Nyugati Magyarság, 1988 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1988-03-01 / 3. szám
RETURN ADDRESS: 3400 Eilend ale Ave. «228 Montreal, Que. H3S 1W9 Canada NYUCATI nu>* isi< Hungarians cf the West Hcngrcis d'Cccident VII. évfolyam, 3. szám 1988. március A DEMOKRATIKUS ES NEMZETI SZELLEMŰ NYUGATI MAGYARSÁG LAPJA Ara: Kan. $2.00, US-$1.50 DEMOKRÁCIÁT, SZABADSAGOT AKARUNK! Az 1956-os forradalom óta a legnagyobb tüntetés Budapesten Tudósítóink 10-15 ezres létszámra becsük azt a tömeget, amely a hivatalos ünnepség után március 15-én déli 12 és d.u. 3 óraközöttBu- Budapest utcáin fölvonult. A Petőfí-szobomál gyülekeztek, majd a Parlament előtt, a Kossuth téren Tamás Gáspár Miklós beszélt. „A magyar nemzet ma legalább annyit kíván, mint 140 esztendővel ezelőtt. Az önmagukat kinevező kormányok ideje lejárt! A nép bizalmát elvesztett vezetők mondjanak le!" — mondotta. A Batthyány-örökmécsesnél—amit tavaly óta „Batthyány—Nagy Imre-örökmécses”-nek is hívnak—Demszky Gábor beszédét felesége olvasta fel. „A szovjet típusú diktatúra már a válságba sodorta az országot és nem kínál kiutat. Mi nem robbanást akarunk, hanem radikális fordulatot, erőszakmentes átalakítást! Pártállam helyett alkotmányos jogállamot! Le az embertelen arcú szocializmussal, éljen a kivívandó magyar demokrácia!” — írta Demszky. A Bem-szobomál Pákh Tibor szólt a tömeghez. A résztvevők zászlókat vittek, a Himnuszt, a Szózatot, Kossuth-nótákat és a Székely Himnuszt énekelték, a Nemzeti Dalt szavalták. Jelszavak harsogtak: „Demokráciát!", „Szabadságot akarunk!”, „Hatalmat a népnek! ”, „Szolidaritás! ” Transzparenseiken ezek voltak a feliratok: „Demokráciát! ”, „Sajtószabadságot!”, „Gyülekezési szabadságot!”, „Valódi reformokat!”A felvonulás a Batthyány téren ért véget, de este 7-kor ismét összegyűltek mintegy kétezren és égő gyertyákkal föl vonultak a Várba az 1848-as emlékműhöz és a Táncsics-szoborhoz. A nagy számban jelenlévő rendőrség a felvonulásokat nem zavarta, de a hajnali órákban nyolc ellenzéki személyiséget a lakásáról a Gyűjtőfogház magánzárkáiba hurcolt, tettlegesen is bántalmazva, bilincsbe verve azt, aki tiltakozott. Az alábbiakban a New York Times március 16-i cikkének teljes szövegét közöljük ezekről az eseményekről. A cikkben felsorolt elhurcoltakat 15-én este 10 és 12 óra között bocsátották szabadon. BUDAPEST, March 15 (Reuters) — More than 10,000 people chanting “democracy" and demanding new freedoms marched through Budapest today in the biggest anti-Government demonstration since the uprising of 1956. The police did not try to block the march, which started hours after several members of the country's opposition were arrested on subversion charges in a series of raids carried out at dawn. Ferenc Koeszeg, an underground publisher, said those arrested included Gabor Demszky, another dissident publisher: Tamas Molnár, a dissident: Ottillia Solt, a sociologist, and Miklós Haraszti, an opposition writer. An Editor and Author Mr. Haraszti, 42 years old, the nation's best-known dissident author, is the editor of a journal named Beszelő. He is the author of books including “A Worker in a Workers' State" and “The Velvet Prison: Artists Under State Socialism,” his latest book, which was published last year in the United States. [The Associated Press reported that the state press agency confirmed the arrests of those four and four others: Gyoergy Gado, Jenoe Nagy, Sándor Racz and Robert Pálinkás.) On the 140th anniversary of the day when poet Sándor Petoefi launched Hungary’s rebellion against Austrian rule, demonstrators crammed Parliament Square in Budapest to cheer calls for freedom and national independence. “In 1848, 1918 and 1956, we tried to achieve the aims of