Nyugati Magyarság, 1989 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1989-09-01 / 9-10. szám

12. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1989. szeptember-október Amikor dögész voltam... Egy megrázó részletet ajánlunk olvasóink figyelmébe abból a készülő szociográfiából, amelynek gerincét a deportálásokat túlélő szemta­nú, Nagy Jenő nyugdíjas pedagógus visszaemlékezései teszik ki. Mag­nófelvétel alapján lejegyezte és közreadja: Dupka György (Ungvár). ...Elkezdődött a deportáltak élete, illetve halála... Nem múlt el perc, hogy valaki a szolyvai láger­ben meg ne halt volna. Különösen a frontot megjárt katonák között ara­tott szaporán a döghalál, akiknek a szervezetét már legyengítette, megviselte a front. Két lovasfogat hordta szünet nélkül a halottakat a láger melletti, parknyi nagyságú te­metkezési helyre... Egy gödörbe húsznál több holtat is beleszusza­­koltak... Már a harmadik napon beosztottak a szanitécekhez. Egyik napon a holttesteket pakoltuk a sze­kérre, a másik napon ástuk a gödrö­ket, hántoltunk. Eleinte nagy volt a megrendülés, az iszonyat, de csak­hamar belefáradtunk a műveletbe. Nyolcan-tízen voltunk egy-egy brigádban. (...) Naponta átlagosan körülbelül száz-százhűsz ember hullott el... A hatóságok gyorsan igyekeztek eltüntetni a nyomokat. Ezért később buszállomást építet­tek a sírokra, leaszfaltozták a terü­letet. .. (...) a lágernek olyan ötven szá­zaléka katona volt, a többi az elhur­colt civil. Az elosztó táborban ösz­­szesen talán 100 ezer ember lehe­tett... A magyar katonák már (...) le voltak gyengülve. Először köztük ütött ki a tífusz, úgy is mondják, flektífusz. Ettől úgy hullottak, mint a legyek. Úgy pakoltuk fel fogoly­­társainkat a szekérre, mint a búza­kévét, egyszerre 25-30 embert. A szekeret naponta megraktuk négy­szer, ötször is... Valamikor annyi volt, nem is győztük... Másnapra is maradt... A halottas kamra is tele volt... (...) az egészségügyiek a halott bal bokájára kis cetliket ragasztot­tak... Hogy ez milyen célt szolgált, fogalmam sincs. Ezzel a cetlivel együtt temettük el. Egymásra do­bálva, hegyén-hátán... Volt olyan, aki még akkor is nyöszörgött, ami­kor hánytuk befele a földet... Mit tehettünk, a dögészek, a hántolok mellett ott állt a géppisztolyos ka­tona... Minden mozdulatunkat fi­gyelte. (...) Úgy tűnt, talán valahogy fel is éledhetne, ha kapna egy injekciót, egy kis átmelegítést, meleg ételt... Az ilyen már annyira el volt kény­szeredve, hogy nem mozgott... Csak akkor hallottuk a nyöször­gést, amikor egymásra löktük, ilyenkor lehetett látni, hogy meg is mozdult... Mi mondtuk is az őrök­nek, hogy húzzuk ki a gödörből... De a katona erről hallani sem akart... És akkor a levegőbe eresz­tettek egy-egy figyelmeztető soro­zatot... „Joptvoju maty, kidáj, ká­­páj!” Egy ilyen tömegsírba néha negyvenet, ötvenet is eltemettünk. Aki a kórházban halt meg, azt mez­telenül vagy alsóneműben, aki pe­dig az istállóban, azt ruhástól. Ebbe a mindennapi látványba az ember úgy belefásult, hogy már semmi sem számított. Nem is volt ereje sajnálkozni, könnyezni... Gépie­sen cselekedtünk... Mindenki éhe­r A M e g j e le n t Borbándi Gyula Ötszáz mérföld” című kötete, amely kilenc esszét és két naplót tartalmaz A 240 oldalas könyv ára 24.- német márka (plusz portóköltség). Megrendelhető az Új Látóhatár szerkesztősége (c/o Ungarisches Institut, Postfach 440301, 8 München 40) vagy a szerző címén: Oberföhringerstr. 12/a, 8 München 80, W-Germany V_____________________ r a M e gj e 1 e n t NAGY KÁROLY „Szigetmagyarság és szolidaritás” c. könyve CSOÓRI SÁNDOR előszavával a CORVIN Kiadó gondozásiban 5582 Gatineau, #11, Montréal, gué. H3T 1X7, Canada MEGRENDELHETŐ: $10 (plusz $1 postaköltség) beküldése ellenében a CORVIN Kiadó (Nyugati Magyarság) cimén V. 99 MIO” Közvetítő Ügynökség A MIO Agentur megnyitotta általános közvetítő irodáját és közvetítést, ügyintézést vállal Magyarország, Kanada, USA és a Német Szövetségi Köztársaság között. —CSEREÜDÜLTETÉS megszervezését vállaljuk gyer­mekek, családok számára; — HAZATELEPÜLNI készülők ügyeit intézzük; — SZÁLLÁST biztosítunk turistáknak; — ANTIK könyvek, porcelánok, művészeti tárgyak vá­sárlásakor szakértőről gondoskodunk; — BETEGEK gyógyítására szakorvosokat ajánlunk; — TANULÁSHOZ megfelelő iskolákat kínálunk. „MIO”AGENTUR München 4000, Belgrad Str. 59, W-Germany Tel.: 89-308-9280 Telefax: 30-84-933 zett. Nem tudtunk morálisan gon­dolkodni. (...) Én a szolyvainál nagyobb méretű lágerben nem voltam... Másutt kevesebb embert szorítot­tak így össze... (...) Az őrök, a katonák nem mutattak sajnálatot. A parancsnok is félvállról vette a tömeges elhul­lást. .. Ha pusztulunk, hát pusztul­junk el egészen. (...) Aki meghalt, azt csak leírták... Ók szerintem nem tartoztak számadással senki­nek... (...) Az ételt hordó asszonyok, amíg jöhettek, hazahordták a szo­morú híreket... De ugyan kihez is fordulhattak volna segítségért... Tudták, hogy a német meg a ma­gyar hadseregnek vége... Az ellen­séghez menjenek panaszkodni? így, utólag nézve, az is borzasz­tóan megalázó, hogy dögésznek neveztek minket. És hogy heteken keresztül ezernyi és ezernyi baj­társunkat kapartuk jeltelen sírba... BÁLLÁ D. KÁROLY: Székely kapu, 1988 sírjatok ríjatok jaj a mi lelkűnknek örökre már most tépik most nyűvik maradék sarjaink ne nőjön soha már magasra maroknyi népünk sírjatok ríjatok ó Áron és Jenő András és Sándor Károly és jajj Domokos sírjatok ríjatok síijatok ríjatok sírjatok jajjj de nem szabad immáron sírni sem minékünk befelé a könnyünk hull keserűn kinn a vigyor fagy szánkra jajj miféle átok fogant jajj micsoda istenverés jajj hogy még tapsot is jajj zűgatnak temetésen jajj jajjaj jajjaj jajj jaj jaj jajj jaj jaj jajj jaj jaj jajj jaj jaj jajj jaj jaj jajj jaj jaj jajj jaj jaj jajj jaj jaj jajj jaj jaj jajj jaj jaj segíts meg jaj Erdély Istene sírnunk szabadjon legalább íP a ?c - Ti ti£ Jubileumi találkozó a Sík Sándor Cserkészparkban A külföldi Magyar Cserkész­­szövetség megrendezte a leány­cserkészet világtalálkozójának, a Pax-Tingnek ötvenéves j ubileumát az US A-beli Sík Sándor Cserkész­­parkban, július 2-9. között. Hajda­nában a nagy esemény 6000 lány részvételével, 28 országból 1939 nyarán történt meg Gödöllőn, a volt királyi vadaskertben. Mivel a cserkészet csak most éled újjá Ma­gyarországon, így a lányoké is, a nagy évforduló megünneplésére nem vállalkozhatott. A külföldi magyar lánycserkészek feladata volt az emléktábor megszervezése. A munka évekkel ezelőtt elkez­­dődött.Először tervezgetésekkel, aztán sokirányú, fáradságos tevé­kenységgel, amelynek szálai a cle­velandi lány vezetők kezében futot­tak össze. Az emléktábor parancs­noka Gaydánné Dolesch Melinda volt, ő vezette a szervezést. Legkö­zelebbi munkatársai az elsők kö­zött Thumer Klára, Dőléseimé Dó­sa Mária, Friedrichné Strada Má­ria, Bócsayné Böör Klára, Mészá­­rosné dr. Vareska Andrea, Pellemé Fáik Ildikó, Schermanné Csűrös Mária és sokan mások voltak. A tá­bor kiadott Velemjárója hatvannál több vezető nevét sorolja fel! Gyakran mentek levelek a világ minden tájára. Felvették a kapcso­latot a Leánycserkészek Világszö­vetségével is, aztán a Gödöllőn megjelent országok leánycserké­szeteivel, a menekültcserkészetek­­kel, a működő magyar csapatokkal és felkutatták a Gödöllőn részt vett magyar nőkből, akiket csak tudtak. Mindenesetre, akik mégis meg­jelentek a Sík Sándor cserkész­­parkban ünnepelni, szebbnél szebb élményekben részesültek. Már megérkezéskor tapasztalhatták, hogy több virág, szebb