Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1988-09-01 / 9-10. szám
RETURN ADDRESS: 5582 Gatineau Ave., #11 Montreal, gué. H3T 1X7 Canada NYUGATI Hungarians ©f the West - Hcngrcis d'Cccident VII. évfolyam, 9-10. szám 1988. szeptember-október A DEMOKRATIKUS ES NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG LAPJA Ara: Kan. $2.50, US-$2.00 Magyar Demokrata Fórum: független, országos szervezet Szeptember 3-án, szombaton, Lakitelken, 364 résztvevő egész napos tanácskozása során független, országos társadalmi szervezetté nyilvánította magát a Magyar Demokrata Fórum. A tanácskozáson elfogadták az MDF alapítólevelét és ideiglenes alapszabályait, továbbá megválasztották elnökségének tagjait: Bíró Zoltán irodalomtörténész, Csengey Dénes költő, Csoóri Sándor költő, Csurka István író, Fekete Gyula író, Für Lajos történész, Joó Rudolf politológus, Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész és Lezsák Sándor költő. A Fórum alapítólevele kijelenti, hogy a mozgalom a saját útján halad, „nem fogadja el sem a kormánypártiság, sem az ellenzékiség címkéit és választási kényszerét”. Szükségesnek tartja a többpártrendszer visszaállítását és országgyűlési, valamint tanácsi választásokon képviselőjelölteket kíván állítani, de kimondja, hogy „az MDF- nek nincs szándékában párttá szerveződni”. Az MDF szóvivője hangsúlyozta a sajtótájékoztatón: „Nem indulunk harcba a hatalomért, hanem azt ellenőrizni, korlátozni akarjuk.” Az alapítólevél felsorolja az elérendő társadalmi és politikai átalakulás feladatait, különös tekintettel a demokratikus önszerveződés, a gazdaság racionális átszervezése kérdéseire, s a kisebbségben élő magyarok helyzetére. Bejelentették az első helyi szervezetek megalakulását Csepelen, Kiskunmajsán, Lakitelken, Miskolcon és Szegeden. Megkezdődött a tagfelvétel, s amint a létszám eléri a ü'zezret — de legkésőbb egy év múlva —, az MDF megtartja első országos kongresszusát. Bejelentették, hogy az MDF megkapta a lapengedélyt a Hh tel. c. kéthetenként húszezres példányszámban megjelenő folyóiratra, amelynek első számát novemberre tervezik. A független lap főszerkesztője Bíró Zoltán, a szerkesztő bizottság elnöke Csoóri Sándor. Tervbe vették egy napilap kiadását is. A lakitelki MDF-tanácskozás nyilatkozatot fogadott el az augusztus 28-i aradi Grósz- Ceausescu találkozóról is, amelyet súlyos kudarcnak ítél. A nyilatkozatban az MDF .javaslatot, tervezetet ajánl fel a kormánynak” további magyar-román tárgyalások egyezkedési alapjaira. 1988. NOVEMBER 15-EN világszerte együtt tiltakozunk Erdélyért, a romániai falurombolás ellen! (Lásd a Hungarian Human Rights Foundation felhívását a 9. oldalon) A Magyar Demokrata Fórum nyilatkozata az aradi Grósz-Ceausescu találkozóról Az 1988. augusztus 28-án, Aradon megtartott magyar-román, illetve Grósz-Ceausescu találkozót megkülönböztetett figyelem kísérte világszerte. A magyarság pedig, az itthoni, a kisebbségben és a szétszóratásban élő egyaránt, szinte lélegzetvisszafojtva várta, hogy a nagy sietséggel megrendezett találkozó, mint valami fegyverszüneti tárgyalás, sorsfordító eredménnyel zárul. Sajnos nem így történt. A magyar főtitkár-kormányfő nemcsak hogy olyan visszafordíthatatlan hatású ügyben veszítette el szituációs esélyét, mint amilyen a román kormány falurombolási tervének a leállítása, de történelmi készületlenségével és elvtársiaskodó stílusával