freedom, equality, independence and a place in the community of civilized nations," the dissident philosopher Gáspár Miklós Tamas told the crowd. “We are still far from these aims.” Apparently referring to 75- year-old Janos Kadar, who has led Hungary since the uprising crushed by Soviet tanks in 1956, Mr. Tamas said: “Leaders who have lost the confidence of the people should resign." ‘Press Freedom’ on Banners The crowd carried banners imprinted with the slogans “Press Freedom,” “Real Reforms" and “Freedom of Assembly." Last March 15, when between 2,000 and 3,000 Hungarians took part in a similar march, was the first time since 1956 that E SZAMUNK ' TARTALMÁBÓL: Március 15-e Budapesten (1) Beszélgetés Király Károllyal (1, 4 és 7) Csutka István: összetartozás a várakozásban (3) Pomogáts Béla: Számadás az értelmiség hivatásáról (4) Eszmecsere Budapesten a nyugati magyarságról (5) NYUGATI MAGYAR SZIGETHÍRADÓ (6) HHRF—CHRR HÍRADÓ (Interjú Hámos Lászlóval) (7) Görömbei András: Az összmagyarság iránti felelősség (8) Nagy Károly bevezetője Papp László könyvéhez (8) Borbándi Gyula és Czigány Lóránt könyvismertetései (9) Novák Mária: A disszidens (10) MAGYARORSZÁG (11) Bárány János: Mr. Tough Baby háborúba megy (Fórum) (12) Gömöri György, Horváth Elemér, Megyeri György, Tűz Tamás versei Hungary's Communist authorities had tolerated such an open expression of dissent A march on the 1986 anniversary was broken up by police with truncheons and tear gas. One Westerner who has lived in Hungary for more than 30 years said the march was by far the largest independent demonstration since 1956. The revolt against Austrian rule was put down in 1849 with the help of the Czar of Russia. Present-day dissidents have often drawn a parallel with the Soviet suppression of the 1956 uprising. — Milyennek látja a magyarok helyzetét Romániában? — Hadd tegyek először egy általános megállapítást. Jogunk van élni, jogunk van itt élni, jogunk van nemzeti léthez. Lehet, hogy ördögök vagyunk, barbárok, akik betörtünk ide — amint mondják rólunk hivatalosan terjesztett könyvekben is. De bármilyen számítás szerint több mint ezer év óta élünk itt, és nem akarunk megszűnni mint nemzet. Lehet, hogy az ezer év alatt — hiszen kétségtelenül domináló nemzet voltunk — elkövettünk minden hibát, amit uralkodó nemzetek elnyomó osztálytársadalmakban egyáltalán elkövethetnek. Azt hiszem ugyan, nem lehettünk olyan nagyon elnyomók, ha egyszer a magyarok által uralt Erdélyből, az itteni humanista egyetemi kultúrából, s nem a Kárpátokon túli románlakta területekről indult el a romanitás, a római kultúrával rokon románság nemzeti eszméje.[... ] Nem akarunk uralkodni, de kisebbségi sorban sem akarunk élni. Kisebbség ugyan vagyunk, számszerűen, de Európa legnagyobb Magyar Demokrat^ Fórumnak a magyar kisebbségek ügyét I tárgyaló márc. 6-i I konferenciáját (Jurta | Színház, Bpest) ápri- | lisi számunkban rész- | letesen ismertetjük. ■ „Harcolnunk kell” — Beszélgetés Király Károllyal — nemzeti kisebbsége. Két és fél millióan vagyunk, s már csupán ezért is: nemzet. Mi vagyunk a romániai, erdélyi magyar nemzet. Minden más nemzetével, nemzetiségével ennek a területnek testvériségére törekszünk, s elfogadjuk őket olyannak, amilyenek. De nem tűrhetjük, hogy meg akarjanak szüntetni bennünket, mint nemzetet... —Lát-e ilyen célkitűzést aromán kormány politikájában? —Hadd hívjam fel a figyelmüket a hivatalos szóhasználatban bekövetkezett változásra. A legutóbbi időkig együttélő nemzetiségekről, tehát románokról és magyarokról és németekről és ukránokról és szerbekről és zsidókról volt szó. A nemzetiségszó a nemzeíhelyett arra szolgált ugyan, hogy kisebbségi voltunkat hangsúlyozza, de legalább magyarként voltunk jelen a hivatalos fogalmakban. Két éve ez az „együttélő nemzetiségek” kifejezés eltűnt, s helyette elnöki beszédektől mindennapi újságcikkekig már csakis „különböző ajkú románság, román nemzet”, sőt „magy árul, németül, stb. beszélő románok” — ilyen kifejezések használatosak. Hangsúlyozom, hogy itt a románságot már nem úgy értik, hogy .romániai”, hanem úgy, hogy etnikailag román. Bármenynyire fából vaskarika is az etnikailag román nem román fogalma, mégis ezt használják, s nem a .romániai állampolgár” fogalmát. Ez aváltozás a szándékokról, az elrománosítás szándékáról tudósít. Ez a szándék persze régebbi és régebb óta is érvényesül, mint a beismerő szóhasználat. Tulajdonképpen jelen volt minden korábbi román kormányzatban is. Csakhogy, mint Csoóri Sándor írta a Duray Miklós könyvéhez írt előszavában, a nemzeti elnyomás ott a leghatásosabb, ahol a kormányzatnak totális hatalma van. — A szóhasználaton kívül mivel tudná még érzékeltetni a nemzeti elnyomást? — Nem akarom sorolni az elrettentő adatok tömegét. Csak egy-két jelzést adnék, olyanokat, amelyek önmagukban véve is megmutatják, milyen rossz a helyzet, mennyire előrehaladott a kiszorítás, felolvasztás, a kulturális és nemzeti jogoktól való megfosztás, a megfélemlítés politikája. A politikai és társadalmi intézményekben a magyarok valóságos számarányuk töredékével vannak képviselve, s a mostani rossz arány folytonos romlás eredménye. A magyarok által legsűrűbben, tehát többségileg lakott közigazgatási egységek egyikében sem megy sem a közép, sem a felső vezetésen belüli arányuk 20% fölé. Ugyanez vonatkozik a képzettséget kívánó és diplomás foglalkozásokra is. Mindkét esetben az alacsony arány egy tudatosan szelektív, nemzeti diszkriminizáción alapuló foglalkoztatási politika eredménye, még akkor is, ha ezt nyilvános an nem hirdették meg valamilyen „magyartörvény” formájában. Egyáltalán, tudatos intézkedések sorozatával törekszenek arra, hogy az erdélyi magyarságot megfosszák értelmiségétől, hogy nemzeti értelmiség nélküli etnikummá változtassák A két fő módszer egyike, hogy a Magyarországra és máshová történő kivándorlást kivételezően segítik és egyenesen erőltetik bizonyos értelmiségi kulcsemberek esetében. A második, hosszú távon veszedelmesebb módszer: a nemzeti nyelvű iskoláztatás megszüntetése. Igen, gyakorlatilag már erről van szó. Kérem, értsenek a következő összefoglaló adatokból. Mint talán tudják, a magyar egyetemeket, majd egyáltalán a magyar nyelvű oktatást már régebben, a hetvenes években megszüntették, gyakorlatilag megszüntetve ezzel a magyar nyelvű alsó- és középfokú képzés magasabb perspektíváját. De tíz év óta ezen a két alsóbb szinten is ötévenként megfeleződött a magyar nyelven tanulók száma — hivatalos adatok szerint is. Tíz éve az általános (elemi) iskolások 13-14%-a tanult magyar tannyelvű iskolában Erdélyben; öt éve 7-8%-a; ma a számuk messze 5% alatt lehet. A hivatalosan magyar nyelvű gimnáziumi (líceumi és szaklíceumi) tanulók száma tíz éve 30 ezer körül; ma 7-8 ezer körül lehet. A mára vonatkozó adatokban azért vagyok bizonytalan, mert a másajkú román új koncepciójának megfelelően a nemzetiségi adatokat ma már külön nem is teszik közzé, csak következtetni lehet rájuk. De ha közzétennék is, a számszerű romlásnál is ijesztőbb az, ami a statisztikákból derül ki: a „magyar tannyelvű iskola” fogalma teljesen megváltozott, valójában a visszájára fordult. Első lépésként tíz évvel ezelőtt elkezdték felszámolni a magyar iskolákat, amelyekben csak a kötelező román nyelv és irodalom oktatása folyt románul. Ezek helyett mára minden szinten, a legalsó szinten is, vegyes iskolákat vezettek be, magyar osztályokkal. Látszólag csak annyi változás ment végbe, hogy külön iskolák he(Folytatás a 4. oldalon)
