Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1988-07-01 / 7-8. szám
BISZTRAY GYÖRGY: 10. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1988. július-augusztus A torontói Magyar Tanszék első évtizede 1978 őszén a Torontói Egyetem tizenhét hallgatója fölvett három magyar tanfolyamot, melyek a nyomtatott egyetemi tanrendben még nem szerepeltek. Nagy várakozás előzte meg a közösség körében az újonnan felállított Magyar Tanszéket, s ezért kellett tevékenységét elkezdenie anélkül, hogy a tanfolyamokat kellőképpen a hallgatóság tudomására hozhatták volna. Egy-két év múlva már a Tanszék részletes felvilágosítással állt az érdeklődő egyetemi ifjúság rendelkezésére, s azóta sem szűkölködött hallgatókban. Az évi negyven-ötven beiratkozás azt tanúsítja, hogy a Tanszék sikerrel teljesíti elsődleges feladatát: a fiatalság oktatását. Míg az első öt évet a tapogatózás, a lehetőségek és igények felmérése jellemezte, addig az 1983 óta eltelt öt év a stabilizálódás, a maradandó és reális tevékenység jegyében zajlott le. Minden évben három, összesen hét különböző tanfolyam közt válogathatnak a hallgatók, s a Rákóczi Alapítvány továbbra is kitünteti a tanfolyamelsőket. A Tanszék közreműködésével megjelenő Magyarságtudományi Szemle (Hungarian Studies Review) idén immár tizenötödik évfolyamába lépett. Negyedik éve áll fönn és ülésezik rendszeresen a Kanadai Magyarságtudományi Társaság (Hungarian Studies Association of Canada), mely a Tanszék kezdeményezésére jött létre, és az ország minden számottevő hungarológiai oktatóját és kutatóját összefogja. Jövőre negyedik ízben kerül sor a háromévenkénti, több napos Torontói Magyarságtudományi Konferencia megszervezésére, mely e témakörben Észak-Amerika legtekintélyesebb egyetemi szintű rendezvényévé nőtte ki magát. Az egyetemi és a tanszéki könyvtár magyar anyaga Kanada legjelentősebb, Észak-Amerika egyik legnagyobb gyűjteménye a maga nemében. A könyvtár és az audiovizuális gyűjtemények folyamatos fejlesztése mellett megkezdődön a videotéka kiépítése. 1985-ben pedig a Torontói Egyetem a Tanszék jóvoltából Csorba Géza Ady-mellszobrát kapta ajándékba a Kossuth Betegsegélyző Alaptól. Ez a műalkotás jelenleg az egyetem területén áll és egyike Kanada igen kevés magyar tárgyú köztéri szobrainak. A tevékenység körülhatárolásával együtt tisztázódott a Tanszék működésének elvi alapja. A politikai szempontok kikapcsolása kezdettől fogva ismeretes volt és az elmúlt öt évben általánosan elfogadottá vált. Hasonlóképpen érvényesül a nyelvi és irodalmi szakosítás, melyet eleinte egyesek nehezményeztek, szembeállítva ezzel egyfajta elképzelt történelemközpontú oktatás lehetőségét. A Tanszék eddigi tevékenysége során két ízben indult gondosan előkészített történelmi tanfolyam, a legkiválóbb kanadai szakemberek bevonásával, — s a kísérlet mindkétszer csődöt mondott. A nyelvi és irodalmi tanfolyamokra mindig akadt elég hallgató, a törtéPAPP LÁSZLÓ: ÉMEFESZ, az amerikai magvar egyetemisták mozgalma az 1956-os forradalom után Papp Lászlót mint fiatal építészt 1956-ban a Lakóépülettervező Vállalat forradalmi munkástanácsának elnökévé választották. A forradalom leverése után Ausztriában részt vett a Szabad Magyar Egyetemisták Szövetsége (1961-től: MEFESZ, UFHS) megszervezésében, majd 1957-ben egyik megalapítójaként első elnökévé választotta az Észak-Amerikai Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egyesületeinek Szövetsége, az ÉMEFESZ. Maönálló építész-tervezőiroda vezetője, a New York állami Építészszövetség elnöke. — Tanúbeszámolója végigkíséri az ÉMEFESZ 12 éves működését, máig ható munkáját, képekkel, dokumentumokkal. Kiadó: Magyar Öregdiák Szövetség — Bessenyei György Kör, Tanúk — korukról, 7. Megrendelhető-kapható: PÜSKI-CORVIN, 251 E. 82nd St., New York, N.Y. 10028 és könyvesboltokban. nelmiekre nem. Hasonlóképpen igen csekély érdeklődés mutatkozott meghívott vendégelőadók fellépése iránt, akiknek többsége ugyancsak történelmi témákról beszélt. A konferenciai lehetőségek növekedésével az egyéni meghíváson alapuló szereplések fokozatosan leépültek. Kezdetben némi félreértésre adott alkalmat az a körülmény, hogy a Magyar Tanszék a Szlavisztikai Tanszék alárendelt intézményének tűnt. Főként az elmúlt öt év világosan bebizonyította, hogy ez az alárendeltségi viszony korántsem áll fenn. A Tanszék az egyetem autonóm egysége: sem a kurzusok tartalmát, sem a szervezői és kiadói tevékenységet nem ellenőrzi a Szlavisztikai Tanszék, és a tanszéki alapítvány felhasználásába sincs beleszólása. Amitől a Szlavisztikai Tanszék titkársága megszabadítja a Magyar Tanszék professzorát, az a hatalmas mennyiségű bürokratikus papírmunka, ami helyett igazán szívesebben végzek értékesebb tevékenységet. Az elmúlt öt év során világszerte felfigyeltek a Magyar Tanszékre; jelenleg Észak- Amerika legszilárdabb, legrespektáltabb magyarságtudományi központjának tekinthető. (Az egyetlen másik intézmény, amely valamennyire hasonlítható hozzá, az Indianai Egyetem magyar tanszéke, mely azonban — mivel az elhunyt tanszékvezető egyetemi tanár helye még betöltetlen — mindenképpen nagy változásoknak néz elébe.) 1983 óta Észak-Amerikán és Magyarországon kívül négy nyugat-európai országban (Angliában, Németországban, Olaszországban és Svájcban) tartottam előadásokat a Tanszék tevékenységéről. Elsősorban Magyarországon és Olaszországban figyelik a kollégák igen éberen a Tanszék munkáját, melyet bizonyos szempontokból mintának is tekintenek saját tevékenységükhöz. A szakmai fellépést mindegyik említett országban hírközlés is kiegészítette, mely a BBC magyar adásában és még négy nemzeti rádióadásban, valamint a tudományos és közösségi sajtóban közölt számos interjúban, illetve cikkben nyilvánult meg. Természetesen nincs olyan intézmény, amelynek tíz év múltán ne kellene szembenéznie a jövővel és a rá váró nehézségekkel is. E nehézségek közt adott esetben elsődleges az a kijózanító tény, hogy a T anszék tevékenységi területe további növelésének, kiadói terveinek, folyamatos nemzetközi képviseletének az anyagi fedezet hiánya útját állja. Tervezgetni persze szép dolog. Több találkozóra kerülhetne sor. A Magyarságtudományi Szemle monográfiái, dokumentációs, és tanulmánysorozatokat indíthatna. Végre megvalósulhatna az a régen esedékes terv, hogy a világon először megjelenjék a magyar kultúra szemelvényes olvasókönyve — angol nyelven. A Tanszék jelenlegi pénzügyi helyzete azonban mindezt nem teszi lehetővé. Felállítása óta az egyetemi magyar alapítvány egyetlen dollárnyi adományt sem kapott. Mint minden ár és szolgáltatási költség, úgy a Tanszék minimális fenntartásához szükséges kiadások is évről évre emelkednek. A Magyarságtudományi Szemle előfizetési díja viszont nem emelkedett: most is évi tizenkét dollár, mint ezelőtt tizenöt évvel. Ennek ellenére az előfizetők száma az 1983 körüli 470-ről majdnem felére esett Ez természetesen szükségessé tette a szerkesztőségi költségvetés csökkentését, ami viszont a folyóirat kiadói ütemének erős lelassulását eredményezte. A Tanszék az első évtizedben felkerült a világmagyarság térképére. Ha azonban folyamatosságát nem sikerül biztosítani, akkor tizenöt év múlva, első professzora nyugdíjaztatásával le is kerülhet e térképről. Másfél évtized hosszú időnek tűnik és arra csábít, hogy a kanadai magyarság patópáli ügyintézést alkalmazzon („Ej, ráérünk arra még!”). Ez azonban, sajnos, illúzió. Ugyanis lehetséges, hogy tizenöt év múltán már egyszerűen nem marad növelgetni való alapítvány. A Tanszék tanfolyamait az elmúlt évtized során körülbelül 260 fiatal végezte. Az elkövetkező másfél évtizedben további több száz hallgatóra számíthatunk. Hogy mi lesz azután, az viszont már most, néhány éven belül eldől. _____ Kiadványok tucatjai jelzik az elmúlt évek tevékenységét i Dr. Bisztray György, a Magyar Tanszék professzora, könyvei közt Csorba Géza Ady-mellszobra, a Független Magyar Betegsegélyző ajándéka Régiségek, értékes fákszimilé-kiadványok a Tanszék könyvállományában ________i____4._______~ ~ ----------- ------------ " _______>____