még legalizálta is a diktátort. A fojtogató légkörben ablakot nyitott neki. Levegőhöz juttatta, s ettől kezdve morális követelései kisszerű alkudozások szintjére estek vissza. Árucsere-forgalomról, s turisztikáról tárgyalni akkor, amikor a romániai magyar nemzetiség fuldoklóként küzd életéért, végzetes és bűnös taktikázás. A magyarság ügye évtizedek óta csak az utóbbi időben hangolódhatott ismét össze az emberiség egyetemes érdekeivel és céljaival. A megnövekedett nemzetközi figyelem és rokonszenv légkörében Grósz Károlynak sem oka, sem joga nem volt ahhoz, hogy a magyar-román viszályt kiszakítsa az egyetemes érdekek köréből, és kizárólag román-magyar ellentétté fokozza le. S ezt is úgy, hogy a hamis alapon nyugvó szövetségi hűséget előrébbvalónak tekintse, mint a romániai magyarságért érzett felelősséget. A fent elmondottak alapján az aradi találkozót ideiglenes román sikernek, a magyar fél részéről pedig súlyos politikai kudarcnak tartjuk. A tévedés további részletezése és indokolása helyett a Magyar Demokrata Fórum olyan javaslatot, tervezetet ajánl fel a kormánynak, amely kibővítve, jobbítva, elmélyítve, egyezkedési alapja lehet egy újabb, mégpedig magyar kívánságra létrehozandó magyar-román tárgyalásnak. Tárgyalási célok és feltételek: A második világháborút követően a romániai magyarság olyan politikai, adminisztratív és kulturális intézményekkel rendelkezett, amelyeket később a magyarság megkérdezése nélkül számoltak fel. Éppen ezért: — Újból létre kell hozni egy társadalmi és kulturális érdekképviseleti szervezetet, amelynek tagja lehet bármely magyar, s amelynek feladata a magyar nemzetiség politikai, társadalmi, demográfiai, jogi, gazdasági, kulturális, vallási, nevelés- és egészségügyi helyzetéről folyamatosan tájékoztatni és tájékozódni, valamint a magyarságot érintő kérdésekben javaslatot tenni és dönteni. — Továbbá, megfontolandó a romániai magyar nemzetiség kulturális és jogi autonómiájának helyreállítása, illetve megteremtése. — Újból létre kell hozni az 1959-ben megszüntetett kolozsvári Bolyai Tudományegyetemet, valamint a magyar nyelvű orvosi, agrártudományi, képzőművészeti és zenei főiskolát, humán- és reálszakos líceumokat és szakközépiskolákat, tanító- és óvónőképzőket, kisegítő iskolákat és árvaházakat. — Újból létre kell hozni az Erdélyi Múzeum Egyesületet mint kulturális szervezetet, valamint a Romániai Magyar írók Szövetségét és a Romániai Magyar Képzőművészek és Zeneművészek szövetségeit — Újból meg kell jelentetni a megszüntetett magyar újságokat és folyóiratokat a meglévőknek pedig visszaadni magyar nemzetiségi arculatát. — Újból legyen a román televíziónak magyar nyelvű adása és a nemzetiségi rádióállomások ismét sugározzanak magyar nyelvű adásokat. — A román állam ismerje el végre, hogy a területén élő magyarok nyelvükben, kultúrájukban részei a magyar nemzetnek. Ez nem akadályozza őket állampolgári kötelességük teljesítésében. Ebből természetesen következik, hogy minden román állampolgár szabadon utazhasson Magyarországra, s ugyanúgy minden magyar állampolgár Romániába. —A magyarok által lakott területeken tekintsék hivatalosnak a magyar nyelvet is, úgy is, mint a közigazgatás és közfeliratok, az egészségügy és a szolgáltatások nyelve. (Folytatás a 2. oldalon) DEMSZKY GÁBOR: A TARTALOMBÓL: A Magyar Demokrata Fórum nyilatkozata (1 ti 2) Demszky Gábor: Veszélyben az egyesülési jogi (1 és 3) Megmozdult a világ a Duna védelmében! (Lipt&k B.) (2) A „Hitel" c. lapról (3) Mécs Imre: Történelmi igazságtételt! Kivégzések az 56-os forradalom után (4) „A másik ember" c. Kósa Ferenc-film kritikája (5) Csurka István: Magyar jelen, magyar jövó (6) MBK—rrr-OTT HÍRADÓ (8) HHRF-CHRR HÍRADÓ (9) Pomogáts Béla és András Sándor könyvismertetése (10) Üzenetek, interpelláció Grósz Károlynak (11) Kaslik Péter: Faludy György köszöntése (12) Vitéz György Írása (12) Nagy Károly: Svédországi útibeszámoló (14) Novak Mária: Iskolasirató (15) FÓRUM: Szépfalusi István és Egri György Írásai (16) Lezsák Sándor, Balia D. Károly, Döbrentei Koméi, Tűz Tamás, Faludy György, Thinsz Géza versei, Nagy Piroska és Pusztai Péter fotói Veszélyben az egyesülési és gyülekezési jog! A Központi Bizottság (KB) júliusi ülése az új Politikai Bizottság (PB) első bemutatkozása volt. A jövő évi népgazdasági terv irányelveit csak vitatták, az A és B verzióról szóló döntést őszre halasztották. Döntést hozott viszont a párt önmagáról és a politizáló közvélemény új alakulatainak jövőbeli lehetőségeiről. Az előbbi állásfoglalás a központi káderhatásköri listával, a pártnómenklatúra reformjával, az utóbbi pedig a gyülekezés és egyesülés jogának megnyirbálásával kapcsolatos. A két döntés egy új politikai kurzus nyitányaként érdemes a figyelemre. A nómenklatúra reformja A KB központi apparátusa mostantól kevesebb állami, társadalmi és gazdasági, stb. szervezet vezetőjének kijelölésére és ellenőrzésére tart igényt. Korábban 1241 ilyen bizalmi posztot ellenőrzött, de mostantól beéri 435 vezető funkcionárius központi kinevezésével. Miről is van szó, mit mondanak ezek a számok és miért (ön)korlátozza befolyását a pártközpont? Röviden szólva, a magyar nómenklatúra szerkezete és működése változik meg mostantól. Tisztázzuk azonban, mit jelent ez a szovjet pártzsargonban közhasználatnak örvendő fogalom. A nómenklatúra szűkebb értelemben hatásköri lista vagy funkciójegyzék, amely a bizalmi vezető állásokat sorolja fel. Tágabb értelemben azok a személyek is beletartoznak, akik kinevezhetek ezekbe a funkciókba. A nómenklatúra tagjai tehát a legfontosabb intézmények vezetői, a pártelit első számú hűbéresei. Kinevezésük, felmentésük és előmenetelük valamelyik pártbizottság kezében van. Mivel a nómenklatúra a legszorosabban hozzátartozik a párturalom gyakorlásához, ezért az erről szóló lista titkos, szigorúan bizalmasan kezelt jegyzék. A kommunista párt úgynevezett vezető szerepét megvalósító függési hálót kell elképzelnünk, ha erre a fogalomra gondolunk. Ezt a hálót szövik és csomózzák most újra Magyarországon. Lukács János—a KB titkára és a pártépítési munkaközösség vezetője — a káderhatásköri lista, azaz a nómenklatúra módosításáról szóló beszédét azzal zárta, hogy a területi pártszervek is vizsgálják felül hatásköri listáikat. Ez az utolsó mondat értelmezi a változást. Olyasmit jelent, hogy a KB hatásköri listájáról, tehát a központi nómenklatúráról lekerülő funkcionáriusokon a megyei és fővárosi pártbizottságok osztoznak. A központi lista szűkítését saját hatáskörük- bővülése kíséri. Egyfajta decentralizációról, a személyi hatáskörök és a felelősség leadásáról van tehát szó. A területi pártbizottságok párthűbéresi állományának tudatos bővítése az új vezetés szándéka szerint a párturalom szélesebb megalapozására tett kísérlet(Folytatás a 3. oldalon)