Nyugati Magyarság, 1987 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1987-10-01 / 10-12. szám
12. oldal Nyugati Magyarság —Hungarians of the West 1987. október-decem bér POMOGÁTS BÉLA: Egy könyv fogadtatásáról Magyar Iskola Ha mostanában vastagabb nyugati, többnyire amerikai levelet hoz a postás, már tudom: fénymásolat van benne/4 nyugati magyar irodalom 1945 után című könyvünk kritikáiról. Nem mondhathatnám, hogy kivétel nélkül kedvezőek volnának ezek a bírálatok. Nem is válaszolni kívánok rájuk, a megbírált szerző legyen néma — csupán néhány tanulságot próbálok megfogalmazni. A könyvnek nem én vagyok az egyedüli szerzője, hárman írtuk, ketten lektorálták, mindazonáltal vállalnom kell a felelősséget munkatársaim nevében is. A könyvben bizony sok ahiba, a tévedés. Mentegethetném ezeket azzal, hogy elmondom, milyen körülmények közepette, milyen információs források birtokában folytak amunkál átok. Nem kívánom terhelni velük az olvasót. Valójában köszönetét mondok bírálóinknak, hogy ezekre felhívták a figyelmünket. Milyen jó is lett volna, ha annak idején elolvastatják velük a kéziratot! Talán kevesebb volna a téves évszám, a hibás adat. Van azonban valami, amit nem lehet az információs lehetőségek számlájára írni, s ami még hevesebb kritikát váltott ki, mint az időnként hibás tárgyismeret. Ez a könyvben képviselt irodalomfelfogás és irodalomtörténeti értékrend. Bírálóink közül többen is szóvá tették, hogy az összefoglalás nagyrészt figyelmen kívül hagyja a politikai irodalmat, a publicisztikát, az újságírókat. Valóban így történt, könyvünk elsősorban a nyugati magyar szépirodalomról akart képet adni, és ezt a képet csak azoknak a tudósoknak, kritikusoknak a munkásságával egészítette ki, akik megítélésünk szerint irodalmi tekintetben is figyelemreméltó műveket alkottak, mint Kovács Imre, akinek alakja—véleményem szerint —nem hiányozhat egyetlen magyar irodalmi összefoglalásból sem. Hasonló körülmények miatt nem foglalkoztunk az idegen nyelven író magyar hókkal és fordítókkal, noha egy tudományosan rendezett összefoglalásban — ennek létrehozása talán későbbi idők feladata —bizonyára nekik is szerepet kell kapniok. Akik a politikai irodalmat hiányolják, talán nem olvasták el könyvünk bevezetőjét, amely feladatainkat határolta körül, s talán nem egészen jóhiszeműen ítélik meg egy nyugati magyar irodalomról szóló összefoglalás hazai létrehozásának esélyeit és körülményeit. Van azután a bírálatoknak egy tulajdonképpen mulatságosan ismétlődő kritikai szempontja, amelyet nehéz szó nélkül hagyni. Időnként az a benyomásom, hogy a bírálók első lépésként áttanulmányozták a névmutatót, megkeresték saját nevüket, és az szabta meg kritikai hevületüket, hogy menynyire voltak megelégedve jelenlétükkel. Mit mondjak, meglehetősen elégedetlenek voltak, minthogy többnyire nem azok írták a bírálatokat, akikről teijedelmesebb fejezetek készültek. így aztán Györgyey Klára hiányolta a nőírókat és a fordítókat, Csemohorszky Vilmos azokat, akik nem járnak Magyarországra (egyébként Márai vagy Faludy sem jár, ennek ellenére előkelő terjedelemben kaptak szerepet), s mint hírlik, Makkai Ádám hiányolta önmagát (noha szerepel a könyvben). Nem hinném, hogy a kellő objektivitás működött volna itt, kivált, hogy a sértett önérzet nyomban ügyészi kifakadásokra ingerelte a bírálókat, rövid úton azonosítva a könyv szellemét a posztzsdánovista irodalomtörténetírás kirekesztő dogmatizmusával. Szomorú tapasztalat ez, de tapasztalat, aminek kell, hogy legyenek tanulságai. Szabadjon most ezek közül egyet a nyugati magyar olvasó elé tárni. Nagyon üdvösnek tartanám, ha anyugati magyar irodalomnak is lenne kritikai önismerete. Azaz ez az irodalom is megfogalmazná a saját