Nyugati Magyarság, 1987 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

1987. január Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 7. oldal HARSÁNYI ANDRÁS*: HARSÁNYI ZSOLT odaírta, hogy „vége”. Telefonon felhívta fiát és húgát azzal, hogy „befejeztem a Galgót, holnap ünnepelünk". De más­nap nem ünnepeltek, hanem gyászoltak, még azon az éj­szakán halálos agyvérzés érte. Halála hirtelen volt és megdöbbentő, hiszen csupán 56 éves volt. De nem volt váratlan az ó számára Alig néhány héttel előtte írta ezt a verset, az utolsót (1887—1943) ÉRETT GYÜMÖLCS (Harsányi Zsolt utolsó verse) A klasszikus mondáshoz, hogy habent sua fata libelli, hozzátehetnék ennek átköltött változatát is: habent sua fata auctores. Mindkettő ráillik Harsányi Zsoltra, aki 1987. ja­nuár 27-én száz éve, hogy megszületett a Szepes megyei Ko­­rompán. Harsányi Zsolt a két világháború közötti magyar irodalmi élet egyik legszínesebb és kétségkívül legsikeresebb alakja volt Az idézett klasszikus mondás azért illik rá, mert más lett, mint aminek indult és amit szíve mélyén írói pályá­jának kívánt: mindig költő és újságíró akart lenni. Negyven­éves írói munkássága során volt mindkettő, de főképpen minden más. 1904-ben érettségizett a sárospataki református kollé­giumban és magyar nyelvi írásbeli dolgozatát versben írta. „Nagyon jó vers volt, nemcsak a bírálóknak, nekem is tet­szett”, mesélte emlékeit. Ekkor 17 éves múlt és ha tovább akart tanulni, kenyérkeresethez kellett látnia. Hiába voltak fél évezrednél messzebb visszavezethető ősei — prédiká­torok, írók, jogászok neves sora —, kiváló nagyapja, Har­sányi Pál szabolcsi földbirtokos, 1848 előtti képviselő (kö­vet) és később a Szépművészeti Múzeum egyik alapítója, Munkácsy Mihály lelkes mecénása, a 80-as évek depresszió­ja idején anyagilag tönkrement és Harsányi Zsolt édesapja, a vidám huszártiszt Harsányi Ödön, kénytelen volt áttelepülni a polgári életbe: a korompai vasgyár szerény tisztviselője lett így lett azután Harsányi Zsolt Szepes megyei születésű. Ödön apa nemcsak nyugtalan ember volt, de nagyon tehet­séges festőművész is: a századfordulón kivándorolt Ame­rikába azzal a szándékkal, hogy meggyökerezvén maga után hozatja majd családját, mint annyi amerikás kivándorló. Zsolt volt a legidősebb, egy öccse volt még és két húga. Ödön jól indult, de alig két év múlva tüdőgyulladásban a newyorki Bellevue kórházban meghalt. Sírját 50 év múlva hiába kerestük. Az özvegy ekkor elővette tanítónői oklevelét és „dip­lomásra" nevelte mind a négy gyermeket, bár a másik fiú, László, 20 éves korában, 1915-ben fiatal hadnagyként Galí­ciában hősi halált halt. Zsolt Kolozsváron kezdte el az egyetemet, de hamarosan több időt töltött el a helyi újságok szerkesztői szobáiban. írt folytatásos rémregényt, verseket, de legszívesebben színházi riportokat Páratlan nyelvtehetsége (latinul is folyékonyan beszélt) képessé tette idegen nyelvű darabok magyarra fordí­tására. Incze Sándorral együtt megalapította a Színházi Élet című hetilapot, amellyel 1912-ben Pestre költöztek. Mint újságíró nem volt katona a nagy háborúban, feltűnt azonban egy a háború céltalanságát élesen elítélő hosszabb költeménnyel („Rechnitzer halálára”). Ettől az időtől kezdve több napilapnál dolgozott; egy ideig Kosztolányi Dezsővel és Karinthy Frigyessel voltak egy szobában a Pesti Naplónál, írt egy sereg egyfelvonásost, komolyat és kabaréba valót, kupiéit országszerte énekelték. Számos operettet fordított, a legsikeresebbek a Limonádé ezredes és a Három a kislány voltak. Közismertté azután Kálmán Imre és Lehár Ferenc operettjeinek magyar librettóival vált (Marita grófnő, A mo­soly országa, stb ). Fordított operákat is (Don Juan, Varázs­fuvola) és egy tucat angol, német, francia színdarabot a hú­szas és harmincas években (volt köztük Maugham, Haupt­mann, Seribe, Pagnol, de Shakespeare is). Legbüszkébb Eugene O’Neil