Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1988-03-01 / 3. szám

1988. március Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 3. oldal CSŰR KA ISTVÁN: Összetartozás a várakozásban Az Advent a legátélhetőbb keresztény miszti­kum .Talán éppen azért, mert alig több, mint egy égbe vetített hétköznapian emberi életmozzanat. Minden család lényegi története az eljövetelre várakozással, azaz adventtal kezdődik. Éppen ebben a várakozásban teljesedik az addigi szerel­mespár hitvespárrá, családdá. Meghallani a már eltéveszthetetlen jeleket és felkészülni a fogadá­sára. Az advent is ilyen befelé figyelés, az emberi közösség nagy megcsendesedése, milliók hal­kabbá lett lélegzetvétele, belebámulás a ködös, szürke téli tájba, jelkiolvasás a hosszú éjszakák fagyreccsenéseiből, távoli földsóhajok. Ádvent az emberiség legenyhébb, megbocsátó mosolya. Az ádvent a nagy csendesség. Mintha a kezét domború hasán nyugtató, az egész világra rámo­­solygó Máriára révedne vissza az ember az ád­venti kisdedvárásban. Ugyanakkor ádvent a legszegényszagúbb ün­nepre készülődése is a keresztény világnak, mert a végpontján a megérkezés jászolba történik. Já­szolba, vagyis a legszegényebb környezetbe. Szegény ember szívéhez azért állt közel az ád­vent már régtől fogva, mert bizton remélhette, hogy ha bendőjét igazából teletömni nem fogja is majd a megjövetel estéjén, szegénységét a sors­­azonosság valamiképpen megdicsőíti. Három­­királyok fognak tisztelegni a jászolba született előtt, s ezzel mintegy fejet hajtanak a szegénység egyeteme előtt is. Régebben valahogy még a természet is job­ban kezére játszott ennek az áhítatos várakozás­nak. Eddigre kiürült a határ, meghártyásodtak a vizek, az erdők komor barnájukra vedlettek, s mind a zalai, mind a békési, mind pedig a szilágy­sági falvak szépen belesüppedtek az első hó ál­mosságába. Az élet visszahúzódott a kemencék padkájára és a sok szegénységet, bánatot, nyári kínlódást, őszi sárdagasztást, verejtéket, jajkiál­tást, nincset és nyomort lassan betakarta a felol­dó, nagy éjszaka. Ekkor eredtek meg a hosszú mesék, a csodák, ekkor lendült rá fényes útjára Árgilus Királyfi, ekkor a sok kisebbik testvér, a fanyűvők, vitézek, sárkánnyal megküzdők ifjon­ti csapata, ekkor népesült be az éjszaka remé­nyekkel és csillagokkal. Mostanra azonban az emberiség egy kicsit el­fásult. Az írók sem rajzolnak meg már ádventi áhítattal bélelt figurákat. Krúdy podolini macs­kaköveken kedves rögeszméjük után kopogó tél­lovagjait elvitte a korai szívbaj, Móricz szélfútta tornácokon súlyos csizmájukat letoporgó nehéz, fekete magyarjait elnyelték a horpadt temetők, Tamási Áron havas-járó hegyeskucsmás fejsze­hordozóit magukba rántották a történelem irdat­lan fekete szakadékai, Móra kisködmönös gye­rekemberei szétszóródtak távoli csatamezőkön, s az egész régi, ádventtal teljes világból, az egyko­ri ámbitusokból, búboskemencékből, de még a jászlakból sem maradt semmi. A hó még hull né­ha, de az ádventi csendességnek már nincs hová leszállnia. Pedig de jó volna, ha az ádventi kisdedvárás­ban újra el tudnánk mosolyodni egy kicsit éle­tünk hiábavalóságain. Fel kellene ülnünk arra a szánra, mely életünk mélyebb rejtelmei felé sik­lik a megbékélés porhavain; újra meg kellene ta­nulnunk kemencepadkára kucorodni, s szemün­ket egyszerűen csak az odakinti hócikkanásra függeszteni; meg kellene tanulnunk belebújni a szegénység ádventi bekecsébe, amelyet már át­melegített nekünk egy másik ember reménysége. Mert az összetartozásról nem szabad elfeled­keznünk ezeken a hóhullásos éjszakákon. Az ád­­ventünkbe bele kell foglalnunk, bele kell hív­nunk azokat is, akiknek nincs ádventjük. Mert ez amostani ádvent a tavasszal, nyáron, ősszel meg­alázó ttaké, a sorbanállóké, a metsző csíki szelek­ben buszukra hiába váróké, a jegyükre kenyeret is hiába remélőké, a didergőké, a megbélyegzet­teké, a felpofozottaké, a világítani sem merőké, a ház előtti autócsikorgást lesőké. Csak ezzel a hómezők fölötti ölelkezéssel le­het teljes ez a mostani ádvent. Ajándékozzuk meg magunkat az egyetemességével. (Elhangzott Advent első vasárnapján, 1987. december 6-án a Kossuth Rádió „Vasárnapi új­ság” c. műsorában, a szerző saját felolvasásában. — Csurka