önismeretét, kiválasztaná a maga értékeit, és a nyilvánosság elé tárná, hogy voltaképpen mit gondol önmagáról. Könyvünk Márai Sándor, Cs. Szabó László, Kovács Imre, Szabó Zoltán, Faludy György, HatárGyőző.TűzTamás.Domahidy András, Hanák Tibor, Bakucz József és Horváth Elemér (csak azokat írom ide, akik önálló fejezetet kaptak!) munkásságában ismerte fel a nyugati magyar irodalom legfontosabb értékeit. Lehet, hogy tévedtünk, és ezek, mint egy Dunai Ákos nevű úriember sejteti, vagy a magyar kormány ügynökei, vagy tébolyodottak, de akkor kérjük az érvekkel alátámasztott cáfolatot. Az irodalomtörténetírásban ugyanis nem elegendő a hangos kinyilatkoztatás — akár balról, akár jobbról jöjjön is. Könyvünket a magyarországi olvasó számára írtuk, s persze örvendeznénk, ha eljutna az erdélyi, a felvidéki, a bácskai magyar olvasóhoz is. Magunk sem gondoltunk arra, hogy ez az összefoglalás pótolhatja magának anyugati magyar irodalomnak—a könyveknek és folyóiratoknak—a közvetlen ismeretét. Ám ez utóbbi ügyben mi nem rendelkezhetünk. És ha nem örülünk is annak az értetlenségnek, személyes sértődöttségnek, méltatlan gyanúsításnak, ami ezt a könyvet több nyugati magyar lapban fogadta, igyekszünk tanulni a bírálatokból. Mint ahogy nagyon szeretnénk tanulni egy olyan irodalomtörténeti összefoglalásból, amely valamelyik bírálónk tollanyomán adna képet anyugati magyar irodalom önismeretéről és értékeiről. Kedves Olvasók! Hét hónapja tart a Magyar Intemátus és Iskola szervezése. Szívesen teszek eleget többek kérésének, amikor beszámolok az eddigi eredményekről. Több mint ezer darab személyes, illetve körlevelet küldtem szét, 7500 db hirdető füzet járja a világot, beleértve Ausztráliát, Európát, Kanadát és az Egyesült Államokat, természetesen elsősorban az utóbbit. A mai napig 79 válaszlevelet kaptam. Ebből négy család érdeklődik tanulókkal, tizennégy levélben tanárok jelentkeztek, három áldozatkész honfitársam pénzt küldött az Iskola céljaira, ötvennyolc levélben megértő, biztató vagy elmarasztaló sorokat kaptam. Ez a legjobb alkalom, hogy megköszönjem az emigráció magyarjainak nagyszerű összefogásukat. Nem elég azonban az, hogy mi felajánlottuk az épületeket, a nyugati magyarság teljes és odaadó érdeklődésére van szükség, hogy az Iskola létrejöhessen és fennmaradjon. Természetesen a fent említett arányszám kicsit megdöbbentő..., de én bízom abban, hogy aki olvas az Iskoláról, továbbadja a hírt. Kedves Olvasók! Ha érdekli Önöket az Iskola sorsa, kérem, olvassák végig a cikket. Többek kérésére névtelenül adom közre az Arany János Kollégiummal kapcsolatos gondolatokat, pontosan idézve a levelekből, betartva az érkezési sorrendet: ,JEgy Magyar Iskola alapítása nemzetmentő feladat.” .Általában az a vélemény, hogy bizony nagy fába akarja vágni a fejszéjét, és nem nagyon tudjuk elképzelni, hogy saját erejükből ilyen nagy vállalkozásra van-e elég anyagi és lelki erejük.” .Nagyon fontos lenne ez az Iskola, kérdés, hogy a nyugati magyarság elég érett-e, hogy ezt érezze és beismerje.” ....teljes erkölcsi és anyagi támogatásomat ajánlom fel ehhez a csodálatos kezdeményezéshez.” „Régi szükség és igény egy olyan magyar iskola Amerikában, amit most Faust Ilona és félje terveznek.” ,Mi minden vonalon támogatunk, mert tudjuk, hogy szíved-lelked benne van a munkádban...” ,.Bizony bepárásodott a szemem meleg soraidat olvasván.” .