Nyugati Magyarság, 1989 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1989-09-01 / 9-10. szám
1989. szeptember-október Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 5. oldal Program legyen a magyarságtudat! Az alábbiakban részleteket közlünk Dr. Nagy Károly, az anyanyelvi mozgalom Munkabizottságának tagja Kecskeméten, az 1989. augusztus 6-10. között megrendezett VI. Anyanyelvi Konferencián elhangzott előadásából. Magyarország új reformkorszak: a politikai, társadalmi, gazdasági rendszerváltás válságokkal és reményekkel terhes, súlyos és ígéretes óráit, napjait éli. „Csendes forradalmának” része a magyarságtudat átalakulása is. Ezek a változások természetesen a Magyarországon kívül élő, mintegy hatmilliónyi magyart is érintik. Kelet-Közép-Európa magukat szocialistának nevező diktatúrái sok bűnük mellett a magyarsátudat elleni negyvenéves erőszak elkövetésében is vétkesek. Nemzedékek nőttek fel úgy, hogy a hatalmak birtokosai — s a vétkesek közt a cinkosok — csak csonka, torz, vádló és hazug válaszakot engedtek elhangzani a nemzeti öntudat olyan kérdéseire, hogy mi a magyar, mi volt, mi lehet, és mi kellene, hogy legyen. Manapság Magyarországon a válaszok e kérdésekre egyre őszintébbek, és holnap még őszintébbek lehetnek. Ehhez persze az is szükséges, hogy a mai, sok helyütt csonka és igaztalan tananyagok helyett az „igazságnak, a teljes igazságnak és csakis azjgazságnak "megfelelő új tankönyveket adjanak a magyarországi tanuló ifjúság kezébe, mert az éhezi, követeli az őszinte szót. Ennek az elvárásnak a tanújelét adta az a sok tízezer ifjú ember is, aki a korszakváltás tragikus, katarktikus és felemelő szimbólumátjelző június tizenhatodiki napon a kegyelet és az igazságtétel virágait helyezte el az 1956-os forradalom megtorlásaként kivégzettek ravatalainál. És a szomszédos országokban? Nemcsak a magyar anyanyelvi oktatás és művelődés lehetőségeinek folyamatos, számszerű csökkenése, hanem egyes országokban ez előírt tananyagok és a rendelkezésre álló művelődési eszközök magyarságtudat-romboló tartalma is egyre fenyegetőbb veszélyt jelez. Ha Romániában valaki magyar nemzeti tudatának kifejezését adja, akkor hivatalosan is üldözőbe veszik — az ottani magyarságot már etnocídium sújtja és hovatovább „Endlösung” fenyegeti. A fájdalom, a rettegés, a búvópatakká vált anyanyelv, a nemzeti identitás szétmorzsolódásának szavait írja Sütő András, aki marad, mert másképp nem tehet, és mondják a kisebbségi megaláztatások elől is menekülők ezrei. Csehszlovákiában, Duray Miklós és Fonód Zoltán adatai szerint az utóbbi 37 év alatt 345 magyar általános (alap-)iskolát szüntettek meg; a 6-14 éves fiataloknak kb. 30 százaléka, a középiskolás korúaknak több mint 60 százaléka nem tanulhat anyanyelvén, és aki tanulhat, az a magyar történelemről hazugságokat is kell tanuljon. Kárpátlaján újabban javulásnak indult a magyar nemzetiség helyzete, de az ottani magyar iskolák történelmet 1988-ig egyáltalán nem taníthattak, és a nemrégiben elkészült új történelemoktatási tanterv is súlyos hazugságokat tartalmaz. A tárgyilagos igazság tényeivel és a leghatározottabb eréllyel kell tiltakoznunk ország-világ minden fórumán a magyarságtudat további patologikus roncsolása-csonkolása ellen. Magyar ifjúságunk nemzeti öntudatata, vagyis jövőnk a tét! Javaslom, hogy az Anyanyelvi Konferencia határozat útján válaszszón meg és delegáljon egy magyarországi és legalább egy Magyarországon kívül élő képviselőt a magyarországi kormányzat tanácsadó testületéként néhány hónapja megalakult Nemzetiségi Kollégiumba, aki felszólítja és folyamatos nyomást gyakorolvaösztönzi akormányt egy, a magyarságtudat gondozását munkáló program kidolgozására, a legsürgősebben szükséges lépések megtételére. S mit tehet ebben a vajúdó korszakban a számában csökkenő, de növekvő jelentőségű nyugati magyarság az || A 4. és 5. oldalon látható fényké- 11 II pékét Nagy Piroska készítette II összmagyarságért? Nekünk, évtizedek óta nyugati országokban magyarokként is élőknek a kettős kötődésről ugyanaz a tapasztalatunk, mint Trianon óta kisebbségben élő magyar testvéreinknek: a kettős nemzeti tudat egyéni és közösségi kialakítása, szorgalmazása megvalósítható, értékteremtő program. Népek kölcsönös megértését, egymás iránti segítőkészségét is építheti. Nyugaton a magunk számára továbbra is a következő feladatokat látom a legfontosabbnak: A magyarságtudat külföldön való megtartása és a következő nemzedékeknek való átadása; a korlátozottságok miatt elégtelen, hiányos vagy téves programok és információk külföldi kiegészítése, helyesbítése; a valósághű magyar értékek külföldnek közvetítése; külföldi fórumok biztosítása a Kárpát-medence magyar szakemberei, művészei számára; és külföldi országoknak a magyar emberi jogok, elsősorban a magyar kisebbségek nemzeti jogainak védelmére késztetése. Ezeket a feladatokat most megváltozott, egyre javaló adottságok birtokában végezhetjük. A kedvezőbb körülmények egy része azonban még csak szó: már kimondható cél, de ma még csak remény. Ezért hitem szerint nekünk továbbra is a remélt jövő: a független, szabad, demokratikus, semleges, jól működő gazdasági, kulturális és társadalmi élettel rendelkező Magyarország, anemzeti életétis autonóm szabadsággal élő magyar kisebbségek és acselekvőkészszolidaritásúnyugati magyar szigetvilág célirányában kell terveznünk, dolgoznunk. (...) De új korszak küszöbén új feladataink is vannak Nyugaton. Ami értéket megőriztünk, az most már hazajöhet, végre oda, ahonnan vétetett és ahova való. Itthon vannak az 56-os forradalom rádióadásai és újságcikkei, arésztvevők forrásértékű tanúbeszámolói, a forradalomról út legfontosabb történelmi és publicisztikai elemzések csakúgy, mint az a Chicagóban megőrzött parlamenti „véres csütörtöki” lyukas zászló, amely június tizenhatodikán a Hősök terén a kivégzettek százainak szimbolikus koporsóját takarta. Itthon vannak nyugati magyar úóink, költőink, szerkesztőink, könyvkiadóink, képzőművészeink művei és esetenként itthon, vagy itthon is élnek, alkotnak már ők maguk is. (...) Amikor tehát a magyarságtudat megtartásán, továbbadásán nyugati országokban is fáradozunk, jelentse ez egyszersmind a küldetéstudat, a tettekben megvalósuló akarat fejlesztését, átadását is! Mi, szülők, amikor nyaralni visszük gyermekeinket, zarándokoljunk el velük a 301-es parcellához, meg Petőfi körtefájához Székelykeresztúron és a kassai dómhoz, meg a munkácsi várhoz is, és meséljük el nekik, hogyan éltek-haltak, és hogyan élnek testvéreink e tájakon, és hogy hogyan lehet, és miért kell erről iskolai dolgozatokat írni Kölnben, Genfben vagy Buenos Airesben! Mi, magyar tanítók tartassunk tanítványainkkal svéd, angol, francia nyelvű előadásokat, és úassunk fogalmazványokat arról is, hogy mit érezhet Európában egy fiatal, ha a villamoson, az üzletben vagy az utcán ráförmednek, hogy ne beszéljen magyarul,vagy ha erőszakkal kitelepítik lerombolásra szánt szülőházából, meg hogy mit akartak az ez év március 15-én tüntető fiatalok Budapesten. Mi, cserkészvezetők, vegyük fel a próbarendszerünkbe világnyelveken írt magyar érdekvédelmi levelek, beadványok, dokumentációk megúását is nyugati országok újságainak, kormánytisztviselőinek, törvényhozóinak! Mi, néptánc- és népművészeti oktatók, tanítsuk meg azt is, hogy veszélyben a köröndi fazekasok műhelye, hogy Mátyusföldön már kevesebb magyar fiatal énekelhet magyar népdalt, hogy van alföldi népművész, akinek nyomorszíntű a nyugdíja! Mi, lelkészek, buzdítsuk arra is híveinket, hogy minden erkölcsi és anyagi módon támogassák szabadságukban és gazdasági felemelkedésükben korlátozott magyar testvéreinket is! Mi, szervezeti vezetők, hívjuk meg előadásokra, műhelyek, szemináriumok megtartására azokat is, akik a hatásos külföld-tájékoztató munka módszereire tanítják fiataljainkat! Mi, újságszerkesztők, ne mulasszuk el közreadni azoknak a példamutató eseményeknek a húét, amelyek arról szólnak, hogy nyugati magyarok munkássága révén világnyelveken szót kapott a magyarság! Mi, külföldi magyar munkások, diákok és szakértelmiségiek, tisztviselők és üzletemberek, palota- és háztulajdonosok, albérlők és adófizetők, képviselők és szavazópolgárok, soha, sehol ne mulasszuk el szóvá tenni külföldi környezetünknek 16 milliós magyarságunk gondjait, legyünk, maradjunk testvéreink szószólói mindig és mindenütt! A jelenlegi magyarországi reformkorszak egyik célkitűzése—úgy, mint az azelőttieké is volt — az európai népek közösségébe való visszaintegrálódás. Vannak, akik úgy gondolják, hogy az „európai otthonba” való belépésünk feltétele sajátosságaink — pl. magyarságtudatunk — kívülhagyása. Semmi nem áll távolabb az igazságtól. (...) Az „emelkedő nemzetté” forrott magyarság szolidaritása némi nyereséggé tudta tenni a tragikus számú 56- os kimenekülő okozta emberveszteséget. Történelme során a magyarságnak talán soha nem volt még olyan létszámú önkéntes és hatásos külképviselete, mint ma van. Válságterhes és reményteljesen kibontakozó, szinte naprólnapra egyensúlyozó helyzetében Magyarországnak, súlyos veszélyeztetettségében a magyar kisebbségnek most van a legnagyobb szüksége felelős, értő, hatásos nyugati külképviseletre. A mi feladatunk külföldön-az,-hogy a nyugati magyarság jelenlegi külképviseleti készségét jobb minőségűvé, még hatásosabbá és jobban megalapozottabbátegyük, és_hpgy_időben meghoszszabbítsuk. Magyarországi felelős barátainkat és kollegáinkat—elsősorban a rendszerváltást munkáló reformereket, ajövő független, szabad, demokratikus Magyarországának vezető értelmiségét — arra kérjük, hogy ebben a munkánkban segítsenek, és szükségesnek tartjuk, hogy e külképviselettel az eddiginél tervszerűbben rendszeresebben, intenzívebben és aktívabban működjenek együtt az osztatl; a magyar érdekek érvényesítéséért. Anyanyelvi Konferenciánknak meg az a feladata, hogy együttműködést elősegítő műhelyeket, szerkezeteket, fórumokat, programokat biztosítva gondozza a külképviselet fenntartó, minőségi érdekérvényesítő, utánpótlást is teremtő munkáját. Javaslom, hogy jelen konferenciánk határozatban is mondja ki azt, hogy a magyar nyelv és kultúra külföldi megtartásának elősegítése mellett feladatának tekinti a külföldön küldetésként is vállalt magyarságtudat támogatását, az összmagyarság segítésére való készség előmozdítását. Természetesen ne csak határozatban jelentsük ki ezt, hanem a magunk területein gyakoroljuk is. Eddig elkészült tankönyveink új kiadásait és nyaraló-nyelvoktató táboraink tananyagait egészítsük ki, készülő új tankönyveinkbe is foglaljuk bele—szeretetteljes, változatos, biztató, de határozott pedagógiával — az üzenetet: kedves külföldi magyar gyermek és ifjú, nemcsak kincset kapsz a magyar kultúra ismeretével, hanem fontos és szép feladatot is. Külföldön képviseld érdekeit és segíts jobbítani a sorsát azoknak, akiknek nyelvét és kultúráját megismered! (...) Anyanyelvi Konferenciánk 20 éves munkájának eredményei jelentősek. A jelenlegi új adottságok és ígéretes fejlődés Magyarországa, a kapcsolatok engedélyezettebben, nyilvánosabban és szélesebb körben is felvenni kész délvidéki, kárpátaljai, felvidéki magyar kisebbség és a magyarságtudatát cselekvőkészen is megtartó nyugati magyarság közös munkavállalása mostantól kezdve még nagyobb lehetőséget — és ezért, és ezzel felelősséget — ad az Anyanyelvi Komferenciának arra, hogy elősegítse különböző országok magyarságának együttműködését. Nagy Károly javasolja a mozgalom függetlenné válását Dupka György (Ungvár) beszámol a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség megalakulásáról és terveiről Balia D. Károly (Ungvár) előadást tart a kárpátaljai magyarságról Dobos László szorgalmazza a szétszóródott magyarság integrálását