Istvánt meghívta a Magyar Baráti Kö­zösség — Itt-Ott az 1988. aug. 20-27-i konfe­renciájára és észak-amerikai előadó körútra.) FELHÍVÁS AZ ARADI VÉRTANÚK ÉS AZ ÖNKÉNYURALOM ÁLDOZATAI EMLÉKMŰVÉNEK FELÁLLÍTÁSÁRA „Egész Európának példát mutatok, hogyan kell elbánni a lázadókkal, hogyan kell a rendet, nyugalmat, békességet egy évszázadra biztosítani"— nyilatkoztatta ki a véreskezű Haynau Világos után. Fenyegetését beváltotta: 1849. október 6-án agyonlövette Kiss Ernő altábornagyot, Dessewffy Arisztid és Schweidel József tábor­nokot, Lázár Vilmos ezredest; felakasztatta Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Láhner György, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác és Vécsey Károly tábornokot. De nemcsak őket — kivégezték a forradalom és szabadságharc letartóztatott vezetőit, az első felelős magyar kormány miniszter­­elnökét, Batthyány Lajost is. Zsúfolásig teltek a börtönök. A katonai bíróságok az osztrák seregbe sorozták be a volt honvédeket és nem­zetőröket. Ezrek és ezrek bujdokoltak és kényszerültek száműzetésbe. Idén ünnepeljük az 1848. március 15-ével kezdődő magyar forradalom és szabadságharc száznegyvenedik évfordulóját. A megem­lékezés kötelességévé teszi 1848/49 utódainak, hogy az ország szívében, Budapesten, ahol a hazában vagy szerte a világon élő magyarok leróhatják kegyeletüket a nemzet vértanú-hőseinek emléke előtt, méltó emlékművet emeljenek AZ ARADI VÉRTANÚK ÉS AZ ÖNKÉNYURALOM TÖBBI ÁLDOZATÁNAK tiszteletére. Bejelentjük a Nemzetnek, hogy NAG Y B ANDÓ ANDRÁS nemes kezdeményezésére a mai napon TÁRSADALMI VÉDNÖKSÉGet alakítottunk, amely magára vállalja e kötelezettség teljesítését. Az emlékművet, mely nem csupán a kivégzett tizenhárom tábornok, hanem a világosi fegyverletételt követő megtorlás valamennyi áldozatának nevét megörökíti, nemzetünk egységét hangsúlyozandó, teljes egészében az idehaza vagy külföldön élő magyarok KÖZADAKOZÁSÁBÓL kívánja megvalósítani. A Védnökség az emlékmű elké­szítésével SZERVÁTIUSZ TIBOR szobrászművészt bízza meg. SZOBORAVATÁS: 1989. okóber 6-án. Kérjük, hogy ha az EMLÉKMŰ építésének ügyét magáévá teszi, anyagi hozzájárulását vagy a BB 208-69977-7014 sz. elkülönített bank­számlára fizesse be, vagy pénzesutalványon keresztül az 1399. Bp. Pf. 629. postacímre küldje el. Az összeg beérkeztét névre szóló EM­­LÉKLAPpal nyugtázzuk. Személyes befizetés a Jurta Színház pénztárán (Budapest, X., Népliget u., naponta 9-16 óra között) keresztül. Budapest, 1988. január 12. A TÁRSADALMI VÉDNÖKSÉG TAGJAI: Csoóri Sándor, Kósa Ferenc, Szemes Mari, Püski Sándor, Szécsi Margit, Nagy Bandó András, Szervátiusz Tibor, Domokos Pál Péter, Csurka István, Göncz Árpád, Bánffy György, Czine Mihály, Szokolay S ándor, Németh Lászlóné, Bessenyei Ferenc, Geréb Attila, Kodály Zoltánná, Mészöly Miklós, László Gyula, Sára Sándor, Király Zoltán, Fekete Gyula, Durkó Zsolt, Fodor L. Bertalan, Illyés Gyuláné, Sinkovits Imre, Szőcs Géza, Balczó András, Várhelyi András, Makovecz Imre, Konrád Antal, Romhányi László. CAUTION: Dangerous Chemicals Stored Inside. Environmental risks aren’t only Acid Rain or Industrial Toxic Wastes. Each, one of us in his or her own way has a daily impact on the quality of the environment. It may be cigarette smoking. Or the washday detergent. The cleaners and polishes in the kitchen cupboards or the paints and solvents in the basement. Each family home, regardless of how safe and cozy it appears, contains chemicals . which should be carefully controlled. Make sure you’re doing your best to control household hazardous wastes: • Become aware of the chemicals you use and dispose of every day. • Educate your children as to the hazardous products in your home and store those products safely. • Buy only those products which can be used and disposed of safely. • Buy pesticides and other household chemicals only in quantities that you can actually use. • Help to organize special refuse collections for hazardous materials. • Discourage overuse of plastics and styrofoam. • Encourage the use of re-usable materials. Do your part to make sure the world is safer for yourself. That way we’ll all benefit. 1+1 Environment Environnement Canada Canada Canada

Next

/
Thumbnails
Contents