Írod, hogy segítsünk jó szóval. Mi próbálunk Tenéked szívvel-lélekkel segíteni, hiszen ha valaki magyarnő megérdemli a segítséget, igenis Te megérdemled. Én azt hiszem, ha valakiben van a szülei iránt tisztelet, az, ha nem is tanul több nyelvet, de az anyanyelvét és a szüleit megtiszteli a magyar nyelv tanulásával.” .Nemes eszmei lelkesedésének egy reális célkitűzést tudok ajánlani. A legjobb amerikai egyetemi előkészítő iskolák színvonalán álló angol nyelvű iskolát kell létrehozni intenzív magyar programmal, ahol az amerikai magyarság jövő vezetőit lehetne kiképezni.” ,,Az elgondolás nagyszerű, de azt hiszem, csoda nélkül nem lehet megvalósítani.” „... eredményt ígérni nem bizonyulna hálásnak, aznem ami igyekezetünkön múlik. A legnagyobb nehézséget abban látom, hogy a szülők nehezen találnak majd olyan gyermekeket, akik hajlandók lesznek a rendet és fegyelmet igénylő iskolai életre.” „Nagy örömmel fogadom magyarságmentő elhatározását, aminek sikeréhez a jó Isten áldását kérem. Tisztán látom küzdelmét, nehézségeit, a rosszindulatú közönyt, ami ellen ma az emigrációban küzdenünk kell. De én bízom az ön erős akaratában." „Egy állandó Magyar Iskolának a híre szinte új reménnyel tölt el. Végre akadt egy magyar érzésű üzletember, megelőzve a magyar származású üzletembereket, aki fáradságot és anyagiakat nem sajnálva, sokunk vágyát hajlandó megvalósítani. Most már csak a magyarságon múlik, hogyan fogja ezt a nagyszerű kezdeményezést kamatoztatni. Helyi magyar iskolánk nevében felajánlok kétezer kanadai dollárt az Arany János Kollégium ösztöndíj-alapjához. Hátha akadnak lelkes követőink! Kodály szavaival búcsúzom: A kultúrát nem lehet örökölni! Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi azt magának." „Gondolom, nem kell külön megmagyaráznom, hogy ez a .megszállott’ asszony és nem-magyar férje mit próbál megvalósítani. Az eltökéltség, az önfeláldozás, melyet életcéljukként—legalábbis a jelenben—vállaltak, azaz a nyugati magyarság részére egy olyan kulturális intézmény megindítása, mely a magyarság emigrációbeli megmaradásának mérföldkövét képezhetné az Egyesült Államokban... Ha mindannyiunktól anyagi támogatást nem is, de erkölcsi és szellemi támogatást kell, hogy kapjon.” „... Irtózatos nagy ellenpontok elleni harcba indulsz, de nem lehetetlen megnyerni a küzdelmet. Megszállottak, mint Te is, meg tudják valósítani—sőt, csakis ők—azt, ami mások szemében felér a lehetetlennel.” KedvesOlvasók! Valóban lehetetlen ezt a tervet megvalósítani? Nem lehetséges az, hogy egy közös nagy cél érdekében végre összefogunk mi. magyarok? A hirdetésre kapott időnk lassan lejár. Eddig rossz ajtókon kopogtattam. Kérem Önöket, érezzék szívügyüknek az Iskola sorsát. Segítsenek megtalálni azt az ötven családot, akik vállalják az első évek nehéz, de gyümölcshozó munkáját. Baráti szeretettel: Faustllona 2420 Castilla Isle, Fort Lauderdale, Fla.33301, U.S.A. Tel.:(305)523-2420 MEGRENDELŐ SZELVÉNY Kéijük a megrendelő szelvényt nyomtatod betűkkel kitölteni és kivágva — csekket mell&elve — címünkre beküldeni: NYUGATI MAGYARSÁG 3400 Ellendale Ave., #228, Montreal, P.Q., Canada H3S 1W9 NÉV:. CÍM:. Előfizetési díjak egy évre: Kanada: $20; USA: US-$17; egyéb országok: US-$25 PÁLYÁZAT AMAGYAR CSERKÉSZSZÖVETSÉGpályázatothirdet 500,300és 200 dolláros díjakkal a világ bármely táján élő fiataljaink számára. A pályázaton azok is részt vehetnek, akik nem tagjai a cserkészetnek. Felső korhatár: betöltött 24. év. A pályázat címe és témakörei: Ifjúságunk küldetése Nyugaton a/ Szolgálat, munka- és felelősségvállalás magyar egyházakban, intézményekben (nemzedékváltás); b/ A magyar nyelv magas—legalább középiskolai — szintű ismeretének fontossága a befogadó országokban végzendő felvilágosító tevékenységhez; c/ Magyarságszolgálat a fiatalabb kortársak között; dl Magyar fiatalok küldetése a befogadó országok tudományos, művelődési, gazdasági életében, nemzetközi fórumokon. A pályázat nyelve: magyar, terjedelme: 20 gépelt oldal, beküldési határideje: 1988jHárciusl5. Cím: Magyar Cserkészszövetség, P.O.Box 68, J Garfield, N.J. 07026, U.S. A.
