Nyugati Magyarság, 1989 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1989-03-01 / 3-4. szám

6. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1989. március-április Grósz Károly „köszöneté” A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának levele Straub F. Brúnóhoz, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának Elnökéhez Grósz Károly prágai látogatásáról Budapest, Vörösmarty tér, 1989. március 2. A felirat szabadságot követel a prágai elítélteknek. Egy másik transzparensen ez állt: *Vétkesek közt cinkos, aki néma!” (Fotó: John Schnur) Szolidaritás a prágai elítéltekkel! Március 2-án, délután fél öt és fél hat között mintegy 2000-en tüntettek Budapesten a Vörös­marty téren. A FIDESZ, aMagyar Demokrata Fó­rum, a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság, a Sza­bad Demokraták Szövetsége és több más szerve­zet rendezésében a tüntetők szimpátiájukat fejez­ték ki Vaclav Havel író és hét emberjogi aktivis­ta társa iránt, tiltakozva a február 21-i és 22-i prá­gai elítélésük ellen. Haveléket azért ítélték el, mert januárban békés tüntetéseken kívántak meg­emlékezni Jan Palachról, aki húsz évvel ezelőtt önmaga felgyújtásával tiltakozott a „Prágai Ta­vasz”-! kíméletlenül elfojtó, szovjet-vezette kato­nai invázió ellen. A budapesti tüntetésen Konrád György és Bába Iván beszélt, felolvastak egy Havel-novel­­lát, valamint tolmácsolták Havel feleségének és a prágai Charta 77 szóvivőjének a tüntetőkhöz el­küldött üzenetét. Fényi Tibor a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága nevében részleteket olvasott fel a Bizottság tiltakozó nyi­latkozatából, amelyet Duray Miklós írt alá. Az alábbiakban részleteket közlünk ebből a Gustav Husak elnökhöz eljuttatott nyilatkozatból. „Tisztelt Elnök Úr! A független gondolkodású csehszlovákiai ma­gyarok mélységes felháborodással és aggodalom­mal értesültek arról, hogy az általunk tisztelt és nagyrabecsült drámaírót, polgárjogi harcost, Vaclav Havelt politikai nézeteiért, mondvacsinált vádak alapján kilenchónapi szigorított börtönre ítélték. Határozottan tiltakozunk ezen igazságtalan­ság ellen. Tiltakozunk továbbá a cseh demokrati­kus ellenzék további képviselőinek elítélése és fogvatartása ellen is. Ezek az intézkedések sértik a Helsinki Egyezményben Csehszlovákia által is vállalt kötelezettségeket az emberi jogok és a sza­bad véleménynyilvánítás terén, ellentétben van­nak a bécsi utótalálkozón elfogadott dokumentu­mok emberjogi tételeivel is. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a csehszlovák kor­mány és az ország hatalmi szervei nem hajlandók elismerni, hogy az egyre növekvő számú demok­rata polgárjogi harcos Csehszlovákia lakossága döntő többségének, a diktatúra által elfojtott és kényszerűségből titkolt nézeteit fejezi ki. (...) Mi, magyar nemzetiségű csehszlovák állam­polgárok, érdekünknek tartjuk az ország boldogu­lását, a rendezett demokratikus viszonyok kiala­kítását. Ezért követeljük az igazságtalanul elítélt Vaclav Havel és társai azonnal szabadon bocsátá-.. sát, a politikai és rendőri teífor megszüntetését, Független, szabad, demokratikus és félelem nél­küli Csehszlovákiát akaninkL ahol a szabad véle­ménynyilvánítás körülményei között minden ál­lampolgárnak, nemzetnek és nemzetiségnek egyenlő jogai vannak. Pozsony, 1989.Fébruár27.” Újabb kísérlet Csehszlovákiában a magyar iskolák megszüntetésére Tisztelt Elnök Úr! Szükségesnek tartjuk tájékoztatni önt a cseh­szlovákiai magyar lakosság széles tömegeinek azon állásfoglalásáról, amelyet Grósz Károlynak, az MSzMP KB főtitkárának prágai látogatásáról alakítottak ki. A Dél-Szlovákiában élő kisebbségi magyarokat elsősorban Grósz Károlynak az a saj­tótájékoztatón elhangzott kijelentése háborította fel, amikor azt mondta: köszönetét mondunk a csehszlovák nemzetiségi politikáért. Ezt kardiná­lis hibának tartjuk. A magyar lakosság mást várt és mélységesen csalódott. Bizottságunk a múlt év július 26-án (1988/10- es sz. dokumentumunk) a Magyar Népköztársa­DR. DURAY MIKLÓS (Fotó: Boros Gábor, Montreál) A Duray házaspárnak március 23-án egészséges fiúgyermeke született, akit Áron Bálint névre kereszteltek. Szere­tettel gratulálunk az újszülött amerikai állampolgárhoz és mindannyiuknak jó egészséget, sok sikert kívánunk! ság kormányához intézett levelében (nyomtatás­ban megjelent a Kapu c. folyóirat 1988/1. számá­ban) részletesen felsorolta a csehszlovákiai nem­zetiségi politika súlyos visszásságait és kisebb­ségellenes tetteit. Ezeket nincs szándékunkban megismételni. Újabb adatként azonban elmond­juk, hogy ez a „köszönetét érdemlő” nemzetiségi politika értesüléseink szerint azon dolgozik, hogy a CSKP KB áprilisi ülésén, amelynek témája egy újabb, ki tudja, hányadik oktatásügyi reform elfo­gadása lesz, szentesítse a magyar iskolákban a szlovák nyelvű oktatás bevezetését, tehát a ma­gyar iskolák felszámolását. Emlékeztetőül említ­jük, hogy a kisebbség léte szempontjából ezt a döntő veszélyt, áldozatok árán ugyan, de eddig már négyszer sikerült elhárítani. Ki tudja, most sikerülni fog-e? Grósz Károly, a kijelentései alap­ján legalábbis úgy látszik, a csehszlovák kormány mellett foglalt állást, bátorítva azt kisebbségelle­nes terveinek megvalósításában. További adalékként a csehszlovák nemzetisé­gi politikához elmondjuk, hogy Szlovákiában a nemzetiségi politika intézője az elmúlt 40 évben a párt által irányított államrendőrség. Fokozottan érvényes ez az elmúlt 20 évre. Tíz éve létező Bi­zottságunk beadványaival érdemben sohasem foglalkozott egyik állami vagy pártszerv sem. A rendőrség kapta feladatul, hogy keresse meg a kezdeményezőket, zaklassa, félemlítse meg és időnként vegye őrizetbe őket. A beadványok és javaslatok tartalmával nem foglalkoztak, mert a szerzőket már eleve nacionalizmussal bélyegez­ték meg és ilyenek által létrehozott irományok nem tarthatnak igényt komoly elemzésre. Pedig ha ezt megtették volna, kevésbé lenne ma olyan elégedetlen a csehszlovákiai magyarság. De a hivatalosan engedélyezett magyar intéz­mények is totális rendőri ellenőrzés alatt állnak. A vezetőkkel tartott leplezett, vagy gyakran már nem is leplezett rendszeres kapcsolatok, valamint a magyar rendezvényeken való részvétel útján mindenről értesülnek és az általuk megítélt szük­ség szerint beavatkoznak a magyar szervezetek legbensőbb ügyeibe. A CSEMADOK Központi Bizottságának apparátusa, a járási szervek, a Ma­dách Lap- és Könyvkiadó, a magyar lap- és folyó­iratszerkesztőségek nagyon jól tudják, hogy az ál­lamrendőrség megfigyelés alatt tartja tevékeny­ségüket, vagy közvetlenül, vagy a besúgók kiépí­tett hálózata útj án. Ez a rendszer már olyan régóta tart s úgy elterjedt, hogy sokan nem is tudatosít­ják, hogy abszurd és természetellenes. A nemzetiségi lét a csehszlovák kormány sze­mében tehát már eleve gyanús dolog, amelynek ellenőrzését a titkosrendőrségnek kell végeznie. Az ebből fakadó nemzetiségi korlátozások, gyak­ran nevetséges tiltások és abnormális társadalmi viszonyok elemzésébe most hadd ne kezdjünk be­le. Ha tehát Grósz Károly számára ez a példás nemzetiségi politika, akkor el kell gondolkozni a főtitkár valódi szándékain a hazai viszonyok kö­zött is. Vagy talán azért mondott köszönetét a csehszlovák kormánynak, mert a magyarság ül­dözése Csehszlovákiában még nem tart ott, ahol Romániában? Valóban, ez így van, de más mód­szerekkel folytatódik az elnemzetlenítés, s ha ez nem áll meg, akkor a csehszlovákiai magyarság belátható időn belül beolvad a többségi nemzetbe. Ez is egy .megoldása” a nemzetiségi kérdésnek. Sajnos, sokan ezt szorgalmazzák. Az elmondottakat bizonyítja az a legújabb fej­lemény is, hogy tovább sorvasztják, illetve felszá­molják a szlovák kormány által 1988-ban meg­szüntetett, illetve alosztállyá degradált Nemzeti­ségi Titkárságot. Most készülnek az alosztály tel­jes felszámolására. Ezzel a szlovák kormány Nemzetiségi Tanácsa apparátus nélkül marad és nem lesz olyan hivatal, amelynek a nemzetiségi kérdés általános intézése tartozna az ügykörébe. A Grósz Károly prágai tárgyalásainak külső­ségeiről és a megjelent tájékoztatók tartalmából levonható következtetések sem örömteljesek. Az egész találkozó a brezsnyevi korszak sztálinista légkörét árasztotta, kezdve a megérkezés és bú­csúzás gusztustalan csókolódzásától a minden­áron erőltetett „baráti” egyetértésig. Tisztelt Elnök Úr! Azon reményünket és biza­kodásunkat fejezzük ki, hogy Ön felelős tisztsé­géből adódóan megteszi a megfelelő intézkedése­ket, hogy az ország felelős vezetői és a nyilvános­ság tájékozódjanak a csehszlovákiai magyar ki­sebbség valós helyzetéről és a magyar társadalom demokratikus erőivel összefogva reális politikát alakítsanak ki. A cél a nemzetiségi kérdés alkot­mányos rendezése és a totális rendőrségi ellenőr­zés és irányítás megszüntetése lenne. A csehszlo­vákiai magyarság bízik a magyarországi demok­ratikus erők győzelmében és várja a korrekt ál­lamközi viszonyok között nyújtható támogatást. Pozsony, 1989. február 27. A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága A kiadmány hiteléül: Duray Miklós A csehszlovákiai magyarellenes nemzetiségi politikának leghagyományosabb célpontját a ma­gyar iskolák alkotják. 1918-ban ugyanis akarata ellenére Csehszlo­vákiához csatoltak több mint egymillió őslakos magyart lakóterületével együtt, akiket a nemzetek önrendelkezési jogát megszegőén kialakított ál­lamhatárral választottak el a közép-európai egy­­ségés magyar nemzet tömbjétől. Ezt a jogellenes állapotot a mindenkori csehszlovák hivatalos ha­talom úgy igyekszik megszüntetni, hogy az ezt ki­váltó okot próbálja eltüntetni. Azaz az így kisebb­ségi sorba juttatott magyarokat véglegesen le akarja választani a magyar nemzetről, hogy asszi­­milálásukkal megszüntesse őket. Ennek egyik legcélravezetőbb eszköze az iskolai oktatás befo­lyásolása, mert ha csökken vagy megszűnik a ma­gyar nyelvű oktatás, fokozatosan felszámolható a magyar nemzet elcsatolt része is. Már a két világ­háború között is felszámoltak sok magyar iskolát Csehszlovákiában, és a magyar nyelvű egyetemi képzést teljesen megszüntették. 1944 szeptemberében — amikor még nem is alakult újjá Csehszlovákia — a Szlovák Nemzeti Tanács a magyar iskolák részleges bezárásáról hozott rendeletet (1944/6. sz.). Eztkövetően 1945 májusában megszüntettek minden magyar iskolát az országban. Igaz, külpolitikai nyomásnak en­gedve, 1949-ben ismét megnyitották a bezárt ma­gyar általános iskolák egy részét. 1950-ben pedig 609 ilyen iskolanyitotta meg kapuit. Ettől kezdve azonban ismét a visszafejlődésről tanúskodnak az adatok (lásd a táblázatot a 7. oldalon). 37 év alatt 345 magyar alapiskolát (általános iskolát) szüntettek meg, évenként 10-et. A Cseh­szlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsá­gának dokumentumai szerint a középiskolákban még rosszabb a helyzet (1987/22-es dók.), össze­sen csupán 22 olyan középiskola és szakmunkás­­képző iskola működik, amelyben kizárólag ma­gyarul folyik az oktatás. Ennek az a következmé­nye, hogy míg a 6-14 éves magyar fiataloknak kb. 30%-a nem tanulhat anyanyelvén, addig a 14-18 év közötti magyar korosztályban ez az arány túl­lépi a 60%-ot. Tehát a 18 éves korig terjedő ma­gyar fiatalok csoportjának kb. a fele ki van zárva a magyar nyelvű oktatásból. Többek között ennek a következménye, hogy a csehszlovákiai magya­roknak csak 1,6%-a rendelkezik főiskolai diplo­mával (1980-as adat), amely az alacsonyan fejlett nemzetek szintjére csökkenti a magyaroknak ezt a csoportját. Emellett az is gond, hogy a magyar is­koláknak rosszabb az anyagi felszereltsége, mint a nemmagyar iskoláké és 1977-ben megszüntet­ték a magyar pedagógusképzést—csak nyelvsza­kosokat képeznek és évente kb. csak 6-7 elemi is­kolai tanítót. Az óvodákban is hasonló a helyzet. Csehszlo­vákiában törvény kötelezi a szülőket, hogy fél év­vel az iskolai oktatás megkezdése előtt óvodába írassák gyermekeiket. Ennek ellenére a közölt adatok alapján (Jogvédő Bizottság, 1987/14-es dók. — megjelent: Beszélő, 1988 tavasza; cikk a Hitel 1989/2-es számában, 50-51. old.) a magyar községeknek alig több mint felében van csak ma­­(Folytatás a 7. oldalon) GORBACHEV says: The nationalities policy is “the most fundamental vital issue of our society.” The Danube region is a case in point. THE HUNGARIANS THE HUNGARIANS: A DIVIDED NATION A DIVIDED NATION focuses on Hungarian minorities living under the rule of Hungary’s neighbors. "It is a clear and comprehensive treatment of both historical and current aspects of a serious /gg| question.” —Foreign Affairs, New York YALE CENTER FOR INTERNATIONAL AND AREA STUDIES Yale Russian and East European Publications Edmibr Distributors: Piper, $12.00—Piiski, 251 E. 82nd S l, New York, NY 10028. (212) 879-8893. Cloth $28.00—Slivica, Stephen Borsody Anab.r 4 rW 4 Cm »ml hwy. P.O. Box 14388, Columbus, OH 43214. (614) 268-4002.

Next

/
Thumbnails
Contents