Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1988-09-01 / 9-10. szám
12. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1988. szeptember-október KASUK PÉTER: ßLlq a fieCyén maradt — Faludy György köszöntése* — Számtalan kép van az emlékezetemben Torontóból, amint a költő egy pohár konyakkal a kezében órákig beszélget a köréje települő egyetemistákkal, újkanadásokkal, magyarországi vendégekkel. Jómagam is a Faludy köré települők közé tartozom, habár már sem egyetemista, sem éppen újkanadás nem vagyok. Emigrációs létezésem egyik pozitív abszurditása az, hogy ha nem vándoroltam volna ki, akkor Faludy t személyesen sohasem ismerhettem volna meg, s ezzel bizonyára sokan így vagyunk. Saját állítása szerint Faludy annak idején két okból vándorolt külföldre: hogy életben maradjon; és hogy eszébe merjen jutni az, ami akkor otthon nem mert eszébe jutni. Faludy életútja azt példázza, hogy a kivándorlás nem jelent feltétlenül száműzetést, hanem a helyváltoztatás inkább egy olyan emberi lehetőség és eszköz, amelyet a szabadságunk megőrzése, s a személyi integritásunk érdekében veszünk igénybe. Végső fokon a szabad akarat és az emberi szellem sérthetetlenségéről van szó, ahogy azt Hemingway „Az öreg halásziban értelmezi, mely szerint az embert meg lehet ölni, de szelleme nem pusztítható el. A magyar emigrációra mint csoportra a passzív nosztalgia jellemző, míg Faludy tevékeny hozzáállása közelebb van Szenei Molnár Albert példájához, aki a helyváltoztatásban nem csupán a hazától való elszakadást látja, hanem azt a világ megismerésének lehetőségeként fogja fel. Faludy is — a saját 600 oldalas verskötete mellett—az emigrációban elkészítette az eddig legátfogóbb és legnagyobb kiterjedésű magyar nyelvű antológiát, lefordította a világirodalom 1000 versét. Magyarországhoz való viszonyában Faludyt úgy jellemezhetnénk, hogy a költő a helyén maradt. Körülötte a szellemiség és az emberség szentélye nem egyszer is lángokban állt, de ő a helyén maradt. Ebből a szempontból Faludy a legnagyobb magyar költők mindenkori sorsát példázza. Nem túlzás és nem puszta szólam, ha azt mondjuk, hogy Faludy a legkritikusabb időkben kiállt a magyar népért. Ehhez elég csak versei megírásának dátumait átfúrni, vagy azt, hogy hol és milyen körülmények között íródtak ezek a versek. 1956 kapcsán a költő továbbra is következetes önmagához. Példák erre a Nagy Imre-versek és a forradalom harmincadik évfordulójára írt nagy vers, az „1956, te csillag”, amely az ITT-OTT közösségének jelenkori szózata is lehetne. Összegezésképpen azt mondhatnánk, hogy Faludy kitartott a legalapvetőbb, tehát az időntúli emberi értékek mellett, s ma igaza lett. Az igazság az abszolútra utal, tehát Faludynak is csak azért lett utólag igaza, mert eleve mindig is igaza volt. Annak a lehetősége, hogy Faludy az ITT-OTT konferencián tart előadást és néhány hét múlva Magyarországon, nem önmagától jött létre, és nem is csak apolitikusok, illetve a hatalom puszta jóvoltának köszönhető. Változás, javulás Magyarországon, ha van, az általános politikai viszonyok kedvező alakulása mellett, az országos méretű áldozatok és a demokratikusjogokért küzdő csoportok és egyének erőfeszítéseinek eredményeként jött létre. Demokratikus ellenzék helyett a „demokratikus erők” kifejezés talán jobban meghatározza azokat a folyamatokat, amelyek manapság mindinkább létjogosultságot nyernek Magyarországon, olyannyira, hogy a külföldi sajtó a hivatalosok mellett—vagy egyenesen azok helyett — például Tamás Gáspár Miklós filozófust és Csurka Istvánt interjúvolja és idézi — országos ügyekben. Csak látszólag tértem el a témától, mert ezzel kapcsolatban szeretném megkockáztatni azt a feltevést, hogy Faludynak is része van a Magyarországon egyre inkább teret hódító demokratikus megnyilvánulásokban. Ezt arra alapozom, hogy Faludyt a hivatalos eltiltás ellenére is mindig olvasták Magyarországon. Két évvel ezelőtt még a CBC híradójában külön hírként szerepelt, hogy a magyar határon a vámőrök kimondottan Faludy-kötetek után kutatnak, amelyeket aztán megrendelésre, várakozó-listán levő üzletfeleiknek szállítanak. De Faludynak nemcsak olvasótábora, hanem rendes kiadója is mindig volt Magyarországon: a szamizdat. Bízvást mondhatjuk tehát, hogy Faludy is ihletője és éltetője volt azoknak a folyamatoknak, amelyek ma már kitapintható formában észlelhetők Magyarországon. Az a megállapítás, hogy Faludynak igaza lett, részünkről nem káröröm, hanem megelégedés, és további reményt tükröz. Faludy hazalátogatása a mi további gondoskodásunkat és őszinte törődésünket is példázza. * * * A költő, a német Stefan George és köre meghatározása szerint, uralkodó és szolga — a szent helyet, a szellem szabadságát szolgálja. Őrzi azt a helyet, ahol létünk autentikussá válik, mert Hamvas Béla szerint az emberi lét rendjét, szépségét, magasságát, nemességét a művészetek őrzik. Uralkodó, mert a szavak érvényesek—a törvény igaz, és a költőnek igaza lesz. A költő közege a kör — Kreis. Ha egy közösségben költő jelenik meg, köréje gyűlnek azok, akik sorsuk szerint bizonyos igényeket támasztanak önmagukkal szemben. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Faludy köré tömörülő gyűrű egyre szélesedik, anélkül, hogy az bensőségéből és meghittségéből valamit is veszítene, mert amikor a tanítvány készen áll — a tanító megjelenik. *Az 1988. évi ITT-OTT konferencián elhangzott köszöntés enyhén módosított változata. VITÉZ GYÖRGY: Lelki süketség Nyolcvanezerember énekli a Népstadionban Bruce Springsteennel a színpadon: „Bőm in the U.S.A. "Peter Gábriel, az angol rock-sztár magyarul szólítja meg a tömeget. A román hatóságokhoz fordul: tartsák tiszteletben az erdélyi magyarok jogait. Tracy Chapman amerikai népdalénekesnő így fordul a hallgatósághoz: Jogotok van a szabadsághoz. Mondjátok meg a kormánynak, támogassa jogaitokat.” A tömegben számos szovjet és magyar politikai személyiség: Geraszimov, a szovjet külügyi szószóló, Berecz János, a magyar főideológus. Grósz Károly is jelen van — ezúttal mint magánszemély. Vágyálom? Sci-ít história? Nem. 1988. szeptember 6-án érkezett a nemzetközi rock-sztárok vándorhangversenye egyetlen kelet-európai állomására, Budapestre. A hangversenysorozatot az Amnesty International égisze alatt, az Egyetemes Emberi Jogok Deklarációjának 40 éves évfordulója tiszteletére szervezték az előadók. így tudósít az Associated Press hírügynökség. Mit jelent, mit jelenthet mindez? Elsősorban talán azt, hogy a dél-afrikai feketék, palesztinok, kambodzsaiak, kurdok, baszkok, ajnók, tibetiek, eritreaiak és molukkaiak mellett észrevették végre a legújabb kor lantos igricei azt a kétmillió magyart, akik Pol Pót legjobb kelet-európai tanítványának bocskora alá kerültek. És Gabriel, Springsteen, Chapman hangja többekhez szól, messzebbre hangzik, mint a politikai szóvivők köntörfalazó, pempősen jámbor vagy szemforgató kijelentései. Másodsorban, a rangos jelenlévők listája is mondana valamit. Hisz beleegyezésük, mi több, támogatásuk nélkül hogy is lehetett volna rock-koncert a Népstadionban? Hogy a politikai e lőcs hátteret ne is említsük. Persze ne reménykedjünk, hogy Peter Gabriel üzenetét nyitott fülek nyitottagyakba vezérük. A despoták foglalkozási betegsége a lelki süketség. De talpnyalóik, fogdmegeik, töm jé nézőik, apologétáik táncsak gondolkodóba esnek. Mert nem mondhatják majd, hogy nem figyelmeztették őket időben. Méghozzá jó szóval, emberi szóval — énekszóval. FALUDY GYÖRGY: * Ä hetvenec(il<iszonett Apám volt-e, a sors haragja, avagy a gének, amelyek eleve szabad akaratra determináltak engemet? Te azt mondod, őseid járnak bőröd alatt, s a nevelés, a körülmények és e század malomkövei közt kevés mozgásod van, mint kézbilincsben. Bilincs? Rólam lefoszlott minden, mit tudok, hiszek s belémvertek, s még te is elmaradsz, ahogy • írom most néked ezt a verset. • Kegyetlenül szabad vagyok. • (Toronto, 1977) l A nemzetközi P.E.N. nyilatkozata a romániai magyar kisebbség ügyében Augusztus 28. és szeptember 2. között Szöulban, Dél-Korea fővárosában tartotta 52. kongresszusát a P.E.N., a világ íróinak nemzetközi szervezete. A magyarországi P.E.N. szervezetet Bart István, Somlyó György és Orbán Ottó, a P.E.N. Writers in Exile Center-t pedig annak elnöke, Györgyey Klára képviselte. (Györgyey professzor a jelenkori magyar irodalom modern értékeiről, egyetemes fontosságáról tartott nagy sikerű előadást.) A magyarországi és az emigráns P.E.N. központok közösen nyújtottak be a kongresszusi küldöttek közgyűlésének egy határozati javaslatot, amely elítéli a román kormány embertelen intézkedéseit és külön kiemelve tiltakozik a romániai magyar kisebbséget sújtó kulturális genocídium ellen. A határozati javaslatot a P.E.N. kongresszus közgyűlése egyhangúlag elfogadta. Az alábbiakban közöljük a határozat eredeti szövegét. The Assembly of Delegates gathered at the 52nd International PEN Congress in Seoul, September 1, 1988: Alarmed by the Romanian Government's policy of “resettling” and dispersing part of the population - that is: destroying thousands of Hungarian and German villages, thereby annihilating a considerable part of the European cultural heritage, which — if carried out — will amount to cultural genocide against the Hungarian, German, Serbian and other minorities in Transylvania; Distressed by the efforts of the Romanian authorities to curtail the use of the Hungarian language by gradually abolishing education in Hungarian for the 2 million strong Hungarian minority in Transylvania, following thereby a conscious policy of forceful national assimilation; Gravely concerned about the fact that by drastically restricting the availability of any Hungarian printed material, by the continuous harassment and repeated imprisonments of Hungarian writers, actors, other artists and intellectuals, which forces many of them to flee from their native land, making the Hungarian minority defenceless and leaderless against the authories' effort to destroy their national identity; Urges the Romanian Government to put an end to the destruction of Hungarian, German and other ethnic villages; — to respect the human rights of the nationalities in Romania and — to reverse their policies of cultural genocide. Szeretettéi kpszöntjükSfatudy Qyörgyöt 78. születésnapja aCfcaCmábóÜ
