Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1988-07-01 / 7-8. szám

2. oldal Nyugati Magyarság — Hungarians of the West — Hongrois d'Occident 1988. július-augusztus NYUGATI MAGYARSÁG tiuneariam cl tue West - ncnercte d'Ccdden t Published monthly by the TRANSATLANTIC PUBLICATIONS, INC. 5582 Gatineau Ave. , #11 Montréal. P.Q. H3T 1X7, Canada Phone (514) 731-4192 Felelős kiadó-főszerkesztő: MIKLÓSSI ISTVÁN H. főszerkesztő: NAGY KÁROLY A szerkesztő bizottság tagjai: Éltető J. Lajos, Györgyey Klára, Hámos László, Miklóssi István, Nagy Károly, Püski Sándor, Sass Márton, Tamási Miklós Megrendelési díjak egy évre: Kanada: $24; USA: US-$20, egyéb országok: US-$28 (légiposta) Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntart­juk. Az újságban megjelent írások nem feltét­lenül képviselik a szerkesztő bizottság állás­pontját. A valódi névvel aláírt cikkekért a mindenkori cikkírók felelősek. Híreink, cikkeink utánközölhetők lapunk nevének feltüntetésével! HIRDETÉSI DÜSZABÁS $10 (US-$8) per column inch Nagyvállalatok és állami intézmények: $0.95 per agate line Grósz Károly Amerikában (Folytatás az 1. oldalról) Grósz Károly a New York Times-nak jú­lius 9-én adott 80 perces interjújában kijelen­tette, hogy Magyarországnak „mind a gaz­dasági, mind a politikai életben radikális re­formokra van szüksége” és a politikai de­mokratizálódás a dinamikus gazdasági élet előfeltétele. Az interjút közlő július 10-i N.Y.T.-vezércikk így kezdődik: „Magyar­­ország új vezetője elmondta, hogy Mihail S. Gorbacsov közölte vele, miszerinta Szovjet­unió a kis kelet-európai ország kimagaslóan újító (highly innovative) politikai és gazda­sági útvonalát szándékszik követni.” A cikk szerint Grósz kijelentette, hogy Magyaror­szágon a demokratizálódás csak az egypárt­­rendszeren belüljön majd létre,és hogy „sem helye, sem jogosultsága nincs az 56-os ese­mények újraértékelésének”. A júl. 18-i Newsweek cikkének írói is kö­zölnek részleteket Grósszal folytatott beszél­getésükből. „Nincs szándékában többpárt­rendszert megengedni — írják. — Nyilvá­nossá fogja tenni a Nagy Imre-per és a ki vég­zés titkos archívumát, és családjának enge­délyezi, hogy a jelenleg jeltelen sírban nyug­vó földi maradványokat újratemessék.” Grósz Károly Kanadában Grósz Károly, a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke július 29-én nem hivatalos látogatást tett Kanadába. A délelőtt folya­mán szívélyes légkörben lezajlott beszélge­tést folytatott Brian Mulroney kanadai mi­niszterelnökkel — aki erre az alkalomra kü­lön leutazott Torontóba — és meghívta őt Magyarországi látogatásra. Délben a York Hotelben került sor a ma­gyar miniszterelnök tiszteletére rendezett díszebédre, amelyen kb. 800- 1000-en vettek részt Az asztali áldást Nagy Ferenc S J. to­rontói pap mondta. Grósz Károly a magyar történelemben „új fejezet” nyitásáról beszélt, továbbá hangsú­lyozta, hogy a magyar kisebbségek ügyében tárgyalásokat kezdeményez a román és cseh­szlovák vezetőkkel. A magyar üzletembere­ket magyarországi tőkebefektetésre és ve­gyesvállalkozásokban való részvételre buz­dította. * A sajtótájékoztatón feltett kérdések és vá­laszok közül csupán egyre térünk ki, a töb­bi nagyrészt megegyezik az Egyesült Álla­mokban elhangzottakkal. Egyik honfitár­sunk kérdezte: igaz-e, hogy egyszer azt a ki­jelentést tette Magyarországon, hogy „Grósz a nevem, de nem vagyok zsidó”? A minisz­terelnök határozott válasza az volt, hogy ez a kijelentés soha nem hangzott el részéről... * Grósz Károly látogatása igen hasznosnak tű­nik a két ország közötti kapcsolatok kiszéle­sítése szempontjából, mi pedig feszült érdek­lődéssel váijuk az otthoni fejleményeket! Néhány nappal Magyarországról Ameri­kába való utazása előtt, július 12-én a legna­gyobb példányszámú budapesti lapok (Ma­gyar Nemzet, Népszabadság, Népszava, stb.) részleteket közöltek Grósznak abból az interjújából, amelyet az európai Newsweek­­kiadás hozott. A Magyarországon közölt cik­kekben nincs szó Nagy Imre újratemetésé­nek és a peranyag nyilvánosságra hozatalá­nak engedélyezéséről. Van viszont néhány olyan kitétel is e közleményekben, amely az amerikai Newsweek-ben nem jelent meg: NEWSWEEK: Miért használt a rendőrség a június 16-i tüntetés szétverésére gumibotot? GRÓSZ: Nem szeretjük, ha verik a rendőre­inket, márpedig bizonyítékunk van arra, hogy ez történt... A június 16-i tüntetés fa­siszta propagandára, sovinizmusra, irreden­tizmusra uszított... NEWSWEEK: Mi a vé­leménye az 1956-os felkelésről, a szovjet bc­­a vatkozásról és Magyarország akkori vezető­jéről, Nagy Imréről? GRÓSZ: Véleményem az, hogy 1956-ban ellenforradalom volt. Pol­gárháború kezdeti jelei mutatkoztak. Küszö­bön állt a Nyugat katonai beavatkozása. A Szovjetunió összehangolt katonai akciója mindezt megakadályozta. Ami Nagy Imrét illeti, helyes volt bíróság elé állítani. Egy mi­niszterelnök nem sértheti meg a törvényeket és az alkotmányt. Nagy Imre ezt tette. * * * Grósz Károly júl. 24-én találkozott ame­rikai magyar egyházak, egyesületek, szerve­zetek vezetőivel, több mint 150 meghívott közéleti emberrel a New York-i Interconti­nental Szálló egyik termében. Bevezetője után a meghívottak közül heten kaptak szót. Az a hír, miszerint a Szovjetunió egyol­dalúan kivonná csapatait Magyarország­ról, nem igaz—mondotta egyik válaszában. A magyar kormány erről „konzultációkat folytatott, döntés nem született”. További nyilatkozataiból: .felajánlottuk, hogy Ro­mániába utazunk, választ nem kaptunk.” „A magyar kisebbségi kérdést szóvá tettük a Szovjetuniónak.” „A magyar egyházak tör­ténelmi iskoláinak visszaadását támogat­juk.” „A magyar cserkészet újraengedélye­­zését felülvizsgáljuk.” „Megbízott munka­­bizottság értékeli ki az 1945-től, de főleg az 1956 óta megtett utat Pozsgay Imre veze­tésével. Javaslatait az év végéig munkaprog­Amerikai magyarok több szervezeti és egyéni közleményben hozták nyilvánosságra álláspontjukat Grósz Károly amerikai látogatása alkalmából. Az alábbiakban az egyik ilyen állásfoglalást közöljük. GRÓSZ KÁROLYNAK, MAGYARORSZÁG MINISZTERELNÖKÉNEK amerikai látogatása alkalmából mi, az Egyesült Államokban élő és/vagy ideiglenesen itt dolgozó, tanuló magyarok a következőket kívánjuk tudomására hozni: 1. Amerikában is igyekszünk támogatni a magyarságot társa­dalmi, kulturális, gazdasági és politikai helyzete javítására irá­nyuló erőfeszítéseiben. 2. Rokonszenvvel figyeljük a közelmúlt magyarországi válto­zásait, abban a reményben, hogy azok a magyarság jelenlegi vál­ságából keresnek kiutat. 3. Mély megdöbbenéssel és aggodalommal fogadtuk azokat a híreket, amelyek Romániában a több mintkétmilliónyi magyar ki­sebbség elleni folyamatos etnocídiumról és most már közösségeik tervezett lerombolásáról, elpusztításáról szólnak; amelyek cseh­szlovákiai magyar iskolák százainak bezárásáról értesítenek; amelyek az épülő bős-nagymarosi vízlépcső kömyezetromboló hatásairól tájékoztatnak; amelyek az 1956-os magyar forradalom mártírjairól Budapesten békésen megemlékezők elleni rendőri at­rocitásokról tudósítanak. 4. Úgy véljük, hogy a magyarság jövőjének tartós jobbulása csak akkor következhet be, ha — a szovjet katonai csapatok kivonulása után Magyarország visszanyeri nemzeti függetlenségét; —az egypárturalmi politikai és állami vezetés helyett Magyar­­ország szabad választásokra alapuló, plurális, parlamentáris, a ha­talmi ágazatokat különválasztó, demokratikus berendezkedésű társadalommá fejlődik; —külpolitikájában Magyarország a nemzetek közössége köz­reműködésével is törekszik hatásos védelmet, támogatást biztosí­tani a magyar nemzeti kisebbségeknek; — az új kormányzat teljes mértékben rehabilitálja az 1956-os magyar forradalom történelmi igazságát, valamint azokat is, aki­ket a forradalom előtti és utáni években politikai okok miatt jog­fosztással, börtönnel, halállal sújtott a rendszer; — gazdasági életében Magyarország a nemzetközi realitáso­kat figyelembe véve a szakszerűség, a tudományosság és az egyé­ni kezdeményezések érvényesítésével a nemzet érdekeinek meg­felelő célokkal és módon hajtja végre a válságból kivezető gazda­sági reformprogramot; — Magyarország hatásosan csökkenti a népességfogyást, a szegénységet és a társadalom egyéb súlyos problémáit; —a szólás-, sajtó-, vallás-, gyülekezési, választási, egyesület­alakítási, érdekképviseleti, jogorvoslási szabadságot és más pol­gárjogok szabad gyakorlását, valamint a világon bárhol élő ma­gyarok egymással való kommunikálása szabadságát Magyaror­szág a nyitott, demokratikus életforma szintjén intézményesíti. 5. Az e célok megvalósítására törekvő munkában továbbra is számíthat a magyarság segítségünkre, támogatásunkra minden olyan téren és eszközzel, ami amerikai életünk adottságai révén rendelkezésünkre áll. 1988. július 23. SZÁMOS EGYÉN ÉS SZERVEZET NEVÉBEN:: CSALOG Zsolt író; ÉLTETŐ Lajos egyetemi tanár, az Itt-Ott folyóirat szerkesztője, a Magyarok Világszövetsége Elnökségé­nek tagja; FEKETE Pál, a Magyar Öregdiák Szövetség — Bes­senyei György Kör titkára; GYÖRGYEY Klára egyetemi tanár, a Nemzetközi PEN Writers in Exile Center elnöke; H ARSÁNYI András, az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke; HÁ­MOS László, a Hungarian Human Rights Foundation elnöke; HORVÁTH János közgazdász; KONRÁD György író; KO­SZORÚS Ferenc ügyvéd; LUDÁNYI András politológus, a Magyar Baráti Közösség—Itt-Ott gondnoka; MADARÁSZ Gé­za, az NBC-TV munkatársa; MÓZSI Ferenc, a Szivárvány fo­lyóirat szerkesztője; NAGY Bálint építész; NAGY Károly szo­ciológus; NYESTE Zoltán mérnök; PÁSZTOR Péter történész; SASS Márton építész; TARASZOVICS Sándor, a Committee for Danubian Research elnöke; VÁRALLYAY Gyula banktiszt­viselő; VÁRDY Béla történész; VÁRDY HUSZÁR Ágnes iro­dalomtörténész; VIGH Katalin, a Magyar Öregdiák Szövetség — Bessenyei György Kör vezetőségének tagja. rammá érleljük.” 1956-ról elmondta, hogy „augusztus vé­géig törvényt alkotunk, mely az 1956-os ma­gatartásukért elítélteket minden joghátrány alól mentesíti... Amennyiben a család igény­li, vagy ha nem, akkor a kormány Nagy Imre hamvait végső nyughelyére helyezi. A másik két elítélttel kapcsolatban a család dönt.” Az 1956-os forradalommal és Nagy Imre személyével kapcsolatban nem a felelős ál­lamférfi, hanem a hideg pártfunkcionárius nyilatkozott: „Nagy Imrét a magyar kor­mány nem rehabilitálja... Nagy Imre lábbal tiporta a Magyar Népköztársaság alkotmá­nyát” — mondotta kétszer is. A magyar kisebbségek ügyében: „Nem óhajtjuk igénybe venni harmadik fél segítsé­gét” A nyugati magyar irodalomról, sajtóról szólva: „A nyugati magyar irodalom értékeit szívesen fogadjuk, de nem sorolom az érté­kek kategóriájába a sanda szándékú politikai ügyeskedéseket. A kormány nem támogat­hat nacionalista, soviniszta, fasiszta, háborús propagandát.” Á résztvevők közül sokan ellenérzések­kel távoztak a történelmi potenciájú, de vég­eredményében lehangoló és sikertelen talál­kozóról. Grósz Károly az összejövetelt nem szóértésre, a közeledés elkezdésére, hanem legfőképpen a kommunista párt dogmatiku­sainak platformjául használta. * * * Július 26-án Washingtonban, a National Press Club újságíróinak kérdéseire válaszol­va Grósz kijelentette, hogy szovjet csapatki­vonások Magyarországról csak kétoldalú csapatkivonások részeként lehetségesek, és a többpártrendszer „nem elsődleges fontos­ságú” programja a magyar kormánynak. A magyar vezető július 27-én, Washing­tonban találkozott Ronald Reagan elnökkel, akivel főleg gazdasági, kereskedelmi kérdé­sekről tárgyal t, de megemlítette egy Magyar­­országon létesítendő nemzetközi egyetem tervét is, ahol a világ minden országából — így Amerikából is — tanulhatnának hallga­tók és taníthatnának professzorok. A N.Y.T. július 28-i cikke szerint Reagan amerikai vállalatok érdekében szólt a tárgyalások so­rán, arra biztatva a magyar miniszterelnököt, hogy Magyarország vásároljon amerikai gyártmányú repülőgépeket. Nyilvános búcsúztatójában Reagan kije­lentette: „Kedvező benyomást tett ránk az ön új ideák iránti nyitottsága. ...Reméljük, em­lékezni fog arra, amit itt látott: az emberi jo­gokat biztosító szabad, nyitott társadalom erejére.” — Válaszában Grósz hangsúlyoz­ta: „Magyarország súlyos feladatok előtt áll. Tudjuk, hogy gazdasági életének újjászerve­zése csak úgy lehetséges, ha több jogok több szabadságot élvezhetnek állampolgáraink. Ezért politikai rendszerünket, gyakorlatun­kat is korszerűsítjük.” A Reuter hírügynökség jelentése szerint „kétórás beszélgetésük során mind Grósz, mind Reagan aggodalmuknak adtak hangot Románia eljárásával kapcsolatban”. Grósz látogatását követően a Fehér Ház nyilatkoza­tot adott közre, amelyben felhívja Románia elnökét, hogy revideálja „falumodemizáló” terveit. „Mélységes aggodalmunkat fejez­zük ki a kulturális értékek és az emberi jogok megsértése miatt” — hangsúlyozza az Egye­sült Államok kormányának nyilatkozata. Éhség sztrájk Budapesten „Az útlevelüktől minden érdemi in­doklás nélkül megfosztott és ez ellen tilta­kozó éhségsztrájkolók arra akarják fel­hívni a hazai és külföldi közvélemény fi­gyelmét, hogy amíg akárcsak egyetlen ál­lampolgár is lehet egyenlőtlenebb a nála egyenlőbbeknél, addig nem lehet egyenlő jogokat törvényileg szavatoló jogállami­ságról beszélni” — írja Könczöl Csaba. A július 19-e óta, Grósz Károly ameri­kai útja tartamára sztrájkotokról a nem­zetközi sajtó is beszámolt, a Magyar Nem­zetjúlius 23-i száma interjút közölt kettő­jükkel: KŐSZEG Ferenccel és PÁLIN­KÁS Róberttel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents