Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1-2. szám

1988. január-február Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 5. oldal RUSZCSÁK-KELEMEN IRÉN: Adcvilág Aiagyarcrszágcn A közép- és kelet-európai országok adóssága What the East bloc owes Net hard-currency debt (in billions of current dollars). r—40 M*-TT­-30 Poland •••, W É A párizsi Organization for Economic Coopera­tion and Development 1967. november 28-i közleménye alapján 1983 éa 1986 között az alábbiak szerint növe­kedett a közép- és kelet­európai országok össz­­adóssága („gross debts”) milliárd dollárban: Yugoslavia E.Germany Czech. Bulgaria A • i M ‘*is_--------7-4-i___ .1___i___i____ 20 'estimates '81 '82 '83 '84 '85 '86 '87* '88* '89* Source: Wharton Econometric Forecasting Associates (New York Times. 1987. dec. 6.) Bulgária CsehszL Lengyelo. Magyaro. NDK: Románia Szovjetn. 1985 3.64 3.511 29.7 11.745 13.563 6.634 28.465 1?86 5.075 4.254 33.525 15.086 16.601 6.399 34.003 (DPA hírügynökség, 1987. november 28.) ft Aki szegény, az a legszegényebb 1,650.000 magyarországi lakos a létminimum alatt Az alábbiakban részleteket közlünk egy interjúból, amelyet Bé­res László Bokor Ágnes szociológussal, az MSzMP Társadalomtu­dományi Intézete munkatársával folytatott. (Megjelent a Stafé- ÍS 1987. novemberi számában.) — Miért gyűjtik Budapesten az üdítős kupakokat? __7 — Mert jövőre az lesz a mélytányér. Magyarország lakosságának közhangu­latát az ilyen viccek jellemzik a legjobban mostanában. Ennek oka, hogy az Országgyű­lés elmúlt őszi ülésszakán, a magyar parla­menti gyakorlatban hosszú ideje példátlan heves viták során, némi módosítással elfo­gadták a kormány adó- és árreform- terveze­tét. Azt, hogy nem volt egységes a honatyák véleménye, a szavazás végeredménye is tük­rözi: — 10-en a személyi jövedelemadó ellen szavaztak, 21 -en tartózkodtak: — 1 fó szavazott az általános forgalmi adó ellen és 5-en tartózkodtak. Az új adórendszer nemcsak az életszínvo­nalat érinti húsbavágóan, hanem hosszabb távon is befolyásolja Magyarország jövőjét. Mit is jelent ez a reform, amely csak egyetlen láncszeme egy tervezett, új folyamatnak, s amely hónapok óta lázban tartja az ország egész lakosságát? Ahhoz, hogy a rendszer lényegét megért­sük, röviden vázolni kell az ország gazdasági helyzetét és az adózás előző rendszerét. Magyarország a gazdasági összeomlás szélén áll a helytelen gazdaságpolitika és a vezetők felelőtlensége következtében. Pél­dául: — az elmúlt évek során a lakosság többet fogyasztott, mint amennyit megtermelt; —az ipar nagy része életképtelen; a vesz­teséges vállalatok óriási pénzeket nyeltek el állami támogatás címén. Mindezek eredményeként, az ország a­­dóssága 16 milliárd dollárra nőtt. Ez az összeg a tőkés devizában elszámolt exportunk dup­láját teszi ki. A kamatterhek 1986-ban meg­haladták a 800 millió dollárt. A vezetés sze­rint az adórendszer reformja, vagyis az úgy­nevezett személyi jövedelemadó és az álta­lános forgalmi adó bevezetése az egyetlen lehetőség a lalpraállásra. Nagyon szigorú szükségprogramot fogadtak el, amely a kö­vetkező években az életszínvonal csökke­nését is magában foglalja. Az adóreform nem egyszerűen új adók bevezetését jelenti, hanem ezek mögött a vállalati adózás, vagyis a jövedelemszabá­lyozás átformálása is áll. Ezek után lássuk, mi is ez a két új adó. A változások egyik része a honpolgárok adózását érinti. Természetesen a lakosság vi­selte eddig is az adózás terheit, de burkolt for­mában. A bérek eleve alacsonyabban voltak, tehát az adóra szánt összeget automatikusan levonták a fizetésből, s ezt nem a polgár, ha­nem a vállalatok fizették be az államkasz­­szába. A személy i jövedelemadó bevezetésé­vel a közkiadások fedezetére szükséges pén­zeket közvetlenül a polgárok fizetik be az ál­lamkasszába. Ettől többek között azt re­mélik, hogy így az emberek jobban odafi­gyelnek majd a közpénzek felhasználására. Mivel eddig ilyen kiadás közvetlenül nem terhelte az egyént, a munkáltatóknak annyi­val kell növelniük a kereseteket, amennyi szükséges ahhoz, hogy fedezetet nyújtson az adó befizetéséhez. Ezt a folyamatot nevezik új „magyar” kifejezéssel bruttósításnak. Az új béreket a munkáltatóknak kell megállapí­taniuk. _ Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal útmutatókat készített a legfontosabb tech­nikai kérdésekről. Ezek az útmutatók azon­ban csak a legfontosabb elveket szögezik le, a gyakorlati munka a vállalatok, intézmé­nyek feladata. Nekik kell 1988. január 15-ig a kollektív szerződésben rögzíteniük a bruttó­sítás alapját, végrehajtásának módszerét és minden fontos kérdését. így szabad kezet kapnak abban, hogy miként őrzik meg a bé­rek ösztönző hatását, milyen érdekeltségi rendszert alakítanak ki az egyes munkaterü­leteken. Az adótörvény kimondja, hogy a főmun­kaidőből származó tiszta (nettó) kereset vál­tozatlan teljesítmény esetén nem csökkenhet. Miből tudják a vállalatok fedezni a bruttósí­táshoz szükéges összegeket? Fő forrásuk a ’88. január 1-tŐl 90%-ról 70%-ra csökkenő vállalati adó. Ahol azon­ban ez kevés, ott a vállalat erre a célra bank­hitelt vehet fel, amelynek visszafizetésére az állam vállal kezességet. A létszámleépítésekből megtakarított pénz szintén eire a célra fordítható. (Ez az in­tézkedés is arra ösztönzi a gazdálkodókat, hogy váljanak meg a nélkülözhető emberek­től.) A főmunkaviszonyban a bérek megeme­lése tehát fedezetet fog nyújtani az adók kifi­zetésére. A különmunkáknál nem fognak bruttósítani, de azokat ugyancsak megadóz­tatják. Amiatt pedig, hogy a különböző forrá­sokból eredő jövedelmeket összevonják, hát­rányosabb helyzetbe is kerülhet az egyén, mivel magasabb adókategóriába juthat. Ugyanakkor a magasabb adó miatt a többlet­­munka valódi értékének csak kis töredékét kapja meg. A személyi jövedelemadó rend­szere ugyanis sávosan progresszív. Ez azt je­lenti, hogy a magasabb jövedelműeknek na­gyobb és növekvő részt kell adóként befizet­niük. Az adóskála megáll a 800 ezer Ft-os évi jövedelemnél, s az e fölötti jövedelemrészből egységesen 60%-ot von el. A nyugdíj — összegre való tekintet nél­kül —adómentes. Annak, aki a nyugdíj mel­lett még munkát vállal, összevonják a nyug­díját és a kiegészítő jövedelmét. Az adót pe­dig csak olyan arányban kell a nyugdíjasnak fizetnie, amilyen arányt képvisel az összes jövedelmén belül a kiegészítő jövedelem. 1988-ban 14-15%-os fogyasztói árnöveke­déssel szemben a jövedelmek átlagosan 34, a szociális juttatások várhatóan 7-8%-kal e­­melkednek. Ennek következtében a bérek ér­téke átlagosan 9-10%-kal csökkenhet, tehát még nagyobb szükség volna amár eddig is el­terjedt és szükséges különmunkák végzésé­re. Ezzel szemben átlagon felüli visszaesés várható ezen a területen, a már ismertetett adótörvények miatt. Ugyanakkor az adóre­form árreformmal is párosul, ami azt jelenti, hogy bevezetik azún. általános forgalmi adót a fogyasztási cikkeknél és a szolgáltatások­nál. Magyarországon eddig a legtöbb ter­méknek hatóságilag megszabott, szabályo­zott ára volt és nem közvetlenül kellett rájuk az adót fizetni. A termékek egy része (pl. könyvek, alapvető élelmiszerek, stb.) állami ártámogatást is kapott. Mit jelent ez? Azt, hogy ezeket a cikkeket az előállítá­sukra fordított összegnél alacsonyabb áron vásárolhatták meg az emberek. A termékek valódi értékéhez még hiányzó pénzt fjedig az állam pótolta. Az új forgalmi adó bevezetése általános ármozgást okoz. Közel 300 ezer cikknek változik meg az ára, s ez főleg ár­emelkedés lesz, előreláthatóan 14-15%-os mértékben. Olyan termékeknél lesz magas az áremelkedés, amelyeknél nemcsak az eddigi ártámogatás szűnik meg, hanem még 15 vagy 25%-os forgalmi adó is terheli majd őket. Arról, hogy melyek ezek a termékek, csak az áremelésekkel egyidőben értesül a lakos­ság. Eddig csak a gyermekruházati cikkeket említették. Lesznek olyan termékcsoportok, amelyeknek hatóságilag rögzítik az árát. Ilyenek pl. a hús-, a tej-, a sütőipari termékek nagy része, a cukor, a mosószerek, a tégla, a cement, a cserép, stb. A kormány 24-25 milliárd Ft összeget ter­vez a legjobban rászoruló rétegek, így a sok­­gyermekesek, kisnyugdíjasok, valamint a csak bérből és fizetésből élők támogatására. A legjobb megoldás az eltartotti adókedvez­mény bevezetése lett volna. Az ország szű­kös anyagi helyzetére hivatkozva, a kormány ezt a lehetőséget — egyelőre — elvetette. Átmeneti megoldásként a három- és több­­gyermekes családokon fognak segíteni azzal, hogy gyermekenként évi 12 ezer Ft vonható le az adóalapól, amíg a gyermek iskolába jár. Ezt a kedvezményt később a kétgyermekes családokra is ki szeretnék terjeszteni, tehát fokozatosan át kívánnak térni a családi jöve­delemadóra. A családi pótlékot havi 400, a gyermek­gondozási segélyt pedig havi 230 Ft-tal emelik meg. A nyugdíjak minimum 300-330 Ft-tal nőnek, a hetven éven felüliek és a leg­nehezebb helyzetben lévő rokkantnyugdíja­sok részére pedig az áremelkedés arányának megfelelően akarják emelni a nyugdíjakat. A bérből és fizetésből élőknek egységesen 12 ezer forinttal csökkenthető az adóalapja. Adókedvezményt azonban csak azok kaphatnak, akik adóznak, tehát jövedelmük meghaladja az adómentes szintet. Ezzel az intézkedéssel a gyermekeik érdekében több­letmunkát vállalókat akarják előnyösebb helyzetbe juttatni, azokkal a lumpenrétegek­kel szemben, akik munkát nem, vagy csak alig végeznek, s italra költik a gyermekeik nevelésére kapott támogatást. A valódi meg­oldás a különböző kedvezmények mellett az lenne, ha az adó- és árreform bérreformmal párosulna. Érthető a lakosság óhaja, hogy a bérek növekedése ellensúlyozza az adók vál­tozása és az áremelkedés miatt bekövetkező életszínvonal- és jövedelemcsökkenést. A valódi bérreform megvalósulásához azon­ban még jelentős változtatásokat kell vég­rehajtani, pl. agazdasági szerkezetben, a vál­lalati rendszerben, s a tulajdonformákban is. Azzal, hogy a képviselők megszavazták a törvényt, még csak elkezdődött a reformok bevezetésének folyamata. El kell fogadtatni a lakossággal az adózás tényét, s tájékoztatni az adózás módjáról, technikai kérdéseiről. Mindezen tájékoztatók mellett a lakosság első, elemi reagálása az adó- és árváltozá­sokra a félelem, amely a felvásárlási lázban is tükröződik. Ez kiterjed szinte minden tartós fogyasztási cikkre és minden értékesebb áru­ra, tekintet nélkül arra, hogy szüksége van-e rá a családnak. A bibliai „hét szűk esztendő” időszaka köszönt tehát hazánkra. Ahhoz azonban, hogy Magyarországnak legyen ereje, erköl­csi tartása felülemelkedni a bajokon, szüksé­ge lehet az anyaországon kívül élő magyar­ság értő és féltő figyelmére is. —Mennyi most, 1987őszén, feltehetőleg két áremelési hullám között a hivatalos lét­minimum összege? — A Központi Statisztikai Hivatal az utóbbi években végez ilyen számításokat. Az érvényben lévő társadalmi minimum össze­ge feltehetően 3400-3500 Ft körül lehet. —Hányán élnek ma Magyarországon sze­génysorban? —Az 1981 és 82 között végzett kutatások alkalmával körülbelül 1,500.000 embert ta­láltunk — a szó előbbi értelmében véve — szegénynek. A tavalyi új adatfelvételnél azt tapasztaltuk, hogy számuk 100.000-150.000- rel nőtt. Rajtuk kívül még hozzávetőleg 2 millió olyan ember van, akik nem szegények ugyan, de rossz körülmények között, nehe­zen élnek. — Milyen