kellett volna ítélnie Mindszentyt, mint ahogy ezt a logikát követve Krisz­tus is nagy baklövést követett el, ami­kor a tanulatlan Péter apostolt tette egy­háza élére, nem pedig egy „tekintélyes egyházkormányzati múlttal rendelke­ző” farizeust. Ezt folytatva: Péter apos­tol is nagy szamárságot követett el, társzivaL^ az őket követő hit­­vallók seregével „fejjel ment a falnak”. S hogy éppen ez a „fejjel-falnak-me­­nés” juttatta az egyházat diadalra—er­ről kedves levélírónk, úgy látszik, még nem értesült. De az újabbkori esemé­nyeknél maradva, miért nem ítéli el le­velében Vamus Xavér barátunk Tőkés László temesvári lelkészt is, aki éppen napjainkban megy „fejjel a falnak”, „megfontolt, tekintélyes” egyházi ve­zetőjének ellenszegülve. Sokoldalú levélírónk egyháztörté­neti fejtegetése után lírai vonalra tér át később, s most már Faludy Györgyöt (előtte: Faludi; még előtte: Leimdör­fr ----------a DR. FODOR SÁNDOR, a montreáli McGill Egyetem professzora újabb szakmai könyvvel jelentkezett! A neves Tolsztoj-kutat ónak a University Press of America gondozásá­ban „A Quest for a Non-Violent Russia (The Partnership of Leo Tolstoy and Vladimir Chertkov) címmel megjelent könyve máris kapható a könyvesboltokban. fér) veszi védelmébe több „konzerva­tív emigráns kör” támadása ellen, mely körök nem hajlandók tudomást venni arról az állítólagos jelenségről, hogy „immár Magyarország a költőfejede­lem lábainál hever”. Szükségesnek lá­tom tehát, hogy ezeket a reakciós emig­ránsokat a következőkben világosít­sam fel Faludy nagyságáról. Faludy György háború utáni mun­kásságát a budapesti Prohászka Otto­­kár-szobor ledöntésével kezdte, mely hőstettnek ő volt a szervezője és aktív résztvevője olyannyira, hogy még a kö­telet is személyesen tette a szobor nya­kába. A félreértések elkerülése végett tisztázzuk: itt arról a Prohászka Ottokár püspökről van szó, aki a századeleji Magyarország leghaladóbb szellemű, ragyogó elméjű katolikus főpapja, iro­dalmi csillaga és lánglelkű szónoka volt. Faludy irodalmi munkásságára rátérve, jellemzésül idézzünk itt rész­letet az 1949. szeptember 25-i Népsza­va első oldalán megjelent .Nyolc ször­nyeteg” című épületes verséből, me­lyet a lap a „Rajk-kémbanda” elítélését bejelentő cikk mellett közölt: , Jcarmom kinyúlt a rádió felé, s szétnyomtam volna vad öklömmel, benn, a készülék mélyén rohadt lárváikat, verejték csörgött államon, s magamnak mondtam: légy hideg, nehogy dühödből bestiát faragjon a nyolc szörnyeteg. ” Lám, ez a politikai vers nem olyan „nagyhangú és döcögő”, mint amilye­nek Ady tollából kerültek ki; kár, hogy Ady nem érhette meg averselés eme di­cső korát, mert így elmulasztotta azt a lehetőséget, hogy ő is a „költőfejede­lem” lábai elé heverhessen, Magyaror­szág mellé. Mivel Vamus kifejti levelében azt is, hogy tisztelettel kell adózni minden­kinek, aki „vállalta a harcot és az elbu­kást egy igaz, vagy igaznak vélt eszme érdekében”, úgy gondolnánk, hogy ép­pen ezzel az igazság mellett való bátor kiállással hódította meg Faludy a levél­írónk szívét Világítsuk meg tehát Fa­ludy emberi és lelki nagyságát a költő következő önvallomásaival: „cikkeimben nem egyszer hazud­tam „ma már valóban szégyellni való (Rákosit, Sztálint dicsőítő) cikkeket kényszerből, félelemből, a jobb megél­hetésért írtam „sok cikket írtam, ahol marxista frázisokat puffogtattam és a hatalom propagandáját hangoztattam”; „a Rajk-tárgyalásra írt gyalázatos vers dolgában (...): a vers miatt mélységes szégyent érzek azóta is, és a legkevésbé ment, hogy a szégyent már akkor érez­tem, amikor megírtam". így fest tehát a tisztalelkű „velő-tő­kés” Faludy, aki mellett oly keményen állt ki levélírónk az „emberi butaság el­leni osztályharc” nevében. Attól félek, hogy Vamus Xavér levele nem az em­beri butaság elleni, de inkább a butaság melletti osztályharcot erősítette. Farkas Barna MEGRENDELŐ SZELVÉNY "í Kérjük a megrendelő szelvényt nyomtatott betűkkel kitölteni j és kivágva — csekket mellékelve — címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG 5582 Gatineau, #11, Montreal, P.Q. H3T 1X7, Canada I ' | NÉV:.................................................................... I