Nyugati Magyarság, 1987 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1987-07-01 / 7-8. szám
6. oldal 1987. július-augusztus SÁNDOR CSOÓRI: LIKE A SECRET TRUST (MINT TITKOS MEGBÍZATÁS) Nyugati Magyarság — Hungarians of the West MBK—ITT-OTT HÍRADÓ And many come and look into my face, to watch the cloudings of my sunken eyes: is there life in me after the knife, after the filthy Hand, the wounding of my soul, is there a smile still? From the four corners of my room the smoke of cigarettes twists upward, snaking to the hazy ceiling, like the smoke of friendly signal fires. Villages would talk like this, in silence, when the Turk stormed forth to pillage and to kill. Outside the poplars whoosh, and a tired jet airliner inches homeward in the sky. They, too, would draw my eyes away from here, but sudden vistas open up in me: on fields of long ago, crisscrossed by cattle trails. the frontier autumn fights for me. / hear and see: straw crackling, cracking bones; among the fallow reeds frightened flames leap and flutter to and fro, and hounded pheasants bolt the underbrush crimson, like blood from necks beheaded. With open wounds / lie upon the field. Clouds roll over me and charging, foreign horsemen. How many bodies of mine have they trod into this earth? Mud, dung and bitter grass crammed in my mouth: the. sweet sod makes me retch. But this / feel and know; the wind will find me, flee with my hair and, having stroked the hands of the dead, return to me again. Like a secret trust given to gentle martyrs, this touch will make me live through all the ages. Translated by Lajos J. Éltető Az ez évi ITT-OTT konferencián (a 25 előadást ismertető, gazdag programot a Nyugati Magyarság májusi számában teljes egészében közöltük) Csoóri Sándor és Görömbei András mellett örvendetesen nagy számú magyarországi résztvevővel, előadóval találkozik a Magyar Baráti Közösség. Ott lesz: Balogh Emese, Császár Angéla, Hanák Péter és felesége, Liska Tibor és felesége, Pólya Lenke, M. Kiss Sándor és felesége, Fogarasi Ágnes, valamint Radnóti Sándor. Jámbor Imre jugoszláviai magyar hegedűművész hangversenyt ad. M. Kiss Sándor 80 oldalas tanulmánygyűjteményét Pttski Sándor a konferenciára adja ki: A szárszói beszéd (Németh Lászlóé — A szerk.) és a népi mozgalom néhány összefüggése Az EPMSz üzenete Lake Hope-ra Az MBK—ITT-OTT Magyar Hete résztvevőinek: Kedves Barátaink! Szeretettel gondolunk Rátok együttlétetek alkalmából és szívből kívánunk sok sikert nagyszerű programotokhoz. Tavalyi látogatásunk emléke ma is elevenen kísér bennünket. Nagyon jól és nagyon otthon éreztük magunkat közöttetek, kitűnő magyarokat ismertünk és szerettünk meg körötökben, szellemiekben meggazdagodva és a közös magyar ügy iránti elkötelezettségben megerősödve tértünk haza. Nagy öröm volt számunkra, hogy közületek többen is viszonozták látogatásunkat az ez év április 25—május 3-i Akadémiai Napjainkon Magliaso-ban. Jelenlétük a lugánói tó partján, előadásaik, vitavezetésük, hozzászólásaik az Amerikában még nem járt európai magyarok számára is közvetítették a színvonalat és szellemiséget, amelyet mi annyira becsültünk tavaly a Reménység tava partján. Hisszük és reméljük, hogy kapcsolataink ezzel nem szűntek meg. Már most meghívunk Benneteket szeretettel jövő évi Akadémiai Napjainkra, 1988. május 7-14-ig, a Boldogasszony Hegyére (Liebfrauenberg), a franciaországi Strasbourg közelében. Az EPMSz elnöksége nevében Bárczay Gyula Szeretettel köszöntjük az MBK—ITT-OTT aug. 15-22-i konferenciájára (Lake Hope, Ohio) Magyarországról meghívott vendégelőadóit! CSOÓRI SÁNDOR: Egy vers megjelentetése (Részlet a költő új esszékötetéből: „Készülődés a számadásra”, Magvető, Budapest, 1987.) Végre kötetben, hivatalosan is megjelent Illyés bűnös, nagy verse: az Egy mondat a zsarnokságról. Harmincöt éves számkivetettség után. Kéziratban, gépelt példányokon nagyon sokunknak megvolt, sőt Illyés előadásában hangszalagon és lemezen is, amerikai magyarok kiadásában. Egymás közt magától értetődően emlegettük, ahogy Vörösmarty Előszó című költeményét, Ady Eltévedt lovaséi, A szétszóródás előtt jét vagy József Attila Eszméletéi, de még az Illyésről szóló tanulmányokban is csak csínján lehetett hivatkozni rá. Méltatni? Elemezni? Alig. Pedig ez a mostanáig házi őrizetben tartott, tárgyilagosan eszelős vers nemcsak a magyar irodalom háború utáni nagy verse, hanem a világirodalomé is. Hisz a személyi kultusz fogalmával fölcégérezett korszakról senki nem írt ilyen sistergő, dühödt, fénycsóvás költeményt Ilyen tébollyal töltött sorokat A börtönök, a táborok, a kitelepítések, a testilelki kínzások időben fönnmaradó remegése más, kortársi versből nem csap át ránk, mint ebből. Hát még, ha a megírása idején kerül elénk, ezerkilencszázötvenben! Akárha kéziratos, titkos terjesztésben is! Egészen bizonyos, hogy elolvasása után más ember leszek, más író! Illyéstől tudom, hogy öten-hatan már akkor látták. Az elsők közt éppen Bibó István. „Kitűnő vers, Gyulám, csak egy kicsit hosszabb a kelleténél” — foglalta össze a század egyik legnagyobb politikai gondolkodója a véleményét, ő, aki a politikában veszedelmes világossággal ítélt, megtehette, hogy esztétikai véleményt is mondjon. Most, hogy a vers után háromkötetnyi Bibó-tanulmány is megjelent, eltűnődhetünk az idő hatalmán és a társadalmakat mozgató politikáén: hány esztendővel maradt is el a tudatunk az eseményektől? Csak annyival, ahány naptári év azóta eltelt? Legjobb, ha lesütjük a szemünket, és egészen pontosan utánaszámolunk. GÖRÖMBEI ANDRÁS: Hogy megmaradjatok, hogy megmaradjunk (Részletek az ez évben József Attíla-djjjal kitüntetett debreceni irodalmár, a Kossuth Lajos Tudományegyetem tanára egyik legújabb írásából. Görömbei András 1982-ben a csehszlovákiai magyar irodalomról, 1986-ban Sütő Andrásról jelentetett meg történelmi jelentőségű könyvet. Az itt közölt részletek a debreceni Alföld c. irodalmi folyóirat Sütő András 60. születésnapjára tisztelgő 1987. júniusi számában megjelent Írásából valók. Az Alföldnek ez a száma közli első Ízben Sütő András legújabb drámáját is: az „Álomkommandó”-t — Görömbei András a konferencia után előadó körutat tesz Észak-Amerikában.) Sütő András történelmi drámáiban kis közösségben, testvérek, barátok közötti feloldhatatlan ütközéseket látunk a történelmi idő markában. Nagyobb erők szorításában tehát A kényszerűség helyzetében. A véres, kegyetlen történelemből csak a képzelet, az Énekek éneke szerelmi vallomása, az álom szabadsága, az Éden kristályfáinak bennünk való fölépítése, az éannai tiszta szerelmi álom jelenthet szabadulást Ellenpontot a kézbe vevő kényszerűséghez. A drámák történelmi és mitikus világában mai életünk vizsgázik, mi kényszerülünk választani a különféle magatartásmódok között Nekünk kell eltűnődnünk a bőrünkön is érezhető tragikumon, hogy mit ér az a mozgalom, amelyik a legjobb eszméit-embereit kényszeríti szembenállásra és pusztulásra. Nekünk kell óvakodnunk a dogmatikussá vált eszmék gyilkos indulatától s a védtelen nyitottság önveszélyességétól. Nekünk kell választanunk a csúszó-mászó létezés és a sajátosság méltósága között, s felfognunk a biblikus gyökérzetű, korszerűvé szenvedett evidenciát — Sütő András parancsainak lényegét: „Ha porból lettünk is: emberként meg nem maradhatunk az alázat porában!” Sütő András nem azért úja drámáit, hogy a történelmet felidézze, vagy hogy eggyel műidig több műve legyen, hanem — maga mondja — hogy eggyel kevesebb csomó a torkában. A tarka vesszők jegyében alkot... a várakozás lámpásait gyújtogatja... a félelmek, álomkommandók Getszemáné-éjszakáján is... Szabad szárnyú metaforáiban a történelem és a jelenkor, Pusztakamarás és a nagyvilág demokratikus közösségét teremtette meg: minőség, szándék, becsület a közösségi mérték. Az esélyek egyenlősége érvényesül tehát, az igazság, a humánum. Igaz, ehhez néha ama karmos kacagással kell erősíteni a szíveket, s jó lenne más módon is. Késlekedik az igazság. Bethlen Gábor megtiltotta a főuraknak, hogy jobbágyliak tanulását bármi módon is akadályozzák. így aztán Sütő Andrásnak a fejedelem halálától számítva már „háromszáz és tizenegy esztendő múltán ez az idő is bekövetkezett”, személyében családja első követe elindulhatott a tanulás, a szellemi küzdelem kapaszkodóin. Csakhogy iszonyúan szakádé kos már ez az ösvény, pedig a fejedelemnek más parancsai is teljesítésre várakoznak még. Az anyanyelv és a történelmi emlékezet megőrzése és szabadsága ügyében például. A szűkebb közössége megmaradásával foglalatoskodó Sütő Andrásnak a torkában nem fogyatkoznak a csomók, de gyülekeznek. Pedig remekművek könnyíthetnék lelkének terhét Tanúskodásképpen szóló igaz írásai könnyű álommal ajándékozhatnák meg legalább hatvanadik születésnapján. De megőrzésért könyörög a szétszéledő történelem, s megmaradásért kiált az anyanyelv. Maga a közösség tehát „Engedjétek hozzám jönni a szavakat!” Ráadásul a testvériségnek ügyét is magára vállalta a nagy fejedelemtől: „magyarnak, románnak, szásznak — a székelyt nem is említem, hiszen az is magyar — közös kertmívelő gondját az egymással farkasszemet néző indulatok helyére az egybefonódó pillantást a Kárpátok tövében”. Kőből vannak már torkodban a csomók, András. Pusztítsd őket erővel. Nézz kemény lélekkel a nagy fejedelem mozdulatlan kőszemébe. Hogy megmaradjatok, hogy megmaradjunk.
