Nyugati Magyarság, 1987 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
1987. január Nyugati Magyarság — Hungarians of the West 3. oldal MAGYAR JELENLÉT A SANTA BARBARA EGYETEMEN — NAGY KÁROLY BESZÉLGETÉSE JESZENSZKY GÉZÁVAL — — Több mint két éven át tanítottál kelet-középeurópai történelmet Santa Barbarában mint Fulbright-vendégprofesszor. Mit értél el, milyen érzésekkel térsz haza Magyarországra? — Majdnem olyan nehéz erre válaszolni, mint arra a gyakran föltett kérdésre, hogy milyennek találtam Amerikát. De hadd szorítkozzon válaszom arra, mi történt 1984. szeptemberi megérkezésem óta magyar vonatkozásban a Santa Barbara egyetemen, s mi várható a jövőben. A Fulbright szenátor által kezdeményezett és róla elnevezett program célja az államok közeledésének az előmozdítása tanárok és kutatók cseréjével, a kultúrák kölcsönös bemutatásával. Jelenleg évente négy vendégtanárt cserél a két ország, s ennek a keretében kerültem Santa Barbarába — Miért pont ebbe a népszerű üdülővárosba, egy kis egyetemre? — 18000 diákjával, kiváló tanári karával Santa Barbara egyetemi rangja egyre komolyabb. Budapesten pedig azért választottuk ezt a helyet, mert John Menzies amerikai kultúrattasé itt tanult és dolgozott, ő vetette föl, hogy a kaliforniai egyetemi rendszernek ez az ambiciózus, dinamikusan fejlődő „campus”-a alkalmas lehetne a magyar kultúra terjesztésére a nyugati partvidéken, ebben a fontos amerikai államban. Kodolányi Gyula régi barátommal ketten, azaz művészettörténész, illetve programozó matematikus feleségeinkkel és két-két gyermekünkkel együtt vágtunk neki e tudományos és kulturális diplomáciai feladatnak. A talaj nem volt töretlen, hiszen csak Dél- Kalifomiában él vagy félszázezer magyar, jó tucatnyi magyar egyházzal és egyesülettel, lapokkal, színielőadásokkal, s e magyarok többsége „befutott”, jó nevet és megbecsülést szerzett magának és szülőhazájának. Kalifornia oktatási és tudományos intézményeiben a magyarországi származásúak száma legalább három-, de inkább négyjegyű. A magyar nyelvet és kultúrát évtizedek óta tanítják a UCLA-n, Berkeley-ben és Monterey-ben, de más egyetemi kurzusok is érintenek magyar témákat, számos tudományágban születnek magyar témájú vagy magyar vonatkozású könyvek. Mindezek ellenére az amerikaiak, különösen a fiatal nemzedék, még kevesebbet tudnak a magyarságról s általában Közép- és Kelet-Európáról, mint a keleti parton, s nincs olyan egyetem, amely a magyarságtudománynak, vagy akár az általában Kelet-Európának nevezett régiónak elismert tudományos központja lenne. — És sikerült elérni valami javulást? — Föltétlenül. Túl azon, hogy többszáz amerikai diák ismerkedett meg a mi történelmi tájunk kultúrájával, múltjával, szépségeivel és gondjaival, tanár kollégáink ismereteit is sikerült bővítenünk, mondhatnám sok új barátot szereztünk. A legfontosabb eredmény azonban az, hogy a University of California, Santa Barbara (UCSB) javaslattal fordult a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemhez, hogy alakítsanak ki állandó cserekapcsolatot, minden évben cseréljenek egy-egy oktatót, s keressék a diákcsere és a tudományos együttműködés további lehetőségeit is. Remény van arra is, hogy a U.S.I.A. anyagi támogatásával az együttműködés keretei tovább tágíthatok, a „Perceptions of Other Nations in History, Art and Social Thinking" című téma kutatási ösztöndíjakat és tudományos konferenciák rendezését teszi lehetővé. — Térjünk csak még vissza a diákokra. Hogyan fogadják a Magyarországból érkezőt? — Általában érdeklődéssel, kíváncsisággal. A kurzusok elvégzése után igen sokan fejezték ki köszönetüket, örömüket, hogy bepillantást nyertek egy számukra ismeretlen világba. Noha én általában Kelet- Közép-Európáról tanítottam, nem kifejezetten Magyarországról, a hallottak alapján sokan határozták el, hogy a közeljövőben ellátogatnak Magyarországra, s voltak, akik e térség alaposabb tanulmányozását határozták el. — Voltak magyar származású diákjaid is? — Mintegy tíz, ez soknak is, meg kevésnek is mondható. A Santa Barbarában tanuló magyar származásúak pontos számát senki sem ismeri, de azt hiszem, hogy amennyiben sikerül állandósítani itt a magyar jelenlétet, úgy a közelből, elsősorban Los Angelesből egyre többen fognak jönni, ahogy Bloomingtonba is „messze földről” járnak, akik a magyar világról egyetemi szinten akarnak tanulni. Azt hiszem, igen fontos is, hogy a második vagy többedik generáció tudatosan keresse az alkalmat, hogy egyetemi tanulmányai során magyar vonatkozású kérdésekkel is megismerkedjen. Otthonról hozott ismereteiket, nyelvtudásukat nagyszerűen hasznosíthatják az egyetemen, s diáktársaik, sót tanáraik is nyerni fognak ezzel. A Santa Barbara-i ideális tanulási körülmények ismeretében a magam részéről nagyon jónak tartanám, ha a jövőben a UCSB a kelet-közép-európai tanulmányok olyan ismert központjává fejlődne, ahová az itt született új magyar nemzedékeket legalább egy-két egyetemi évre érdemes lenne elküldeni. — S van arra esély, hogy ilyenné váljék Santa Barbara, hogy Toronto és Bloomington után, esetleg az oregoni Portland-hoz hasonlóan, egy új magyar katedra szülessék? — Ha erre adna valaki 300,000 dollárt, már jövőre kiírnák a pályázatot az állás betöltésére, de ettől egyelőre messze vagyunk. Szerintem azonban elsősorban nem is kifejezetten magyarságtudományi programra lenne szükség Kaliforniában, hanem arra, hogy az egész közép- és kelet-európai térség a jelenleginél több figyelmet kapjon az amerikai egyetemi oktatásban, s Santa Barbara megőrizze és javítsa e téren elért eredményeit. — Egyesíthetőnek tartod a magyar és a kelet-közép-európai kérdések tanulmányozását? — A kettő elválaszthatatlan egymástól, ahogy ezeknek a népeknek a sorsa is elválaszthatatlan egymástól. Pillanatnyilag nagyon sok az ellentét e népek között, s ezek az ellentétek a közelmúltban élesebbekké váltak egyes szomszédaink fölerősödő nacionalizmusa, magyar kisebbségeikkel szemben követett türelmetlen, beolvasztó politikája következtében, ami mindannyiunk legszebb hagyományaival és jól felfogott érdekeivel ellenkezik. Kossuth, Jászi és Bibó ötvenévenként újra meg újra meggyőzően fejtette ezt ki, de újra meg újra meg kell ezt tanulnunk — s persze szomszédainknak is. Náluk is voltak gondolkodók, akik fogékonyak voltak a dunai együttműködés gondolatára, s napjainkban örvendetesen teijedni látszik ennek felismerése, újrafölfedezése. S noha dolgaink rendezése elsősorban az otthon élők — magyarok és nem magyarok — feladata, a közvetítésben komoly szerepet vállalhat az amerikai magyarság is, karöltve az itt élő cseh, szlovák, szerb, horvát és román származásúakkal. Az amerikai egyetemek és a tudományos élet alkalmas kereteket kínál egymás megismerésére, barátságok szövésére, a vitás kérdések elfogulatlan szemügyre vételére. Santa Barbara ezen a téren is jó példát kínál: igen sok segítséget és baráti támogatást kaptam az ott tanító szerb származású neves történésztől, Dimitrije Djordjevic-tól, de rajta kívül is kitűnően együtt tudtunk működni mind a tanításban, mind a magánéletben a Jugoszláviából és Lengyelországból érkezett kollégákkal. — Most hazautaztok. Mi lesz a folytatás? — Ősz óta Santa Barbarában tartózkodik a következő magyar Fulbright-vendégtanár, Hunyady György szociálpszichológus, a budapesti egyetem docense, nemzetközi tekintélyű tudós. Személyében kitűnő kézben van a magyar cserekapcsolatok ügye, közösen dolgoztuk ki a következő évek programjának részleteit S minden reményünk megvan, hogy a következő években érkező magyarországi tanárok és kutatók folytatni tudják a kezdeményezést biztosítva lesz Santa Barbarában az állandó, színvonalas magyar jelenlét.