CÍM:................................................................................................ | I ................................................................................................ I Megrendelési díjak egy évre: Kanada: $25; USA: $23; egyéb országok: US-$28 (TÁMOGATÁST KÖSZÖNETTEL VESZÜNK!) I -------------------------------------------------------------------------------------1 V i s s z h a n 8 Kedves Barátaim! Amint emlékez­nek, a lap júniusi számában fordultam Önökhöz először kérésemmel, hogy fogjunk össze egy erdélyi lány, J.J. megsegítésére, akit a mi összefogá­sunk hiányában 26 évesen menthetet­lenül a teljes megbénulás veszélye fe­nyeget. Akkori ígéretemhez híven, hogy mindenről beszámolok, most je­lentkezem. Legelőször is hálás köszö­net mindazoknak, akik bizalommal vi­szonozták felhívásomat és postafor­dultával elküldték adományukat. E gyűjtés legalapvetőbb tanúsága szá­momra az, hogy ha szerény összegek­ben is minél többen adakozunk, a kam­pány sikeres lehet. Meglepetésemre számos nyugdíjas adakozott, küldte el a J.J. gyógyítására szánt támogatását. Beszámolómban először a J.J.-vel felvett személyes kapcsolatomról írok, amit csak nehezen, telefonon és levél­váltás útján, illetve magyarországi és Amerikából hazalátogató barátok ré­vén sikerült megvalósítani. Mind sze­mélyes tapasztalataim, mind barátaink elbeszélése alapján J.J. személyében egy okos, érzékeny, főleg elszánt fiatal magyar lányt ismertem meg, aki nem várja tétlenül betegsége bénító hatását, hanem minden érejével harcol ellene és ezzel az élethez való legalapvetőbb emberi jogát igyekszik gyakorolni. Úgy érzem, az eddigi adakozóknak tartozom azzal, hogy elmondjam azt, amit erről a gyógymódról megtudtam. A CYRO-TERAPIA, amelynek költ­ségeire J.J. a segítségünket kérte, álta­lános orvosi körökben ugyan nem egy­értelműen elfogadott gyógymód, de JJ. tudomásom szerint tisztában van ezzel és mindenre elszántan meg akarja próbálni. Nagy megkönnyebbüléssel értesültünk arról is, hogy a fenti gyógy­mód alkalmazására már az NSzK-ban is van lehetőség és J.J. már kapcsolatba is lépett az egyik klinikával. Ez a változás számunkra igen elő­nyös, hisz a költség így sokkal alacso­nyabb az eredeti összegnél, amely J.J. Japánban való kezelését lett volna hi­vatott fedezni. Most úgy érzem, hogy a karácsonyi ünnepek adakozó szelle­mében és a jelenlegi általános magyar összefogás jegyében sikeresen meg tudjuk valósítani a gyűjtést. Az 5-6 hétig tartó kezelés most már csak kb. $6.000. Ennek az összegnek eddig kb. 10%-a érkezett be júniusi fel­hívásunkra. Itt mondok köszönetét az újságok szerkesztőinek, akik az olva­sóközönség elé vitték felhívásomat. Az adakozás átlagos összege $20-30 volt. Az információkra való várakozás kínos, tétlen hónapjai után most úgy ér­zem, összeáll minden és egy szélesebb FELHÍVÁS körű összefogással sikeresen megvaló­síthatjuk a gyűjtést. Az eddigi tapaszta­lat arra buzdít, hogy igenis, sok kicsi sokra mehet, s ha akármilyen csekély összeget is tudnak adni — adjanak! Összegezésül még csupán annyit, hogy az év vége felé közeledve vissza­tekintünk és leltárt csinálunk. A sok szükséges kiadás mellett bizony ott van különböző formában a sok kidobott pénz is, például a kiárusításokon meg­vásárolt olcsó és ugyanakkor használ­hatatlan áru, amit pillanatnyi felbuzdu­lásunkban vettünk meg, aztán félre­dobjuk, vagy a sok túlfizetett ruhada­rab, amit egy idő után látni sem bírunk, nemhogy viseljük. Ezek mind, úgy­mond, a szabadság luxusának jelei is. J.J.-nek egyetlen „luxusra” van le­hetősége: hogy gyógyíttathassa magát. Tudom, hogy mi sem vagyunk gazda­gok, sok minden másra is adni kell, de ha csak 20-25 dollár hozzásegítheti őt ahhoz, amitől az élete függ és amit már mer remélni, hát ne rajtunk múljék! A k Nagy Piroskának, a Nyugati Magyarságmagyarországi fo­tósának szeretettel gratulá­lunk és sok boldogságot kívá­nunk Sándor Tiborral történt házasságkötése alkalmából! Szerkesztőség Kedves Barátaim! Remélem, hogy legközelebbi beszámolóm a közös si­kerélményről szól és így zárjuk majd le ezt a szerény kampányt. Kérem, hozzá­járulásukat továbbra is az alábbi címre küldjék: „Kaslik Ibolya In Trust” (a csekk hátuljára: „For J J. Fund”), 113 Wa­­niska Avenue, Toronto, Ontario M8Y 1R5, Canada. Kaslik L. Ibolya Napi jócselekedetek Részlet dr. Sáray Ferenc cserkésztiszt és cserkészszülő (Szombathely) dr. Mattyasovszky Zsolnay Miklóshoz írott, november 21-én kelt leveléből. „Köszönöm szépen, hogy elfogad­tad a meghív ást, hogy gyermekeimet és városunk első cserkészeit Te fogadtad először cserkésztestvérré. Szemmel láthatóan fiaim egyik napról a másikra megváltoztak, valahogyan komolyan veszik a 10 törvényt. Valóban igyekez­nek azt a napi jócselekedetet időben megcsinálni, és ha adódik egy újabb, akkor azt is megteszik, nempedig elfor­dulnak, mert már egyet tettek. Remélem, beindulnak az őrsi fog­lalkozások is, bár az avatás óta eltelt egy hónap alatt összesen annyit csinál­tak, hogy beosztották az őrsökbe a gye­rekeket. Ez kevés, legalábbis nekem. Most kezdődik a téli foglalkozások időszaka, és tavasszal megint meg kell indulni... Vasárnap volt az emlékmű-avatás* Nemesgulácson. Nemzetközi volt, a beszédek olaszul, latinul, németül és angolul hangzottak el, persze magyar volt az alapnyelv. Nagy Károly cso­dálatosan megszervezte, a diplomáciai képviseletek is jelen voltak, a magyar kormány is lerótta koszorúval tisztele­tét, a mi kerületi cserkészeink a rende­zésben vettek részt. Az Isten is nekünk kedvezett, ragyogó idő volt, tiszta nap­sütés, de novemberi meleggel. Ennek ellenére ingben koszorúztunk. A többi­ek úgy öregesen nagykabátban, mi ket­ten az utolsó pillanatban a kabátot le­dobtuk és teljes cserkészdíszben ko­szorúztunk. Kerületi csapatzászlók vették körbe az emlékművet. Jöttek papok az ország több részéről, szerzetesek is bőven vol­tak, sőt apácák is. Sok volt a burgenlan­di. Már amennyire Galambos Ferenc Ireneus atya burgenlandinak számít. A veszprémi püspök mondta a szentmi­sét, felolvasta a pápa és Habsburg Ottó köszöntőjét. A magyar televízió az esti hírekben beszámolt az ünnepségről. Szép volt, impozáns volt, ez is egy szín volt a megújuló cserkészet palettáján. Ebben az évben november 11-én volt az utolsó fogadalomtétel. Ezzel az­tán befejeztük anagy pompával történő fogadalomtételeket. Most már érezhe­tően egyik csapat húzza maga után a következőt. 18-án reggel a körmendi csapat alakuló ülésén voltam, délben már a grazi polgármesterrel és az 5. sz. kalvarienbergi csapat vezetőivel tár­gyaltam a 90-es év közös programjáról, délután a (volt) premontrei csapat újjá­alakulásáról beszéltünk, este egy falu­ban voltam, ahol még sohasem volt cserkészet, de most akarják. A szerve­zésre most már nem kell külön energiát fordítani.” *Az emlékmű, amelynek avatásá­ról szó van, az első emlékmű, amely Magyarországon Mindszenty József boldogult hercegprímás urunk emléké­re létesült. Kezdeményezője Nagy Ká­roly est. nemesgulácsi plébános és cserkészvezető. orvos és egészségügyi pályán dolgozó Olvasóinkhoz! Magyarország egyik jelentős megyei kórházából kaptunk se­gélykérő levelet A kórházban a műszerek, gépek és egyéb gyógyá­szati eszközök komoly hiánya kö­vetkeztében akadozik a betegellá­tás és ezért az igazgató-főorvos he­lyettese a külföldi magyarokhoz fordul segítségért Újságunk készséggel ad helyet e felhívásnak és kéri az érintetteket, vegyék fel a kapcsolatot szerkesz­tőségünkkel, hogy mielőbb meg­szervezhessük a felajánlott beren­dezések (akár kórházaktól is!) Ma­gyarországra szállítását. Valószínűnek tartjuk, hogy Ma­gyarországon nem csupán egyetlen kórház igényel ilyen irányú támo­gatást, ezért arra kérjük egészség­­ügyi vonalon dolgozó olvasóinkat, tegyenek meg mindent azért, hogy minél több használható berende­zéssel segíthessünk! A KANADAI MAGYAR MÉRNÖKÖK EGYESÜLETE MONTREÁLI CSOPORTJA mély megrendüléssel vette a december 6-án, a Montreál Egyetem mérnöki fakultásán történt tömegmészárlás hírét, amelynek 14 fiatal lány (köztük egy magyar származású is) esett áldozatul. Az Egyesület részvétét nyilvánítja és mély együttérzését fejezi ki az ártatlanul és értelmetlenül elpusztult mérnökhallgatók szüleinek és hozzátartozóinak! Sírgondozás! Nagy-Budapest területén bármelyik temetőben sírgondozást vállalok. Munkabérem: megállapodás szerint. Holonics Lászlóné, H-1163 Budapest, Magyarvár u. 22.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents