Nyugati Magyarság, 1987 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3-4. szám
1987. március-április Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 7. oldal HHRF CHRR HÍRADÓ ERZSI*: Nyugtalanok az álmaim Erzsinek hívnak, az egyik csehszlovákiai magyar oktatási nyelvű középiskola érettségiző diákja vagyok. Nyáron leszek tizennyolc éves. 1968. augusztus 21-én születtem, azon a napon, amikor a Varsói Szerződés öt tagállamának csapatai bevonultak az országba. Azt szeretnem elmondani, hogy miért nem sikerült az érettségi írásbeli dolgozatom szlovák nyelvből. A négy választható téma közül az elsőt, a hazáról szólót választottam. Azt, hogy „A hazám gyönyörű, büszke vagyok rá és mindenek fölött szeretem”. Az osztályban csak én írtam erről... Tessék elképzelni, csupán én ... Tetszik tudni, hogy mi a haza? ... Jaj, de bután kérdeztem... Ugye? Ezt egy érettségiző lánynak biztosan illene tudni... Bizonyára, ... de eddig még nem gondoltam erre... Azaz néha igen, de sohase voltam biztos abban, hogy olyan-e a haza, amüyennek én képzelem el. . . Azt hiszem, nem fűződik hozzá semmilyen élményem . . . nem tudom azt sem, hogy mi a hazaszeretet. .. Ilyet még sohasem éreztem. Azt hiszem, hogy nem ... Igaz, a rádióban és a televízióban nap mint nap a hazáról beszélnek. A szocialista hazafiságról és a szocialista haza szeretetéről. A tankönyveink is, már az első elemitől fogva, ilyen szólamokkal vannak tele. És május elsején, meg más alkalmakkor is a transzparenseken hazáról szóló jelszavak olvashatók. Az, hogy „Csehszlovákia két egyenjogú nemzet, a csehek és a szlovákok közös hazája”, meg „Éljen a csehek és a szlovákok megbonthatatlan egysége”, „A haza építésével szilárdítod a békét”, „A haza építésére és megvédésére légy kész”. Olyat is hallottam már, hogy: a haza szeretete a Szovjetunió szeretete — vagy fordítva? Azt a feliratot pedig nap mint nap látom, hogy „Örök időre a Szovjetunióval és soha másként”. Igen, így: örök időre... és soha másként... De ezek nem váltanak ki belőlem semmilyen pozitív érzést... helyesen mondtam?: pozitív érzést? ... Mindeddig csak elengedtem mindezt a fülem mellett És otthon se beszéltünk erről soha. Csupán apu mesélt sokat az utóbbi időben hatvannyolcról. Jót is, rosszat is, de inkább jót. .. és mindig hozzátette, hogy erről másnak ne szóljak, mert baj lehet belőle ... Persze, mindaz, amit mond, számomra csak olyan, mintha nem is lett volna, hiszen akkor születtem ... Most az írásbelin, a témaválasztás után igyekeztem az életben először végiggondolni a hazával kapcsolatos élményeimet Ekkor próbáltam először tuda,,Románia semmibe veszi a munkások jogait” Amerikai gazdasági szankció Októberi számunkban ismertettük azt a határozatot melyet Christopher Dodd connecticuti és Paul Trible virginiai szenátorok fogadtattak el az amerikai kongresszussal. A határozat többek közt felszólította Reagan elnököt hogy a Romániával kapcsolatos amerikai politika kialakításában nyomatékosan vegye figyelembe az ottani magyar kisebbség elnyomását. A határozatnak máris beérett első gyümölcse. Január 2-án Reagan elnök kizárta Romániát egy kedvezményes vámprogramból, mely vámmentességet biztosított számos, az Egyesült Államokba exportált román árunak. Ez a program nem tévesztendő össze az ún. „most-favored-nation” (MFN) vámkedvezménnyel, melyet Románia továbbra is élvez, bár az ebben az évben ismét nagy veszélyben fog forogni. A Fehér Ház még aznap értesítette Dodd szenátort az elnöki döntésről és ő tájékoztatta Hámos Lászlót, a Hungarian Human Rights Foundation elnökét. A döntés közvetlen indokolása az, hogy Románia semmibe veszi a munkások nemzetközüeg garantált jogait E jogok tiszteletben tartása ugyanis törvényes követelmény a szóban forgó vámprogram kedvezményezettjeivel szemben. tosítani ezeket az érzelmeimet Azokat amelyek ahhoz az országhoz fűződnek, amelyet hazámnak kellene tekintenem. Jelent-e számomra ez a fogalom a puszta szón kívül mást is... ? Most már bánom, hogy ezt a témát választottam. Talán azt hittem, hogy könnyű lesz, amolyan blabla... Nem is tudom . .. Azt hiszem, az kapott meg, hogy gyönyörű. Mert valóban szép ez az ország ... Csehország is, és Szlovákia is. .. Nagyon szeretem a természetet és ezt a környezőt fölöttébb... De elegendő ennyi.... ilyen a hazaszeretet... ? Hogyan szerethetem mindenek fölött a hazát... ? Anyut, aput és a kistestvéremet nagyon szeretem, tőlük jobban nem tudok szeretni senkit és semmit... Szeretem a zenét, a Locomotív GT, az EDDA-MÜVEK és a Hobo Blues Band számait, szeretek diszkóba járni meg olvasni, és imádom az Illéséket meg az István, a királyt — ennek a szövegét betéve tudom ... És szeretnék járni Magyarországra a kedvenc együtteseim koncertjeire, de nem lehet, mert évente csak kétszer utazhatunk. De mit kellene szeretnem mindenek fölött... ? A hazát... ? Aput, Anyut s Öcsit szeretem... Az egyik osztálytársamnak meghalt az apja. Nem ismertem őt, mégis sírva fakadtam, amikor megtudtam, mert elképzeltem, hogy az enyém is egyszer ... De apura büszke is vagyok, mert mindig gyorsabban oldja meg a matekpéldáimat, mint én, és minden kérdésre tud válaszolni ... De a hazára miért legyek büszke ... ? És egyáltalán, mi az, hogy „haza” ... ? Április huszonnyolcadikén egy érdekes dokumentumfilmet adtak a budapesti tévében a magyarországi svábokról. „Együttélés” volt a címe. Ebben mutatták, hogy 1941-ben, amikor a romániai Bukovinából hazatelepülhettek Magyarországra a kétszáz évvel ezelőtt, a császári csapatok mádéfalvi vérengzése után odamenekült székelyek, sírva csókolták a haza — Magyarország földjét Eddig nem is hittem, hogy létezik ilyen. Csak hallomásból volt tudomásom üyesmiról, meg könyvekből... Őt évvel ezelőtt, amikor utoljára voltam pionírtáborban, Jerzyt, a vezetőnket egy Pozsonyban tanuló osztravai — észak-morvaországi — lengyel fiút hallottam először őszintén beszélni a hazáról. Azt magyarázta, hogy neki két hazája van. Csehszlovákia a gazdasági hazája, mert itt él, Lengyelország pedig a szellemi hazája, azért, mert a nemzetisége lengyel... Az írásbelin először ez jutott eszembe. De erről nem írhattam. Jerzy is azt mondta, nem lenne jó, ha megtudnák róla a csehszlovákok, hogyan gondolkodik ... De azért sem írhattam erről, mert szerintem nem lehet két hazát egyformán szeretni... Nekem is két hazám lenne? Csehszlovákia és Magyarország... ? Itt élek. Minden ősöm, akiről apu és anyu beszélt, szintén itt élt Azon a területen, amit ma Csehszlovákiának nevezünk. És mind magyarok voltak. Mi is azok vagyunk. Otthon csak magyarul beszélünk, magyar iskolába járok. De Öcsit szlovák óvodába kellett íratni... Hogy miért? Először elmondom, hogy mi történt velem. .. Nem, anyuval kell kezdenem ... ő a háború után kezdett iskolába járni. Akkor a magyar iskolákat betiltották, és mukkanni se volt szabad magyarul. Ezért minden magyar gyerek szlovák vagy cseh iskolába járt Ha a tanító meghal-Üldözik a Budapesti Nyilatkozat romániai aláíróját A Reuter hírügynökség január 9-i jelentése szerint Ion Pucu ellenzéki román értelmiségit az utóbbi hónapokban állandó vallatásokkal, házkutatásokkal, fenyegetéssel, testi bántalmazással akarja a Securitate Bukarestben rábírni arra, hogy vonja vissza aláírását a forradalom harmincadik évfordulójára nyilvánosságra hozott „Budapesti nyüatkozat”ról. lotta, hogy a gyerekek magyarul beszélgetnek egymás között sarokba állította vagy fahasábra térdepeltette őket meg kormost adott nekik. Anyu csakúgy, mint a gyerekek zöme, nem tudott szlovákul. Egyszer, amikor felhívták ót felelni, ijedtében magyarul kezdett makogni. Ezért a tanító megverte őt és szamárfület húzott a fejére. Egy papírból kivágott szamárfület Egész nap, még a szünetekben is így, fülesen kellett állnia a dobogó előtt az osztály nevetségére... Anyu erről nem szokott beszélni, de apu említette, hogy így történt és olyan furcsán, kétértelműen mondta — amit csak most később értettem meg —, hogy anyun még mindig látszik a fülek nyoma. (Folytatjuk) *Duray Miklós: „Az Erzsi interjúalany jelképes személy. Benne összegeztem — az olvasmányosság kedvért — rövidítve és típusesetekre korlátozva egy sor beszélgetést tizenhat-tizenküenc éves fiatalokkal, 1981 és 1986 között. Az esetek többségét több alany is elmondta, akik a magyar etnikum területének különböző vidékeiről származtak. Ez azt jelenti, hogy nem egyedi és helyi jelenségekről van szó (némelyiket én magam is megéltem).” (Részlet a Csehszlovákiai nonkonformisták az országban élő magyar kisebbség helyzetéről és a nemzetiségi kérdésről című antológiából. Az összeállítás hat írást tartalmaz öt szerzőtől / Duray Miklós, Miroslav Kusy, Fosonicus, Secretarius, Milan Simecka/. Az Előszó így tájékoztat az írások céljáról: „Csehszlovákiában 1985-ben párbeszéd kezdődött a nemhivatalos nyilvánosság köreiben az országban élő magyar kisebbség helyzetéről, amelynek a résztvevői... a Charta 77 /tagjai/, a szlovák katolikus ellenzék képviselői, néhány más szlovákiai függetlenül gondolkodó egyén... és a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának képviselői. ... A résztvevők közül néhányan elhatározták, hogy elküldik hozzászólásukat a nyugati, főleg az Egyesült Államokban élő csehszlovák emigránsok által alapított Tudományos és Művészeti Egylet /Spolecnost pro vedu a umeni/ 1986. szeptember 17-21. között a Charta 77 fennállásának tizedik évfordulója alkalmából Bostonban megrendezésre kerülő 13. nemzetközi kongresszusára.” A teljes hozzászólás-gyűjteményt a New York-i Hungarian Human Rights Foundation adja ki a közeljövőben.) Romániai menekültek Magyarországon és Ausztriában Mintegy ötven román állampolgár Magyarországon rekedt a nyári nagy emigrációs hullámot követően. Miután a továbbmenekülés lehetősége 1986. okt. 28-ával megszűnt, ezek az emberek, immáron érvénytelen papírokkal s az Ausztriába való továbbutazás reménye nélkül, rokonoknál és ismerősöknél bujkálnak. 1985 júniusa és 1986 októbere között kb. 7-8 ezer román állampolgár menekült Magyarországon keresztül Nyugatra, köztük mintegy 5 ezer erdélyi magyar. Ezek egy része jelenleg ausztriai menekülttáborokban él. Mások — elsősorban azok, akiknek valamelyik nyugati országban rokona volt — továbbutaztak. Olyan értesüléseket kaptunk, hogy Bukarest követeli a még Magyarországon lévő menekülők kiadását. Csak remélni lehet, hogy Becs és Budapest az emberiesség szempontjait követve, közös megegyezéssel oldja majd meg ezeknek az embereknek a problémáját. Egyben felhívjuk a Nyugaton élő magyarokat, hogy lehetőségük szerint nyújtsanak minél nagyobb egyéni segítséget a menekülteknek, iÚ. szorgalmazzák kormányaiknál befogadásukat A HUNGARIAN HUMAN RIGHTS FOUNDATION/CHRR — MAGYAR EMBERI JOGOK ALAPÍTVÁNY a világ tizenhat milliónyi magyarsága emberi jogainak szabad gyakorlása érdekében munkálkodik. Rendszeres adatgyűjtő, - nyilvántartó, tájékoztató és konzultációs szolgálatot végez magyar és más nyelveken annak érdekében, hogy tudományos, társadalmi és kormányzati szerveket és a közvéleményt a magyar emberi jogok, elsősorban a magyar kisebbségek nemzeti jogainak védelmére késztesse a nemzetközileg elfogadott jogvédelmi szerződések értelmében. Az Alapítvány magyarságszolgálatát önkéntes támogatói segítségével folytatja. Mint New Yorkban bejegyzett „Not For Profit Corporation”, az Alapítvány ! munkáját támogató adományok az adóalapból levonhatók. Cím: Hungarian Human Rights Foundation, P.O.Box “J”, Grade Stn., New York, N.Y. 10028 , USA. Tel.: (212) 289-5488. Házkutatások a romániai magyarság képviselőinél Február folyamán házkutatások egész sorára került sor olyan egyéneknél, akik a romániai magyarság vezető képviselőinek számítanak. Molnár Gusztáv (sz. 1948-ban) filozófustól elkobozták kéziratait és azoknak az interjúknak a szöveggyűjteményét, melyeket a kisebbségi kultúra nagy alakjaival készített. Értesüléseink szerint többször kihallgatták s még most is félelemben tartják. Az akcióra azt követően került sor, hogy a Bécsben folyó helsinki utókonferencia (CSCE) küldöttei közül többen élesen elítélték a Ceausescu - rezsim kisebbségi politikáját. A magyar kormány is nyilvánosan aggodalmát fejezte ki ebben az ügyben. A nemzetközi állásfoglalásokat követően Ceausescu beszédban foglalkozott a kérdéssel. Kifejtette, hogy a „Romániában élő, magyar és más dialektust beszélő románok helyzete megoldódott, ... az egyenlőség szellemében birtokolják a jogokat minden más román állampolgárral”. A román pártfőnök ugyanakkor a „belügyekbe való beavatkozásnak” minősített minden állásfoglalást, mely a romániai kisebbségek helyzetét tárgyalja. Ceausescu beszédét követően a helyzet a magyar-román határon ismételten drasztikus fordulatot vett A román határórszervek átlagban 10 kocsi közül négyet visszafordítanak. Azokat, akiket beengednek az országba, brutálisan megmotozzák. Eltemették Sütő István költőt Január 31-én, nagy részvét mellett, Marosvásárhelyen eltemették Sütő István 38 éves költőt aki — a hivatalos szervek állítása szerint — Sepsiszentgyörgy és Marosvásárhely közti utazás közben a vonaton megfagyott. Á búcsúztatóra a református szertartásnak megfelelően került sor. A kollégák nevében az Igaz Szó c. magyar irodalmi folyóirat egyik szerkesztője, Markó Béla beszélt Sütő István 1949-ben született Az egykori i kolozsvári Babes-Bolyai egyetem angol-magyar szakán szerzett diplomát. Első kötete a „Kriterion” azóta megszüntetett „Forrás” sorozatában, 1981-ben jelent meg „Arcfogyatkozás” címmel. Sütő 1986 januárjáig Sepsiszentgyörgyön élt és dolgozott Visky Árpád színművész gyanús halálát követően — melyért a közvélemény egyértelműen a román állambiztonsági szerveket okolja — Sütő István mint a mártír színész közeli barátja Marosvásárhelyen, barátainál talált menedékre. Azóta ott élt A temetését megelőzően a Securitate telefonon figyelmeztette a református lelkészi hivatalt hogy „a pap vigyázzon, mit mond a búcsúztató beszédében”. Hasonló figyelmeztetést kapott az Igaz Szó szerkesztősége is. A közvélemény mindebben újabb bizonyítékot lát arra, hogy Sütő gyanús körülmények között halt meg. összeállítás az Erdélyi Magyar Hírügynökség—HHRF jelentéseiből.
