Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1988-07-01 / 7-8. szám
14. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1988. július-augusztus Erdélyi menekültek Magyarországon Az alábbiakban a romániai magyarság tragikussá váló helyzetéről a magyarországi sajtóban idén (június végéig) megjelent írásokat ismertetem. „A Kárpát-medencében élő magyarság a magyar nemzet része ”—hangsúlyozta Szűrös Mátyás, az MSzMP KB titkára a Kossuth Rádió január végi adásában, majd az egyre növekvő számban Magyarországon maradó erdélyi menekültekről szólt: „eljárásuk természetes, hiszen a magyarságukban sértett emberek kihez is fordulhatnának máshoz... hiszen csak egy Magyarország van a világon”. A kormány félhivatalos napilapja, a Magyar Hírlap „Magyarnak lenni Romániában” címmel közölt megrázó erejű helyszíni riportot Európa legnagyobb kisebbségének rohamosan romló hétköznapjairól. Február 25-én Bányász Rezső kormányszóvivő szólt az erdélyiek áttelepüléséről: „Mi ezt nem ösztönözzük, hiszen az a véleményünk, hogy minden embernek joga van saját szülőföldjéhez, ahhoz, hogy ott gyakorolhassa teljes állampolgári és nemzetiségi jogait. Mégis, nemzeti és emberi kötelességünk... segíteni a nálunk letelepedni kívánókat.” Az Országgyűlés tavaszi ülésszakán 300 millió forintos alapot szavazott meg az áttelepültek támogatására. Március 29-én adták hírül a napilapok, hogy a Magyar Vöröskereszt, a Hazafias Népfront és a Fővárosi Tanács budapesti irodát nyitott az erdélyi menekültek ügyeinek intézésére. Azok, akik előzőleg ideiglenes tartózkodási engedélyt kapnak a Budapesti Rendőrfőkapitányságtól, itt kaphatják meg a munkavállalási engedélyt Debrecenben csak február folyamán 246 munkavállalási engedélyt adtak ki. Az áttelepülők között szép számmal vannak olyanok, akik életük kockáztatásával útiokmányok nélkül átszöknek a határon. Egy debreceni bölcsődében átmeneti szállást rendeztek be a menekültek részére. A Református Zsinat Elnöksége a szervezett segítségnyújtás színhelyéül Budapesten a rákosszentmihályi templomot jelölte ki, ahol péntekenként orvosi szolgálat jogi tanácsadás és munkaközvetítés működik. A katolikus segítségnyújtás központja Debrecenben a Szent Anna plébánia, Budapesten a Városmajori templom. A Magyar Hírlap „Erdélyiek között Csepelen” című riportjában (ápr. 16.) az egyik munkás a következőket mondja: „Már azért is igazoltatnak, ha hangosan beszélünk magyarul a vendéglőben, sőt bevisznek ujjlenyomatot venni. Egyszer panaszt tettem ezért a milícián, s akkor azt mondták, na jó, húzzam csak ki az asztalfiókot. Volt benne öt gumibot. — Válassz! — szólt rám a rendőr, aztán újságpapírt nyomott a tenyeremre, hogy ne látsszanak rajta az ütések nyomai.” Egy április elején életbe lépett romániai rendelet szerint a romániai nemzetiségi lapok ezentúl kizárólag románul közlik az országban lévő városok, falvak elnevezéseit. „Sem érteni, sem elfogadni nem lehet azt, hogy a XX. század végén kontinensünkön ilyen kirívó módon sértsék a kisebbség alapvető jogait — írta ezzel kapcsolatban a Magyar Hírlap, majd így folytatta:—A Romániában élő magyar kisebbség helyzete rohamosan romlik. Az óhazához ezernyi szállal kötődő erdélyi magyarság riasztó helyzetbekerült.” Április 19-én Erdős André nagykövet, a bécsi utótalálkozón részt vevő magyar küldöttség vezetője bécsi felszólalásában rámutatott: „a nemzeti kisebbségeket illetően hosszabb ideje aggasztó jelenségek mutatkoznak”. Szűrös Mátyás április 21-én kijelentette: „Nagy baj van, ha a nacionalizmust a hivatalos politika rangjára emelik. Hazánk a továbbiakban is mindent elkövet, hogy a Romániában élő magyarok problémái megoldódjanak, de semmiféle magyarellenes intézkedést nem fogunk szó nélkül hagyni. ” A Magyar Vöröskereszthez június végéig 6 millió hétszázezer forint folyt be az ország minden tájáról a menekültek megsegítésére. Csak a fővárosban néhány hét alatt tucatnyi olyan komoly- és könnyűzenei műsort, színházi előadást rendeztek, melynek bevételét a résztvevők a menekültek javára utalták át A Magyar Ifjúság című hetilap „Segítség az új hazát keresőknek” című írása (ápr. 29.) „új és szomorú madéfalvi veszedelemről” ír. Az „Új Ember” című katolikus hetilapban (máj. 1.) Gyulay Endre szegedcsanádi püspök javasolja, hogy a magyar állam forduljon az Egyesült Nemzetekhez és a szocialista országokhoz segítségért, mivel a román állam is aláírta azokat a nemzetközi egyezményeket, melyek betartása esetén nem menekülnének el ezrek szülőföldjükről. Május 2-án Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár Srassbourg-ban, az Európa Tanács gyűlése előtt kijelenti: „Magyarország érzékeny a nemzetiségi problémák iránt, mert Európa különböző országaiban a magyarság a legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbség.” A Hazafias Népfront „Képes 7” című hetilapjában (máj. 7.) Benda Kálmán történész így ír: „A román kormányzata magyar nemzetiség megtörését és beolvasztását tűzte ki célul. Megszüntették a magyar egyetemeket, iskolákat... magyar könyv alig jelenik meg, az újságok pedig a hivatalos román nacionalizmus szócsövei. A magyar nyelv használata nyilvános helyen tilos. Rendszeres telepítésekkel megbontották az összefüggő magyar területeket. Több száz magyar falut teljes lebontásra ítéltek, lakóikra kényszerkitelepítés és szétszóratás vár.” A Magyar Távirati Iroda május 8-án jelenti Bukarestből: a Ceausescu államelnök és pártfőtitkár által szorgalmazott „településrendezési határozat” szerint a jelenleg 13 ezer romániai faluból 5 ezer marad meg. A többit templomostul, temetőstül fölszámolják és szántófölddé alakítják! A másnapi Magyar Nemzet (máj. 9.) beszámol arról, hogy a nyugatnémet fővárosban az Erdélyi Világszövetség stuttgarti központú tagozata és más szervezetek tüntetésen követelték az erdélyi német és magyar kisebbség emberi jogainak szavatolását. ;A Magyar Ifjúság május 20-i számában Pálfy G. István „Európai örökség” címmel így ír: „Olyan történelmi, néprajzi egységek semmisülhetnek meg, amelyekhez másoknak is közük van. Nemcsak nekünk magyaroknak, meg szászoknak, de egész Európának, az emberiségnek.” Május 22-én jelenti a Magyar Távirati Iroda: a Német Szövetségi Köztársaság kormánya felhívta a román fél figyelmét arra, hogy ha a falucsökkentések hátrányosan érintenék a német kisebbséget, akkor ezt a hivatalos Bonn nem román belügynek, hanem a helsinki záróokmányt sértő tényezőnek fogja tekinteni. A magyar napilapok arról is beszámoltak, hogy a Stuttgarter Zeitung bulldózerpolitikának minősítette Ceausescu „területrendezési” terveit, amely elsősorban az erdélyi magyar és német kisebbség évszázados emlékeinek felszámolását célozza. Az Új Tükör című hetilap „A menekülteké a szó” című riportjában (máj. 29.) arról olvashattunk, hogy a román hatóságok zaklatják a Magyarországra menekültek otthonmaradott hozzátartozóit. Ismereteik naprakészek, mert a szekuritáte (titkosrendőrség) hírszerzői is jelen vannak a menekültek között. A menekültekről szóló írásokban ezért a megkérdezettek többnyire név nélkül szólalnak meg. Az Új Tükörben mégis olvashatunk egy konkrét esetről is: „A néptanítókat arra kényszerítik, hogy románul tanítsanak a magyar osztályban. Keresztély Júlia Nagylakon ezt megtagadta. Másnap a lakásán felakasztva találták. ” A június 7-i napilapok ismertetik a magyar külügyminisztérium szóvivőjének nyilatkozatát: „Mélységes nyugtalansággal értesültünk arról, hogy... Romániában a nemzetiségi nyelvű lapokban is a helységnevek csak román elnevezés szerint használhatók. Ezt az intézkedést indokolatlannak tartjuk, mivel nem lehet más célja, mint a történelem átírása. A kisebb települések tömeges felszámolása módosítaná az ország etnikai térképét... A tervezett kényszerű lakóhelyváltoztatás sérti a legalapvetőbb emberi jogokat ” A szóvivő bejelentette, hogy Románia budapesti nagykövetét nyomatékosan kérte: adjon magyarázatot a felvetett kérdésekre. A válasz a többszöri sürgetés ellenére elmaradt... A Magyar Hírlap „Romániából menekültek levele GorbacsovhozésReaganhez” címmel (jún. 10.) beszámol arról, hogy napjainkig mintegy 5 ezer személy kapott ideiglenes letelepedési engedélyt Magyarországon, számuk az év végére várhatóan eléri a 10 ezret Ezután interjú következik Németh Géza lelkésszel, akit május 24-én Washingtonban meghallgatott az Egyesült Államok Kongresszusa Emberi Jogok Bizottsága Németh tiszteletes itt átadta azt a levelet amelyet 200 erdélyi menekült írt alá. Ebben Gorbacsovhoz és Reaganhez fordulnak családegyesítési ügyük előmozdítása érdekében: „Elviselhetetlen nemzetiségi üldöztetésünk miatt tovább Romániában nem maradhattunk... Az egész világ előtt példaszerű esemény lenne, ha önök ketten e kicsiny nép érdekében közösen, eredményesen lépnének fel.” A Kongresszus Emberi Jogi Bizottságának társelnökei, Tom Lantos és John Porter egyebek között ezt válaszolták levelükben: „Köszönjük önnek, hogy fontos információt szolgáltatott. .. azoknak a magyar családoknak számos ügyéről, amelyek egyesülni szeretnének Romániában élő rokonaikkal, akiktől azonban megtagadták a kiutazási engedélyt. A probléma gyors megoldását fogjuk szorgal-1*1 JjeuÍlnv$ Estmbtahed 1830 V FUNERAL H< HOME LTD. CANADIAN LOCALLY OWNED 304-18 Ave., CALGARY AND OPERATED Phone 228-4422 CLARESHOLM Phone 625-3212 /-----------------------------------------------^ KISS DÉNES: Földgyalu, 1988 Ki átkozta erre őket sírt ásni a temetőknek?! Sóhajoknak szóknak háznak az utcáknak is sírt ásnak Égnek földnek és mezőnek emlékeknek fejfán névnek ösvényeken dúdolásnak nevetésnek és sírásnak országnyi nagy gödröt ásnak s a jeltelen tömegsírba régi holtak hullnak újra Régi holtak új halállal nemzet-gerincroppanással! Névvel lélek pusztúl végleg népgyalulás az ítélet a földgyalu népgyaluló irtózatos végrehajtó! Annak csak tárgy: házfal ajtó kapu kertláb kicsi vályú kútmélye is vakhomályú Neki onnét nem néz vissza húsz nemzedék — aki itta édes vizét s amely látta átnézve a túlvilágba: eleinek tört-vert képét buzgalmait küszködését Mi annak ott ma akármi ha nem képes érte fájni Falugyalu ha elindúl Európa szívéig dúl — Ki átkozza erre őket temetni a temetőket?! (Magyar Ifjúság, 1988. jún. 24.) v________________I________________/ mazni a Helsinki Bizottság tagjaival és George Shultz külügyminiszterrel.” Grósz Károly miniszterelnök, az MSzMP új főtitkára június 13-án bejelentette, hogy a közeljövőben hivatalos látogatást tesz Lengyelországban, a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban és — miniszterelnöki minőségben — Romániában. „Meggyőződésem, hogy a Romániával kapcsolatos fennálló vitás kérdések megoldására a tárgyalás az egyetlen járható út—mondotta Grósz Károly a Magyar Televízióban. — Szeretném világosan kifejteni álláspontunkat és ehhez ragaszkodni fogunk...” A televízió, a rádió és a napilapok még Grósz Károly nyilatkozata előtt, június 9-én közölték a Magyar Építőművészek Szövetségének tiltakozását „a romániai nemzetiségi falvak erőszakos megsemmisítésére kidolgozott terv megvalósítása ellen”. A felhívás — amelyet a Szövetség több mint 70 ország építőművész-szövetségének, több nemzetközi szervezetnek, sajtószervnek küldött el, továbbá Gorbacsovnak, Reagannek és a pápának is — hangsúlyozza: „ez az akció szétzúzza a mai Románia területén élő magyar, német és más nemzeti kisebbségek történeti azonosságtudatát”. A felhíváshoz másnap csatlakozott a Magyar Zeneművészek Szövetsége, javasolva a magyar kormánynak, hogy a romániai magyarság emberi jogainak durva megsértése miatt forduljon az Egyesült Nemzetekhez. Grósz Károly nyilatkozatának elhangzása után az Építőművész és Zeneművész Szövetség felhívásához hasonló szellemű tiltakozást tettek közzé a magyarországi egyházak, a Magyar Régészeti és Művészettöténeti Társulat, a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség, valamint a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége és a Kommunista Ifjúsági Szövetség. Gyász esetén temetkezési vállalatunk együttérzéssel, a magyar hagyományok szerint nyújtja a kívánt szolgáltatást. Forduljon hozzánk bizalommal! Samuel R. fSaml Sorechan. Prealdent 228-4422 228-4422 AKIKRE RÁOMLOTT A GYŰLÖLET Idézetek Dr. Kende Péter „Erdélyből jöttek” című interjú- és dokumentum-kötetének hátsó fedőlapjáról (Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1988,163 oldal). ...Lelkiismeretfurdalásom van: szökevénynek érzem magam, dezertőmek. De azt mondom: létezik erkölcsös dezertálás, sőt, kötelező dezertálás is. Aki úgy érzi, a saját világában már nem élhet becsületesen és hasznosan, annak talán megbocsátható a lépés: a teheteüenségből a talán mégis feladathoz menekülés... .. .Hirtelen meghúzták a kötelet, a testem kifeszült. Elém lépett a tiszt: — No, hajlik-e a magyar derék? — És verni kezdett. Módszeresen, alaposan... ...Beárultak, milyen könyvek vannak a lakásomon — el is kobozták a Gesta Hungarorumot, Németh László, Illyés Gyula köteteit... ...Mi, akikre ráomlott a gyűlölet, akik már nem tudtuk elviselni a reménytelenséget —mi kevésbé tudunk gyűlölni. Hiába éltünk meg bármit is, már tudjuk: gyűlöletre nem szabad gyűlölettel válaszolni... o