Különös közjáték -ának magyar színpadra való vitelére volt. PANNÓNIA BOOKS Faludy: Villon balladái $ 9.00 Jáky: Az eltűnt lányok 7.40 Kálmán: Kanadában zöldebb a fű 14.60 Kershner: Hungarian Cooking 5.95 Lawrence: Lady Chatterly szeretője 10.40 KÉRJE INGYENES KATALÓGUSUNKAT! BOLTI CÍM. LEVÉLCÍM: 77 Mowat Ave., Ste. 001 P.O.Box 1017, Stn. “B” Toronto, Ont. M6K 3E3 Toronto, Ont. M5T 2T8 Tel.: (416) 535-3963 Ch. du Bois 569 Ile Bigras, P.Q. H7S 1H9 Tel.: (514) 689-1836 A Nemzeti, ill. a Vígszínház színpadára kerültek a Mik­­száth-regények átdolgozásai {A vén gazember, A Noszty-fiú esete Tóth Marival, Beszterce ostroma), majd az önálló darabok: A zenélő óra és az átütő sikerű A bolond Asvayné (Bajor Gizivel). A Háry János mesejátéknak Pauliny Béla közreműködésével Harsányi Zsolt írta a szövegét, amely azután Kodály Zoltán ragyogó zenéjével a világszínpadok ünnepelt darabja lett és az mindmáig. Kodály értékelése egy dokumentált megjegyzés: a Háry János zenéje sohasem született volna meg Harsányi Zsolt nélkül. A Pesti Hírlapban és Az Uj Időkben több mint egy évti­zeden keresztül rendszeresen jelentek meg cikkei, tárcái, novellái. Dolgozott a református Bethlen Gábor Szövetség folyóiratának, egy ideig mint szerkesztője. Református egy­házhűsége családi hagyomány volt, egyik őse 1584-ben református prédikátor volt (a Szilágy megyei Ákoson), ő maga pedig presbiter. Újságokban, folyóiratokban megjelent írásainak száma meghaladja a kétezret. Negyven év ilyen kivágatai szép rendben nyugosznak bedobozolva, várva Harsányi Zsolt összegyűjtött írásai kiadására. Egy másik gyűjtemény lenne a Hátrahagyott írások — egy sereg nyomtatásban meg nem jelent beszéd, gyászbeszéd, rádió­előadás, vers, műfordítás, utóbbiak közt Vergilius Georgi­­kon-jának teljes szövege. Világirodalmi hírnevet kétségkívül húsznál több nyelvre lefordított regényei hoztak. Ezer oldalnál vaskosabb törté­nelmi regényei nagy művészek-írók (Petőfi, Zrínyi, Madách, Liszt, Munkácsy, Rubens, Galilei) és történelmi figurák éle­tét elevenítették meg (Mátyás király, Corvin János). Mito­lógiai tárgyú Az aranyalma, életrajznak számítható a Sacra Corona. Két nagy társadalmi regénye (Magdolna, Whisky szódával) közül az utóbbi a második világháború előtti ma­gyar társadalom hattyúdala. Legalább egy tucat kisebb regé­nye, néhány verseskötete, egy novelláskötet (Hajnali ciga­retta), a vidám karcolatokat tartalmazó három Jókedvű könyv és a korabeli magyar életet és a háborús világpoli­tikát élesen elemző Zajzon Adám levelei sorolhatók még Harsányi Zsolt életművei közé. (A felsorolás nem teljes.) Harsányi Zsolt napi politikában sohasem vett részt; kor­mánykitüntetést, közéleti megbízatást nem fogadott el. Tagja volt több irodalmi társaságnak (PEN-Club, Kisfaludy és Petőfi Társaság, Corvin koszorúsok). Nevezetes volt arról, hogy fiatal írókat nemcsak támogatott, hanem szívesen­­hosszasan elbeszélgetett velük és tanácsokkal látta el őket Harsányi Zsolt nem volt „népi író”. Nem tartozott a bal­oldali avantgárdista írók közé sem. Magát egyszerűen ma­gyar írónak tekintette. Legkedvesebb írója a régiek közül Mikszáth Kálmán volt, a kortársak közül Móricz Zsigmon­­dot nevezte a legnagyobbnak. Nem hagyható említés nélkül, hogy egy nyelvművelő statisztikus szerint a magyar nyelv­nek nemcsak egyik legtisztább, de legtöbb magyar szót hasz­náló művelője volt. A második világháború után Herczeg Ferenc, Gulácsy Irén, Surányi Miklós sorsára jutott: mint „a dzsentri-közép­osztály szórakoztatója" a süllyesztőbe került, nevét csak ott írták ki, ahol „muszáj” volt pl. a Háry János szövegírója­ként— de ott se mindig. Dr. Till Géza a Háry János 1982- ben újra kiadott szövegéhez írott Utószó -ban azt íija róla, hogy „jelenleg méltánytalanul agyonhallgatott". Nos, ez lassan oldódik: 1985-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó újra megjelentette a Mathias Rex-et, 1986-ban pedig a Magyar Rapszódiá -t Akit érdeklik családi körülményei: 1913-ban feleségül vette a Népszínház tragikusan elhunyt igazgatójának, Vidor (családi nevén Bodonyi Kajtár) Pálnak leányát, Ilonkát. Tőle született egyetlen fia, András (e sorok írója — A szerk.). Négy unokája közül csak egyet ismert, Fruzsinát; Zsolt 1943. november 29-én bekövetkezett hirtelen halála után két hónappal született, László és ifjabb András már Magyar­­országon kívül. A milliónyi sort elfoglaló életműből Har­sányi Zsolt családjának szívhez ölelt darabja az unokája emlékkönyvébe gyöngybetűivel beírt vers. VERSEM FRUSKÁHOZ Szűz két szemedben kék a hajnal. Az én szememben üggyel-bajjal Az éj felhői kavarognak: Megmaradunk-e magyaroknak? Lapozz majd egyszer kis könyvedben S rettegésemet olvasd ebben. Rettegve írjuk most kezünkkel. Hogy elveszünk, vpgv nem veszünk el? S ha olvasod, majd gondolj hatra, Csendben porladó nagyapádra; Csóváld a fejed, kérdezgetve: Az öregurat mi lelhette? Adja Isten, én csöpp virágom, Hogy élj méltó, magyar világon. Adja az Ur neked, te kedves, Hogy meghatottan kinevethess. Budapest, 1942. XII. 9. Egy esztendőt sem élt azután, hogy ezt a kis verset beírta a pici lány emlékkönyvébe: 1943. november 29-ének éjsza­káján Galgó három felesége című regényének kéziratára Bár voltam, attól még nem éltem. Félálom volt ez és nem élet. Halvány tudattal nem eszméltem; Bennem eddig serkedt a lélek. Ti néztétek ez alvó lelket, Mely olvas, tapasztal, szerelmes, Tréfán nevet, műtétkor retteg, Pályát futhat. De még nem lesz. így éltem én ötvenhat évig, Mig Isten gyümölcse megértem. Felébredtem. Most véges-végig A szunnyadt múltat megértem. Kéj, láz, bánat? Zöld éretlenség. Petéből hernyó, s abból báb lett, Most ebből lepke, szépség, fenség, Eber tudat a valóság lett. Most már felocsúdtam, Homály, álom, szendergő létem Tudom tudattal, mit nem tudtam, Tudattalan készültem. Éltem. Vágy, hír, keserve, ha volt, csak agyrém. (ilvó lét, ha megkínoztál.) •Most körülnézek, mint a napfény. Isten részeként vagyok most már. Hogy ezt tudjam, ezért születtem, Hogy tudatom Istenné váljék. Végre vagyok. Végre fény lettem. Múltam, amit vetek, csak árnyék. Ez a földi halált jelenti, Amely után minden kitárul. Szép titkomat nem tudja senki: Az ért gyümölcs lehull a fárul. Megindultan gondolunk Harsányi Zsoltra: becsüljük, szeret­jük emlékét. ‘Harsányi Andrást — mint arról 1986. novemberi szá­munkban hírt adtunk — az Amerikai Magyar Református Egyház 1986. november 8-án szentelte püspökévé. THE SOPRON CHRONICLE A Rákóczi Alapítvány gondozásában múlt év végén megjelent könyv minden bizonnyal egyike a legértékesebb magyar vonatkozású dokumentációknak. Minden sorából az 56-os szabadságharc szelleme és az örök, egyetlen ma­gyar hazához való ragaszkodás sugárzik. Ez magyarázza az itt-ott felbukkanó elkeseredett kifakadásokat és kommu­nistaellenes kitöréseket. Méltó 30 éves megemlékezés. Talán mindennél fontosabb szempont azonban, hogy a könyv szerzői végre elfogadható, maradandó formában mondanak köszönetét Kanadának tényleg egyedülálló ál­dozat- és segítőkészségéért. Maga az a tény, hogy Kanada közel 10 ezerrel több menekültet fogadott be, mint az Egye­sült Államok, önmagáért beszél. Bár a könyv kimondottan a soproni egyetemmel (Soproni Műszaki Egyetem Erdőmémöki Kar) és azon belül főleg az erdészekkel foglálkozik, őszinte emberi érzéseket és minden vonatkozásban élvezetes részleteket tár fel. Ha valamikor, most tényleg minden magyar egyesületnek, intézménynek és egyházközségnek kötelessége lenne a könyvtárakat egy­­egy példánnyal ellátni, hisz Trianontól 56-ig minden ma­gyar keserűségünk megbújik a sorok között. A könyv ára $30.00 plusz 2 dollár postaköltség, kizáró­lagos teijesztóje: Rákóczi Foundation, P.O.Box 67, Stn. „L”, Toronto, Ont., Canada M6E 4Y4.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents