Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1988-07-01 / 7-8. szám
12. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1988. július-augusztus Budapest, 1988. június 27. — Tüntetés a romániai magyar és más nemzetiségű falvak védelméért. Útban a román nagykövetség felé. (Nagy Piroska felvétele) mennyire is él ez a múlt, vele ne a szenvedélyeket tápláljuk. A tisztelgés, a lélekmélyről fakadó főhajtás nem az indulatokat, nem a gyűlölet tüzét akarja felszítani. A történelmi megméretés tudatában állunk itt s a belénk tokosodott görcsöket szeretnénk kioldani. A rágalmaktól és hazugságoktól megtisztított igazságosság, a történeti tények kihívása és a tárgyilagos megítélés szellemében. Mi most itt szabadon szeretnénk sírni, hogy soha többé ne kelljen átkozódnunk jól bezárt ajtók és ablakok mögött. Azt szeretnénk, hogy a rend és nyugalom állapota többé ne a döbbenet és félelem dermedt csendje, hanem a szabadság jegyében társult egyének teremtő nemzeti közössége legyen. Ezt szeretnénk, ezt akarjuk. Az alábbiakban részletet közlünk Für Lajosnak abból az emlékbeszédéből, amely június 16-án, Nagy Imre és társai kivégzésének 30. évfordulóján, a Hősök terén lévő Ismeretlen Katona emlékművénél—soha nem hangzott el. Mint arról e számunk 4. oldalán beszámoltunk, a rendőrség megakadályozta a koszorúzást és az emlékbeszéd felolvasását. A halottak emlékét, ősi szokás szerint, tisztelet illeti. Ám kétszeres kegyelet jár azoknak, akiket az erőszak semmisített meg. Több mint 40 éve már annak, hogy évente egyszer hivatalos külsőségek között megkoszorúzzák a második világháborúban Magyarországon elesett szovjet, angol, amerikai, jugoszláv, román és bolgár katonák temetőit, síremlékeit Több mint 30 éve már annak, hogy évente egyszer hivatalos külsőségek között megkoszorúzzák az 56-os magyar forradalom barikádjainak másik oldalán elesettek emlékhelyeit Meghaltak, életüket áldozták — tisztelet jár nekik. De az elmúlt évtizedek alatt—Európában egyedülállóan — soha senki nem koszorúzta meg hivatalosan sem a második világháborúban elesett és elpusztított több mint egymillió magyar állampolgár, sem az ötvenhatos nemzeti felkelés harcaiban meghaltak, a megtorlások során kivégzettek temetőit, síremlékeit. Mert ilyen temetők nincsenek, mert ilyen síremlékek nincsenek. Pedig nem lehet kétséges: a történelmi igazságosság, az ősi szokás s a puszta emberi kegyelet egyaránt azt kívánja, kéri, követeli, hogy ilyen temetők, hogy ilyen síremlékek legyenek. A kegyelet különösképpen is kijárna azoknak, akiket az értelmetlen megtorlás éppen 30 évvel ezelőtt küldött a halálba. Nekik, de valamennyi meghalt, kivégzett és meghurcolt társuknak is igazságot kell szolgáltatni. Sorsukban, sorsunkban egy porig megalázott nemzet, egy etnikai közösség kériköveteli: töröljék le róluk, töröljük le magunkról a rájuk, ránk fröcskölt szennyet és sarat. Hogy az ország népe és a magyarság tudatzavarmentesen tudjon szembenézni önmagával és a múltjával. Méltó helyet kell hát kapniok nekik és az eseményeknek éppen úgy, mint a magyarság valamennyi korábbi sorsfordulójának a nemzet történelmi tudatában, közéletünkben s Európa megértő közgondolkodásában egyaránt Csak a magát megtaláló, múltjával és önmagával azonos magyarság lehet egyenrangú tagja az európai nemzetek közösségének. Többet már nem tudunk, többet már nem áldozhatunk a vérünkkel úgyis bőségesen áztatott megtisztelő helyért. „A történelem nem az enyészet őre. Ami elmúlt, nem hull a semmibe, hanem sorsa és alakítója annak, ami rákövetkezik. Bennünk él ma is és szenvedélyeket táplál” — írta egyik történészünk. A kegyelet és a józan számvetés ma mégis azt kívánja tőlünk: bárr i Megjelent | NAGY KÁROLY ! c. könyve CSOÓRI SÁNDOR ELŐSZA VÁ VAL a CORVIN Kiadó gondozásában (5582 Gatineau, #11, Montréal, Qué. H3T 1X7, Canada) Részlet az előszóból: „Nagy Károly könyve minden sora mögött és között a megélt, a megszenvedett, a kudarcokon átlábalt tapasztalatok hitelét érzi az ember. Az emigrációt korunkban ő se látja szerencsétlenségnek és végzetnek, de fölmagasztosíthatónak se gondolja. Tárgyilagosan megítélve: küldetésnek ítéli. Főként manapság, amikor a magyarságra olyan történelmi tennivalók szakadtak rá, amelyeknek jórészét a legszabadabban épp az emigrációs magyarok végezhetik el. Ilyen például a kisebbségi sorsban vergődő magyarok érdekképviselete a nemzetközi nyilvánosság előtt, a politikát befolyásoló nemzetek tájékoztatása, és ilyen a hazai ellenzék hangjának a fölerősítése, védelme, vagy az 1956-os magyar forradalom történelmi szerepének a fönntartása a tudatban, kint a nagyvilágban s részben Magyarországon is...” Csoóri Sándor MEGRENDELHETŐ: 10 dollár (plusz 1 dollár postaköltség) beküldése ellenében a CORVIN Kiadótól (a Nyugati Magyarság címén), a szerző címén: Dr. Nagy Károly, 25 Redbud Rd., Piscataway, NJ. 08854 és a PÜSKI könyvesbolttól: 251 E. 82nd St., New York, N.Y. 10028, USA. FELHÍVÁS A népirtó Ceausescu-rezsim pusztulásra ítélte Románia falvait, köztük az erdélyi magyarság megnyomorított és rettegésben tartott utolsó végvárait. Magyar, német ésromán otthonok százezrei vannak lánctalpas bulldózer-halálra ítélve, évszázados temetők kíméletlen felforgatásra, templomok lerombolásra kiszemelve. Az európai kultúra pótolhatatlan értékeit, három nép évszázadok alatt kikovácsolt ősi létformáit akarja szétverni a tébolyult erőszak. Magyarok! Ez az a történelmi pillanat, amikor már nem hallgathatunk és nem maradhatunk tétlenek! Négy és fél évtizeddel a szörnyű háború után újra merénylet készül az emberiség ellen. A gyilkos szándék most elsősorban magyar testvéreink ellen irányul. Emberek! Tiltakozzatok! Fejezzétek ki szolidaritásotokat a bajbajutottakkal! Tiltakozó felvonulásra hívunk benneteket 1988. június 27-én este hét órára a HŐSÖK TERÉRE Hozzatok gyertyát és fáklyát! Jelenlétetekkel is fejezzétek ki eltökéltségeteket az embertelenség feltartóztatására! Barátaink! Gyertek a Hősök terére tiszta szívvel hitet tenni összetartozásunk és egymásért való felelősségvállalásunk mellett! Gyertek kart-karba fűzve higgadt, demokratikus méltósággal felhívni a világ népeinek figyelmét a készülő népgyilkosságra. Világ népei, segítsetek! Emberi jogokért küzdő csoportok, tartsatok rokonszenvtüntetéseket! Egyházak, felekezetek szólaltassátok meg a harangokat! Gyűlésünkön felkérjük a magyar kormányt, forduljon ebben a tragikus ügyben az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez. El a kezekkel a romániai, erdélyi falvaktól! Erdélyt Védő Magyarországi Független Bizottság Magyar Demokrata Fórum Klubtanács Szabad Kezdeményezések Hálózata Széchenyi Casino Hagyományőrző- és Művelődési Társaskör Szentendrei Petőfi Kulturális és Hagyományőrző Egyesület Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság Bibó István Szakkollégium Veress Péter Társaság Szabó Dezső Emléktársaság Forrás Kör Erdély Művészetéért Alapítvány V___________________________________________________________________________J FÜR LAJOS: Méltó helyet az áldozatoknak!