táborkapuk fogadják őket, mint más esemé­nyek idején. Az utakon a fél évszá­zaddal ezelőtti leány vezetők neveit hirdették a jelzőtáblák. Utcát ka­pott erre az alkalomra Lindermayer Antónia, Zimmermann Rózsi, Al­­mássy Etelka, Teleki Blanka és mások. Az altáborok pedig a ma­gyar leánycserkészet történetének egyes állomásairól voltak elnevez­ve. A10-12 éves lányok altábora a Párád nevet kapta, ahol 1928-ban a Leánycserkészet Világszövetsége megalakult. A tábort itt Dala Irén vezette. A13-14 évesek közössége Gödöllőről kapta a nevét és Harkay Ágnes volt a parancsnoka. A 15 éven felüliek táborának a nevét Fillmore adta, ahol a „magyar cser­készet szíve” dobog. Horváthné Gráber Jutka volt a parancsnoka. A fiatal felnőttek és a már teljes korú hölgyek altáborának parancsnoka Lamperth Zoltánná, Cecília volt. A tábor Teleki Blankáról, a magyar nőnevelés egyik nagy úttörőjéről volt elnevezve. Ennek az altábor­­nak idejét már nem gyakorlati cser­készmunka töltötte ki: nem ügyes­ségek és néprajz, mint a fiatalabb korcsoportokét, hanem konferen­ciák, komoly mai problémák meg­vitatása. A programot itt Solymo­­siné Böör Dóra és Vizsolyi Zsuzsa vezette. Az általános napirend a meg­szokott nagy tábori rendhez állt kö­zel. Mindennap reggelén jelszóval hívták fel a lányok figyelmét egy­­egy kötelességükre. Sorba véve: a Pax-Ting lány jókedvű, jót tesz, magyarul beszél, lelkes, figyelmes, összetartó. Az első nap jelszava „Isten hozott!” volt, amellyel Anna főhercegasszony Gödöllőn fogadta mint fővédnöknő a táborozókat: „Isten hozott! — kiáltjuk felétek ősi köszöntésünk szerint, mert aki hozzánk jön, azt mi mindenkor Is­ten küldöttjének tekintjük.” Az utolsó napok „Isten veled! ”-del bú­csúztatta Fillmore a lányokat. Ez nemcsak arra vonatkozott, hogy épségben térjenek haza, hanem ar­ra is, hogy cserkészmunkájuk so­rán a jövőben is Isten szándéka sze­rint dolgozzanak! Minden napnak megvolt a maga témaköre: tábori munkák, termé­szetjárás, kirándulások, főzés a szabadban, betegápolás, elsőse­gély, tábori higénia, kézügyesség és természetesen magyarságisme­ret, néprajz! Ennek oktatásában igen szépen szerepelt a magyaror­szági vendégművész, Kobzos Kiss Tamás. Említettük, hogy a világ köz­ponti lánycseikészete nem muta­tott hatalmas érdeklődést. Képvi­seltette azonban magát a táboron az amerikai, kanadai, észt, lett és uk­rán cserkészet, a lengyelek megle­petése pedig nem leányküldöttség volt, hanem öt daliás lengyel fiú, a lányok igazi örömére! Budapestről két kedves hölgy érkezett a táborba, akik ötven éve Gödöllőn táboroztak az első Pax- Tingen: Nóti Lászóné, Janka néni és dr. Reich Lajosné, Márta néni. Igen boldogok voltak, hogy ennyi magyar lányt hallottak a messzi Amerikában magyarul beszélni és sok-sok magyar népdalt énekelni. Elhozták üdvözletét Almássy Etel­kának, aki egyedül él még az ötven év előtti „nagyok” közül. Kedves levélben üdvözölte a tábort George Bush, az Egyesült Államok elnöke is, a posta pedig emlékbélyegzővel látta el a Fillmore-ból küldött leve­leket. Ó igen, férfiak is voltak a tábor­ban. ők végezték a lányoknak nem való, nehéz munkát és ellátták a rendőri feladatokat. Aki részt vett, újabb szép él­ménnyel gazdagodott. Jó munka volt. (Sajtótájékoztató) A HHRF magyar nyelvű kiadványai — Csehszlovákiai nonkonformisták az országban élő magyar kisebb­ség helyzetéről és a nemzetiségi kérdésről (New York: HHRF, 1989), 94 oldal. — Kettős elnyomásban: dokumentumok a csehszlovákiai magyarság helyzetéről és jogvédelméről, 1978—1988 (New York: HHRF és Püski- Corvin Könyvkiadó, 1989), 527 oldal. —Csalog Zsolt: Börtön volt a hazám: Hosszú István beszél (Budapest: Európa Könyvkiadó; New York: HHRF, 1989), 117 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents