Nyugati Magyarság, 1989 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1989-09-01 / 9-10. szám
12. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1989. szeptember-október Amikor dögész voltam... Egy megrázó részletet ajánlunk olvasóink figyelmébe abból a készülő szociográfiából, amelynek gerincét a deportálásokat túlélő szemtanú, Nagy Jenő nyugdíjas pedagógus visszaemlékezései teszik ki. Magnófelvétel alapján lejegyezte és közreadja: Dupka György (Ungvár). ...Elkezdődött a deportáltak élete, illetve halála... Nem múlt el perc, hogy valaki a szolyvai lágerben meg ne halt volna. Különösen a frontot megjárt katonák között aratott szaporán a döghalál, akiknek a szervezetét már legyengítette, megviselte a front. Két lovasfogat hordta szünet nélkül a halottakat a láger melletti, parknyi nagyságú temetkezési helyre... Egy gödörbe húsznál több holtat is beleszuszakoltak... Már a harmadik napon beosztottak a szanitécekhez. Egyik napon a holttesteket pakoltuk a szekérre, a másik napon ástuk a gödröket, hántoltunk. Eleinte nagy volt a megrendülés, az iszonyat, de csakhamar belefáradtunk a műveletbe. Nyolcan-tízen voltunk egy-egy brigádban. (...) Naponta átlagosan körülbelül száz-százhűsz ember hullott el... A hatóságok gyorsan igyekeztek eltüntetni a nyomokat. Ezért később buszállomást építettek a sírokra, leaszfaltozták a területet. .. (...) a lágernek olyan ötven százaléka katona volt, a többi az elhurcolt civil. Az elosztó táborban öszszesen talán 100 ezer ember lehetett... A magyar katonák már (...) le voltak gyengülve. Először köztük ütött ki a tífusz, úgy is mondják, flektífusz. Ettől úgy hullottak, mint a legyek. Úgy pakoltuk fel fogolytársainkat a szekérre, mint a búzakévét, egyszerre 25-30 embert. A szekeret naponta megraktuk négyszer, ötször is... Valamikor annyi volt, nem is győztük... Másnapra is maradt... A halottas kamra is tele volt... (...) az egészségügyiek a halott bal bokájára kis cetliket ragasztottak... Hogy ez milyen célt szolgált, fogalmam sincs. Ezzel a cetlivel együtt temettük el. Egymásra dobálva, hegyén-hátán... Volt olyan, aki még akkor is nyöszörgött, amikor hánytuk befele a földet... Mit tehettünk, a dögészek, a hántolok mellett ott állt a géppisztolyos katona... Minden mozdulatunkat figyelte. (...) Úgy tűnt, talán valahogy fel is éledhetne, ha kapna egy injekciót, egy kis átmelegítést, meleg ételt... Az ilyen már annyira el volt kényszeredve, hogy nem mozgott... Csak akkor hallottuk a nyöszörgést, amikor egymásra löktük, ilyenkor lehetett látni, hogy meg is mozdult... Mi mondtuk is az őröknek, hogy húzzuk ki a gödörből... De a katona erről hallani sem akart... És akkor a levegőbe eresztettek egy-egy figyelmeztető sorozatot... „Joptvoju maty, kidáj, kápáj!” Egy ilyen tömegsírba néha negyvenet, ötvenet is eltemettünk. Aki a kórházban halt meg, azt meztelenül vagy alsóneműben, aki pedig az istállóban, azt ruhástól. Ebbe a mindennapi látványba az ember úgy belefásult, hogy már semmi sem számított. Nem is volt ereje sajnálkozni, könnyezni... Gépiesen cselekedtünk... Mindenki éher A M e g j e le n t Borbándi Gyula Ötszáz mérföld” című kötete, amely kilenc esszét és két naplót tartalmaz A 240 oldalas könyv ára 24.- német márka (plusz portóköltség). Megrendelhető az Új Látóhatár szerkesztősége (c/o Ungarisches Institut, Postfach 440301, 8 München 40) vagy a szerző címén: Oberföhringerstr. 12/a, 8 München 80, W-Germany V_____________________ r a M e gj e 1 e n t NAGY KÁROLY „Szigetmagyarság és szolidaritás” c. könyve CSOÓRI SÁNDOR előszavával a CORVIN Kiadó gondozásiban 5582 Gatineau, #11, Montréal, gué. H3T 1X7, Canada MEGRENDELHETŐ: $10 (plusz $1 postaköltség) beküldése ellenében a CORVIN Kiadó (Nyugati Magyarság) cimén V. 99 MIO” Közvetítő Ügynökség A MIO Agentur megnyitotta általános közvetítő irodáját és közvetítést, ügyintézést vállal Magyarország, Kanada, USA és a Német Szövetségi Köztársaság között. —CSEREÜDÜLTETÉS megszervezését vállaljuk gyermekek, családok számára; — HAZATELEPÜLNI készülők ügyeit intézzük; — SZÁLLÁST biztosítunk turistáknak; — ANTIK könyvek, porcelánok, művészeti tárgyak vásárlásakor szakértőről gondoskodunk; — BETEGEK gyógyítására szakorvosokat ajánlunk; — TANULÁSHOZ megfelelő iskolákat kínálunk. „MIO”AGENTUR München 4000, Belgrad Str. 59, W-Germany Tel.: 89-308-9280 Telefax: 30-84-933 zett. Nem tudtunk morálisan gondolkodni. (...) Én a szolyvainál nagyobb méretű lágerben nem voltam... Másutt kevesebb embert szorítottak így össze... (...) Az őrök, a katonák nem mutattak sajnálatot. A parancsnok is félvállról vette a tömeges elhullást. .. Ha pusztulunk, hát pusztuljunk el egészen. (...) Aki meghalt, azt csak leírták... Ók szerintem nem tartoztak számadással senkinek... (...) Az ételt hordó asszonyok, amíg jöhettek, hazahordták a szomorú híreket... De ugyan kihez is fordulhattak volna segítségért... Tudták, hogy a német meg a magyar hadseregnek vége... Az ellenséghez menjenek panaszkodni? így, utólag nézve, az is borzasztóan megalázó, hogy dögésznek neveztek minket. És hogy heteken keresztül ezernyi és ezernyi bajtársunkat kapartuk jeltelen sírba... BÁLLÁ D. KÁROLY: Székely kapu, 1988 sírjatok ríjatok jaj a mi lelkűnknek örökre már most tépik most nyűvik maradék sarjaink ne nőjön soha már magasra maroknyi népünk sírjatok ríjatok ó Áron és Jenő András és Sándor Károly és jajj Domokos sírjatok ríjatok síijatok ríjatok sírjatok jajjj de nem szabad immáron sírni sem minékünk befelé a könnyünk hull keserűn kinn a vigyor fagy szánkra jajj miféle átok fogant jajj micsoda istenverés jajj hogy még tapsot is jajj zűgatnak temetésen jajj jajjaj jajjaj jajj jaj jaj jajj jaj jaj jajj jaj jaj jajj jaj jaj jajj jaj jaj jajj jaj jaj jajj jaj jaj jajj jaj jaj jajj jaj jaj jajj jaj jaj segíts meg jaj Erdély Istene sírnunk szabadjon legalább íP a ?c - Ti ti£ Jubileumi találkozó a Sík Sándor Cserkészparkban A külföldi Magyar Cserkészszövetség megrendezte a leánycserkészet világtalálkozójának, a Pax-Tingnek ötvenéves j ubileumát az US A-beli Sík Sándor Cserkészparkban, július 2-9. között. Hajdanában a nagy esemény 6000 lány részvételével, 28 országból 1939 nyarán történt meg Gödöllőn, a volt királyi vadaskertben. Mivel a cserkészet csak most éled újjá Magyarországon, így a lányoké is, a nagy évforduló megünneplésére nem vállalkozhatott. A külföldi magyar lánycserkészek feladata volt az emléktábor megszervezése. A munka évekkel ezelőtt elkezdődött.Először tervezgetésekkel, aztán sokirányú, fáradságos tevékenységgel, amelynek szálai a clevelandi lány vezetők kezében futottak össze. Az emléktábor parancsnoka Gaydánné Dolesch Melinda volt, ő vezette a szervezést. Legközelebbi munkatársai az elsők között Thumer Klára, Dőléseimé Dósa Mária, Friedrichné Strada Mária, Bócsayné Böör Klára, Mészárosné dr. Vareska Andrea, Pellemé Fáik Ildikó, Schermanné Csűrös Mária és sokan mások voltak. A tábor kiadott Velemjárója hatvannál több vezető nevét sorolja fel! Gyakran mentek levelek a világ minden tájára. Felvették a kapcsolatot a Leánycserkészek Világszövetségével is, aztán a Gödöllőn megjelent országok leánycserkészeteivel, a menekültcserkészetekkel, a működő magyar csapatokkal és felkutatták a Gödöllőn részt vett magyar nőkből, akiket csak tudtak. Mindenesetre, akik mégis megjelentek a Sík Sándor cserkészparkban ünnepelni, szebbnél szebb élményekben részesültek. Már megérkezéskor tapasztalhatták, hogy több virág, szebb táborkapuk fogadják őket, mint más események idején. Az utakon a fél évszázaddal ezelőtti leány vezetők neveit hirdették a jelzőtáblák. Utcát kapott erre az alkalomra Lindermayer Antónia, Zimmermann Rózsi, Almássy Etelka, Teleki Blanka és mások. Az altáborok pedig a magyar leánycserkészet történetének egyes állomásairól voltak elnevezve. A10-12 éves lányok altábora a Párád nevet kapta, ahol 1928-ban a Leánycserkészet Világszövetsége megalakult. A tábort itt Dala Irén vezette. A13-14 évesek közössége Gödöllőről kapta a nevét és Harkay Ágnes volt a parancsnoka. A 15 éven felüliek táborának a nevét Fillmore adta, ahol a „magyar cserkészet szíve” dobog. Horváthné Gráber Jutka volt a parancsnoka. A fiatal felnőttek és a már teljes korú hölgyek altáborának parancsnoka Lamperth Zoltánná, Cecília volt. A tábor Teleki Blankáról, a magyar nőnevelés egyik nagy úttörőjéről volt elnevezve. Ennek az altábornak idejét már nem gyakorlati cserkészmunka töltötte ki: nem ügyességek és néprajz, mint a fiatalabb korcsoportokét, hanem konferenciák, komoly mai problémák megvitatása. A programot itt Solymosiné Böör Dóra és Vizsolyi Zsuzsa vezette. Az általános napirend a megszokott nagy tábori rendhez állt közel. Mindennap reggelén jelszóval hívták fel a lányok figyelmét egyegy kötelességükre. Sorba véve: a Pax-Ting lány jókedvű, jót tesz, magyarul beszél, lelkes, figyelmes, összetartó. Az első nap jelszava „Isten hozott!” volt, amellyel Anna főhercegasszony Gödöllőn fogadta mint fővédnöknő a táborozókat: „Isten hozott! — kiáltjuk felétek ősi köszöntésünk szerint, mert aki hozzánk jön, azt mi mindenkor Isten küldöttjének tekintjük.” Az utolsó napok „Isten veled! ”-del búcsúztatta Fillmore a lányokat. Ez nemcsak arra vonatkozott, hogy épségben térjenek haza, hanem arra is, hogy cserkészmunkájuk során a jövőben is Isten szándéka szerint dolgozzanak! Minden napnak megvolt a maga témaköre: tábori munkák, természetjárás, kirándulások, főzés a szabadban, betegápolás, elsősegély, tábori higénia, kézügyesség és természetesen magyarságismeret, néprajz! Ennek oktatásában igen szépen szerepelt a magyarországi vendégművész, Kobzos Kiss Tamás. Említettük, hogy a világ központi lánycseikészete nem mutatott hatalmas érdeklődést. Képviseltette azonban magát a táboron az amerikai, kanadai, észt, lett és ukrán cserkészet, a lengyelek meglepetése pedig nem leányküldöttség volt, hanem öt daliás lengyel fiú, a lányok igazi örömére! Budapestről két kedves hölgy érkezett a táborba, akik ötven éve Gödöllőn táboroztak az első Pax- Tingen: Nóti Lászóné, Janka néni és dr. Reich Lajosné, Márta néni. Igen boldogok voltak, hogy ennyi magyar lányt hallottak a messzi Amerikában magyarul beszélni és sok-sok magyar népdalt énekelni. Elhozták üdvözletét Almássy Etelkának, aki egyedül él még az ötven év előtti „nagyok” közül. Kedves levélben üdvözölte a tábort George Bush, az Egyesült Államok elnöke is, a posta pedig emlékbélyegzővel látta el a Fillmore-ból küldött leveleket. Ó igen, férfiak is voltak a táborban. ők végezték a lányoknak nem való, nehéz munkát és ellátták a rendőri feladatokat. Aki részt vett, újabb szép élménnyel gazdagodott. Jó munka volt. (Sajtótájékoztató) A HHRF magyar nyelvű kiadványai — Csehszlovákiai nonkonformisták az országban élő magyar kisebbség helyzetéről és a nemzetiségi kérdésről (New York: HHRF, 1989), 94 oldal. — Kettős elnyomásban: dokumentumok a csehszlovákiai magyarság helyzetéről és jogvédelméről, 1978—1988 (New York: HHRF és Püski- Corvin Könyvkiadó, 1989), 527 oldal. —Csalog Zsolt: Börtön volt a hazám: Hosszú István beszél (Budapest: Európa Könyvkiadó; New York: HHRF, 1989), 117 oldal.