társadalmi csoportokat érint elsősorban ez a tünetegyüttes? — Úgy tapasztaltam, hogy általában az lesz a szegény, aki szegény családban szüle­tett. Itt legfőképpen paraszti családokról van szó, és azokról, akik maguk sem léptek ki a parasztságból, vagy ha mégis, kvalifikáltabb fizikai munkát vállaltak. Egy más vonatko­zásban pedig az szegény, aki iskolázatlan, aki rosszul ellátott kistelepülésen él, és nem utolsósorban: aki idős. Az ő esetükben nem­csak a nyugdíjak összegéről, betegségről vagy az életkoruk indokolta munkaképtelen­ségről van szó. Legalább ennyire fontos, hogy a hetvenes években — amely az élet­színvonal-javítás egyéni útjai szabaddá válá­sának évtizede is volt — ezek az emberek már túl idősek voltak ahhoz, hogy váltsanak, vállalkozzanak; vagyis éljenek a második gazdaság, illetve a háztáji nyújtotta lehető­ségekkel . így hát öreg napjaikra gyakran nem tudták megteremteni az átlagos élet feltéte­leit —A városi ember—minthogy tapaszta­latai is innen származnak — hajlamos a sze­génységet valamiféle urbanizációs ártalom­ként szemlélni. Van ennek valamiféle valós alapja? — A mai helyzet szempontjából ez egy­fajta városi „csőlátás”. De tendenciájában a városi szegénység arányaiban is nőni fog. Mint ahogy a másik folyamatra is fel kell készülni. Ma a szegények kétharmad része 60 éven felüli. Ez az arány megbomlik majd, és egyre több fiatal kerül ebbe a kategóriába. Egyébként már ma is „a legveszélyeztetet­tebb csoportba” a lakásra gyűjtő, gyermeket nevelő fiatal házasok tartoznak. Félő, hogy ők csúsznak legelőször a léc alá. — Ebben nyilván a munkavállalási lehe­tőségek beszűkülése is szerepet játszik majd. — Feltehetőleg igen. Például korábban az iskolázottság vonatkozásában a szegény­ség—nem szegénység határa az volt, hogy valaki elvégezte-e a hat elemit. Ezt a határt a 80-as évek elején már a nyolc általános jelen­tette, néhány éven belül valószínűleg már az érettségi lesz az esélyek vízválasztója. —Sokan azt állítják, ha valaki akarás tud dolgozni, soha sem kell viselnie a szegénység bélyegét... Folytassam? —Nem, azt hiszem, én is ismerőn a .ref­rént”, hogy az a szegény, aki elissza a pénzét, és így tovább... Ez a jól ismert okfejtés is ré­sze annak az előítéletrendszemek, amely sze­rencsére egyre kevésbé hat társadalmunk­ban. Egy viszonylag friss felmérés arról tu­dósít, hogy mind kevesebben keresik egyéni gyengeségekben a szegénység okait, kezd kialakulni egyfajta társadalmi okokat felis­merő, és ezért toleránsabb hozzáállás. Az ötvenesévek nagy illúzióiról — hogy minden negatív társadalmi jelenség eltűnik majd — a közvéleményt is meg lehetett győzni. És mégsem szűnt meg sem az alko­holizmus, sem az öngyilkosság, sem a bűnö­zés. És a szegénység sem szűnt meg, csak az embereknek el kellett felejteniük saját min­dennapi tapasztalataikat. Ez a „szájzár” végül is 1968-ig tartott A reformfolyamat lendületében, a szabadabb társadalmi légkör reményében Kemény Ist­ván szociológus belekezdhetett egy ilyen irá­nyú kutatásba. Mikorra azonban összeállt a publikációra érett anyag, 1972-t írtunk, a re­form visszafogásának évét Ennek az első vizsgálatnak az eredményeit mind a mai na­pig nem hozták nyilvánosságra. A PANNÓNIA BOOKS ajánlata: Christie, Agatha: filgrifitt « lmllámk fre. $10.50 Magyar Füzetek 1$. Vilaia és reform fre. $11.00 Mayvar Rratn (Magyar Hirm. sorozat) kre. $11.50 Miszkavaihi: A boldogságról (Mérleg) fre. $ 3.30 Nietzsche: A tragédia születése (MérL) fre. $ 6.30 Gandhi: önéletralz kre. $23.60 Kérjt díjtalan videakatalógusunkat, antikvár könyvlistánkat és 1933-as új, teljes árjegyzékünket! Bolti cim: Levélcím: 77 Mowml At«... St«. 001 P.OBm 1017. Stm. _B" Toromto. Omí. M6K SU Tarom«. Ott.. M5T 2T0 Telefon: (416) 535-3963 T

Next

/
Thumbnails
Contents